Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-17 / 192. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 17., SZERDA 5 Jogi rendezés Dabas-Sáriban Zöld út a katolikusoknak (Folytatás az /. oldalról) A hátsó udvaron pedig, az épület szerves részeként, vasszerkezetes kápolnát építenek fel. A munkálatok már megkezdődtek, s tervek szerint az átadásra késő ősszel kerül sor. A testület elfogadta azt a megállapodásmódosítást is — tájékoztatta lapunkat Dabas-Sári plébánosa —, amely törvényesítette az iskola megosztását. A képviselők arra is rábólintottak, hogy határozatlan ideig, de minimum negyven esztendeig egyházi oktatás folyhat az épületben. Határozat született arra nézve, hogy az önkormányzat és a Szent János Katolikus Általános Iskola nem köt közoktatási mégállapodást. Ugyanis az önkormányzat anyagi források hiánya miatt a fejkvóta összege és a költségvetésből folyósított támogatás közötti különbözet kifizetését nem tudja vállalni. Örvendetes viszont, hogy ezt az egyezményt sikerült megkötni a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal, mely húszéves időtartamra szól. K. M. Felújítják a tököli katolikus templom tetőszerkezetét és az új cserépfedés mellett rézlemez borításokkal díszítik a harangtornyot Vimola Károly felvétele Gödöllői cserkészek Dániában Barátságban gyerek, felnőtt Voersá város cserkészháza előtt Negyvenkét országból huszonhatezer cserkész érkezett a Dániában július második felében Blá Sommer — Kék nyár — elnevezéssel megrendezett cserkész- táborba. Az érkezők között volt a gödöllői Halászná Várady Ildikó vezette Erzsébet királyné csapat, melyhez már Dániában csatlakozott a Király család — Király János, Rozália, Blanka és Jutka. Ők tavaly a máriabesnyői cserkésztáborban kötött barátságok, az akkor itt járt angol és dán cserkészekkel és vezetőikkel folytatott levelezés révén kerültek Dániába. A tavaly Máriabesnyőn vendégeskedő dán cserkészeket vezető Lone Pil- gaard volt most a Blá Sommer tábor parancsnoka, a „the Mayor”. A „jobbkeze” pedig az a Ron Ryder, aki a nálunk járt angol cserkészeket vezette. A Margit királynő' által is támogatott táborba az eljutást is igyekeztek megkönnyíteni a dán szervezők. Királyéknak egy Dániából budapesti cserkészekért jött autóbuszon jutott hely. Július 17-én 10 órakor indult a busz Budáról, 18-án korán reggel érkeztek meg a dán—német határhoz közeli táborba, ahol hamarosan valóságos sátorváros épült. A többi magyarral együtt a Skyen — Felhő — nevű altáborban helyezkedtek el. Nagy élményükként említik az egyik este a szomszédos Kliplev falu templomában részükre tartott misét, majd a mintegy három kilométeres utat visszafelé, melyet ki-ki fáklyával a kezében tett meg. „Otthon” a bejáratnál énekszóval várták őket. Megismerkedtek egy férfival, aki az 1933-as gödöllői jambo- ree-nak is résztvevője volt, őrzi annak emléknapját, s köszönni meg egy éneket ma is tud magyarul. Felkereste a tábort az anyakirálynő, akit nem kötelező ünneplés, hanem szívből jövő tisztelet vett körül. Általában mindent természetesebbnek éreztek, mint a világnak ezen a táján megszokták. — A dánok nagyon szabadok, a gyerekek, a- vezetők egyaránt — mondják. — Közeli barátság van gyerek és felnőtt között, és mindenki pontosán tudja a feladatát. Remek rendezés, szervezés lett e tudatosság eredménye. Minden külföldi csapatról egy vagy két dán csapat gondoskodott. Lehetőséget teremtettek a vendégek számára — s aztán hagyták, hogy éljenek a lehetőségekkel. Mindig maguk mellett érezhették vendéglátóikat, de barátként, partnerként. Ez már kialakulhatott a tábornyitó közös éneklésben, az azonos mozdulatokat végző tömeg együtthullámzása során. A záróesten Dánia legnépszerűbb popsztárja, Kim Lau- son lépett fel, görögtűz és tűzijáték volt, s elénekelték utoljára a táborindulót, mely arról szólt, hogy „együtt vannak a gyerekek, és mindent közösen csinálnak”. A tábor véget értével, mikor elbúcsúztak a közösen épített szaunától, sárfocitól, a galériától, ahol oly sok mindent készítettek, el a játékoktól és fürdésektől, a zászló fel- és levonásoktól, azonban nem értek még véget a dániai élmények. Atvonatoztak a Dánia legnagyobb területét kitevő félszigeten Voersá kisvárosig, ahol Lone Pil- gaard és a Máriabesnyőt járt cserkészek otthona van. Családjaiknál is vendégül látták a magyarokat. — Ott mindenütt a tenger volt — emlékeznek Voersára. — A gyönyörű nyílt tenger, sirályok. Egybeolvadt az ég a tengerrel. Nehéz volt elmozdulni ettől a látványtól. Összetalálkoztunk mindnyájan a tengerparton. Meg a cserkészházban. Meg a partin, melyet Lone az utolsó este adott számunkra. A cserkészházban Király Rozália meghatottan fedezte fel kisebbik lánya, Jutka aláírását a falon. Tavaly vitték magukkal a dán cserkészek Máriabesnyő- ről, s mint szokásuk szerint a világ különböző tájairól származó emlékeiket, cserkészházuk falára helyezték. Szeretett volna azon a nyelven, melyet ott legtöbbet használtak, angolul írni egy pár sort, s a többi emlék közé tenni — de akkor valahogy nem volt rá idő, alkalom. Itthon írta meg aztán a kikívánkozó szöveget. Alább ezt magyarul közöljük.* (nádudvari) *VoItam a kis dán Paradicsomban, melyet Blá Sommernek hívnak. Köszönet mindenért! Az Önök vendéglátását és vendégszeretetét sosem fogják elfeledni — a gödöllői „Erzsébet királynő” cserkészcsapat tagjai, valamint a Király család. Az Erzsébet királyné cserkészcsapat tagjai magyar est bemutatására készülnek ekem nincsen semmi bajom a rendőrökkel, csak egyes rendőrökkel néha. Es leginkább csak akkor, ha nekik van valami bajuk velem. így történt ez a napokban is. Békésen hazafelé tartottam a meglehetó'sen iitött-kopott, de műszakilag kifogástalan állapotban (is szokott lenni néha) lévő' 21 éves Skodámmal. A Blaha Lujza téri lámpánál tilos jelzés miatt megálltam. A nagykörúti forgalomkorlátozást felügyelő' rendőr azonnal kiszúrt a várakozó autók közül és olyan mosollyal az arcán, mint aki tud valamit, elindult felém. Illedelmesen beköszönt az ablakon és felszólított, hogy a zöld jelzést követőén álljak félre a korlátok mellé. Bosszankodtam kissé az időveszteség miatt, de készségesen megtettem, amit kért. Rutinellenőrzés, ám legyen. Nincs mitől tartanom — gondoltam, de tévedtem. Elsőként a forgalmit vette szemügyre. Simogatta a pecsétet, hátha hamis. Megjegyezte, hogy szép matricák vannak a kocsin és hogy saját kezű festményeim is elnyerték a tetszését. Miután a papírokkal minden rendben volt, már mentem volna, de ekkor kezdődött az alapos „kákán való csomókeresés”.A gumik szinte újak, a fényszóró ég, az index villog, a duda tülköl, az égénkészlet teljes, a féklámpa vörösük, az elsősegélycsomag bontatlan. Még az elakadásjelző-háromszöget és vontatókötelet is megmutattam neki és magamban kissé kárörvendve kérdeztem: na, minden rendben? Hát, nem volt minden rendben, mert a bal hátsó sár- védő gumit csak egy csavar tartotta, s így, mint meg tudtam, nem tölti be funkcióját, tehát szabálysértés!!! Megvan a csomó! Sikerült! Elnevettem magam. Hát ezért képes lenne? Ez komoly? Ezért velem szemben szankcionálni kell? Volt rá paragrafus, nevetséges. Kifizetem-e az 1000 forint helyszíni bírságot? — tette fel a megoldás kulcsát jelentő kérdést. Hiába ajánlottam, hogy itt helyben visz- szacsavarozom, nem. Ami történt, megtörtént, eső után köpönyeg. Mint megtudtam, ha feljelent, akár 15 ezer forintot is fizethetek. Bár ezt első hallásra képtelenségnek tartottam, mégis kifizettem, mert e jelenet után már semmit sem tartok képtelenségnek. Hátha a bírságoló osztályon is unatkoznak. Búcsúzóul még egy tanulsággal lettem gazdagabb. Amíg engem a helyes útra vezetett a rend dicső őre, a villamosmegállóban egy részeg férfi ütötte-rugdosta a vele lévő igen részeg nőt. Kérdésemre, hogy miért nem velük foglalkozik inkább, megtudtam, hogy nem szólhatnak bele mindenféle apró-cseprő házastársi veszekedésbe, ugyanis a férfinak állampolgári joga, hogy agyonverje a nejét a nyílt utcán?! a, ezt nem tudtam. Es ha nem a felesége? És ha az a nő nem akarja, hogy megverjék? Elfordítottam a slusszkulcsot és lassan guruló járművem ablakából még láttam a dulakodó pár távolodó sziluettjét és a rend őrét, aki változatlanul a szakadt kocsik bal hátsó sárvédő gumiját fürkészi. (szűcs) Csomókeresés a kákán A Épül a csatorna Budakalászon Megmenthető lesz a patak Várhatóan szeptember végén fejeződik be Budakalászon a csatornahálózat kiépítésének első szakasza. A község a közműfejlesztési alapból kapott támogatást a beruházáshoz, amely a tervek szerint több lépcsőben valósul meg. Ahogy Parlagi Endrétől, a település képviselőjétől, a megyei közgyűlés tagjától megtudtuk, az elkészült hálózat a fővárosihoz csatlakozik majd. A nagy fogyasztókat — például a Kovács Adám Műveket — már az első szakasz megépítése után rákötik a hálózatra. Ennek pedig nemcsak any- nyi a jelentősége, hogy új közművel gyarapodik a település, hanem az is, hogy a Barát-patak vízminőségének további romlása talán megállítható általa. Az elmúlt években a derítőkön át, a talajvízzel nem kevés szennyvíz jutott a patakba, de az üzemekből is. A csatorna kiépülésével javulhat a helyzet, kialakulhat az az egyensúly, ami megóvná vizét a szennyeződéstől, kiszáradástól. A patakot körbevevő gátra kerékpárutakat terveztek, és ez sokakat vonzhat — persze, csak akkor, ha kellemes a környezet. Egy tény, hamarosan elkészül a csatornahálózat első szakasza, és ez is előrelépés a községben. (szí)
