Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-11 / 187. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS II.. CSÜTÖRTÖK Váci fesztiválok könyve Több műfajú művészekről Expanzió — 1989 óta ren­deznek Vácott nyaranta ez­zel a címmel kortárs művé­szeti fesztivált. A rendezők, a „Fiesta” Alapítvány és a Tragor Ignác Múzeum gon­dozásában, a Vácott rendsze­resen megjelenő Katedrális című irodalmi, művészeti fo­lyóirat különszámaként most napvilágot látott az Ex­panzió 1989—93 kötete. Reprezentatív kiadvány, két nyelven, magyarul és an­golul, fotókkal gazdagon il­lusztrálva egyrészt doku­mentálja, másrészt kiegészí­ti a lezajlott fesztiválokat. Szerkesztője, Bárdosi Jó­zsef Az Expanzió története címmel nyújt visszatekin­tést. Magyarázattal szolgál, miért a performansz műfa­ját állították rendezvényeik középpontjába. Ez az össz- művészeti irányzat szabad átjárásra ad lehetőséget a legkülönbözőbb, mai és múltbéli, európai és Euró­pán kívüli kultúrák, vala­mint a műfajok között. Talán a legizgalmasabb részét jelentik a kötetnek azok az inteijúk, melyek­ben olyan művészeket nyi­latkoztatnak meg, akik per- formanszok — visszatérő — szereplői Vácott, ugyan­akkor — mondhatni, a hét­köznapjaikban — alkotók: képzőművészek, irodalmá­rok. Mintha önmaguk szá­mára is választ keresnének arra, miért érzik szükségét, hogy a képen, szobron, ver­sen keresztül való önkifeje­zésen kívül élő, testi mivol­tukban is megmutatkozza­nak közönség előtt, rendkí­vül érdekes bepillantást en­gedve nekünk, olvasóknak, volt nézőiknek abba a folya­matba, mikor valami új szü­letik, mikor valami jelentés­sel teli dolog emelkedik ki e körülöttünk levő káosz­ból, ami a világ. Interjú ké­szült feLugossy Lászlóval, Szirtes Jánossal, Kelényi Bélával, Olescher Tamás­sal, Ladik Katalinnal. Olvashatjuk továbbá em­lékezetes performanszok le­írásait, elemzéseit, de az Ex­panziókon kiállító képzőmű­vészek munkásságának vagy éppen egyetlen művé­nek elemzését is. Bemutat­nak művészeti csoportokat, zenei irányzatokat és azok képviselőit, a zene világába újat hozó módszereiket. Mindenesetre: egyénisé­gekről olvashatunk az Ex­panzió 1989—93 köteté­ben, egyéniségekről és tö­rekvésekről. Markáns arcok rajzolódnak elénk, nem min­dennapi gondolatmeneteket követhetünk. Harcok sejle- nek fel, és meg nem alkuvá- sok. Akár példaként is te­kinthetők. Nádudvari Anna Endrődi költő kötete Orosz alternatív rockzene a Sziget Rádióban Gyomaendrődön megjelent a németországi Backnang- ban élő Endrődi Bella János második verseskötete Száz vers címmel. Az 1956-os forradalom leverésekor Né­metországba menekülő mű­vész, aki festőként, grafikus­ként és költőként egyaránt alkot, a Budapesti Iparművé­szeti Főiskolán, a szegedi ta­nárképzőben és a Stuttgarti Akadémián tanult, jelenleg Backnangban tanárként kere­si kenyerét. A szülőfalujá­hoz Endrődhöz ma is ezer szállal kötődő, művészeté­ben rendre az endrődi embe­reket és tájat ábrázoló 59 éves Bella János több ver­ses-rajzos albumot is készí­tett. A most megjelent máso­dik verseskönyve az elmúlt két év lírai naplója, amely újabb költői rajzalbumával párban jelent meg. A kötetet háromszáz pél­dányban