Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-16 / 191. szám
IS PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 16., KEDD 3 A világkiállítás ürügyén Sokszor bíráltak már bennünket, romániai magyarokat, hogy mi jogon merünk „beleszólni”Magyar- ország belügyeibe. Leírtam már magam is egyszer: azért, mert magyarok vagyunk, s minden, ami a magyarság ügye, történjék bár Magyarországon vagy a határon kívül bárhol, a mi ügyünk is. Nos: a világkiállítás — bátran mondom — magyar ügy. Magyar ügy már azért, mert beilleszkedne a millecente- nárium rendezvényei sorába, így is tervezte a régi kormány, s a várható nemzetközi visszhangjával nagyban öregbíteni Magyarország hírnevét. Nos, a tényekre térve: mélységesen lehangolt bennünket a kormány bejelentése, hogy lemondják ezt a nagyszabású rendezvényt. Latolgatom: mi hasznot és mi kárt hoz ez a lépés az országnak. Haszon: bizonyos mértékig tehermentesedik a költségvetés. Ez kétségtelen könnyíti a kormány dolgát. Minden egyéb kárnak fogható fel. Óriási a nemzetközi presztízsveszteség, az ország a megbízhatatlanság címkéjét veszi magára, s ebből következnek az anyagi veszteségek, csökkeni fog a Magyarország felé irányuló tőkebeáramlás, nem születnek meg bizonyos létesítmények, amelyek Budapest arculatát az eljövendő időkre meghatároznák, és — ebben látom a legnagyobb veszteséget — csökken a nemzet önbecsülése, méltóságérzése. Hiszen: képtelenek vagyunk illő keretek között megünnepelni az ország fennállásának 1100. évfordulóját. A világkiállítás ürügyén Magyarországra áramló milliókban is tudatosodott volna, hogy ez az ország, ez a nemzet beírta a nevét Európa történelmébe, múltjába és... benne van a jelenében is. Megkockáztatom: kapóra jött, kapóra kellett volna hogy jöjjön az új kormánynak is ennek a hatalmas rendezvénynek a lehetőségeMa este hallottam a híradóban: a magyar miniszterelnök megnyugtatja az ország közvéleményét, hogy az elkezdett beruházásokat elvégzik, csak időben kissé hosszabban. Tehát: nyugi-nyugi! Csakhogy egy valamiről elfeledkezett a miniszterelnök úr. Hogy ama véghezvivendő beruházások már nem fognak megtérülni. Mert azt szándékosan nem emlegetik — hogy ne borzolják vele a kedélyeket —, hogy a világkiállítás óriási, a nemzetgazdaságot érintő tehertétele tulajdonképpen csak előlegezés, mert a várható bevételek révén utólag — az összes eddigi világkiállítások tanúsága szerint — visszatérültek volna a beruházott összegek, a létesítményeket úgymond ingyen kapta volna meg a főváros, a nemzet. Tehát a költségvetés mostani súlyos megterhelése egy későbbi megkönnyebbülést, tehermente- sedést hozott volna. S az ország gazdaságában elindulhatott volna a várva várt fellendülés korszaka. Megkockáztatom: maga ellen játszik a hatalom, a kormány. Vagy más megközelítésben: a nemzet ellen, a magyarság ellen. Tamási Lajosnak, 1956 költőjének az egyik verssora jut eszembe: „Föl, föl szabad nép, föl a harcra!” En is mondom: föl a harcra! Fogja le a nemzet ama bűnös kezeket, melyeket nem a józanság, hanem az előző vezetés iránti gyűlölet mozgat. S kényszerítse a nép a kormányt döntése megváltoztatására. Ezt kívánja nemcsak az ország, az egész magyarság érdeke. Gazda József (Kovászna) Győri Béla megvált a rádiótól Felmondott a rádiónak Győri Béla, a rádió Vasárnapi Újság című műsorának egykori alapító főszerkesztője. Mint a munkaügyi osztályhoz címzett levelében írja: „a Magyar Rádióban a felismerhetetlenségigösz- szekuszálták a munkáltatói viszonyokat, így az egyetlen logikus lépést választhattam... 1994. augusztus 15-i hatállyal munkaviszonyomat felmondom. Indokolni ugyan nem vagyok köteles, de tájékoztatásként itt és most leírom, hogy a Magyar Rádiónál kialakított politikai és erkölcsi légkörrel és gyakorlattal semmilyen körülmények között nem tudok azonosulni. Közösséget nem vállalhatok a most kialakult gyakorlattal.” De mi lesz az egészségüggyel? A népjóléti tárca takarékoskodó álmai Noha az egészségügyi kiadások nagyobb részét az egészségbiztosítás finanszírozza, a kormány stabilizációs programja — amely szerint 17 milliárd forintos megtakarítást kell elérni a központi költségvetési szerveknél — súlyos terhet ró a népjóléti ágazatra. Mindezt Kökény Mihály, a tárca politikai államtitkára mondta azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen azt is bejelentette: a népjóléti ágazatban reálisan 1,5 milliárd forintos megtakarításról lehet szó. Kökény Mihály arra is következtetni engedett, hogy a pénzügyi kormányzat valószínűleg ennél magasabb összeget szeretne elvonni az ágazattól, ám a népjóléti tárca vezetői szerint egyedül a másfél milliárdos nagyságrendű összeg lehet tárgyalási alap. Ez a kényszerűen megtakarítandó összeg — mint elhangzott — azt a 25 milliárd forintot kurtítaná, amelyet szakmai programokra, felújításokra, beruházásokra, illetve különböző intézményi támogatásokra tervezett a tárca. Ezek ugyanis azok a területek, ahonnan egyáltalán pénzt lehet elvonni, így a másfél milliárdos megtakarítás 20 százaléka elsősorban az országos intézeteknél és az egyetemeknél tervezett építkezéseket, felújításokat érinti, amelyek még nem kezdődtek meg, illetve amelyek előkészítési szintje még lehetővé teszi a munkálatok leállítását. Az ősszeg 20-25 százaléka a központi intézeteknél, illetve az egyetemeknél látszik megspórolhatónak, egyebek között bizonyos többletbevételek elvonásával. Ide tartoznak a takarékossági intézkedések is, amelyek alól maga a Népjóléti Minisztérium sem kivétel. Ez pedig azt jelenti — mondta az államtitkár —, hogy az év végére igyekeznek kisebb szervezeti egységgel, de hatékonyabban működő igazgatási rendszert kialakítani. Végül a megtakarítások mintegy fele a szakmai programok támogatásának szűkítésével érhető el. Ide tartoznak például a halasztható műszerbeszerzések, vagy az egyéb forrásokból támogatható, elsősorban központi intézményi programok. Kökény Mihály mindazonáltal leszögezte: a megszorító intézkedések kényszerű tudomásulvétele mellett az ágazatnak jelentős kompenzációs igényei is vannak. Ez egyelőre 200 millió forintos összeget jelent, amelyre a tárcának a hajléktalanokat ellátó intézmények bővítése, továbbá a gyógyszerész-, illetve az orvosi kamara köztestületté alakítása miatt van szükség. Kökény Mihály azt sem titkolta, hogy a tárca pótlólagos igénye később növekedhet, hiszen az idén még várható megszorító intézkedéseket valamiből kompenzálni kell a legrászorultabb rétegeknél. A politikai államtitkár végül rámutatott: bár a stabilizációs csomag végrehajtása az ágazatnál nem okoz kritikus helyzetet, a régóta esedékes beruházások, szakmai programok elhalasztása nyilván nem jár majd feszültségek nélkül. A KDNP elnökségének nyilatkozata Holnap döntenek A Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége az 1994. augusztus 13-i, szombat esti Híradóban expótémában elhangzott riportsorozathoz kapcsolódva a következő nyilatkozatot teszi: Az Új Magyarország című napilap kezdeményezéséről, amely népszavazás kiírását célozza meg az expó megrendezéséről, a Kereszténydemokrata Néppárt az 1994. augusztus 17-i, szerdai elnökségi ülésen alakítja ki a keresztény- demokraták álláspontját. A szombat esti Híradóban a párt parlamenti képviselője részéről e témában elhangzott nyilatkozat a képviselő magánvéleménye. Tiltakozik az MSZOSZ Az MSZOSZ szerint az AVÜ igazgatótanácsának az a döntése — amely az ajánlatok értékelésénél előnyben részesíti a készpénzfizetést — ellehetetleníti a munkavállalók tulajdonszerzését. Mint Vörös Péter, a szakszervezeti szövetség tárgyalócsoport-vezetője tegnap az MTI érdeklődésére elmondta: azzal, hogy a Munkavállalói Rész- tulajdonosi Program (MRP) során kétszer annyit kell felajánlani a dolgozóknak hitelben, mintha készpénzért vásárolnának, meghiúsítja majd a további tulajdonszerzést. Az ország több településéről jelezték már ezt az MSZOSZ-nek. Az eddig nyilvánosságra hozottak alapján úgy vélik, ez a döntés ellentétes az 1994-es vagyonpolitikai irányelvekkel, a privatizációs, a kárpótlási és az MRP- törvénnyel. Nehezményezik azt is, hogy az AVÜ Igazgatótanácsa e fontos döntés előtt a kormányzat nem konzultált a szakszervezetekkel. Észrevételeikről levélben tájékoztatták az AVÜ illetékeseit. Emelkedő árak Júliusban a fogyasztói árak az előző hónapokhoz képest valamivel nagyobb mértékben, 1,3 százalékkal emelkedtek. Az éves adatokat figyelembe véve az árnövekedés gyorsuló tendenciájú. Az elmúlt 12 hónap során az árak 20 százalékkal növekedtek. Januárban még az éves árnövekedés mértéke 17 százalék volt, februárban, márciusban nem változott lényegesen, majd májusban 18,3 százalékra, júniusban 19,2 százalékra emelkedett. Minderről a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatta az MTI-t tegnap. A tájékoztatás szerint a júliusi áralakulást hatósági intézkedések is befolyásolták, így emelkedtek a fogyasztási adók, ami tetten érhető többek között a benzin árának többszöri emelésében, egyes önkormányzatok is növelték a lakbéreket, és drágultak a külföldi gyógyszerek. A hatósági ár- intézkedések fél százalékkal járultak hozzá a havi inflációhoz, míg az olcsóbb zöldségárak 0,2 százalékkal csökkentették az áremelkedés mértékét. A fogyasztói árak növekedése százalékban havi éves 1992 1993 1994 1992 1993 1994 január 3,2 6,8 3,2 28,2 25,9 17,0 február 2,7 1,7 1,4 25,8 24,7 16,6 március 1,9 0,8 1,0 24,7 23,4 16,8 április 1,3 0,8 1,2 23,3 22,8 17,3 május 1,5 0,4 1,2 22,6 21,3 18,3 június 0,6 0,3 1,0 20,6 20,9 19,2 július 0,3 0,6 1,3 20,1 21,3 20,0 augusztus 0,8 1,8 20,7 22,3 szeptember 2,4 2,9 21,7 23,0 október 2,5 1,7 23,4 22,0 november 1,6 0,7 22,7 21,0 december 1,1 1,3 21,6 21,1 Lopakodó múlt Drágább lett a kávé, s láthattuk, hogy az emberek igyekeztek hosszú időre beszerezni fekete-levesük alapanyagát. Régről ismerős kép tárult elénk a vásárlási lázról, s közben az jutott eszembe, lám csak hogyan tér vissza a szocializmus, s meditáltam vajon mely napon tapasztalom az elmúlt négy esztendő után e szocialista Magyarországon, hogy a presz- szóban kemény blokkot kell adni a kávéfőzőnőnek, vajon mely napon derül ki, hogy a keresett ez vagy az csak pult alól szerezhető be, holott ez a fogalom is elveszettnek tűnt a demokratikus Magyarországon. Hogy ezt a föltevésemet alátámasszam, vagyis hogy napról napra tér vissza a szocialista Magyarország, azt jól bizonyítja Keleti György miniszter (ma még) úr némely laphoz elküldött levele is. Ebben a levélben a főszerkesztőket arra kéri, méghozzá olyan behízelgő és nyájas hangon, ami szintén olyany- nyira jellemző a nép nagy barátaira, hogy az augusztus 20-i, vagyis állami ünnepünkön rendezett tűzijáték szponzorainak egy újságoldalnyi terjedelemben köszönetét mondhatnának azért, hogy kinyitották a bukszájukat. A szponzorok természetesen térítés- mentesen kapnának helyet az újságban, ami a hirdetési árakat ismervén, bizony milliós megtakarítást jelent számukra. A Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének eme kérése régmúlt időket idéz, hiszen gondoljanak csak bele kedves olvasóink, vajon mit rendezett volna a szocialista-liberális sajtó az Antall-kabinet működése idején, ha Keleti György elődje egy hasonló „kérést” juttat el mondjuk a Nép- szabadsághoz. Most a helyzet más, hiszen a jelenlegi kabinet tagjai például a tűzijáték és az újságoldalnyi hirdetés ügyében ügyesen nyilatkoznának arról, hogy mindez a tűzijátékot imádó nép érdekében történik. Nyilvánvalóan ugyanúgy, mint a kávé árának a fölemelése, hiszen a kávé, mint tudjuk, nem kifejezetten egészséges, s hírlik, egy még egészségtelenebb édesipari termék árának emelésére is számíthatunk, nevezetesen a csokoládééra. A kormány és a hozzá tartozó sajtó minden bizonnyal nagy vehemenciával fogja tudomásunkra hozni, hogy mennyire érdekeltek vagyunk az ilyen jellegű áremelkedésekben. Én viszont azt hiszem, inkább arról van szó: a Magyar Szocialista Párt nagyon jól tudja, hogy azoktól kapott 54 százalékot, akik a múltban is és a jövőben is megfélemlíthetőek voltak, illetőleg lesznek. Nagyon jól tudják, hogy kávéáremeléskor kávéblokádra nem, hanem csak egyszerűen a Kádár-rendszerben megszokott és „szeretett” vásárlási rohamra számíthatnak. (Vödrös)
