Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-17 / 192. szám
KULTÚRA PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. AUGUSZTUS 17., SZERDA A nemzeti kultúrának nincsenek határai Játéktábor Gödöllőn Határon túli magyarok az Ady-Akadémián „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan” — idézte Tamási Aront hétfőn Debrecenben a határon túli magyar értelmiség továbbképző tanfolyama, az Ady- Akadémia megnyitóján Gö- römbei András, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese. A profesz- szor emlékeztetett rá, hogy a nemzetszúkítő politika hosszú évtizedei után immár ötödik alkalommal gyűltek össze a határon inneni és túli magyar pedagógusok, azok, akik a diktatúra éveiben sem fogadták el, hogy a politikai határok egyben a nemzeti kultúra határait is jelentik. Orosz István történész- professzor, az Ady Akadémia elnöke elmondta: amikor 1990-ben az első kurzust megszervezték, abban a reményben tették, hogy „leomlottak a diktatúrák bástyái, az oktalan gyűlölködésnek nincs többé táptalaja a szomszédos országokban, s a határokon kívül rekedt magyarság immár teljes emberi és nemzeti életet élhet”. Mindez azonban nem így történt, s Orosz professzor szerint „a határon kívül ma magyarnak lenni talán még nehezebb, mint a rendszer- változások előtt volt”. E szomorú helyzet — mondta — még keményebb helytállásra és áldozatvállalásra kell hogy ösztönözze az anyaország magyarságát. Az értelmiség közös felelőssége mind nálunk, - mind a szomszéd országokban, hogy elhamvadjanak a gyűlölet magasra csapott lángjai. Az Ady-Akadémia hallgatóinak szintén kötelességük tenni a gyűlölet ellen akkor is, ha ez újabb megaláztatásokkal jár, újabb kirekesztésekkel és megfélemlítésekkel társul — hangoztatta Orosz István. Bálint-Pataki József, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője — aki Ta- bajdi Csaba államtitkár nevében köszöntötte az akadémia résztvevőit — egyidejű korparancsnak és nemzeti érdeknek nevezte a határon túli magyar értelmiség továbbképzésének vállalását. A debreceni Ady-Akadémia idei kéthetes kurzusának munkájában 167 határon túli értelmiségi — pedagógus és orvos — vesz részt. Őket több mint 400 pályázó közül választották ki a továbbképzés anyagi lehetőségeihez igazodva. A képzés költségeit — a többi között — a Soros Alapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint Debrecen város és Haj- dú-Bihar megye önkormányzata fedezi. Kaposi őszi napok Szlovák írónak Somogybán A kaposi őszi napok rendezvénysorozata augusztus 31-én kezdődik és egy hónapon át tart — közölték a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón, a kaposvári városházán. A program keretében a szlovák kultúra jeles képviselői is bemutatkoznak majd. A szlovák napok keretében először szeptember 8-án, a Nyitrai Állami Galéria gyűjteményéből összeállított válogatást láthatja a közönség. Első ízben látogatnak hazánkba szlovák írónők is, akik a kaposvári programot követően találkoznak majd a pilisi szlovákokkal, és Békés megyében író-olvasó találkozókon vesznek részt. Ezenkívül Jura] Jakubisko filmjét láthatja és a Moyzes kvartett koncertjét hallgathatja a kaposvári és az oda látogató közönség. Fellép a komáromi sSzínház társulata, Daniel Buranovsky zongoraművész és a Josef Pesko népzenei együttes is. Érdekesnek ígérkezik a kaposi ősz többi rendezvénye is. Az érdeklődők Bartl József, Ungvári Károly festőművész és Újhelyi István fotóművész tárlatát tekinthetik meg. A kaposvári Csiky Gergely Színház Goloni „Kávéház” című darabját mutatja be. / Szabados Péter, Kaposvár polgármestere úgy vélte: sikerül hagyományt teremteni az őszi kulturális rendezvényeknek, amelyeken a későbbiekben is bemutatkoznak a környező országok. Jövőre az osztrák, 1996-ban pedig a horvát kulturális élet követeit várják a somogyi megyeszékhelyre. Új galéria Szombathelyen Mecénási. szerepre vállalkozik Szombathelyen a Sava- ria Tourist utazási iroda: a város főterétől nem messze, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolsa szomszédságában képzőművészeti galériát alakítottak ki, ahol a Vasi Képzőművészek Körének ajánlásával mutatkozhatnak be a helyi alkotók. Balogh Károly, az utazási iroda igazgatója kedden, az új létesítmény műszaki átadása alkalmával az MTI érdeklődésére elmondta: a megyei önkormányzat tulajdonában lévő mintegy 150 négyzetméter alapterületű épületrészt — tízmilliós beruházással — úgy alakították ki, hogy az egyrészt utazási irodaként, másrészt galériaként is funkcionáljon. Volt zeneiskola, nincs zeneiskola A gödöllői Grassalkovich-kastély kápolnájának orgonája Még játék is, már munka is. A szünidő vége felé, az iskolaév kezdete előtt, augusztus 12—19-ig zenei játéktáborban vesznek részt a gyerekek Gödöllőn. A tizedik alkalommal immár. Ilyenkor benépesül a Petőfi Sándor Művelődési Központ, kisebb-nagyobb termeiben különböző foglalkozások zajlanak, s éjszakára sem néptelenedik el az épület, mert akik nem gödöllői lakosok, ott kapnak szállást. — Az utóbbi három évben vált gyakorlattá, hogy nem csak gödöllői gyerekeket fogadunk a táborban — mondja Ferenczi Anna, a rendező Frederic Chopin Zeneiskola igazgatója. — A részt vevő ötvennégy növendék közül huszonegy, aki más, elsősorban Pest megyei településről érkezett. A tavaszi kamarazene-fesztiválunkon nyújtott teljesítményük jutalmaként hívtuk meg őket. — Milyen programok vannak a táborban? — Ez a tábor most a tánc jegyében zajlik. Minden délután tartunk táncfoglalkozást, melyen elsősorban barokk táncokat tanulnak a gyerekek. Ennek megfelelően a zenekar is ismerkedik barokk tánctételekkel. Általában délelőtt próbál a zenekar, az énekkar, és dramati- kus játék folyik. A délután a kamarazenélésé és a táncé. Új színfoltja a tábornak a bábozás, melyet Joshi Judit vezet, s kiegészítő foglalkozásként van még agyagozás, batikolás, tűzzománckészítés. A tanárok, foglalkozásvezetők a mi tanáraink és a művelődési központ munkatársai, valamint a kecskeméti Zene- művészeti Szakközépiskolából érkezett két zenetanár, Gerhát László és Papp Rita. Nem a megszokott helyen beszélgetünk Ferenczi Annával. A zeneiskola épületét — illetve a főépületét, mert zeneoktatás eddig sem csak ott, hanem a zeneiskolának most helyet adó volt irodahelyiségek egy részében is folyt — most nyáron, szinte egyik napról a másikra lebontották. Akik gyakran jártak felé, az Ady Endre sétányon, vagy át a Felső-parkon, egyszer csak azt láthatták: volt zeneiskola, nincs zeneiskola. Amit nem láthatnak, mert még csak terveken, rajzokon látható: lesz zeneiskola. — Az épület szinte a kezdettől kicsinek bizonyult — emlékszik Ferenczi Anna. — Eredetileg a Grassalkovich-kastély tiszttartója számára épült, majd később négy család lakott benne. Mi 1977-ben költöztünk oda, de már három év múlva rákényszerültünk, hogy máshol is, először különböző általános iskolák termeiben, később ezekben az elhagyott iroda- helyiségekben tanítsunk. Födémjavításra is szükség volt, szűkén is voltunk, így felvetődött: tetőtérbeépítésre, bővítésre kéne sort keríteni. 1993 januárjában készítette el az Építőipari és Kereskedelmi Kft. a tetőtér-beépítés tervét. Kiderült, hogy ehhez meg kell erősíteni az alapokat. Az önkormányzat idei költségvetési tervébe került bele az építkezésünk. Június 8-i ülésén döntött úgy a képviselő-testület, hogy meghirdeti a versenytárgyalást a kivitelezésre. A megbízást elnyerő Architekten Építő és Műemlék-felújító Rt. július 20-án kezdte el a munkát, s előreláthatólag karácsonyra fejezi be. A második félévet már az új épületben kezdjük. — Milyen lesz az újjáépült iskola? — Az eddigi tizenkettővel szemben huszonhét tantermünk lesz. Körülbelül huszonöt négyzetméterrel megnagyobbodik a hangverseny- termünk. Az emeleten zenekari próba- és kamaratermet alakítanak ki. Mindennek következtében nem a város különböző helyein, hanem egy helyen fogunk tanítani. Ez nagyon fontos. Felmértük, hogy Gödöllőn a zenét tanulók legnagyobb létszáma hatszáz körüli lehet. Az elmúlt tanévben ötszáznyolcvanöt növendékünk volt, s ennél lényegesen nagyobb igény jó ideig nem is igen mutatkozik a városban és környékén zenetanulásra. A megnagyobbított épület hosszú távon biztosítja számunkra a nyugodt, s