Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-13 / 189. szám
HITELET PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT Sok az aratnivaló Őszinte aggodalommal teli írás, vezércikk jelent meg augusztus 6-án hírlapunkban, Hogyan tovább Erdély? címen. Bágyoni Szabó István végigpásztázta a történelmi eseményeket az elmúlt esztendőkben, s arra a szomorító következtetésre jut, hogy „kikopott" a nemzeti vonal, feljövőben a liberálisok, ott is talajtalan a fiatalság. Az alig múlt napokban vendég járt nálam Diószegről, Bihar megyéből, a nagyközség református lelkésze. Édesapja, a hírneves magyar költő, Gellért Sándor Gyula fia, akivel párbeszédben végiggondoltuk a próbáló időket, s olykor-olykor elcsendesedvén együtt hallgattuk a lélek üzenetét, mit tartogat számunkra betöltendő feladatul. „Szatmár megye Isten után áhítozó fiataljai hívtak meg pár nappal előbb, mondjam el meggyőződésemet a család szerepéről, jövőjéről. Alig voltak perceim a készülődésre, mert megsokasodott a munka egyházunkban, minden napra rendel rendeznivalót a mi Felettesünk. Azt is számolgattam: vajon hány fiatalt mozdít meg egy ilyen tábor? Megdöbbentem. Kétszázkilencve- nen várták az eligazító szavakat a növő gyerekek, ifjak, szomjasan minden vigasztaló igére, éhesen minden új gondolatra. Kicsit restellkedtem magamban, hogy alig volt időm gondosabban készülődni. Persze nem a magam szereplése a fontos, de a nyílt sokaság őszinte érdeklődése sorjáztatta kérdéseiket különösen arról a hitem szerint mondott bizonyságról, hogy a család, melyet annyi megaláztatás ért, s ér ma is, a legfontosabb közösség, amely az új életek őrzője, felnevelője. Egyetlen gyermeket, akit Isten ad, még a szerelemgyermeket sem szabad elveszíteni, féltve, mindentől megoltalmazva kell felnevelni. Milyen alig felmérhető gondokat bízott ránk a Teremtő! Megfelelünk-e mi, lelkészek a ránk bízottak gyámolítá- sára? Gyarlók, felkészületlenek vagyunk, hogy a sok-sok hozzánk forduló lelket megvigasztaljuk. Kevesen vagyunk. Magam is segédlelkész-szolgá- lat nélkül látom el gyülekezetem szerteágazó gondjainak intézését, hiszen Erdélyben még egyszer olyan kevés 'telki- pásztor képzését engedélyezték a forradalom előtt, mint ■ Magyarországon. Mennyi és mennyi szenvedő vigasztatásra szorult lélek várja a személyes találkozásainkat. A kétszázkilencven szatmári fiatal példája megrendített. Lesznek talán ötven-hatvanan?! Bizony, bizony sok az aratnivaló és kevés a munkás. Nehezen várjuk, hogy a forradalom utáni első népesebb évfolyam lelkészei kikerüljenek. Sok-sok kisebb parókiának nincs lelkésze. Máskor, azaz régen, ott voltak a lelkes segítők, a tanítók százai. A pedagógussereget mindenféle egyházi szolgálattól eltiltották. És mégis, és így is meg kell születnie a lelki ébredésnek, amelyre legnagyobb szüksége van a világnak, s a mi világunknak különösen. Ennyi elárvult lélek, annyi minden megpróbáltatás elől megfutó fiatal nem volt soha tán a világon. Várom, hívom magam is a pedagógusokat munkára. Alig mernek mozdulni. Paprikát locsolnak, ifjúsági táborok, összejövetelek, konferenciák rendezése helyett. Sokszor a megszomo- rodás ad új erőt, hogy tegyem a dolgom, hogy újra szóljak, kérjek, biztassak másokat is, mert a legutolsó számadáskor nem lesz felmentés azoknak, akik elfelejtettek enni-inni, ruhát adni, befogadni-vigasztalni másokat, a rájuk bízottakat, mert terhes, olykor veszélyes, máskor csak éppen kényelmetlen volt. ” Nem tudom, sikerült-e valamiképpen összegeznem lelkipásztor barátom gondolatait, de miután elköszöntünk, magam is végigismételtem tennivalóink sokaságát, hiszen mi sem élünk dicseke- désre való körülmények között. Magyarország „lámpásai” is sorra-rend- re kihunytak, legtöbbjét erőszakkal oltották ki a hatalom lélekmérgezői. Alá- zottabb sors keveseknek jutott hazánkban a majd’ félszázados elnyomás alatt, mint a pedagógusoknak. Békekölcsönjegyzés, termelőszövetkezeti szervezés, de minden más „mozgalmi szolgálat" az ő osztályrészük volt. Ami pedig az anyagi megbecsülést illeti, ott utolsók voltak, mert sohasem érték el a párthatalom előtt a megelégedettséget, tőlük negyvenöt éven keresztül mindig többet vártak. A lélekgondozást végző felszentelt munkásokat, a papságot is gúny, csúfkodás, megaláztatás, kirívó kirekesztések sorozata érte és jutalmazta. Voltak, akiket olyan „pártmunkára" köteleztek, ami szégyenteljes maradt saját maguk és a közösségek előtt. Ilyen mélységből kell őszinte törede- lem után újrakezdeni. A párt húsosfazeka már volt, mint az egyiptomi, mert azt nem az árulások jutalmáért, hanem a téglavetés fizetéseképpen