Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS HÉTFŐ Megkérdeztük Miért szol három harang? Az ó'rbottyáni református templom külön ajándékkal is gazdagabb lett a település fennállásának hatszázötvenedik évfordulója alkalmából. Gombos Miklós harangöntó'mester új harangot készített a templom közösségének. Mik a jellemzői ennek a harangnak? — kérdeztük a mestertói. — A készítési eljárásban semmi különleges nincs — felelte Gombos Miklós —, ugyanúgy csináltam, mint a műhelyemből kikerülő többi harangot. Általában egy- egy harang legalább egy-két hónapig, de sokszor fél évig is készül. Erre a kis harangra is körülbelül hat hónapot kellett rászánni. A hagyományos ón-réz ötvözetből öntöttük. Egyébként az elejétől a végéig minden mozzanatban benne van a kezem munkája, hiszen a tervezéstől kezdve egészen a beüzemelésig minden a mi feladatunk. Ez a harang valóban viszonylag kicsi, hiszen a súlya ötvenhat kilogramm. Megindításakor a zenei ábécé „H" hangján szólal meg, s ezzel tökéletes kiegészítője a toronyban lévő két másik harangnak is. Valaha régen is három harang szavára figyeltek az itt élők, ám aminek a helyére a mostani került, már több évtizede hiányzott a többiek mellől. Az öntésre Fekete Péter lelkipásztor kért fel, én pedig felajánlottam: elkészítem ajándékba. (nádai) Csak a múlt ismeretével épülhet a jövő Őrbottyán 650 éves Az új harangot Szűcs Ferenc lelkipásztor (jobboldalt) szentelte meg Krekács Róbert felvétele (Folytatás az 1. oldalról) Őrszentmiklós egykori templomáról kapta a nevét, tudhattuk meg abból az előadásból, melyet Horváth Lajos, a Magyar Országgyűlés Levéltárának főtanácsosa tartott. A megemlékezés alatt három fő irányelvet kell szem előtt tartani — mondotta az Országgyűlés alelnöke, Salamon László. Ezek közül az első a hagyományok tisztelete, megőrzése, s ezek ápolásának fontossága. A második a közösség. Hiszen napjaink rohanásában nagyon köny- nyen szakadunk el mindentől, ám mégis szükség van egy állandó kapaszkodóra, s ez a szülőföld, az ember szőkébb pátriája. A harmadik — ám nem utolsó — a magyarság. Az ünneplés alatt nem szabad elfelejteni, hogy a sok apró közösség, köztük Őrbottyán, egy nagy közösséget képez, melyet úgy hívnak: magyarság. Erdélyből Csíkszentmik- lós, Homoródszentmiklós, Káposztásszentmiklós és Gyergyószentmiklós képviseletében az utóbbi polgármestere, Dézsi Zoltán érkezett. Beszédében elmondta, hogy szövetségesekre mindig szükség van. Ezek közül az első helyen az Isten áll, a másodikat viszont az emberekkel kell megkötni. A többi magyartól ugyan elválasztotta őket Trianon, ám most minden bizonnyal támogatókra találtak. Ezt követően az iskola udvarán ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen részt vett Szádovszky Károly római katolikus esperes-plébános és Papp János baptista lelkipásztor is. A jelenlévők Tőkés Lászlónak a Király-hágó Melléki Református Egyházkerület püspökének igehirdetését hallhatták. Tőkés László figyelmeztetett: nehogy szép szavak elfedjék előlünk a szülőföld, a haza nélküli világpolgár gyökérte- lenségét. Őrbottyán is a gyökerek egyike, s csak ezen gyökerek által nyílik lehetőség a fejlődésre, a növekedésre. Délután megnyílt a falumúzeum kapuja a nagyközönség előtt. Áz itt kiállított használati tárgyak, fényképek — három év kutatómunkájának köszönhetően — 1848-tól napjainkig ölelik fel a település történelmét. Ezután kezdődött a folklór- műsor a gyergyószentmikló- si, a törökszentmiklósi, a kun- szentmiklósi, a csomádi, az erdőkertesi, az őrszentmikló- si, a váchartyáni és a veres- egyházi csoportok összeállításában. Még ugyancsak az ünnepséget folytatva tegnap új haranggal lett gazdagabb az őr- szentmiklósi református templom. A harangot, melyet Gombos Miklós harangöntőmester ajándékozott a templomnak, Szűcs Ferenc lelkipásztor, a Teológiai Akadémia professzora szentelte meg. N. L. INTERJÚ Beszélgetés Tőkés László püspökkel Minden kormány kötelessége a nemzeti érdekek szolgálata (Folytatás az 1. oldalról) Ebből eddig sem csináltam titkot, ugyanis ha századunkban, illetve az utóbbi fél században valami bekerül a magyar nemzet történetébe, akkor Antall Józsefnek ez a mondata biztosan be fog kerülni. Az elhunyt miniszterelnöknek ez a kijelentése kikezdhetetlen volt, hiszen lelki értelemben használta a tizenötmilliós lélekszámot. Látni kell, hogy ez egy valóságos evangéliumi üzenet volt azon magyarság részére, amely soha egy jó szót nem kapott az anyaországtól, s amelynek el kellett felejtenie, hogy tulajdonképpen hová tartozik. Hiszen erre kényszerítette nem csupán a román hatalom, hanem ugyanúgy a Kádár-kormány is. Horn Gyulából, s azokból, akik egyre-másra szajkózzák ezt a mondatát, az elemi beleérző képesség hiányzik ahhoz, hogy megértsék: mit is takart Antall Józsefnek ez a kijelentése. Ennek lekicsinylése, bírálata, nevetségessé tétele, visz- szavonása nagy erkölcsi kárt okoz a határon túl élő magyarok lelkében. Egyúttal eleve bizalmatlanságot ébreszt bennünk a jelenlegi kormánnyal szemben. Any- nyi előnye talán mégis van, hogy a szomszédos államok nacionalista vezetőiben, kormányzataiban viszont felkelti az irántuk való bizalmat. Ám ennek csak nagyon viszonylagos értéke van. Püspök úr, mi az ön véleménye a Nemzeti Tájékoztatási Iroda megszüntetéséről? — Felháborítónak tartom. Körülbelül száz éve, a Kossuth-emigráció óta számított időtől leszálló ágban van a magyarság hírneve. Az egész nyugati világból hiányzik a magyarok népszerűsítése és a róluk való tájékoztatás. Valós képet akarunk Régen megállapították már arra hivatott személyek, politikusok, elemzők, hogy a magyarság külföldi arculata aránytalanul rosszabb a valódinál. Szinte történelmi kötelességünk, az 1989-es változások nyomán korszakos jelentőségű feladatunk ezt a negatív arculatot, a külföldön rólunk kialakított képet kijavítani. Még csak azt sem kívánjuk, mint például a románok, hogy túlzottan kedvezőbb képet fessünk magunkról annál, mint amilyenek vagyunk. Mi csupán valós képet akarunk. Az a furcsa, hogy közben egyes nagynemzeti törekvésektől duzzadó nemzetek, illetve kormányzataik azon munkálkodnak: minél jobb árfolyamon adják el magukat a nemzetközi tőzsdén, nekünk még az sem engedtetik meg, hogy a valós értékünkön szerepeljünk. Ezért a Nemzeti Tájékoztatási Iroda munkáján legfeljebb javítani lehetett volna, vagy még jobbá tenni azt, esetleg át kellett volna keresztelni, vagy bármi mást, ami tetszik. Legyünk nagyon engedékenyek: akármilyen változtatást elfogadhatónak tartottam volna, ám a megszüntetése azt jelenti, hogy a magyar nemzet előnytelen külföldi megítélését fenntartjuk, s belenyugszunk abba. — Miként érintheti a határainkon túl élő magyarokat az a román—magyar alapszerződés, amelynek megkötését Magyarország jelenlegi kormánya sürgetőnek érzi? — Azzal csak egyet tudunk érteni — válaszolta Tőkés László —, ha alap- szerződést kíván kötni az új kormány* s minél hamarabb akarja ezt, valamint azt is, ha jó alapszerződést akarnak kötni. Ebben semmi különbség sincs a közelmúltban leköszönt s a mostani kormány között. Ugyanis az olvasható ki egyes buz- golkodásokból, mintha az előző magyar kormány el-, mulasztotta volna az alap- szerződés megkötését, pontosabban mintha ők lennének a hibásak azért, ami eddig nem történt meg. Én mint romániai magyar, s mint. az ottani magyarság egyik vezetője, merem állítani: ha eddig nem sikerült alapszerződést kötni, az elsősorban és legfőképpen a jelenlegi, kommunista restauráció útján járó romániai hatalomnak tulajdonítható. Demagógiának tartom az előző kormányzatot okolni a mostanra kialakult román—rhagyar. államközi kapcsolatok miatt. Megint ugyanazzal állunk szemben, mint a tizenötmillió magyar ügyében. Az új kormány politikai tőkét kíván kovácsolni a nemzeti érdekeket érintő egyes kérdésekből, olyanokból, amelyek felette állnak a napi politikának s mindenféle pártpolitikának is. Nem lehetne megengedni ezen problémák ilyetén szabados kezelését. Mint ahogy azt sem lett volna megengedhető, hogy a négy évvel ezelőtti választások melegében olyan vádak hangozzanak el a magyar sajtóban, melyek szerint 1989-ben Magyarország szabadcsapatokat akart küldeni Romániába. Ez nagyon kétélű dolog, hiszen azt az ultranacionalista és a Securitate ihlette román vádaskodást erősíti, mintha a romániai változások külföldi hatásra, jelesül magyarországi befolyásra indultak volna. Ezzel rendkívül sokat ártanak a romániai magyarságnak, s kétes hírbe hoznak bennünket. Nem kételkedem a támogatásban — Számítanak-e az új kormánytól valamiféle támogatásra ? — Nem kétlem, hogy a jelenlegi kormányzat is fog minket támogatni. Pontosabban: már . kialakult egy olyan mérce, egy olyan igény- és Jcövetelményrend- szer, amelyen alul maradni öngólt jelentene a mai magyar vezetésnek is. Azonkívül van pozitív tapasztalatom még 1989-ből — amikor a Németh-kormány idején Horn Gyula külügyminiszter volt —, akkor ők minket támogattak. Végtére is nem tarthatjuk ellenségünknek a mostani kormányt sem. Csupán az a félő, nehogy a valamelyik irányba való túlzott helyezkedés miatt, vagy túlzott „reálpolitikai” indítékokból háttérbe szorítsák, vagy oda engedjék szorulni a határon túli magyarok kérdését. Meg vagyok győződve arról, hogy Kádár János sem gyűlölte az elszakadt országrészeken élő magyarokat, de internacionalista, vagy nagyhatalmi befolyásra lemondott rólunk. Sajnos, a politika színterén az elsőbbségek és a politikai magatartásformák sokszor rovására vannak az egyetemes nemzeti érdekeknek. Azt gondolom, hogy világosan ki kell mondanunk: a magyar kormánynak elsősorban a magyar nemzeti érdekeket kell szolgálnia. Úgy érzem: ebből eredeztethető minden más, azaz szinte parancsolat értékű az iménti megállapítás. Nem hiszem, hogy az ebből fakadó felelősséget bármelyik magyar kormány megtagadhatná. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor a mai magyar vezetéstől is bármikor számon kérhető a határon túliak irányába folytatott politikája. Mindig mérceként állíthatók a megelőző kormány idevágó lépései. S ezt nem megkerülni a mostani vezetésnek is jól felfogott érdeke. — Hogyan vélekedik a budapesti világkiállítás elmaradásáról? — Ez óriási veszteséget jelent Magyarországnak. Gondoljunk csak arra, hogy — akár Barcelonát az olimpia, akár Sevillát a világkiállítás — egy-egy országot, várost mennyire emel egy nemzetközi esemény a világ érdeklődésének homlokterébe, s milyen mértékben teszi ismertté. Egyúttal beláthatatlan erkölcsi hasznot is hajt számunkra. Súlyos hiba az expódöntés A magyar honfoglalás ezer- egyszázadik évének ünneplésére méltóbb alkalmat el sem tudtam volna képzelni a világkiállításnál. Az eddigi tapasztalatok szerint egyetlen ilyen rendezvény — olimpia, világkiállítás — sem volt ráfizetéses. Azt elfogadom, hogy a jelen pillanatban negatív a mérleg. Viszont oda kellene figyelni azoknak az érvelésére, s a régi kormány álláspontjára, melyek azt mondják: az akadályokat át lehet hidalni. Én nem tudom megítélni, hogy mi a valóság. Ha az expó Magyarország gazdasági összeomlását vagy csődjét jelentené, ami persze szélsőséges fogalmazás, akkor megértem, hogy lemondják. Ám amennyiben nem erről van szó, abban az esetben mindenképpen súlyos hibának tartom a lemondás kezdeményezését. Remélem, hogy a döntésben nem a kormányé az utolsó szó — mondta végül Tőkés László. Nádai László