mivel mindnyájan együtt dolgozhatunk, az eddiginél jobb minőségű munka lehetőségét. Azonban egyelőre, a ’94—95-ös tanév első felében még különböző helyeken folyik majd a tanítás. Ezért is tartja különösen fontosnak az igazgatónő, hogy a szeptember 8-án 15 órakor a művelődési központ színháztermében rendezett zeneiskolai tanévnyitó hangversenyen minden tanítványuk és leendő tanítványuk szülei megjelenjenek. A hangverseny után beszélik meg, ki, hol, mikor kezdi tanulmányait. Nádudvari Anna Tűzoltózenészek fesztiválja Nemzetközi tűzoltó-zenekari találkozó kezdődik holnap, augusztus 18-án Gyulán. A négy napon át tartó fesztiválon kilenc hazai és három külföldi együttes mintegy félezer tagja vesz részt. A rendezvény csütörtökön este kezdődik a városon végigvezető díszfelvonulással, majd az ünnepélyes megnyitót követően az Erkel Ferenc Művelődési Ház mögötti fesztiválsátorban az első hangversenyek hangzanak el. 19-én, pénteken a zeneiskolában rendezik meg a minősítő versenyt, a neves szakemberekből álló zsűri elnöke Balázs Árpád érdemes művész, Erkel-dí- jas zeneszerző, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke lesz. 20-án, szombaton a fesztiválsátorban rendezik meg a gálaestet, 21-én, vasárnap pedig az Amstel zenés sörfesztiváljával zárul a gyulai találkozó. A négy nap során a magyar, holland, norvég és angol zenekarok a város legszebb helyén adnak hangversenyeket. A negyedik alkalommal rendezett fesztiválon föllép a Központi Tűzoltózenekar is. Kismaros erdélyi rokonsága Egy hétig Kismaros vendége volt mintegy negyven Erdélyből érkezett kisiskolás, akik egy másfél éves folyamat legújabb állomásaként jöttek Magyarországra. De miről is van szó? 1993-ban vették hírét Kismaroson, hogy a Hargita lábánál fekvő magyar falucskában, Zeteváralján milyen áldatlan körülmények közt élnek az emberek. A segítő szándék hamar valósággá vált. Többek kezdeményezésére először egyházi és tankönyveket adományoztak a kismarosi polgárok a zeteváraljai magyaroknak. A szállítmány — mely tavaly nyáron érkezett Erdélybe — egy parabolaantennát és egy videokészülé- ket is tartalmazott. A tanévkezdés miatt külön nagy örömmel fogadták az ajándékot. A két falu testvérviszonya tehát ekkor vette kezdetét, s ez a kötelék egyre szorosabbá vált. A kismarosi idősek klubja el is látogatott már azóta Zeteváraljá- ra, s élvezhette az ottani emberek őszinte vendégszeretetét. Kisebb küldöttségek folyamatosan úton voltak, de a múlt héten egy egész autóbusznyi iskolás gyerek érkezett a Dunakanyarba. Major Sándor plébános úr és Orosz János polgármester mindent megtettek azért, hogy erdélyi barátaiknak felejthetetlen élményt szerezzenek. Az érkezés napján fogadást rendeztek tiszteletükre, majd a sportcsarnokban biztosítottak szállást számukra. A következő napok programjai magyarságtudatukban próbálták erősíteni Zeteváralja fiataljait, hiszen Visegrád megtekintése után elutaztak Esztergomba,, ahol Mindszenty József síremlékénél tisztelegtek. De láthatták Budapesten a szent jobbot, valamint a koronázási jelvényeket is. Életre szóló emlékek ezek a hazánktól elszakadt magyar embereknek. Megható volt nézni, mikor székely népviseletbe öltözve, kettesével vonultak fel a vasárnapi szentmisére, s az utcán álló emberek némelyike tapsra ütötte össze tenyerét. Lám, ilyen is létezik. No, de nem csak komolyság jellemezte ezt a pár napot, hisz életükben először hajóra szálhattak, majd a Ferihegyi repülőtéren megengedték, hogy belülről megnézhessenek egy gépet. Jártak Vácott, a székesegyházban, valamint Ba- latonfenyvesen is. Eltöltöt- tek egy csodálatos estét a kismarosi cserkészekkel a Duna-parton, és az eltelt hét végén háromfelvonásos darabban játszották el Zeteváralja regés történetét. A kapcsolat, mely e két falut köti össze, a jövőben tovább mélyül. Augusztus végén a kismarosi futballcsapat utazik Erdélybe, míg szeptemberben az ottani idősek látogatását várják nálunk. Távoli célként szerepel, hogy a most vendéglátó község cserkészei egy év múlva a Hargitánál táboroznak. Ami Kismaros és Zeteváralja közt történik, példaértékű. Réti József
