Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-25 / 198. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK Megállíthatatlan az erőszakhullám Lelkészgyilkosság Zentán Tegnapelőtt óta a megdöbbenés bénultságában élnek a zentaiak. Keddre virradóra ugyanis a vajdasági kis­város Tópart nevű részén levő Szent Ferenc-temp- lom parókiáján halva találták Bús András lelkészt, aki korábban tizenhét évig az ugyancsak Bácskában levő Telecskán látta el hivatását, s három évvel ez­előtt költözött a Tisza-parti városba. A rendőrségi és vizsgálóbírói helyszínelés megállapította, hogy Ban­di atyát ismeretlen tettesek, minden bizonnyal ha­szonszerzés céljából, különös kegyetlenséggel meg­gyilkolták. Kedden reggel ugyanis a neki már hóna­pok óta segédkező 18 éves Hanák Csaba a hálószobá­ban találta meg a plébánost. Isten szerencsétlen szol­gájának feje és a párna csupa vér volt. A szólongatás- ra nem válaszolt, hiszen — amint a helyszínre érke­ző rendőri szervek és a mentőorvos megállapították — már órákkal korábban halott volt. A monsztruózus gyilkosságnak erőteljes vissz­hangja van nemcsak a vajdasági, hanem a belgrádi sajtóban is. A gyilkosságot elítélő nyilatkozatok mel­lett egyre többen teszik fel a kérdést, hogy vajon megállítható-e a délszláv térségben egyre gyorsab­ban terjedő erőszakhullám. Az ugyanis kétségtelen, nogy a mind szélesebb területen elharapódzó brutali­tás az immár három éve tartó esztelen háború követ­kezménye. Egyébként úgy hírlik, hogy a gyilkos(oka)t váratla­nul érte az atya otthonléte, hiszen a gyilkosságot megelőző napokban kórházi kezelésen volt, és csak a Szent István-napi, illetve a vasárnapi misézés miatt kérte ideiglenes eltávozását a zentai kórházból. A be­törőik) ezt nem tudhattá(k), azt viszont igen, hogy — állítólag — a közelmúltban Bús András lelkész el­adta a családja kanizsai házát. Jelentős zsákmányt re­mélhettek, de „békés” rablási szándékukat az atya je­lenléte megzavarta, hát végeztek vele. A bűnüldöző szervek egyelőre igen kevés adatot bocsátottak a nyilvánosság elé, de az ügy iránti, átla­gosnál komolyabb hozzáállásukat jelzi a tény, hogy az eset felderítésében a zentaiakon kívül részt vesz­nek a szabadkai körzeti, sőt a belgrádi nyomozók is. (b. m.) Az iszlámábádi külügyminisztérium cáfol Van-e atombombája Pakisztánnak? Naváz Saríf, a pakisztáni ellenzék vezetője leg­utóbb egyértelművé tette: a világnak tudomásul kell vennie azt, hogy valóban létezik az „iszlám atombomba”. A pakisztáni atomprogramot Kadha­fi líbiai elnök pénzeli. Az indiai—pakisztáni el­lenségeskedés magvát már évtizedek óta Kasmír tarto­mány területi hovatartozá­sa képezi. Naváz Saríf, volt pakisztáni miniszterel­nök, az ellenzék vezetője tegnapelőtt Kasmírban ki­jelentette, hogy hazája már régóta rendelkezik atom­bombával, s ha India meg­támadná Pakisztánt vagy Kasmírt, az atomháborút vonna maga után. Az ame­rikai szakértők is úgy vé­lik, hogy Pakisztán 1991 óta valóban rendelkezhet bevetésre kész atombombá­val. A pakisztáni atom­programot a ’80-as évek eleje óta Líbia finanszíroz­za abban a reményben, hogy ezáltal Tripoli is hoz­zájuthat az atombomba elő­állításához szükséges tech­nológiához. A Muammar Kadhafi rendszerével hadi­lábon álló washingtoni kor­mányzat már többször is határozottan figyelmeztet­te a pakisztáni vezetést, hogy ne szolgáltassák ki az atombombagyártás tech­nológiáját az észak-afrikai országnak. Az islamabadi külügy­minisztériumban máris cá­folták, hogy Pakisztán atombomba birtokában van. A szóvivő szerint Pa­kisztán képes lenne atom­bombát előállítani, de ezt egyelőre nem teszi. H. J. * Az indiai félkatonai rendőr­ség tegnap egy gyűlésen 13 kasmíri muzulmán sze- paratistát halálosan megse­besített, nyolcat pedig fog­lyul ejtett egy Dangarpora nevű faluban, Szrinagartól nem messze. A jelentések szerint egy polgári lakos is életét vesz­tette, amikor a biztonsági lerők razziát tartottak egy házban, miután megneszel- ték, hogy a szeparatisták gyűlést terveznek — jelen-, tette a Reuter. Az akció során lefoglal­tak hat darab AK—47-es géppisztolyt, két géppus­kát és négy pisztolyt — kö­zölte az indiai hadsereg egyik szóvivője, aki neve elhallgatását kérte. Az indiai hírügynökség szerint az áldozatok a Dzsammu és a Kasmír FeL szabadítási Frontja nevű szervezethez, illetve a Kas­mír és Pakisztán egyesülé­sét szorgalmazó Modzsa- heddin Hezbollahhoz tar­toztak. Heves harcok Dobojnál A boszniai kormányhadsereg egységei teg­nap is folytatták az észak-boszniai Doboj térségében lévő szerb állások elleni offenzí- vát —jelentette szerb katonai forrásokra hi­vatkozva a Tanjug. A közlemény szerint a szerb erők áldoza­tok nélkül visszaverték a muzulmánok táma­dását, akik Maglaj felé igyekeztek áttörni a szerb vonalakat. A jugoszláv hírügynökség arról is beszámolt, hogy a muzulmán erők az ugyancsak észak-boszniai Teslic környé­kén 82 milliméteres aknavetőkkel lőtték a szerb állásokat. Az SRNA boszniai szerb hír- ügynökség arról adott jelentést, hogy a szerb erők felfedeztek és szétvertek egy mu­zulmán diverzáns csoportot, amely a szer- bek hátországában tevékenykedett. Az áldo­zatok számáról nem érkezett jelentés. A nagyvilág hírei A magyar egészség­ügy és az Egészségügyi Világszervezet (VHO) európai regionális köz­pontja közötti együtt­működésről írt alá meg­állapodást tegnap Kop­penhágában Kovács Pál népjóléti miniszter. % A román rendőrség tegnap délelőtt átadta a budapesti Zsidó Múze­umból decemberben el­rabolt műkincsek Romá­niában megtalált részét a magyar rendőrség és a magyarországi zsidó hit­községek képviselőinek. k Július Bindert, a Szlovákiai Vízügyi Be­ruházási Vállalat igaz­gatóját kinevezték Mi- chal Kovác szlovák ál­lamfő külső tanácsadói­nak sorába. íF Egy moszkvai lapban megjelent elemzés sze­rint az orosz fegyveres erők problémáinak meg­oldatlansága elősegíthe­ti, hogy „harmadik erő­vé” váljon a hadsereg. Ily módon a tábornoki kar, illetve a jórészt má­sodik vonalbeli tisztikar — a hadsereg végső széthullásának elkerülé­sére — esetleg határo­zott lépéseket tehet arra, hogy a hatalmat a legin­kább cselekvőképes poli­tikai erőknek adják át. A Baath-párt győzelme biztosított Az arab országokban szokásos „meglepetésmentes” eredményre számíthatunk a Szíriában tegnap megejtett parlamenti választáso­kon a szavazatok összeszámlálása után. A Háfiz al-Aszad elnök vezet­te Baath-párt valószínűleg ezúttal is 90 százalék fölötti sikert könyvel­het el. Szíriában tegnap parlamenti vá­lasztásokat tartottak. A damaszkuszi parlament 250 képviselői székére a kormány által előzőleg engedélye­zett mintegy hétezer képviselőjelölt versengett. A szíriai látszatdemokrá­cia forgatókönyvébe beletartozik az is, hogy a jelöltek között ezúttal is közel ötszáz hölgy indult. A hétmilli­ós Szíriában hat politikai párt műkö­dését engedélyezik, de kizárólagos esélyesnek ezúttal is a Háfiz al- Aszad elnök által irányított történel­mi szíriai Baath-párt tekinthető. A 250 képviselői mandátumból 127 hely előre biztosított a „munkások­nak és parasztoknak”, míg a fönnma­radó 123 mandátumot a szíríai társa­dalmi élet egyéb rétegeinek képvise­lői kapják. Hering József Phenjani fólháborodás Észak-Korea tegnap vissza­utasította azokat a német sajtóvádakat, amelyek sze­rint a plutóniumcsempészé­sért Münchenben letartózta­tott német férfinak köze len­ne a phenjani vezetéshez. A német média a múlt hé­ten titkosszolgálati híreket közölve számolt be arról, hogy a csempész egy külföl­di kormány megrendelésére ténykedett, és a szóba jöhe­tő országok között Észak- Korea nevét is megemlítet­ték. A hivatalos észak-kore­ai hírügynökség tegnap rea­gált a hírekre, közölve, hogy azok Phenjannak a nukleáris feszültség csök­kentésére tett