Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-13 / 189. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT 3 Egy láng kialudt Idehaza már kevesen emlékeznek reá, egykori újság­író kortársai, háborús haditudósító bajtársai, akik már mind veteránok, ha még élnek. Aminthogy ó' is veteránként halt meg 86 éves korában németországi, waldkraiburgi otthonában, csendesen, szenvedés nél­kül. Nagyrévi Neppel György újságíró és haditudósí­tó kollégánk, bajtársunk, barátunk fejezte be a har­cát a keresztény, nemzeti Magyarországért. Magas életkora ellenére fáradhatatlan volt és ott, Németor­szágban is magasra emelte a fáklyát magyar hazájá­ért. A fáklya most kialudt. Végtelen optimizmussal hirdette a világ valamennyi emigráns magyar lapjá­ban, hogy „...jönni, kell s jönni fog egy jobb kor...” Halála másnapján érkezett meg újabb levele, amelyben ismét csak a hitet hirdette, erősítvén engem is a reményben. Ekkor még nem tudtam, hogy a már halott Nagyrévi György levelét olvasom. Tele volt opti­mizmussal, jövőre vonatkozó tervekkel, nem törődve magas életkorával és az átélt megpróbáltatásokkal. Mint haditudósító főhadnagy, előbb az 1941-es hadjáratban Dnyepropetrovszkig jutott el. Kijevben tábori újságot szerkesztett. 1944-ben a magyar királyi honvéd haditudósító század állományában Galíciá­ban, Kolomea, Nadvorna térségében harcoló honvéd­ség irtózatos egyenló'tlenségü küzdelmeiről tudósított. 1945 után számára is az üldöztetés következett. Eve­kig könyvtárosként dolgozott a Szabó Ervin Könyvtár­ban. Mint huszártiszt, megírta a huszárság történetét, amely 1973-ban a Corvina kiadásában jelent meg. A könyvet tucatnyi nyelvre lefordították és az egész vilá­gon a huszárság történetének forrásmunkájává vált. A világ idegennyelvíí sajtójában is megvédte a ma­gyar királyi honvédséget a tudatosan terjesztett rágal­makkal szemben. Munkásságát a világ valamennyi hadtörténelemmel foglalkozó intézménye, sajtója tisz­teletbeli rangokkal honorálta. Csak idehaza felejtkez­tek el róla. Az Antall-kormány honvédelmi minisztere eló'tt Nagyrévi haditudósító huszár főhadnagynak nem voltak érdemei, „elfelejtette” előléptetni. Pedig polihisztora volt a magyar királyi huszárságnak, a magyar királyi haditudósításnak és mindenütt ott volt, ahol a nemzeti szellem érvényesülését elősegít­hette mind idehaza, mind külföldön. A hetvenes évek elején német állampolgárságú fia után kivándorolni kényszerült Németországba, ahol folytatta küzdelmét Magyarországért, magyarságáért, amelyet ott is büsz­kén vallott. 1956-ban a Magyar Újságírók Országos’ Szövetsé­gében kezdeményezésére Gedényi Mihállyal, Schan- nen Bélával és Magyar Pállal, megalakították a Ma­gyar Újságírók Nemzeti Bizottságát. Ezért is üldözte­tés járt. A haza- és nemzetszeretet lángja kialudt. Nagyrévi György már nem fogja a világ sajtójában Magyaror­szág igazságát és a kereszténység krisztusi győzelmét hirdetni. Ő már az örökkévalóságból fog segíteni min­ket. A sajtó és a magyar királyi haditudósítás veterán­jai pedig az egész világon, ahol a bajtársai még él­nek, álljunk képzeletbeli díszórséget emlékére. Kelenváry J. László újságíró, volt magyar királyi haditudósító főhadnagy KDNP-értékelés az egyeztetésekről Színjátéknak tartják az egészet (Folytatás a l. oldalról) Erre azért volt szükség, mert az eredeti előterjesztés olyan elemeket tartalma­zott, amelyek az alkotmá­nyos diktatúra tökéletes megvalósulását hozhatták volna az Országgyűlés mű­ködésében. Úgy tűnik, az egyeztetések hasznosak vol­tak, mert elhárult a veszély, s a házszabály már számos olyan pontot mondhat a ma­gáénak, amelyet az ellen­zék és a kormánypárt is örömmel vehet tudomásul. Hasonlóan pozitívan szólt a KDNP elnöke arról, hogy az önkormányzati tör­vény tervezetéből kikerült az a nem túl szerencsés gon­dolat, amely a tízezernél több lakossal rendelkező te­lepülések listavezetőjeként a polgármesterjelöltet szere­peltette volna. A KDNP az ilyen törvényi megkötést al­kotmányellenesnek tartja, mert ezzel a független jelöl­teket megfosztják a polgár- mesteri poszt elnyerésének esélyétől. — Nem lehet az állam­polgárokat a lakóhelyük sze­rinti adottságok alapján megkülönböztetni egy olyan választójogi rendszer­ben, amely választójog egy általános deklaráció alapja — mutatott rá Surján Lász­ló, majd feltette a kérdést: vajon hogyan születhet meg ilyen előterjesztés akkor, amikor azt hallottuk, hogy hazánknak szakértői kormá­nya van? Egy ilyen felvetés nem ezt bizonyítja, hanem kapkodónak tűnik — hang­súlyozta. A tájékoztatón több pél­dát hozott fel erre. Az ellen­zéki pártok a szakértelemre történő hivatkozás kapcsán azt várták — tudtuk meg —, hogy egy átfogó gazda­sági szemlélet jelenik majd meg. Ezzel szemben mi tör­tént? Csupán azt hallani, hogy kevés a pénz, így el kell hagyni az expót és pót­költségvetésre van szükség, melynek része az áfa-eme­lés. A távlati tervekből az derül ki, hogy egykulcsos áfa-rendszer megvalósítása a cél. Ezek után várható, hogy két százalékkal eme­lik a kedvezményes áfa-kul­csot, majd az emberek meg­nyugtatására közlik, a gyógyszereknél marad a nullakulcs. Surján László örömmel üdvözölte ezt, s a KDNP legnagyobb sikerei közé sorolta azt a tényt, hogy a gyógyszerek az el­múlt években nem kerültek ki a nullakulcsból. De mit látni még: a kedvezményes kulcsból néhány árucikket átemelnek majd a maga­sabb kulcsba, viszont ez semmiféleképpen nem te­kinthető az egykulcsos áfa­rendszer felé vezető menete­lés tervezett lépésének. Hiányzik tehát egy átfo­gó rendszer szerinti gondol­kodás, amire a koronát az Érdekegyeztető Tanácsnak az a lépése tette fel, amely úgy szól, hogy a pótköltség­vetés nem része a szociális­gazdasági megállapodás­nak. Érvelésük szerint azért nem, mert olyan megszorítá­sok várhatók, amelyeket a szakszervezeti s a munka­adói oldal sem vállalhat. Az ÉT-megállapodásnak a KDNP szerint az az értel­me, hogy a magyar lakos­ság tisztában legyen azzal, melyek azok a terhek, amit közérdekből kell vállalni, mert az ország egyre rosz- szabb gazdasági helyzeté­ből ez az egyetlen kiút. De ebből ki kell tűnnie annak is, hogy a terheket meddig kell viselni, s mikor várha­tók a kedvező hatások. A KDNP elnöke szintén a kapkodás számlájára írta azokat a nyilatkozatokat, amelyek a magyar—szlo­vák alapszerződés kapcsán jelentek meg. Mint Surján László kiemelte: Szlováki­ában nagyon erős naciona­lista ellenzéke van a kor- mánynak, mely már nagyon sokat tett a táblatörvény el­fogadtatásával is. így nem vállalhat további kompro­misszumokat. Ha viszont ezek nem szerepelnek az alapszerződésben, az ha­zánknak, ha bennefoglaltat­nak, az ,a szlovák fél számá­ra elfogadhatatlan. — Nem létezik, hogy ezt a magyar külügyi apparátus ne tudná — hangsúlyozta Surján László. — Ha vi­szont tudja, akkor nem sza­badna nyilatkozatokkal ger­jesztenie a gyors siker remé­nyét, amikor ez korántsem biztos. A Kereszténydemokrata Néppárt elhibázottnak tartja azt a kijelentést is, amely a betegszabadsággal kapcso­latban hangzott el a közel­múltban. Ennek lényege, hogy azt 30 napig terjedően fizetik a jövőben a munka­adók. Azonban alig telt el néhány nap a bejelentést kö­vetően, máris megjelent egy. szakértői elemzés, amely arra hívta fel a figyel­met, hogy a táppénzkiadá­soknál nem a tíztől harminc napig terjedő betegállo­mány jelenti a legnagyobb terhet, hanem a felmondá­sok elől táppénzre menekü­lő emberek használják ki leginkább ezt a lehetőséget. Surján László szerint, ha ezek a jelenségek a politi­kai hangosan gondolkodás eszközei, akkor az elkövet­kezendő négy évben min­den bizonnyal nyíltabb köz­élet vár ránk. Azonban ez a munkastílus az ellenzéktől sokkal nagyobb odafigye­lést követel meg. (klug) Nyugdíjazták a főigazgatót Megrendült a bizalom? Az MTI értesülése szerint a napokban nyugállományba helyezték Szabó Imre ezre­dest, a polgári védelem or­szágos főigazgatóját. Az 50 éves korában nyugdíjazott főigazgató a személyére vo­natkozó döntést összefüg­gésbe hozta azzal, hogy nemrég feljegyzésben tájé­koztatta közvetlen felettesét arról, hogy a polgári védel­mi dolgozók szakmailag in­dokolatlannak, értelmetlen­nek tartják a polgárvédelem és a tűzoltóság egy éve meg­történt kényszerösszevoná­sát. Ezt követően Bukovics István, a Tűz- és Polgári Vé­delem országos parancsno­ka értésére adta, hogy meg­rendült a bizalma benne. Bu­kovics István cáfolva Szabó Imre kijelentéseit, elmond­ta, hogy a főigazgató saját kérésére ment nyugdíjba.. A 298-as parcella avatása Magyar mártírok Ökumenikus szertartás kere­tében avatták fíü tegnap a rákoskeresztúri Új Közte­mető felújított 298-as par­celláját. A sírkertben — a 301-es parcellához hasonló­an — nemzeti pantheont alakítottak ki a Politikai El­ítéltek Közössége (PÉK) kezdeményezésére. Az ün­nepély résztvevőit levélben köszöntötte Göncz Árpád köztársasági elnök. Horváth Lajos, a PÉK ke­gyeleti bizottságának elnö­ke emlékeztetett arra, hogy a nemzeti ellenállás már 1956 előtt elkezdődött és so­kan estek a diktatúra áldoza­tául. A 298-as parcellá csak­nem ezer kopjafája alatt nyugvó mártírok az egész magyar társadalmat képvise­lik: van köztük katonatiszt, vezérigazgató és gyári mun­kás is. Közösségben gyakorolható jog Göncz a kisebbségekről (Folytatás az 1. oldalról) Ennek következtében sem a vajdasági magya­rok, sem az erdélyi ma­gyarok, sem a szlovákiai magyarok helyzete nem azonos. A döntő különb­séget abban látom, hogy ameddig a kommunista rendszer fennállt, addig a kisebbségiek is tárgyai voltak sorsuknak, most pedig — akárhogy nézem — az alanyai. Magyarországon a leg­fontosabb feladatunk az, hogy az itt élő tízmilliót úgy védjük meg, és úgy tegyük az országot virág­zóvá, hogy az át tudjon sugározni, gazdasági és másféle kapcsolatok for­májába is erősíteni tudja a határon kívül élő ma­gyarságot. Másrészt pe­dig az, hogy olyan nem­zetközi egyezményrend­szert dolgozzunk ki, amely ellenőrizhetően és azonos elvek alapján biz­tosítja a nemzetiségiek jo­gait. Amitől általában fél­nek mindenütt, az az au­tonómia szó, és amitől rettenetesen félnek, az a közösségi jogok. Csak­hogy az anyanyelven szó­lás joga', aztán a gyüleke­zés, a sajtónyilvánosság, a családdal fenntartott kapcsolatok, az anyanyel­vi oktatás joga bármeny­nyire egyéni alapjog, ez mind csak közösségek­ben gyakorolható. Arra a kérdésre, hogy kell-e félni az alapszerző­dések aláírásától, Göncz Árpád így válaszolt: — Nem hiszem, hogy az alapszerződés önmagá­ban veszélyt rejtene magá­ban. Az alapszerződés lé­nyege, hogy biztosítsa a ki­sebbségnek a jogait. An­nak ellenére, hogy a ki­sebbségi jogok közül ezek az országok többet aláír­tak, azok a jogok a gyakor­latban még nem valósultak meg. Tehát, ha létre is jön az alapszerződés, nem biz­tos, hogy ezeknek a megva­lósulása szakadatlan erőfe­szítés nélkül megtörténik. Ám ez esetben valaki a szerződést mindenesetre aláírta, s ez a lényeg. A későn lemondott megrendelések és a rendszeres papírellátási gondok ellenére az ország legnagyobb kapacitású tankönyvnyomdája, a debreceni Alföldi Nyom­da időben elkészíti az 1994—95-ös tanév könyveit. Az idén 110 különféle könyv ké­szült 1,7 milliós darabszámban MTI-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom