Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-11 / 187. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKKBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK 5 Az egész magyar társadalom ügye Információvásárlás Az expóra szükség van! Ha az Országgyűlés szeptemberben nemet mond az expóra, Pest megye egyik legszebb községét, Ze- begényt sem kereshetik fel a világkiállításra látogaEgy emberként mozdultak meg a dunakanyari, a börzsönyi és az ipolysági községek 1992 szeptemberében, amikor a Világkiállítási Tanács határozata értelmében a Világkiállítási Programiroda pályázatot hirdetett meg az expóval összefüggő elő-, utó- és párhuzamos rendezvényekre. Ennek révén ugyanis az ország bármelyik részéről különböző eseményekkel lehetett kapcsolódni a budapesti expóhoz. A pályázat adta lehetőség kecsegtetőnek ígérkezett, hiszen az egyes régiók — így Pest megye is — önálló pavilonnal vagy kiállítóhellyel mutatkozhattak volna be. Emellett a települések helyszíni programjai és a hozzájuk tartozó településfejlesztési elképzelések olyan projektek megalakulását feltételezték, amelyek a hazai és külföldi vállalkozóknak, beruházóknak és természetesen az érintett falvaknak is nemcsak 1996-ig, hanem azon túl is kedvezőnek tűntek. Éppen ezért érte hidegzuhanyként más községek mellett Zebegény önkormányzatát is az a közelmúltbeli bejelentés, mely szerint a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy mondjon le a világki tok állítás megrendezési jogáról. — Elhamarkodott és elhibázott döntésnek tartjuk, hogy a kormány az expó lefújása mellett foglalt állást — szögezte le Krebsz Ferenc Zebegény polgármestere. — Úgy érzem elkeseredésünk jogos, hiszen rengeteg munkát fektettünk bele abba a pályázatba, amelyet a Dunakanyar és Börzsöny Expó Szövetség adott be a programirodának, s amelyet utóbb el is fogadott. Úgy vélem, sok hasznos, megvalósítható ötletünk megy veszendőbe, ha nem kerül sor világkiállításra két év múlva. Mivel Zebegény a Dunakanyar egyik idegenforgalmi centruma, elsősorban szálláshelyekkel és különféle magas színvonalú szolgáltatással készültünk. Azt tűztük ki magunk elé célként, hogy az expóra érkező látogatók jól érezzék magukat községünkben. Ha az expó elmarad, nemcsak a szállásadókat érinti veszteségként, hanem minden olyan magyar embert, aki hitt a világkiállításban azt vallva, hogy ez az egész magyar társadalom ügye, hiszen fellendülést hozhat országunknak. (klug) Alkudni nem lehet Az elmúlt egy-két , évben nemegyszer ' akadt arra példa, hogy a rendőrség — egy-egy súlyos bűncselekmény esetén — díjat ajánlott fel a nyomravezetőnek. Kíváncsiak voltunk, hogy a Ceglédi Rendőrkapitányság miként vásárol információt. Erről beszélgettünk Gál János hadnagy- gyal, a bűnügyi osztály vezetőjével. — Korábban is előfordult, hogy a rendőrség az elkövető felderítésére díjat tűzött ki — kezdte a hadnagy. — Ez valójában a súlyos bűncselekmények számától is függ. Mi elsősorban akkor — nem gyakran — alkalmazzuk ezt a módszert, ha a bűneset a társadalomra fokozottan veszélyes, avagy sokakat érint, és kevés az'esélyünk a kiderítésére. — Van-e elkülönített keret, amit erre fordíthatnak? — Voltaképpen nincs konkrét keretünk. Annál is inkább, mert nem vagyunk önálló költségvetési intézmény; A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságtól kapjuk az anyagi eszközöket. De még fent sincs erre a célra elkülönített összeg. Amikor szükség van rá, előteremtjük a pénzt. Természetesen a felhasználást minden hónapban ellenőrzik. — Mi szerint alakul a tarifa? — Jogszabály írja elő, hogy városi, megyei és országos szinten a vezető mekkora összeget ajánlhat fel. Nyilván a bűncselekmény elkövetésének módja, súlyossága — emberölés, rablás — is befolyásolja a „tarifát”. Egyébként egy kevésbé veszélyes, ám nehezen kinyomozható esetnél is van lehetőség a díjkitűzésre. — Lehet-e alkudni? S egyáltalán miként fizetnek, mint a filmeken? — A rendőrség nem alkuszik. Akkor se, ha váltságdíjat követelnek, és a díjkitűzésnél sem. Ez nem piac. Csakis ellenőrzött információért fizetünk — előre semmiképpen nem —> akkor, ha az illető teljes bizonyossággal az elkövető nyomára vezet. Előfordulhat, hogy megemeljük az összeget. De sohasem azért, mert valaki kevesebbért nem ad tájékoztatást. Hála istennek sokan segítenek bennünket — anélkül, hogy ezért pénzt kémének — telefonon, levélben (névtelenül is). Az mindegy, hogy miként értesítenek minket. Egyébként az nincs külön leírva, hogy miért kell fizetni, és mi az, amiért nem. Mindig az adott eset és az eredmény fontossága határozza meg. Természetesen az illető személye teljesen titokban marad. Csak az a kolléga találkozik vele, aki átadja neki a pénzt.' Persze annak ellenére, hogy valaki nemegyszer informált bennünket, ha bűncselekményt követ el, bűnhődnie kell. — Végül is kikre számítanak? Alighanem a bűnözők tudnak igazi tippet adni — azzal, hogy feldobják egymást —, s nem az átlagembernek). — Minden becsületes állampolgárra számítunk. Azokat tiszteljük a legjobban — szerencsére ők vannak többen —, akik önzetlenül próbálják segíteni a munkánkat. Amennyibben kisebb bűnözőtől kapunk hírt — mégha nem is makulátlan a korábbi élete —, s a tettest a bejelentése alapján elfogjuk, ő is megkapja a pénzt. Nyilván, ha saját magát dobja fel, akkor azt nem jutalmazzuk. Természetesen ezután is lesz díjkitűzés, s vásárolunk ellenőrzött, pontos információt. De elsősorban a velünk rokonszenvező állampolgárok segítségére számítunk — a saját erőink mögött ez egy komoly háttér —, akik megkönnyíthetik a felderítő munkánkat, s hozzájárulhatnak ahhoz, hogy még eredményesebb legyen a megelőzés, a bűnözők elfogása és a közbiztonság. F. F. Szociális otthon a katolikus egyetem helyén Bővül a szerzetesi tevékenység Szeptember elejétől új helyén, Piliscsabán működik tovább a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara, amely ez idáig ideiglenes helyén, a Ménesi úti lazarista rendházban került elhelyezésre. Az új helyzet új lehetőségeket is rejt magában, erről kérdeztük páter Tóth Istvánt, a lazarista rend magyarországi tartományfőnökét. A katolikus egyetem ideiglenes épületében a helyhez méltóan tanulnak a hallgatók Erdősi Ágnes felvétele — Mennyiben változik meg a rend élete azzal, hogy most teljes egészében sajátjává vált a rendház? — A közösségi életet mindenképpen zavarja, ha idegenek is vannak egy épületben, amiről nem szabad elfelejtenünk, hogy végső soron egy kolostor. A nővérek azzal, hogy helyet adtak a katolikus egyetemnek, áldozatot is hoztak azért, hogy egy közös katolikus ügy beindulhasson. így most, hogy az épület teljes egészében a nővérek rendelkezésére áll, egységesebbé válik az ott folyó közösségi élet, hiszen az utóbbi időben már korlátozni kellett a létszámot. Az egyetemisták, jóllehet figyeltek arra, hogy ne zavarják a kolostori életet, mégis számukra az igazi az lesz, ha a nővérek egyedül birtokolják az épületet. A fejlődés szempontjából ez annyit jelent, hogy több jelentkező érkezhet és a fiatal novíciák nevelése is hatékonyabbá válhat. — Említette, hogy újoncokat, fiatal nővérjelölteket is vettek fel az utóbbi időben. Hány növendék jelentkezőjük van? — Most még kevés a jelentkező, csupán négy vagy öt nővérjelöltünk van. A férfi novíciusok nyolcán vannak fiatalok, tizennyolc a felszentelt papszerzetesünk. — A nővérek milyen feladatokat látnak el jelen pillanatban ? — A nővéreknél most egy szociális otthon működik, ez azt jelenti, hogy befogadjuk az idős apácákat, akik más szociális otthonból jönnek át hozzánk. Őket természetesen gondozni kell, magyarul, alakult egy úgynevezett nővérotthon. Eddig kényszerhelyzetben voltunk, hiszen a saját nővéreinket is csak más otthonokban tudtuk elhelyezni, most azonban lehetőség nyílik arra, hogy más rendbelieket is befogadjunk és közösségbe is illesszük őket. A legnagyobb könnyebbséget ebből a szempontból a ház teljes birtoklása nyújtja. Mindamellett hangsúlyoznám, hogy az egyetemisták soha nem zavarták a nővérek ezen irányú tevékenységét, s ugyanakkor bepillantást is nyerhettek egy kolostor mindennapi életébe. Úgy gondolom, ez igen hasznos lehetett egy mai, keresztény fiatalnak. — Hogyan halad a Ménesi úti épület felújítása, a templom rekonstrukció ? — Már csak a belső revo- nálás van hátra, ami természetesen folyamatban van. Azt hiszem szeptember-októberre teljesen vissza tudjuk állítani a templomot eredeti formájába. Az egész felújítás úgy tizenötmillió forintba kerül majd. A tető- szerkezet teljesen kész van, a keresztet is vissza tudtuk állítani a toronyra. Most a víz- és gázblokk helyreállítását végzik, a csatornázás szintén a végére ért. Ezek után már csak kisebb belső- építészeti munkák várhatóak: eredeti formájába kívánjuk hozni újra az épületet. A kápolnába is, amely az utóbbi évtizedekben garázsként szolgált, visszakerült a régi oltár, most kaptuk meg azt RákdSligetről. — Mikorra várható a kápolna újraszentelése? — A helyzet nem olyan egyszerű, mert még a külső felújítás is hátravan, ezért nem akarok túl korai időpontot mondani. Pontosan még nem lehet tudni, mikorra is várható, de én úgy hiszem, október-november táján megtörténhet az újra- szentelés is. (füge) Végre; A garázs helyett ismét felszentelt templomként használhatják az épületet a lazaristák
