Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-18 / 193. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK A kecskeméti nemzetközi zománcművészeti műhely alkotói Vissza kell nyúlni a gyökerekig Beszélgetés Bészabó András grafikussal, rajztanárral Bészabó András az idei kecskeméti nemzetközi zomác- művészeti szimpózium egyik ösztöndíjas művésze. Va­jon hogyan indult művészi pályafutása, hogyan befolyá­solja alkotói munkásságát az a szellemiség, amellyel e kecskeméti alkotóműhely szolgál? Erről beszélgettünk nemrég. NEMZETKÖZI hNj ZOMÁNCMÜVÉSZETI ALKOTÓMŰHELY Az alkotótábor emblémája — Nagybörzsönyben születtem 1949-ben, amely kedves, középkori település a Börzsönyben. Igaz, kis település, de sok műemléke van. Művészet iránti érdeklődésem innen indult el — kezdi a bemu­tatkozást Bészabó And­rás. — A nagybörzsönyi középkori templomról ír­tam diplomamunkámat is az egri tanárképző főisko­lán, ahol földrajz—rajz szakos diplomát szerez­tem. — Hogy sikerült eddig összeegyeztetnie a pedagó­giai és a képzőművészeti tevékenységet ? — Eléggé furcsa megol­dás! Emiatt jócskán meg­osztott az életem, mert en­nek van olyan oldala is, hogy valakit megtanítani valamire, Ez is egyfajta művészet! A pedagógia művészete! Mivel magam is művelem a képzőművé­szetet, a művészet tanítá­sának esetemben más a je­lentősége, mint azok szá­mára, akik tanítják, de nem művelik. Általános is­kolában tanítok Kisújszál­láson. — Befogadták a kisúj­szállásiak? — Nehezen. Köztudott, hogy a Nagykunságban kunok élnek, s azok bi­zony makacs, zárkózott és rendkívül bizalmatlan em­berek az idegennel szem­ben. De sikerült ebben a „makacs világban” megta­lálnom a magam helyét. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy rendkívül nagy ér­deklődést mutattam a Nagykunság népművésze­te, néprajza, népi hagyo­mányai iránt, és ezt a kis­újszállásiak nagyra érté­kelték. Régen foglalkozta­tott Győrffy István, a ne­ves nagykunsági néprajz- kutató munkássága, ezért tanulmányoztam a karcagi múzeum anyagát, ame­lyen keresztül megismer­tem a Nagykunság kultúrá­ját. S ha már ott voltam, megismertem a kunok ere­detét is (a feleségem kun). A magyarság és a kunság őstörténetének ta­nulmányozása során telje­ni a kutatást... Ezen belül rendkívül foglalkoztat a sámánkultúra érdekes vi­lága! A Kunhegyesen júli­usban megnyílt kiállítá­som anyagának igazából ez a fő vonulata! Festés közben keleti ze­nét hallgatok, mely segíti előhívni az ősi élménye­ket. Az irodalmi érdeklő­désem viszont már a képe­im címéből is érezhető. Szellemi iránytűim — Pi­linszky János, Kondor Bé­la, Nagy László, Ady End­re és Győrffy István. Sok kultúrrétegből kapom az inspirációt, de a funda­mentumot az ősi keleti — Bészabó András: Sámántánc sen visszajutottam a kele­ti művészetig! így jutot­tam el odáig, hogy szá­momra a népművészet ősi gyökerei szolgálnak ihlető forrásul! Ennek ha­tása nyomon követhető a grafikáimban is. Szerin­tem a művésznek mindig a gyökereknél kell kezde­magyar vonatkozású — kultúra adja. — Csak grafikával fog­lalkozik? — Nem! Elsősorban festészettel — tehát olaj­technikával — foglalko­zom; de párhuzamosan grafikával is. Tavaly kezdtem el foglalkozni tűzzománccal; igaz, már korábban is érdekelt a fé­mek világa, azok alakítha- tósága, és ezen keresztül az ötvösművészet is. Jó néhány gondolatot fogal­maztam meg rézdombor­műben. — Mi hozta el önt Kecs­kemétre, a zománcművé­szeti alkotóműhelybe? — Ha pontosan akarok kérdésére válaszolni, ak­kor korábbi időpontra kell visszanyúlni, s ez Pap Gábor művészettörté­nész személyéhez kötő­dik. Mintegy húsz éve is­mertem meg őt Vácott, és akkor még dunakanyari miliőben — a zebegényi Szőnyi-alkotótáborban — találkoztam vele először. Igazából gondolatvilágo­mat erre az „irányra” ő ál­lította rá! Ő hívta fel a fi­gyelmemet ezekre az érté­kekre, amelyet most is a kecskeméti alkotóműhely képvisel. — Ezek szerint a kecs­keméti nemzetközi zo­máncművészeti alkotómű­hely, s az idei szimpózi­um megerősítette őriben mindazt a művészi el­szántságot, amit eddig is a „lelke mélyén” hordo­zott? — Igen. Egyrészt meg­erősítette, másrészt ezt a szempontot ezek az embe­rek többféle oldalról meg­világították. Ezáltal ez sa­játos hangsúlyt kapott. Ebből „kivettem” azt, ami hozzám még köze­lebb áll, és sokkal ered­ményesebben tudom most már magam így — ezen keresztül — kifejez­ni. Egyéni művészi elkép­zeléseim megegyeznek a kecskeméti zománcművé­szeti alkotóműhely elkép­zeléseivel, s ennek kö­szönhetem, hogy elfogad­ták ez évi pályázatomat. Párhuzamosan járok egy másik tűzzománcos, a ti- szakürti pedagógus-alko­tótáborba, ahol Nagy Fe­renc ötvösművész a szak­mai irányító, így rajta ke­resztül ott van a „kecske­méti szellem”. Sári Katalin Néptáncosok találkozója Szigetszentmiklóson Fitz József-díjjal jutalmazták Kosa Csaba könyvét Az . I. szigetszentmiklósi népzenei és néptánctalálko­zót rendezi meg holnap, au­gusztus 19-én Szigetszent- miklós képviselő-testülete és a városi könyvtár. Este 6 órakor menettánccal indul­nak el a könyvtár épülete elől a Kéktó szabadidőpark­ba, ahol 7 órakor kezdetét veszi az ünnepség. Köszön­tőt mond és a néptánctalál­kozót megnyitja Úri József, Szigetszentmiklós polgár- mestere. A fellépő együttesek a következők: a szigetszent­miklósi 3. számú általános iskola gyermekcsoportja, a Kéve néptáncegyüttes (Rác­keve), a Bokréta gyermek­együttes (Ráckeve), a Csal­lóközi Táncegyüttes (Duna- szerdahely, Szlovákia), a Cirkálom táncegyüttes (To­polya, Vajdaság), a finnor­szági Haukipudasi együttes, valamint a spanyol Dos Her- manas. A műsort táncház, utca­bál követi. (n.) A Magyar Könyvtárosok Egyesületének idei Fitz Jó- zsef-díját Kása Csaba „Fél­hold és kétfejű sas” című könyve nyerte, amely a Nemzeti Könyvkiadónál je­lent meg. A Fitz József-dí- jat az olvasók és a könyvtá­rosok szavazatai alapján íté­lik oda a tartalmukban és ki­állításukban értéket képvise­lő könyvek szerzőinek. La­punk főmunkatársának, Kosa Csabának díjazott kö­tetét megjelenésekor már bemutattuk olvasóinknak. Bécsi művész Aszódon Az aszódi Petőfi Múzeum kiállítótermében Nyrom bécsi festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílik tárlat augusz­tus 18-án 18 órakor. A kiállítást Henn Ferenc művészettör­ténész, múzeumi főtanácsos vezeti be. SZÍNPAD A Lear király Gyulán A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös produk­ciója, a Lear király ősszel már a fővárosban is látható lesz. Ä két részbe préselt, és ennek megfelelően húzott darab is elég hosszú és súlyos volt ahhoz, hogy a fizikai kimerü-- lés előbb-utóbb a legedzettebb néző figyelmét is kikezdje. Nem szempont az, hogy mostanában mindent félbevágnak, ami színmű, így hamarabb szabadul a színész is, a közön­ség is. Ez nem lehet cél. Sík Ferenc rendezte a darabot, akár szó szerint is értve: berendezte a játékkal az egész várszínházát mozgással és hanggal. A nagyszerűen kihasznált térben napjaink díszle­tező statisztériáját (népség, katonaság) filmszerű jelkép­ként is mozgatta, és különösen ebben az összefüggésben kapott jelentős dramaturgiai funkciót a fény, illetve a meg­világítás. Nem tudhatom, a kurtításon kívül mi oka volt a Bolond (Pathó István) háttérbe szorításának, sőt nagymérvű negli­gálásának, távollétében ugyanis Lear (Bessenyei Ferenc) ellenpont, azaz fizetett, bölcs álbolond nélkül volt kényte­len megőrülni, ami nemcsak Shakespeare-darabból való ki­szorulásához vezetett, hanem ahhoz is, hogy a kellő ellen­súly nélkül maradt Lear nem beleőrült abba, hogy hatalom­ra került lányain keresztül vénségére ismerte meg az em­bert, csak nagyon-nagyon dühös lett. Nem beleroppant, ha­nem felháborodott. Valószínűleg túlságosan tisztelte a ren­dező a kiváló színészt, aki — pláne a Bolond híján — lég­üres térben is önerőből volt kénytelen egy-egy nagy pilla­natot produkálni. Egyfajta Lear-sorsváltozat a drámában Gloster grófé. Az ő szerepében Kállai Ferenc eddig isme­retlen magasságokat és mélységeket mutatott be hitelesen, megrázóan — és szellemesen. Sokszor láttam nagyot ját­szani, de ezúttal alighanem mindent adott, amire színész képes lehet. A két sors párhuzama miatt a két részbe nyo­morított tragédiának ő a főszereplője. Barátjaként — mint Kent — Sinkovits Imre játszotta messze át szerepének kere­teit méltósággal, humorral, eréllyel, erővel és.jósággal. E három monstmm mellett szükség volt a darab szellemi értékeinek hangsúlyozására. Ebben bizonyult kissé hal­ványnak Edmund egyébként hálás szerepében Rubold Ödön, aki a figura richardos racionalitását e rokon gonosz­tevő iróniája nélkül próbálta meg elevenné tenni, kevés si­kerrel. Edgar (Végh Péter) szinte kifogástalanul élt szerepé­ben. A többieken meglátszott, hogy a darab a három veze­tő színészre épült. Szitányi György Budakeszi stációk Az 1881-ben felállított — és századunk ötvenes éveiig álló — budakeszi stációszobrokat hivatottak pótolni azok a művészi alkotások — szám szerint 14 —, amelye­ket ünnepélyes keretek között holnap avatnak fel Buda­keszin, a Kálvária-templom előterében. Képünkön az 5. stációszobor alkotója, Illyés István szobrászművész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom