Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-02 / 179. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 2.. KEDD Református alkotótábor Kisorosziban S. \ Kíséri ókét a két szülő: a szellem és a szeretet Egy más világ fogadott, amint a rekkenő hőségben a kihalt Kisoroszi néptelen mellékutcájából a félig nyitott angyalszámyas székely kapun át beléptünk a református alkotótáborba. A napsütésben fürdő udvaron felállított állványoknál tizenéves lányok és fiúk festettek, a tornác árnyékában, a hosszú asztaloknál néhány fiatal könyvekből jegyzetelt és raj- zolgatott a vendégház nyitott ablakából kiszűAz angyalszárnyas székely kaput a tavalyi tábor fafaragói készítették rődő ének hangjainál. Dudorászva, egy-egy sort elénekelve csatlakoztak a népdalokhoz a kint dolgozgatok, s az énekbe a házból meghitt kopácsolás, konyhai edények hangjai keveredtek. Mintha a béke, a nyugalom szigetére érkeztünk volna, ahol a szépség vendégeskedett és ölelt magához gyereket, tanárt egyaránt... Aztán beviharzott az intézőkörútjáról hazaérkező Makkai Lilla helyi református lelkész asszony, az alkotótábor kitalálója és minden akadályon keresztülverekedője. S rövid konyhai tanácskozás után boldogan szakított időt, hogy a dédelgetett álomból idén másodjára valósággá lett alkotótáborról beszélgessünk. Kicsit kapkodva, kicsit a lelkesedéstől el-elkalandozva, hiszen ő csak a tábor célját, „az alapkoncepciót” tudja biztosan, a megvalósításban már sodródik az eseményekkel. Megtartani magyarnak A cél — ahogy tavaly vallott róla: megtartani magyarnak a határon túlra szakadt magyarságot. Az aiapkoncepció pedig, hogy az alkotómunka segítse a táborban részt vevő fiatalokat az önmagukra találásban, a kurzusokon szerzett ismeretek pedig rádöbbentsék őket nemzeti kultúránk értékeire, s ezáltal maguk is e kultúra, s a kultúrát hordozó nyelv ápolóivá, terjesztőivé váljanak. Az épület, ami a munka otthonául szolgál, alapjaiban már tavaly ön erőből elkészült, de bőven maradt még változtatni, szépítenivaló, ha erre lehetőség adódik. E két feladathoz: a legkülönbözőbb környezetből érkező gyerekek igényeihez és az otthonteremtés követelményeihez igazodva zajlik aztán az élet a táborban. — Idén csak július közepétől tudtunk kezdeni a gyenge anyagi kilátások miatt — hallok Makkai Lillától a körülmények beavatkozásáról, hiszen a résztvevőknek ingyenes tábort, a tanároknak honoráriumot alapítványokból kell összekilincselni. — Amikor mégis bejött egy váratlan támogatás, inkább a" nagyterem bővítésére fordítottuk, hogy kényelmesebben dolgozhassanak a gyerekek... — Sikeriilt-e tágítani a résztvevők körét a tavaly megcélzott Erdélyen túlra is? — Idén váltottunk: a Királyhágón túli egyházkerületből érkeztek gyerekek. A huszti testvéregyházból jönnek még, és elfogadjuk a vajdaságiakat, akik tavasszal jelentkeztek nálunk. Idén összesen 150 fiatalt fogadunk. A határon túli magyarok számára két zenei és képzőművészeti vegyes tábort, egy előadóművészeti tábort szervezünk — ezek kéthetesek. Augusztus 21-től szeptember közepéig pedig a tavalyi zenész, táncos és előadóművészi táborokban részt vevők közül érkező negyven erdélyi fiatalnak tanítjuk be Velekei József grafikusművész vezetésével a Cantus Hunga- ricus színpadra állított változatát. Terveink szerint alapítványunk finanszírozásában e műsorral a fiatalok ősztől kezdve egész Erdélyben tájolnak majd. Váratlan változtatást jelent a holland testvéregyházból érkező fiatalok egyhetes táboroztatása, akiktől komoly támogatást kapunk. Illetve kapnánk, de ezt egyenesen továbbítottuk több mázsa élelmiszer és anyagi segítség formájában a huszti testvérgyülekezetnek. Most nem kérdezem, de emlékszem, hogy tavaly két és fél milliót kellett az utaztatásra és a tábor költségeire összekilincselni, így nem csodálkozom Makkai Lilla ujjongásán, amikor a támogatókról kérdezem: A Szabad- művelődési, a Nemzeti, a Közművelődési, a Nyitott Társadalom Alapítvány, az IKTA és ki ne maradjon a Matáv Helyközi Igazgatóság — sorolja lelkesen. — Ezekből a támogatósokból ha törik, ha szakad, ki kell jönni. — És persze a családi ezüstből, amelyet meg kell hosszabbítani a zaciban. S hogy miért e sok munka és áldozat? — Amikor tavasszal Huszton jártam, a körülmények láttán az a bús megjegyzésem támadt, hogy itt ötven év múlva már nem fognak magyarul beszélni — folytatja Makkai Lilla. — A vegyes házasságok és két év blőt- tig a hiányzó anyanyelvű oktatás miatt például a huszti gyülekezet 20 tagjából négy tud magyarul... A mostani tábor hat résztvevője is csak érti, de alig-alig beszéli a nyelvet. A kárpátaljaiakat az elnyomás, a vajdaságiakat a béklyó nélkül rájuk szabadított nyugati civilizáció távolította el magyarságuktól — hallok egy további veszélyről Urban Agnes művészettörténésztől, és „szellemi mindenestől”, aki a főzést rövid időre az egyetlen „alkalmazottra”, Erzsikére hagyva csatlakozott hozzánk. — Aztán itt vannak a magyarságukat legjobban őrző erdélyiek. A három szintet Kitapogatom, mit akarnak — Topor András beszélget egy elkészült képről kell úgy egymáshoz igazítani, hogy a fiatalok gyarapodjanak is, kedvük se szegődjék. Soha nincs előre elhatározott anyag, ott töltögetjük a lyukakat, ahol hiányt tapasztalunk. Urbán Ágnes tavaly minden egyes délután tartott művelődéstörténeti kurzusokat. A „szakmai” kurzusokkal együtt ezeket nyilván megterhelőnek vélték, ezért idén nincs ilyen kötött program. Kárpótlásként az esztergomi Keresztény Múzeumban illetve a Szépművészeti Múzeumban tanítgatta a gyerekeket a művészet alapvető összefüggéseire, a különböző kifejezési formákra. S mert kalauzolás közben óriási hiányosságokat tapasztalt történelmi ismereteikben, filmeket, videókat szerzett be, s esténként ezek segítségével tanítgat. A következő' lépcsőfokra jutni Ezt a gyerekekhez való alkalmazkodást, mint kiindulópontot éreztem a képzőművészeti kurzust vezető Topor András festőművésznél és a zenei kurzust vezető Darócai Bárdos Tamás zeneszerző-karnagynál is, akik Urbán Ágneshez hasonlóan egész nyáron a gyerekekkel vannak, akár van kurzusuk, akár nincs... — A rám bízott gond, hogy tudunk-e szót érteni egymással, vagy sem — mondja Topor András, aki több mint húsz éve tanít a Postás Stúdióban. — Idén nagyon szélsőséges a gyerekek felkészültsége, inkább a vonzódás volt a válogatás szempontja. De ha az első két napban ki tudom tapogatni, mit akarnak megvalósítani, akkor a dolog olajozottá válik. Semmit sem várok el, de ahogy a gyerekek megnyilvánulnak, ahhoz hozzá tudok szólni — hiszen ez a szakmám. Módszerem (nem tudatosan, de visszatekintve tapasztalom), hogy felkutassam a szándékot, és segítsem a gyerekeket a következő lépcsőfokra jutni. Mindig improvizálnom kell, mindig észnél kell lennem, és engem ez érdekel — neveti el magát, majd hozzáfűzi: — Az alkotás körül a társaság 2-3 nap múlva jól összekovácsolódott közösséggé válik, és ez a gyerekekre és felnőttekre egyaránt jellemző emberi vonatkozás az én igazi nyereségem. A különböző felkészültség nem jelent akadályt Daróci Bárdos Tamásnak sem, pádig ő csoportban, és nem egyénileg foglalkozik gyerekekkel. Nyitogatni a lelkeket — Három témára koncentráltam a kurzuson — magyarázta. — Zeneelméletből az alapokról kezdtük: mit súgott a zene az emberiségnek, hogy úgy alakuljon ki, ahogy kialakult, hogyan jelentek meg a hangközök, a hangsorok, a harmóniák. Közülük a legegyszerűbbeket figyeltük meg a bécsi klasszikusokon. A magyar folklór és magyar zene témában zeneszerzőink legjobbjaival és nagyobb műveikkel foglalkoztunk aló. századtól a 20. századig. Hogy tudják azt, hogy büszke lehet az ember, ha a magyar zenére gondol, ami természetesen más művészetek mellett nevünket olyan fényessé tette. Szerettem volna, ha megismerkednek a kinccsel, amit a magyar kultúra a zenében a parasztságtól kapott, amit aztán óriásai révén adott a világnak. Persze kicsit elméletileg is szerettem volna rendet vágni a régi, az új és a vegyes stílusú népdalok között, sok-sok példát bemutatva és mintegy húsz népdalt meg Makkai Lilla lelkész asszony: „Maguk is a kultúrát hordozó nyelv ápolóivá válnak...” is tanulva. Harmadik témánk egy kis kórus teremtése volt, akikkel a záróműsoron felléphetünk. (Egyik műsorszáma az alkalomra komponált kis induló, meglepetés és köszönetnyilvánítás a vendéglátásért...) A gyerekek bizony elég keveset tudtak mindarról, amivel itt foglalkoztak — mondta a nyilván felkészültebb fiatalokhoz szokott karnagy úr tapasztalatairól. De a feladat örömét éppen ebben látta: — Nagyon szép dolog lelkeket nyitogatni és embereket összeforrasztani — mondta. Egylelkű emberekből valóban egylelkűeket kovácsolni! Nyilván ennek a szándéknak a megvalósulását érezhettem meg, amikor a vége felé járó Nyitogatom a lelkeket... Daróci Bárdos Tamás tanít Erdősi Agnes felvételei kurzusra érkeztem. S érzéseimet a gyerekek csak megerősítették, amikor beszélgetni kezdtünk. Nem készülnek sem zenésznek, sem festőnek — mondták. De itt megszerettek festeni, énekelni. Egy kisfiú otthon, Szilágycsén is sokat rajzolt, de itt végre van festék és van nagyalakú papír, amivel kedvére dolgozhat. De legfőképpen arról beszéltek a fiatalok, milyen jól érzik itt magukat, s ha tehetik, jövőre megint eljönnek. S hogy felírták már egymás címét, hogy év közben is meglátogathassák a közelükben lakókat, és hogy levelezhessenek. A tavalyiak példáját ismerve ez bizonyára nem marad puszta szándék... Az egyöntetű lelkesedésen a napi program hallatán még jobban csodálkoztam. Á rekkenő nyári szünidőben a gyerekek napjai a reggel hét órai közös imádság és az este nyolcórás templomi áhítat között a szakmai programokkal telnek, csupán délután töltenek két órát strandolással,' kikapcsolódással. A dolog nyitján gondolkodva, már útban hazafelé jutottak eszembe József Attila Ars poeticájának záró sorai: „Én mondom: Még nem nagy az ember, (De képzeli, hát szertelen.) Kísérje két szülője szemmel: (A szellem és a szerelem. ” „Szellem és szeretet" módosítottam magamban. Csupán ennyi a titok ryitja. S a szellemben való összetartozás szívet melengető érzésének felkeltésével nem kevesebb az eredmény, mint a szó szoros értelmében vett nemzetépítés. A siker tudata pedig a megérdemelt jutalom az alkotótábor megszállott éltetőinek. D. Veszelszky Sára Együtt a festőcsapat