a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában nyomták, előszót Gyoma- endrőd polgármestere, Fran­kó Károly írt hozzá. Az Óbudai-szigeten augusz­tus 18—25. között rendezen­dő Diáksziget—Eurowoods- tock elnevezésű program ide­je alatt szól majd az egyhetes sugárzási engedélyt kapott Sziget Rádió. A diákszigeti eseményekről beszámoló adót Budapesten a 70,28 MHz-es keleti és a 101,6 MHz-es nyugati URH csator­nán, valamint az Óbuda kábel- televízió hálózatán lehet majd fogni — jelentette be Cs. Ká­dár Péter, a Fiksz Rádió kép­viseletében. A 24 órás műsort a pécsi Szubjektív, a budapes­ti Fiksz Rádió és a Magyar Rádió Munkatársai készítik. Reggelente hét órától ébresz­tő műsort sugároznak, majd orosz alternatív rockzene szól. Mindennap bemutatnak egy, a Magyar Rádióban ké­szült hangjátékot. Lesznek te­lefonos játékok, élő koncert­közvetítések, • sztárinteijúkkal és'irodalmi műsorokkal. Zománcművészek a gyárban Két héten át művészekkel osztoznak az égetőkemencén a salgótaijáni SVT-Wamsler Háztartástechnikai Rt. munká­sai: hétfőn megnyílt a tűzhelygyárban már hagyományos zománcművészeti tábor. Nógrád és Heves megyéből, vala­mint a fővárosból húsz alkotó készít faliképeket, dísztár­gyakat a gyár tanműhelyében és zománcozójában. Az alko­tótábor összes költségét a részvénytársaság állja, a képző­művészek pedig — köszönetül a vendégszeretetért — szá­mos ott készült munkájukat a gyárnak adják ajándékba. A nagybörzsönyi műemlék templomért Örökségünk őrei elnevezés­sel augusztus 14—21-ig tá­bort rendez a Szent István Király Alapítvány és az Ipoly Mente Kultúrkör. A tábor egyik célja tenni a nagybörzsönyi műemlék templomok megmentéséért. Különböző műsorokat is tartanak majd. Augusztus 19-én 17 órakor Vámosmi- kolán értékelik a Hetedhét Ipoly on innen és túl... című országos diákpályázatot és kiosztják a díjakat. Ezután a vámosmikolai római kato­likus templomban kerül sor erre a hangversenyre, me­lyen az Ipolyságról érkező Riedly József orgonán im­provizációkat ad elő barokk témákra, majd Bednarik Anasztázia csembalón, Laczhegyi Imre blockflőtén Vivaldi-, Händel, Bach-mű- veket játszik. 18.30-kor kezdődik a Szent István-ünnepi mise, 19 órakor a Huszár-kastély udvarán a Palócföldi dudá­sok triója szerepel, ezt köve­tően a Szobi Népi Tánckar működik közre a Tanuljunk együtt népi táncot! című programban. 21 órától a művelődési házban nosztalgiabálban fe­jezhetik be a napot. Augusztus 20-án 10 óra­kor Nagybörzsönyben, a Szent István-templom udva­rán tartanak Szent István- napi misét. 11.30-kor A mi világunk közepe... címmel hangzik el köszöntő, szólva a tábor résztvevőihez. Este — 20 órától — a Tin-tin Quartett koncertje lesz. 21-én 21 órakor Vámos- mikolán a Róbi-Papi Korcs­májában Burns és Villon műveiből összeállított „anarchista kantátát” ad elő a Fiesta Színház. Az elő­adás címe Vidám koldusok, forgatókönyvét írta és ren­dezte Németh Péter Mikola. (n. a.) Egy évforduló ürügyén Fehér egy házától Budapestig Hazafelé jövögetünk Er­délyből. Mert otthon jár­tunk. Mi már így vagyunk: két hazát adott a végze­tünk, mindkettő végzetes és végleges. Fájni járunk haza, és ha Pesten fölkiál­tunk, hogy májusban, íme, utolért ismét a kommuniz­mus, hiába küszködtünk el­lene, akkor megrónak, mondván: Ja kérem, ilyen a demokrácia. Már akinek. De még Erdélyben va­gyunk, július 31-e van. Nem kell előadást rögtö­nöznöm, mindenki tudja a kocsiban, amit tudni kell erről a napról. Ekkor ölték meg Petőfi Sándort a fe­héregyházi csatatéren a ko­zákok. Nem a szovjetek, csak így egyszerűen, hogy kozákok. Kaptak egy köz­ponti utasítást, hogy lé­keli valakiket verni, hát le­verték a szabadságharcun­kat — puszta szívesség­ből. Mi az nekik?! Fehéregyházának het­vennégy esztendeje nincs magyar neve, sem falutáb­lán, sem hivatalos papíro­kon. Albesti — így szabad nevezni, csakis románul. Tűnődünk fennhangon arról is, melyik pihent agyú románnak milyen „ro­mán” falunév jutott eszébe Trianon után, Magyaror­szág földarabolása után, az ezeréves magyar he­lyett. Itt van például Héjas­falva. Ez 74 éve Vinatori, azaz „Vadászok”. Mert hogy a héja az ugyebár va­dászaton szerzi áldozatait tisztességes harcban... S hogy Marosilyéből hogy lesz Ilia? Mit tud ar­ról Bethlen Gábor, a nagy fejedelem, aki itt szüle­tett?! De mit is tud arról az itt lakó román, hogy ki volt egykoron Bethlen uram?! Petőfit fölkutatni Ázsiá­ban, Barguzinban, hajrá magyarok! Itthon, már Budapesten próbálok visszamenőleg la­pozni a számomra megkö­zelíthető lapokban: mit ír­nak arról, hogy Petőfit 145 évvel ezelőtt ölték meg... Tisztesség ne essék azok háza táján, akik meg­emlékeztek róla. Összesen két lapot tudok említeni... „Hova születtél, Sándo­rom?!” Tele a lapok Antoine de Saint-Exupéri pilóta-re­gényíró eltűnésének 50. év­fordulójával, a Kis herceg írójával. Színigaz, az 50 kerek szám, a 145, a Petőfié nem kerek annyira. Lapozok, keresem a kerek magyar nép rendtartó igyekezetét. Alig sem lelem. Igaz, a magyar sajtónak csak elenyésző része vádol­ható nemzeti megszállott­sággal. Az is igaz, hogy a szlo­vák megszállottak a tavaly­otthon, másfél éves hazá­jukban, melynek fele ezer­éves magyar föld volt, ki­fejtették: Petőfi azért búj- dosott el Barguzinba, mert szégyellté magát, hogy szlovák létére magyarrá le­ve... Most éppen a szlovák Pozsonyban tárgyal az új s magyar miniszterelnök ar­ról, hogy a szlovákokkal meg kell kötni a semmit vissza alapszerződést, az ottani nagy-nagy nemzeti boldogságban Európa cso­dájára éldegélő magyarok százezreinek érdekében... „Hová születtél, Sándo­rom?” Ha volt kerek egész jel­lem a magyar irodalom­ban, az Petőfi volt, vagy hozzá hasonló. Ám még annyira sem jutott sem ő, sem ez a nemzet a még lé­tező magyar hazában, hogy megemlékezéssé kere­kítsék a csupán 145 évet meggyilkoltatásától. A nagyszerű pilóta és író 50 esztendejével itt többre vitte, mint Petőfi a 145-tel. Az ám, hazám. Járhatunk két hazába is, fájni. Mert megint győzött májusban egyet a magyar. Még egy ilyen győzelem, és szedhetjük Európából a sátorfánkat, meg sem állva Barguzinig. Czegő Zoltán Az emlékmű talapzatánál... A márványtábla felirata: „Petőfi Sándornak és a se­gesvári csatában 1849. július 31-én elesett névtelen hősöknek — a nemzet kegyelete.” Sarkadi Vilmos felvételei (1959) A fehéregyházai Petőfi-obeliszk archív felvételen

Next

/
Oldalképek
Tartalom