osztogatták. A hívő ember sokszor elszomorodik a valóságmérlegelés elkeserítő jelenségei láttán, engem mégis megvigasztalt lelkipásztor vendégem élménye, hogy kétszázkilencven ifjú áhította az igazságot. Lelki ébredés csak ve- lük-általuk-értük támadhat, csodaképpen, de ilyen elgyalázott, Isteni-Krisztust őszinte szívvel kereső korban a csodák teljesedhetnek. Hinnünk kell, mint a római fogságban naponként igét hirdető Pál apostol tanította, akinek és akiknek bizonyságtétele, mártí- romsága nyomán összeomlott a legnagyobb ókori világbirodalom. Ma, most, a mi életünkben történt nagy ösz- szeomlás után az őshazugság új, de apró hatalmasságai hitetik, maszlagol- ják még most is az alvó, szunnyadó, félelemben visszahúzódó kicsi nemzeteket, de a lelki ébredést már nem lehet késleltetni, minden kommunista összefogás ellenére sem. Fábián Gyula Legyozetve győz Elmarad a bemutató... Ezzel a címmel a Mind- szenty József bíboros emlékére készült tévéfilm bemutatója — műsorváltozás miatt — elmarad... Eredetileg augusztus 20-án, szombaton este a Tvl főműsoridejében (19.45) szerepelt a tévé előzetesében! Ekkor a teljes estét betöltő emlékműsor 1. részét vetítették volna, majd a következő napokban a 2. rész bemutatására került volna sor. Mostanság felettébb gyakori a programváltozás — váltás! — a tévések háza táján. Legjobb tudomásunk szerint a szentjobb-körmenet közvetítése eleddig még nem töröltetett a tévé képernyőjéről. Eddig még legalábbis. Bizonyára túlságosan is soknak találtatott az egyházi és vallási jellegű műsorok szerepeltetése Szent István király ünnepén... Viszont lesz Top show! Sőt előtte, még tűzijáték is. Másnap aztán további bőségtál! Előétel gyanánt a politikai saláta, az Uborka szolgál, hogy méltóképpen felvezesse az ízig-vé- rig népszórakoztatónak ígérkező — mindmáig vörös betűs —, valamikori alkotmánynapi ünnepekre emlékeztető főattrakciót. Mert hiszen sebaj, hisz Sose halunk meg — harsogja a film címe! A programváltás miatt az eredeti műsor helyén... (bozó) Az Árpád-kori budajenői öregtemplomot Péter és Pál tiszteletére szentelték föl. A hetvenes években szépen helyreállított épületet akár egy hét végi kirándulás keretében is érdemes felkeresni Krekács Róbert felvétele Ökumenikus kápolna a zentai kórházban Közös a sorsa magyarnak és szerbnek A még tomboló balkáni vérzivatar és az egyre súlyosabb nyomor közepette is a vajdasági Zenta városában hamarosan új, ökumenikus kápolnát fognak felszentelni. A város kórházának udvarán ugyanis 1992 óta épül(get) Isten háza, amelyből már csak a padok hiányoznak, hogy az egészség- ügyi intézménybe kényszerült emberek a testi felépülésük reménye mellett lelki vigaszt is kapjanak. A kórházról tudni kell, hogy 1834 elején fogadta első betegeit, s a városi tanács hat évvel később hozott határozata értelmében Szent László nevét vette fel. Csaknem másfél évszázadig viselte a nevet, mígnem a második világégést követő kommunista éra első évében az akkor még létezett kórházi kápolna használatával együtt az új hatalom megtiltotta a név- használatot is. Tavalyelőtt Farkas Emil sebészorvos javaslatára ismert egyházi és világi személyek megalapították a Szent László-kápolnát, s az alapító okiratot elhelyezték a megszentelt alapban. A tervek szerint százezer márkát gyűjtöttek össze önkéntes adományokból, az építésben pedig részt vállaltak építési szakemberek és igen sok zentai polgár. Ma már a 250 négyzetméter alapterületű kápolna teljesen készen áll, s csak a padok hiányoznak belőle. A tervezők azt is szem előtt tartották, hogy a kórház udvarán lévő Isten házát jobbára mozgásképtelen, illetve fekvő betegek fogják látogatni, s igyekeztek számukra is megfelelő körülményeket teremteni. Kom- lós Sándor kórházigazgató elmondta, hogy: — Tisztelve a hagyományokat a felépült kápolnát Szent Lászlónak szenteljük. Mivel a kápolna ökumenikus jellegű, Szent László mellett a kápolna védőszentjének választjuk Szent Lukács (Szveti Lukát) evangélistát, aki orvos volt és a pravoszláv vallásúak nagyon tisztelik. Ezért az oltárt úgy alakították ki a szakemberek, hogy megfeleljen a katolikus és az ortodox, de a többi felekezet hívőinek is. Azt akarjuk elérni, hogy ez a szent hely az itt élő népek békés együttélésének jelképe legyen — mondta a kórház igazgatója. (both) Marosvásárhely református vártemploma Az ősi székely település vártemplomát 1605-ben Bocskai István fejedelem engedélyével kezdték késő gótikus stílusban építeni, és 1653-ban fejezték be. 1704-ben itt választották II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé T. Asztalos Zoltán felvétele