erőfeszítéseit próbálják aláásni. Kása Csaba Vass-Kiss Előd koszorúja Amikor felhívtak, s bele- mondták a kagylóba a hírt, az első pillanatban nem az arca jelent meg előttem. A szavai indul­tak meg bennem, az okos, bátor, ábelesen megcsavart monda­tai. Tizennyolc esztendős korában, néhány hónappal az érettségi után, ezerkilenc­százkilencven tavaszán bilincselték meg oroszhegyi házuk udvarán, s vitték a bu­karesti bíróság elé, ahol tizennyolc esz­tendei börtönbüntetést mértek ki rá. Rá is. Ártatlanul. Koncepciós per volt, mindenki tudja. Négy oroszhegyi és három zetelaki ma­gyart hurcoltak meg 1990-ben, azzal a ha­mis váddal, hogy román milicistákat gyil­koltak meg. Holott csak ott voltak ők is a Ceausescu-diktatúra bukását ünneplő tö­megben. A népharag akkor több román és magyar településen valóban lesújtott az emberek kínzóira. Az új román hata­lom amnesztiát hirdetett ezekre a — mi­ként fogalmazták — forradalmi cselek­ményekre. Ám a magyarokra nem vonat­kozott az amnesztia. A zetelaki és az oroszhegyi magyarok kellettek bűnbakok­nak. A múlt esztendőben a Panoráma stábjá­val bejutottam a szamosújvári börtönbe. Előhozták az oroszhegyi rabokat. Külön- külön, egyenként tehettem fel a kérdése­ket nekik. (Hátul, félkaréjban hat börtön­tiszt figyelt bennünket.) Vass-Kiss Előd­del kezdtem. Ösztönösen választottam őt, mert a legnyugodtabbnak láttam. ■—Tudjuk, hogy az igazság úgyis kide­rül. És akkor ott folytathatjuk az életet, ahol abba kellett hagynunk. Úgy mondta el az üzenetet a külvilág, a szabad világ számára, hogy a szavaiba egyetlen börtönfelügyelő sem kapaszkod­hatott bele. Idén tavasszal, nagypénteken szaba­dult ki három társával együtt. Elnöki ke­gyelemmel, nemzetközi nyomásra. Elnö­ki kegyelemmel, de nem amnesztiával. Továbbra is gyilkosként tartották számon. A szabadulást követő héten oroszhe­gyi házuk udvarán beszélgettünk. Édesap­ja, aki belerokkant a bánatba, új életre tá­madt, a szeme fénylett, átkarolta a fia vál­lát. Mint egy büszke, vén sas, belenézett a kamerába. Előd pedig mondta: — A börtönben éreztették velünk, hogy magyarok vagyunk. Egyszer jöttek Bukarestből ellenőrzést tartani, kértük, hogy engedjenek bennünket dolgozni. Nem szolgáltunk rá, hogy a veszélyesek, a gyilkosok között tartsanak bennünket. Azt a választ adták, hogy láncot érdemel­tek és bilincset, mert horthysták vagytok, így aztán ültünk a cellában, sétálni is csak néha vittek ki bennünket. Az elején vertek is, később már ritkán. De hál’ Is­tennek, megszabadultunk, sok jó ember segítségével és együttérzésével. És meg­köszönjük mindenkinek, aki mellettünk tartott. Ha tettleg nem is, de gondolatban még azoknak is megbocsátunk, akik be­zártak. Megbocsátunk. De nem felejtjük, amit velünk tettek. Most már, ahogy a szavai többszörö­sen visszhangoztak bennem, az arcát lá­tom. Magas homlok, pajkos, nagy barna szempár, tüskehaj. Ábel a századvégen, a Hargita alól. Abel, aki a szabadulás után ide menekült, a ha­zába, ahol életében elő­ször járt. Ide menekült, mert még körül sem nézhetett a havasok alatt, amikor megkapta a katonai behí­vót. Mehetett volna vissza — a büntető- századba. Ahová a köztörvényeseket so­rozzák be. Ide menekült. Néha eljött hozzám. Ta­nácsot kért. A terveiről, az álmairól szólt. Tovább akart tanulni a műszaki fő­iskolán. Tele volt életkedvvel, szeretet­tel, hittel. És tegnapelőtt a fekete hír: a bérelt la­kásban, ahol két volt rabtársával laktak, reggelre az illemhelyen felakasztva talál­ták Elődöt. A nyakában összecsomózott lepedődarabok. Börtönöngyilkosság. Ön- gyilkosság. így mondják. Mást én sem állíthatok. De elhinni nem tudom. Karsai László zetelaki fiú, három nap­pal szabadulása után, húsvéthétfőn, haj­nalban átvágta a nyaki ütőerét. Vass-Kiss Előd három hónappal szaba­dulása után... A hét közül öten még élnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom