Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-15 / 190. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ Megkérdeztük Merre viszik a fatimai kegyszobrot? Augusztus 15-től 23-ig a váci egyházmegyében láthat­ják a hívek a fatimai kegyszobrot. A portugáliai Fati­ma híres kegytárgya, a Szent Máriát ábrázoló alko­tás annak emlékére készült, hogy 1917. május 13-a és október 13-a között Fatimában hatszor jelent meg Szűz Mária. A szobor 1947 óta szinte szakadatlanul járja a világot. A váci egyházmegyei programról Ka­tona István segédpüspököt kérdeztük. — A szobor, amely június 11-én érkezett hazánkba, már számos egyházmegyé­ben megfordult — mon­dotta a segédpüspök. — A pécsi egyházmegye után augusztus 15-én, Nagybol­dogasszony ünnepnapjá­nak délutánján érkezik a váci székesegyházba. Este hatkor fogadás kezdődik nálunk, majd este nyolc­kor szentmise, később gyertyás körmenet kezdő­dik. A hétfői program az éjféli szentmisével zárul, a székesegyházban. Ked­den reggel hétkor szentmi­se kezdődik. Ezt követi a családok imája és felaján­lásai. Tízkor koncelebrált szentmisére várják a híve­ket. A szobor innen indul Hétkápolnára. A délutáni, egy órai szentmise után imaórákat tartanak este hé­tig. Ekkor kezdődik a gyermekek bemutatása és megáldása. Nyolckor a Ka­tona István segédpüspök által koncelebrált szentmi­se és végül imaórák zárják a programot. Augusztus 17-én, szerdán reggel nyolckor szentmise, majd tízkor püspöki konceleb­rált szentmisére várják a híveket. A kegyszobor bú­csúztatása után a máriabes- nyői kapucinus templom­ban folytatódnak az ünnep­ségek. Augusztus 18-án, csütörtökön a hatvani bel­városi, 19-én, pénteken a pásztói, 20-án, szombaton a szécsényi, 21-én, vasár­nap a balassagyarmati, 22- én, hétfőn a riagykátai, és a váci egyházmegye utolsó állomásaként 23- án, kedden a szolnoki belvárosi templom látja vendégül a szobrot. A kü­lönböző helyszíneken álta­lában déltájban kezdőd­nek a programok és a szobrot másnap délben szállítják át a következő városba. A váci egyházme­gyéből a szombathelyi egyházmegyébe viszik a fatimai kegyszobrot. (szűcs) Zászlót és címert avattak, áldottak Európa töviskoszorúja (Folytatás az 1. oldalról) Szálkái László református lelkész kifejtette, zászlója mindig egy közösségnek van. Az utóbbiból egyre több az olyan — akár a tár­sadalomban vagy a család­ban —, amelyik széthullik. A református lelkész fel­hívta a jelenlévők figyel­mét arra, Jászkarajenőnek nemcsak településnek, kö­zösségnek is kell lennie. Az pedig ott van, ahol az emberek nem csupán a ma­guk hasznát keresik és né­zik, hanem felelősséggel tudják hordani egymás ter­hét. Keszthelyi Ferenc meg­áldotta és megszentelte a zászlót és címert. Ezt köve­tően a százéves templom­ban celebrált misén beveze­tőjében szólt azokról, akik egykor e szülőfaluból el­származtak, ám e szép ese­ményre hazatértek. Mert hogy is tudnák elfelejteni Nagyboldogasszony búcsú­ját? Az ember oda kívánko­zik minduntalan, ahol őma- ga és családja felnőtt. A váci megyés püspök ezzel utalt a jászkarajenői egy­házközség nemrég elkö­szönt népszerű plébánosá­ra, Túri Kiss Istvánra, aki szülőföldjére kérte magát vissza, s az új lelkipásztor­ra, Deák Józsefre, aki szin­tén szülei és rokonsága kö­zelsége miatt tért haza ide, szűkebb pátriájába. A főpásztor ezután érin­tette azt, hogy a közös ösz­szefogás ereje, az áldozat- készség, a kitartás a ke­mény negyven esztendő után nagy dolog. Majd az Erdélyből érkezett vendé­gekhez, hívekhez szólva azzal folytatta, a magyarok­nak és székelyeknek joguk van ott élni, ahol születtek; ahogy a románoknak is a maguk földjén, s nekünk is itt (és mindenféle kisebb­ségnek és nemzetiségnek) boldogulni, egymást segíte­ni, gazdagítani. A püspök nem titkolta, reménykedik abban, hogy Európáról le­veszik a töviskoszorút. Ke­letet és Nyugatot egykor kettészakították a vasfüg­gönnyel. Talán lebontanak minden határt és átjárható lesz a világ, hogy minden­ki vallhassa saját meggyő­ződését, nemzethez tartozá­sát, és tiszteletben tartsa másokét. Ahogy Jézus kí­vánta egykor: egy akol és egy pásztor legyen. Keszthelyi Ferenc emlé­kezett püspökelődjére, a Jászkaraj enőhöz kötődő Marosi Istvánra. Végeze­tül a hívekkel megosztotta azt az aggodalmát, hogy az egyház papságának két­harmada hatvan éven felü­li. Nagy baj lesz, ha nem jön az utánpótlás. Szükség van azokra a fiúkra, akik Isten szolgái akarnak len­ni, s lányokra, akik szerze­tes nővérként tanítanak és ápolják a betegeket. Az egyházi méltóság könyör- gött azért, hogy ne marad­Lakos László az expóról A lelkiismeretem tiszta Nagykőrös MDF-, WW FKGP-, KDNP- iSA szervezeteinek kép- S viselői az expóval kapcsolatos petíciót nyújtot­tak át pénteken Lakos Lász­ló MSZP-s országgyűlési képviselőnek, a földműve­lésügyi miniszternek. Erről szombati számunkban már írtunk. Az esemény után az agrártárca vezetője — jólle­het fogadóóráján sokan vár­tak rá — készségesen adott inteijút munkatársunknak. — A kormány a közel­múltban határozott az expó sorsáról. Ön nem titkolta, hogy a megrendezés ellen szavazott. Néhány perce át­vette a helybéli ellenzéki pártok képviselőitől azt a petíciót, amelyben arra biz­tatták, hogy a parlamenti szavazáskor támogassa a világkiállítás megrendezé­sét. Mit jelent ez önnek? — Ez a kérvény, amit most átadtak nekem, a vá­lasztópolgárok egy csoport­jának véleménye. Mások­kal is tárgyaltam és beszé­lek is még az expó ügyéről. Pár perccel ezelőtt a petíci­ót átnyújtó képviselő urak­nak is nyíltan elmondtam, a kabinet ülésén arra sza­vaztam, hogy ne szervez­zük meg a világkiállítást. Az Országgyűlés hoz majd erről végleges határozatot. Ám addig — a közben fel­merülő gondokra is kiterje­dő — sokkal részletesebb előterjesztés készül. Termé­szetesen csak ennek ismere­tében döntöm el, hogy mi­ként szavazok. Nincs eb­ben ellentmondás. — Az expó megrendezé­sében bizakodók elkészítet­ték •— s ezt a minap ismer­tették — a legújabb tervet, az úgynevezett E változa­tot, ami egy szerényebb vi­lágkiállítás megvalósítását javasolja. Befolyá­sol! hat)ja-e ez a korábbi ál­láspontját? — Még nem ismerem részletesen ezt az anyagot. De tanulmányozni fogom, mielőtt szavazok. — Nem tart attól, hogy választóinak egy részénél kegyvesztett lesz? — Nekem kell határoz­nom, a választópolgárok vé­leményei alapján. Nyilván előfordulhat az, hogy az emberek egy csoportja, vagy többsége nem ért egyet a döntésemmel — ami lehet rossz —, ám én azt akkor is vállalom. Mi­nél jobban próbálom megis­merni, hogy a világkiállítás milyen előnyöket, hátrányo­kat tartogat az országnak, a vidéknek, Nagykőrösnek. A legjobb belátásom sze­rint szavazok az expó ügyé­ben; a lelkiismeretem tiszta lesz. Minenképpen alapo­san felkészülök. Ez persze, egyáltalán nem jelenti azt, hogy jól fogok dönteni. F. F. Tábor a völgyben A töprengök klubja mindig tele volt A Börzsöny lankás lejtői és festői völgyecskéi megfelelő alkal­mat nyújtanak mindenfajta táborozásra. Ugyan az időjárás elromlott a hétvégére, a kedv azonban a régi maradt abban a kis táborban, amely Kemence község határában a hegyek közt, a Bence Szállóban búvik meg, s amelyet a Magyar Vö­röskereszt tart fenn. Az idén mintegy 118-120 gyerek, a me­gye minden részéből, a Vöröskereszt által létrehozott „Me­gyek” programban vesz részt. A program alapgondolata majd’ négy éve fogalamazó- dott meg. Mint azt Szviatovsz- ki András, a tábor vezetője kér­désünkre elmondta, kezdetben Tahiban egy vállalati üdülő állt a szervezet rendelkezésé­re. Itt az első évben mintegy nyolcszáz gyermeket üdültet- tek. A mostani táborprogram azonban egy hosszabb folya­mat eredménye. A kezdetben szociálisan rászoruló szegény gyerekek mellé, mintegy kü­lön programban beindították a „Megyek” (Mentálhigiéniás és Gyermekgondozási Kísér­let) programot is, amely azóta kinőtte magát, és ezért Kemen­cére költözött. A megyei Vö­röskereszt vezetőjének ismerte­téséből tudtuk meg az alábbia­kat. Saját nevelőkkel jöttek Az eredeti tervek szerint a gyermekekkel való foglalko­zás húszfős csoportokban tör­tént, de a gyakorlat azt bizo­nyította, hogy ezek a csopor­tok még így is túlságosan na­gyok ahhoz, hogy a gondo­zók minden gyerekkel beható­an tudjanak foglalkozni. Ezért a létszámot tíz főre csökkentették le csoporton­ként. A másik alapszempont az volt, hogy nem elég a gye­rekekre csak a tábor területén belül felügyelni, hanem lehe­tőség szerint utánuk is kell menni, a későbbiek folyamán is foglalkozni kell velük. Nagy részük ugyanis maga­tartászavarokkal küszködik, vagy csak nem elég megfele­lő körülmények közt él ah- -hoz, hogy önmagát és más embereket ismerjen meg, kap­csolatokat teremtsen, esetleg magától beilleszkedjék a tár­sadalomba. — A gyerekek kiválasztá­sánál a fő szempont hogy a nyolc-tíz egy csoportba kerü­lő gyerek lehetőleg egy föld­rajzi környezetből kerüljön ki. Ezt úgy érik el — hangsú­lyozta a táborvezető —, hogy az utakat a megyében lévő vá­rosi Vöröskereszt-titkárságok szervezik meg, és így lehető­vé válik, hogy a gyerekekkel egy környékbeli nevelő és se­gítője foglalkozzon. Utóbbi rendszerint főiskolai vagy egyetemi hallgató, lehetőség szerint pszichológia vagy pe­dagógia szakos. A tavalyi év­ben kilenc csoport indult két­hetes turnusokban, mintegy nyolcvan gyerekkel, az idei esztendőben azonban már százhúsz gyerek üdülhet a szervezet jóvoltából. A Szerencsejáték segített A Vöröskereszt a táborban fo­lyó munka folyamatjellegét hangsúlyozza ki elsősorban — tudtuk meg Szviatovszki Andrástól. Ez azt jelenti, hogy elsődlegesen a gyerekek személyiségformálásában próbálnak eredményeket elér­ni. Több szakmai szervezet, mint például a Szent Rókus Kórház Családszervezési Am­buláns Szolgálata, az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat egészségnevelé­si osztálya ad hatékony segít­séget a tábor munkájának szakszerű elvégzéséhez. A tá­borhoz szükséges pénz előte­remtésében sokat segített a Szerencsejáték Alap, amely 300 000 forinttal és a Társa­dalombiztosítás Egészségbiz­tosítási Pénztára Mentális Hi­giénia Alap Kuratóriuma, amely egymillió forinttal já­rult hozzá a költségekhez. A tábor mindennapi életé­hez hozzátartozik a játék, a ki­rándulások, a csoportos be­szélgetések és különböző klubfoglalkozások. Utóbbiak közül a legnépszerűbbek a kézműves, a bakancsos, a kuktaklub; de természetesen új programokat is kínálnak a gyerekeknek, mint a töpren- gők klubja, ahol különböző logikai játékokat, matemati­kai feladatokat oldanak meg. A természetbarát és a termé­szetgyógyászat klubokban, amelyeket a csekély jelentke­zés miatt összevontak a tini­kozmetikával, a gyerekek játszva sajátítják el azokat az ismereteket amelyek érdeklik őket. A legnagyobb tetszést a bizsukészítő klub váltotta ki, amelynek vezetője, Fedics Miklós elmondta, csak egy­szerű díszeket gyártanak, olyanokat, amelyeket a gyere­kek otthon is el tudnak készí­teni. Ugyanakkor ezek a tár­gyak látványosak, szépek és ajándéknak is kiválóan meg­felelnek. A mindennapokhoz tarto­zik még a sok tábori közös program. Olyanok, mint a szentendrei kirándulás vagy az esztergomi túra. A tábor szervezőinek mindezzel az a célja, hogy a programok segít­ségével, a tábori közösségen keresztül egy jól működő kap­csolatrendszer alakuljon ki. Kemence jövőre visszavár — Szeretnénk, ha minél több gyerek találkozna egy­mássá a táboron kívül is — mondta a vezető. Ezt segítik elő azok a rendezvények, amelyeket egy-egy helyi (vá­rosi) táborlakó csoport ren­dez. Ilyen lesz például az ok­tóberi galgahévízi összejöve­tel és ökörsütés. A gyerekek is nagyon élvezik a tábor nyújtotta lehetőségeket. Min­denki részt vesz egy bizo­nyos klubban, de lehetőség van arra is. hogy valaki nem csak egy, hanem két, vagy több klub munkáját is végez­ze. Azt reméljük, hogy az idei új táborlakók jövőre, mint visszatérők látogatnak el Kemencére. (füge) Élményszámba menő' programokat kínált a gyerekeknek a tábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom