Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-12 / 188. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 12., PENTEK Lesz-e nemzeti emlékhely Nagykőrösön? Hódolhatnánk a költő emlékének... A két éve alapított nagykőrösi Arany János Múzeum — Nemzeti Emlékhely Alapítvány felhívással fordult a közvéleményhez, céljaik támogatását kérve. Az újabb felhívásról érdeklődve kerestem fel Novák László múzeumigazgatót, az alapítvány kuratóriumának elnökét. — A múzeumunk olyan nagy nemzeti teljesítmények emlékeit őrzi, amelyek megérdemlik a tisztelgést — mondta Novák László. — Épületünk, a mai Magyarországon egyedülálló, 1836 és 1839 között épült klasszicista kaszárnya történelmi események tanúja volt. 1848-ban, Kossuth felhívására e kaszárnyában toborozta Lenkey tábornok (aradi vértanú) a szabadságharc első saját huszárezredét, a 13. Hunyadi huszárezredet, és itt újoncoz- tak a nagykátai székhelyű Károlyi huszárezredhez is. Értékes Arany János- gyűjteményünk (közte a kuriózumnak számító óravázlatokkal és saját javítá- sú iskolai dolgozatokkal) annak az időszaknak állít emléket, amikor a tudós költő a református főgimnázium tanára volt. Az 1851 és 1860 közötti években a gimnázium ún. nagy tanári karában heten voltak akadémikusok! E két nagy időszak előtt tisztelegnénk nemzeti emlékhelyünkön. Szobrok és história — A múzeum környezete adja magát egy emlékhely kialakítására; előtte hatalmas park, mögötte sportpálya. Ide kerülnének a felhívásukban említett szobrok? Milyen kiállítások kapcsolódnának az emlékhelyhez? — A múzeum udvarán (az elköltözésre váró sportpályán) állítanánk fel a Károlyi és a Hunyadi huszárok szoborcsoportját, és az egyik szárnyban a huszárezredeket bemutató kiállítást rendeznénk. A főépület előtti parkban a „nagy tanári kart” ábrázoló, valamint a honfoglaló Bor-Kalán nemzetséget szimbolizáló szobrokat álévek végén lebontott oldalszárny felépítése, valamint a másik szárny lakóinak kiköltöztetése és a szárny múzeumi rekonstrukciója ugyanennyibe kerülne. Ezzel szemben a megyei önkormányzat idei négymilliós támogatásán és jövőre szóló ígéretén túl az alapítványban másfél millió forint gyűlt össze, egy helyi kft. 700 ezer forintos adományán kívül jórészt kis összegű adományokból. A bankok, a nagy cégek, akiket megKörösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára II. (Részlet) lítanánk — utóbbival is emlékezve az 1100. évfordulóra. A múzeumba költöztetnék a Pest megye oktatástörténetét bemutató állandó kiállításunkat. Terveinket az 1996-os évfordulókra szeretnénk megvalósítani. Ezekhez, és a múzeum rekonstrukciójához keresünk támogatókat alapítványunk segítségével. — Gondolom, nem kevés, amiből mindezt meg tudnák valósítani. Két év után lát-e lehetőséget arra, hogy a pénz össze is gyűlik? — A helyzet, sajnos, szomorú. Mintegy 80-100 millió forintra lenne szükségünk. Ebből a szobrok 45 millióba, a negyvenes kerestünk, úgy látszik, nem tartják fontosnak egy ilyen emlékhely megvalósítását. Múzeum a tájékoztatásért — Meg talán sok is az alapítvány (a szakmán belül is), amelyek mindmind támogatást keresnek. Ismerik-e eléggé múzeumukat ahhoz, hogy fantáziát lássanak az adakozással járó reklámlehetőségben? — Évente átlag 16 ezer látogatónk van, ami meglehetősen kevés. Például Arany-gyűjteményünkbe legalább egyszer minden iskolásnak el kell jönnie... — Mit tettek eddig azért, hogy múzeumukat jobban megismertessék? — Az újságoknak rendszeresen küldünk propagandaanyagokat, de néhány kivételtől eltekintve mintha szándékosan nem vennének rólunk tudomást. 1980 óta kétévente rendezünk interdiszciplináris konferenciákat néprajzi, történelmi, irodalomtörténeti témákban, amelyek a tágabb közönségnek is szólnak. Mintegy húsz kiadványunk jelent meg a Közlemények, a Kismonográfia, az Archívum és a Kiállítási monográfia sorozatokban... Többre nem futja a három főmunkatárssal dolgozó tájmúzeum energiáiból —, mondta végezetül Novák László a tágabb közönséget ■ megmozgató rendezvényekről és programokról érdeklődő kérdésemre. Alapítványokban gondolkodva — Milyen esélyt lát akkor terveik megvalósítására? — A megyei támogatásból folytatjuk a lebontott oldalszárny felépítését, amíg a pénzből futja. A sportpályát az önkormányzat felajánlotta számunkra, amennyiben újat tudnak helyette építeni. Ezért létrehoztuk a Nagykőrös Ifjúsági Sporttelep Alapítványt, hogy segítsünk a szükséges anyagiak összegyűjtésében. Egy terveinktől föllelkesedő fiatalembert pedig szerződtettünk a támogatások gyűjtésére. És persze magunk is folytatjuk a kilincselést, remélve: országosan is fontos ügyünk érdekében majdcsak megmozdul a közvélemény... D. Veszelszky Sára Könyvespolc Kökényvirágos versek Áprily Lajos többnyire az elmúlás évszakának költője. Az ezerszínű, ezerarcú bágyadt ősz búvópatak hangú lírai nagykövete. Szívünkben visszhangzó versei kö- kényvirágszépek. A dércsípte erdélyi tájak varázslatos színmuzsikája virágzik, für- tösödik bennük. A zsongó ősz csellóhangú kórusa. Többszólamú költészet az övé, jóllehet egy húron játszik. Vagyis az „egyszál” őszről sok akkordban zenél. Akárcsak Paganini — egy húron is... Mert Áprily Lajos költészetének hegedűjén is csak egy húrt hagytak. A többi, Magyarországra szakadásakor Erdélyben maradt. Talán ez tanította meg őt a fájdalmas szép, egyszerű vershangok kimuzsikálására. Forma van a versem / egyszerű sorában: / ötvös volt az ősöm / Brassó városában — kezdi ekképp az Egy pohár bor című versét. „A kínzó önvád — írja Máthé József az 1976-ban Kolozsváron kiadott Áprily-kötet előszavában — a gyökértelen- ség érzése aztán különösen felerősödik a harmincas években, Magyarországon írt Áprily-versekben.” Sem a budapesti Lónyai utcai leánylíceumban, majd a Baár- Madas-féle gimnáziumban betöltött tanári-igazgatói állás, sem a Protestáns Szemlénél vállalt szerkesztői tisztség nem feledteti vele az elhagyott erdélyi tájak emlékét. Nagyenyedi tanárosko- dását sem. Lírai termése Ady halála után, a ’20-as és ’30-as évektől számítva kezd beérni. Re- ményik Sándor mellett mind a kritika, mind pedig az irodalmi közízlés-köztudat őt tekinti a korszak legtöbbet emlegetett lírikusának. ,Az erdélyiség, a magyarság költészeti követelményeit az európai távlatokkal kapcsolja össze; akárcsak a legújabb gyönyörűséges Áprily-kötet olvasóinak egyre népesebb táborát. Ugyanis a második, változatlan kiadást Győri János összeállításában, idén Áprily Lajos ösz- szes versei cím alatt a Szép- irodalmi Könyvkiadó Kft. jelentette meg csodálatos kivitelezésben. Demeter József Nagykunsági napok Harmadik alkalommal kínálnak művészeti és szórakoztató programokat augusztus közepére a nagykunsági kulturális napok szervezői. Elsőként 16-án, kedden a VI. alföldi faze- kastriennálé pályázatának értékelésére és a díjak átadására kerül sor a város művelődési és ifjúsági központjában. Ezt követően Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekas, a népművészet mestere születésének 100. évfordulójára emlékeznek: a karcagi Fazekasházban felavatják a kun település neves fiának domborművét, majd a tanítványainak kiállítása nyílik meg a Györffy István Nagykun Múzeumban. Augusztus 17-én, szerdán szakmai konferenciát tartanak a népművészet és napjaink kézművességének kapcsolatáról. Vajdaság A nincstelenség esélyei Létezett annak idején egy jugoszláv tengerpart, évente illett ott eltölteni legalább két hetet. A vajdasági magyar gyerekek otthonosan mozogtak Dubrov- nikban és Abbáziában, a pálmafa épp oly ismerős volt számukra, mint a hársfa. Alapjában véve nem volt ez rossz világ, hiába is tagadnánk, gondolom így nyáridőben, az ország azonban feloszlott, mint egy életunt dalárda, s immár azt sem tudom pontosan megítélni, az az idős hölgy, akinél esztendőkön át szállásra találtunk, most a számára ellenséges állam polgárát vélné felfedezni bennem, vagy volt vendégeként fogadna. Nos, az igazság kedvéért tegyük azonban hozzá, hogy az előbb említett vajdasági gyerekek ebben a torz csillogásban jobban ismerték a tengerpartot, mint a szomszéd falut vagy saját városuk történetét. A felfedező kedvnek nem volt igazi iránya, mondhatnám utólag, nem beszélve arról, hogy iránytű nélkül még könnyebben eltévedhet az ember. Most megelevenedett a szűkebb hon: júliusban akadt egy olyan hét, amikor a fiatalok egy időben három' tábor közül is választhattak. Az egyik irodalmi volt, a másik történelmi. A harmadikat egy kicsinyke bánáti falucskában tartották, Feketetón, s magyarországi szakemberek oktatták néptáncra a tizenéveseket. Mintegy százukat. A szám csak azért érdekes, mert magánakba településnek is mindössze százötven lakosa van. Ők százötvenen látták vendégül a száz fiatalt, gondoskodtak elhelyezésükről, étkeztetésükről, egyszóval mindenről. Egy teljes héten át. Immár harmadik éve. Valamilyen megnevezhetetlen dacos összefogás hívja életre az utóbbi esztendőben ezeket a számban szépen gyarapodó honismereti táborokat, ennek eredménye az élénk, hazataláló érdeklődés. Háborús körülmények között otthonismeret mellett mást is megtanulhat az ember. Például festéket készíteni. Embargós országról lévén szó, egy időszakban éppen ez hiányzott. Az egyik zentai általános iskola rajztanárnője nem esett kétségbe, diákjaival kisétált a város határába, ott különféle növényeket gyűjtöttek, s azokból harmincnégyféle színt és árnyalatot kísérleteztek ki. Úgy érzem, ezek a gyerekek gazdagabbak, mint azon társaik, akik készen kapnak meg mindent az üzletekben. Ennek fedezetével pedig már igazán nem vereség, ha több rajz készül a tölgyről és a szomorúfűzről, mint a pálmafákról vagy a selymesen virágzó leanderekről. Sinkovits Péter Kopt liturgia Hangjegyekben először rögzítve Egyedülálló zenei anyagot vett át ünnepélyes keretek között kedden a kairói magyar nagykövetségen az egyiptomi kopt ortodox egyház fejének küldöttsége: Tóth Margit magyar zenekutatótól, az ő lejegyzésében, hangjegyek formájában kapta meg a Szent Baszil-litur- gia teljes egészét, első ízben írott formában hozzájutva egy olyan • dallamvilághoz, amely az első keresztény évszázadok óta — s mindmáig kizárólag — száj- hagyomány útján terjedt. III. Sehúda pápa, az egyiptomi koptok — becslések szerint mintegy tízmillió hívő — szellemi vezetője egyháza bizottságának három tagját küldte el a magyar képviseletre, ahol az átadás Szabó István ügyvivő jelenlétében történt meg. Az egyházfő kiadója a magyar kutatóval kötött megállapodás értelmében a páratlan gyűjteményt jövő év elejéig könyvalakban megjelenteti. Tóth Margit gyűjtésének, a hanganyag rögzítésének különleges voltát az adja, hogy a kopt zenét — a negyedhangok használata, a keleti vokális stílusra jellemző díszítések miatt — sokáig lejegyezhetetlennek tartották. Rágeb Moftáh, a Kairói Kopt Tudományok Intézete zenei osztályának vezetője — a magyar nagy- követségen kedden járt három pápai megbízott egyike — hosszú évtizedek óta ennek ellenére feladatának tekintette a szájhagyomány révén fennmaradt liturgikus zene gyűjtését és lejegyzését. 1932-ben, a kairói Árab Zenei Konferencián találkozott Bartók Bélával, akivel levelezést is folytatott, de a magyar kutató és zeneszerző idő híján nem tudta vállalni a munkát. A koptok ma 95 éves doyenje később a magyaregyiptomi kulturális egyezmény jóvoltából került ismét kapcsolatba magyar zenetudósokkal, köztük Tóth Margittal, aki korábban a Bartók által megteremtett lejegyzési iskola követőjének, Lajtha Lászlónak volt tanítványa, majd munkatársa.
