Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-18 / 193. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Kádár János, a pártfogó Carlos Párizs fogságában Tizenkét évvel a párizsi Marbeuf utcai, neki tulajdonított robbantás után Jean- Louis Bruguiere vizsgálóbíró forma szerint is elrendelte Carlos vizsgálati fogságba helyezését. — Nem véletlen, hogy Carlost éppen most tartóztatták le — írja a grazi Kleine Zeitung. A terroristának ez a típusa ma már nem keresett cikk, nem beszélve arról, hogy egykori védelmezői mind halottak. Végül is azért válhatott naggyá, mert bizonyos politikai helyzetekben államférfiak saját céljaik elérésére használták eszközként — írja a lap, amely Kádár János fotóját is közli, megjegyezve, hogy a magyar politikus volt Carlos egyik pártfogója. Nyolc nap múlva temetik Ki lesz Wörner utódja? Az észak-atlanti szövetség illendőségből sem kíván nyilatkozatot tenni augusztus 26-ig a szombaton elhunyt NATO-főtitkár, Manfred Wörner lehetséges utódjáról — írta NA- TO-forrásokra hivatkozva tegnapi számában a brüsszeli La Libre Belgique. A lap úgy tudja — bár hivatalosan a NATO részéről nem jelentették be —; hogy augusztus 26-án temetik el a főtitkárt. A hivatalos és az egyházi megemlékezések miatt nem valószínű, hogy szeptember kezdete előtt diplomáciai lépések történnének az utódlás kérdésében. A brüsszeli újság szerint ugyanakkor nem kétséges, hogy az új főtitkár személyéről már egy ideje egyeztetés folyhat, hiszen Wörner utoljára áprilisban vett részt az Észak-atlanti Tanács ülésén. Az utódlás nehéz kérdése tehát nem lephette meg a tagországok külügyminisztériumait. A döntést formailag a nagykövetekből álló állandó tanácsnak kellene meghoznia. A főtitkári poszt különleges politikai jelentősége miatt azonban lehetséges, hogy a tanács miniszteri szintű ülése dönt az új főtitkár személyéről. A főtitkár megválasztásával kapcsolatban az egyes tagállamokban nyilván szem előtt tartják a csúfos „korfui példát”, vagyis az Európai Unió júniusi csúcsértekezletét, amikor is nem sikerült konszenzusra jutni az új bizottsági elnök személyében. Mióta — most már tizenegyedik hete — szárazságban szomjaznak a földjeink, és vetéseinket, de már az aratnivalót is megapasztotta az aszály, gyakrabban jutottak eszembe évszázadokban gondolkodó elődeink. Leginkább Széchenyi István, és az ő mellette szorgoskodó mérnökök, akik a régi mocsárországból, termő országot formáltak. Százezer holdakat nyertek el az ártó vizektől. Szabályozták a dúló vizek járását. Vásárhelyi Pál, Beszédes József, a Kiss és a Bodo- ki testvérek, de nem névsorokra kívánok emlékezni, hanem az örökséghagyás még teljesítetlen munkáira. Birtokosaink, írta egy alkalommal Széchenyi,’ (nem betű szerint idézek) örvendeznek a megnyert termőföldeknek, de eszükbe nem veszik, hogy az elzárt medrekben, árkokban, kanyarulatokban megrekedt vizeket ne hagyják elvadulni, hanem fordítsák maguk és a nemzet hasznára. Az ország még nem látott jövendőjét igyekezett megvilágosítani azok számára, akik önző módon csak a pillanatnyi hasznot látták, a jövő fel sem sejlett előttük. Most már kissé romantikus álomnak tetszik az ő elképzelése, amikor először látta Hollandiát, az egész országot átszerelő csatornaútrendszerével, s hazajövet arról írt: képzeletében Alföldünket is áldást hozó csatornarendszerek szeldelnék át meg át, s akár a kőutakat megelőzően víziút-rendszer alapozódnék országunkban. Föllapoztam a XVII. századból való írásokat, amelyek arról tudósítottak, hogy a Körösök árterein, a vizekben bővelkedő folyásokban, erekben, kétharmad hal él, nyüzsög, az egyharmadnyi vízben. Autóval Tiszafüredtől Debrecenig átszáguldván szomorú szemmel nézegettem a kiégett nagy legelőket. Sárgára, barnára szikkasztotta a nyár a valamikor százezres nyájak, gulyák, ménesek ma koplalóját, valamikori eltartóját. Egy-egy folton a gondatlanságból kiégett legelő pernyéjét-kormát kapta föl a kósza szél, amely csak véletlenül tévedt a megszáradt mezőkre. Pedig egyik felén a pusztának már a Nyugati, más ✓ Engelmayer Ákos nyilatkozata Képzelt riport Varsóban Engelmayer Ákos, a Magyar Köztársaság varsói nagykövete tegnap interjút adott az MTI varsói tudósítójának a Gazeta Wyborcza című napilap szombati számában róla megjelent, nagy visszhangot kiváltó cikkről. A csaknem két teljes újságoldalt betöltő írásban, amely elsősorban a nagykövet ellenzéki múltját és érdemeit méltatta, Engel- mayertől idézve szerepeltek olyan állítások is, amelyek szerint a kommunisták naponta támadják őt, a liberálisok érzéketlenek a magyar kisebbségek sorsa iránt, csak a politikai konjunktúrának köszönhetően álltak ki mellettük, valójában a baloldali kozmopolitizmust képviselik. — Kovács László külügyminiszter úr beleegyezésével, sőt sugallatára nyilatkozom — mondotta a nagykövet. A miniszter úr példátlannak minősítette, hogy egy aktív nagykövet olyan kijelentéseket tegyen, mint amilyenek a Gazeta Wyborcza cikkében szerepeltek. Ezzel tökéletesen egyetértek, annál is inkább, mert ilyen kijelentéseket nem tettem! Korábban azért nem kívántam cáfolni a cikket, mert a hétvége, és az azt követő ünnep miatt nem állt rendelkezésemre szövege. Másrészt nem akartam a miniszter úr tudta és hozzájárulása nélkül nyilatkozni a sajtónak. — Bizonyítani tudom: február 25-én többórás beszélgetést folytatott velem Grazyna Lubinska, hogy portrériportot készítsen rólam a Gazeta Wyborcza számára. Ebben nem voltak semmilyen politikai vonatkozások, s az anyag közléséhez hozzájárultam. A szerző március közepén megkeresett azzal, hogy a lap fő- szerkesztője ebben a formában nem akarja közölni a cikket, mert véleménye szerint abban túl kevés a politika. — Június ötödikén nálam járt a cikket kiegészítendő a riporter és Adam Michnik, a Gazeta főszerkesztője. Mintegy 2 órás beszélgetésünk során szó esett politikáról, de ez csupán háttérbeszélgetés volt. Utána megígérték, hogy jóváhagyásra megküldik a szöveget — ez nem történt meg. Azóta a szerzővel nem találkoztam. — Hangsúlyozni kívánom — mondta a nagykövet —, hogy a cikk tudtom és hozzájárulásom nélkül jelent meg. Mindazt, amit a számba adtak az SZDSZ-ről, a kommunistákról, illetve azt, hogy nehezemre esett visszatartanom magam attól, hogy részt vegyek Walesa Mazowieczki elleni elnökválasztási kampányában, nem mondtam, de nem is mondhattam ilyeneket. Négyéves nagyköveti munkám, magatartásom meg- hazudtolása lett volna, ha ilyeneket mondok. — Kedden — folytatta a nagykövet — határozottan tiltakoztam Michnik főszerkesztő úmál, aki késő délután ígéretet tett arra, hogy a manipuláció tényét beismeri, és sajnálatát fejezi ki az incidensért. Nyilván ennek nyomán jelent meg a lap szerdai számában Wojciech Maziars- ki kommentálja, amely elismeri, hogy hibát követtek el. Mint írta, „a végső szöveg sajnos nem került autorizálás- ra, ezért a nagykövetnek önhibáján kívül nem volt lehetősége kihúzni a valóságnak már nem megfelelő mondanivalóját. Engelmayemek cikkünkben idézett több nyilatkozata egyenesen abból az időből származik, amikor még nem volt nagykövet, s nem kellett nézeteit titkolnia.” Mint a nagykövet hozzáfűzte: 5-6 évvel ezelőtt elhangzott beszélgetések kiragadott gondolatait adták a szájába most e cikkben. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva, hogy elfogadja-e ezt a kommentárt bocsánatkérésként, Engelmayer Ákos annak a véleményének adott hangot, hogy Lengyelország legnagyobb napilapjától ennél többet nem lehet kiharcolni. Mint mondta, éppen ezért nagy örömmel olvasta Adam Michniknek a szerdai Népszavában megjelent bocsánatkérését, s azt, hogy a Gazeta főszerkesztője elismerte: hibát követtek el, ezzel megerősítve: az ő lelkiismerete tiszta. A nagyvilág hírei * A Németországba való atomcsempészés legutóbbi esetei után az Egyesült Államok kapcsolatot kíván létesíteni Oroszországgal. Michael Mc- Curry, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége érintkezésbe lép az orosz atomlctesítmények felelőseivel. * Az Egyesült Államok felszólította Izraelt, szakítson meg minden kapcsolatot Irakkal. Izraeli és arab sajtóértesülések szerint ugyanis Úri Lubrani, a Libanonnal Washingtonban folyó közel-keleti tárgyalások izraeli küldöttségének vezetője hivatalos iraki személyiségekkel lépett érintkezésbe. * Andrej Kozirjv szerint Oroszországot és a NA- TO-t az alapvető demokratikus értékek kötik ösz- sze és nincsenek olyan leküzdhetetlen akadályok, amelyek hátráltatnák a Moszkva és nyugati partnerei közötti élő kapcsolat kialakítását ^ Bejrútban letartóztattak egy személyt aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy köze volt a hét évvel ezelőtti helikopter-robbantáshoz, amelyben életét vesztette Rasid Karami, akkori libanoni miniszterelnök. VÉLEMÉNY * Évszázadokban gondolkodni oldalán a Keleti-főcsatorna próbálja enyhíteni a nyarak ártó melegét, de igazi öntözőfürtök nélkül — amelyeket elfelejtettek, vagy meg sem akartak építeni — elfolyik a víz a medrekben, kevesebb haszon nélkül, mint ahogyan erről nem álmodtak, de elképzelésekben jövendőt építhettek a nagy vízrendezők. „A lehullott esőt ki ne engedd udvarodból, kertedből, határodból haszon nélkül” ... tanították a vízgazdálkodás apostolai. A szabályozott folyók, folyamunk, elvágott medreiben a felgyűlt vizeket pótold, tedd élőkké, használd és gazdagítsd azokkal nemzetünket. Ezt is tőlük, az évszázadokban gondolkodóktól kell megtanuljuk, olykor keserves leckeképpen, mert az öntözésről szinte megfeledkezett az ország. Drága! — hangoztatták már a „bölcs kádári időszakban”, amikor a vidék, a falu, az ott élő milliók gondja-jövője a legutolsók között is utolsó volt, minden nemzetfejlesztő juttatáskor. A mezőgazdaságot „még bölcsebben megítélő Rákosi és janicsárjai” teljesen el kívánták sorvasztani, mert az volt a visszahúzó erő, a kommunizmus felé vezető felemelkedés útján. „A könyvek könyvének” igazságait lapozgatván arról olvashattunk: éheztem és ennem adtatok, szomjaztam, mezítelen voltam, beteg és fogoly voltam... vélem minden olvasóm számára ismertek az utolsó igazságosztás igéi. Ha egy ország — és ilyen a mi hazánk — számára oiyan lehetőségeket adott a természet, hogy még a mások ételét-italát is képesek legyünk előállítani, akkor azt kell tegyük, amit a valóság enged. Hollandia hetvennégy országba szállít sajtot és virágot. Csak ezt a két terméket érintem. A dánok úgyszintén világelsők például tej és vaj előállításában, eladásában. Bennünket fél évszázada bo- londítanak, és el is hitették, hogy a magyar föld és népe gazdálkodásának különös ízű, zamatú értékeire nincs már szükség. Amíg éhezők és szomjazok lesznek, addig minig becsülete lesz annak, aki az éhet-szomjat csillapíthatja. Földünkön az emberiség nem arra rendezkedhet be, hogy elvenni a másikét. Az ilyen gondolkodású népeknek leáldozóban a napjuk. Eleven példa a szovjet világbirodalom, amelyik az egész világot szerette volna elnyelni, de a saját népének nem tudott enni-inni adni. Tév- tanítás volt és marad — mert még most is él, sőt újra erősödik —, hogy a magyar mezőgazdaságot vissza kell fejleszteni. Kétségkívül e mostani kormánynak sincs egészséges falut fejlesztő, mezőgazdaságot gyámolító elképzelése, ahogy nem volt 45 esztendő alatt soha. De a magyar vidék, a falu képes volt megtörni a Rákosi—Kádár falusorvasztó gyilkos terveiket, és egyértelműen bizonyította, hogy mezőgazdálkodás nélkül nincs Magyarország! Lehet, hogy ma is ilyen passzív ellenállásra kell berendezkedjék a vidék országa? Mindenesetre az ösztönökben, a védekezésben a falu ismét a mostoha bánásmódra készül. Kevesebb lett a kenyér- nekvaló, fonnyadtabb a zöldség, apróbb a gyümölcs, bizonytalan a kukorica, burgonya és a falvakban megjelentek „a felvásárlók”. Saját zsebre, maguk hasznára kufárko- dók. És a választási ígérgetésekben oly bőkezű és színes- szavú kormány egyre fényesebben bizonyítja, hogy tehetetlen. Eszemben járnak a „fényes tervidők”: Hároméves, ötéves, hazugság, blöff, porhintés, és több mint húszmilliárd dolláros adóssággal zárult a magyar mérleg. Aki folytatásként ilyen örökségre alapoz, csúfosan megbukik, de mibe fog ez kerülni ismét a nemzetnek? Ilyen napi kínzó aggodalmak közepette idéztem föl az évszázadokban gondolkodókat, akik közül egyik legkiemelkedőbb nemzetben-nép- ben gondolkodó prófétánkat, Széchenyi Istvánt kértem tanúnak, akinek a Hitel volt a gazdálkodásban az első alaptétele, de nem a felelőtlen eladósodásért és nemzekiárusítá- sért, amit negyvenöt év után is keservesen megszenvedünk, hanem az alkotó egyén, vele az ország felemeléséért. Építeni csak alapokra lehet, számunkra az alapokat megvetették az évszázadokban gondolkodók. (Fábián Gyula)
