Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-10 / 186. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. AUGUSZTUS 10., SZERDA Jó ide hazaérkezni Tápiógyörgyét Nepomuki Szent János vigyázza A templomkert csöndes zugában Nepomuki Szent János homokkőből faragott szobra áll. Méltó hely ez egy szentnek — mondhatja bárki, aki járatlan az effajta témában. Naponként örülhet a templomból kiáradó éneklésnek s a mély hangú ha- rangbongásnak. Csakhogy a Nepomuki-szobrokat az elődök más helyre szánták. Vízpartra, híd és rév mellé, gázlóközelbe. Mert tőle vártak oltalmat a vízből élő vagy a víz szeszélyétől félő emberek. Jogos tehát a kérdés, milyen célt szolgált itt, Tá- piógyörgyén ez a szent, ahol a Tápió patak alig szélesebb másfel méternél, s utoljára 1964-ben, egy felhőszakadást követően lépett ki a medréből. A választ a község monográfiája adja meg írásban és képekben. Ma már csak relikvia, de 1970-ig ez az artézi kút szolgálta a község ivóvízellátását A szerző felvételei . 1938-ban még vízimalmok őrölték a búzát a térségben, amiket a Tápió vize hajtott, s ott, ahol ma kukorica- és napraforgótáblák küszködnek az aszállyal, ötven évvel ezelőtt még kövér potykák úszkáltak. Az ember túl erélyesen szólt bele a természet rendjébe, a le- csapolások, talajfeltöltések elűzték a vizet s száműzték a vizek szentjét a templomkert csöndjébe. Persze a história gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak. Egy 1541-ben, I. Ferdinánd által kibocsátott adománylevél Gyewr- gyekként említi. Többször is gazdát cserélt, s lévén, hogy ezek közt Werbőczi István is ott volt, nem kizárt, hogy a röghöz kötöttség törvényét itt vetette papírra a hírhedt jogtudor. Csakhogy a Tripartitumnál a török erősebbnek bizonyult, földesurat és jobbágyot egyaránt elűzött a környékről. Az 1730 táján kezdődött újratelepítés Huszár István Pest megyei alispán nevéhez fűződik, s több jel is arra utal, hogy a kor viszonyaihoz képest Györgye rohamos fejlődésnek indult. Kétszer mérj, mint egyszer hibázz E folyamatot nem. zavarták meg a történelem viharai, vagy legalábbis nem sínylette úgy meg, mint más község a környéken. Valaki a szomszédos Tápiószelén azt mondta, Györgye olyan, mint a béke szigete. Nyugalom volt a Horthy-idők- ben, majd az azt követő pártállami korszakban, s a rendszer- váltást is zökkenőmentesen élték meg, errefelé nem hallani hangos szót, fenekedést az ön- kormányzatban. Fenekedés, veszekedés valóban nincs, a hangos szó viszont gyakran elhangzik — mondja Józsa László, Tápiógyörgye polgármestere. — És ez így van jól, szerintem ott valami nincs rendben, ahol tíz-egyné- hány ember mindenben egyetért. Mi egy-egy kérdésről órákig elvitatkozunk, a döntéseinket hosszú előkészítő munka előzi meg. Mert ez is olyan, mint a szabás. Inkább kétszer méij, mint egyszer hibázz. Ez a mi esetünkben még jobban érvényes, hisz nem egy, hanem 3500 lakosra kell az általunk szabott ruha passzoljon. Sajnos összességében mégis lóg, szorít a ruha, bár ez nem az önkormányzat hibája. A munkanélküliség már-már visz- szafordíthatatlan folyamata a munkaképes lakosság 10-12 százalékát sújtja, az egykor 150 családnak kenyeret adó tsz szanálás alatt áll, a helyi téglagyár vegetál, s a Pestre, Szolnokra bejárók közül is egyre többen kapják kézhez a felmondólevelet. A föld minősége az átlagnál jobb, 27-30 aranykoronás. Ennek ellenére mezőgazdasági tevékenységet főfoglalkozásban •‘csak 10-12 család folytat, a többiek keresetkiegészítőként gazdálkodnak. A miért oka összetett, az viszont aligha kétséges, hogy a földtől való elfordulást itt is a kolhozrendszer indította el. A Zöldmező Tsz soha nem tartozott az elsők közé, az 1975-ben rájuk kényszerített Újszilvással való egyesülés csak tetőzte a bajt, s ezzel egy időben felgyorsult a lakosság iparba való elvándorlása. Aki egyszer elszakad a földtől, nehezen talál vissza — mondták a régi öregek, s ez a keserű örök igazság Györgyén is érvényes. A zenekar sikert aratott A gondokat növeli a nagyarányú elöregedés, az összlakosság 30 százaléka nyugdíjas. A demográfia viszont hullámvölgyben van, manapság 40-50-nel kevesebb az iskola- köteles gyerekek száma, mint volt ezelőtt öt évvel. A hiányzó fejkvótát az önkormányzat kell pótolja, gyerekenként ötezer forinttal. Éz összesen 1,6 millióval apasztja a költségvetést, ennyivel jut kevesebb beruházásra. — Szerencsénk van azzal, hogy az elődök jól sáfárkodtak, ’90-ben új iskolát, tornatermet és strandot örököltünk — mondja a polgármester. — A vezetékes vizet is megoldották, s az intézmények is olyan állapotban voltak, hogy nem igényeltek komolyabb javítást. Az így megspórolt pénzt az út- és gázprogramhoz használtuk fel. Négy év alatt a községi utak, utcák 60 százaléka aszfaltburkolást kapott, a többit maka- dámmal szórtuk fel. A gáz kemény diónak bizonyult, hat község összefogása kellett a feltöréséhez. A főgerinc Ceglédről indul, a Györgyéig tartó szakasz több mint 20, míg a községi hálózat 25 kilométer hosszú. Tavaly 180 portát kötöttek be, az idén 500-at, szeptember végéig pedig összesen 900 család kapcsolódik be s élvezheti a gáz áldását. Györgye utcáit járva szembetűnően sok a köztéri szobor. A „kötelező” világháborús honvédemlékműn kívül egy művészi értékű Szent Kristóf-szobor a régebbi, míg a közelmúlt stílusjegyeit Farkas Ádám Teremtés és Rajki László Hajnal című kompozíciója képviseli a községháza melletti kis parkban. — Ezekre az olasz és svájci vendégeink is felfigyeltek — jegyzi meg Józsa László, s míg kisétálunk a strandra, beszámol a község külföldi kapcsolatairól is. — A dosolói kapcsolat a régebbi. Ez a kis mezőváros a Pó mentén, Mantua és Verona közt van. Minden évben meglátogatjuk egymást, hol ők jönnek, hol meg mi megyünk. A tavasszal kivittük a 40 tagú fúvószenekart, hatalmas sikert arattak. Szeptemberben mi fogadjuk a dosolói ifjúsági delegációt, akik a plébános vezetésével a helyi népművészetet tanulmányozzák. Ehhez igen jó alapot nyújt a györgyei falumúzeum. A svájci kapcsolat most van kialakulóban, Wünnewile Falmatt elöljárói nemrég jártak itt, s kilátásba helyezték, hogy mezőgazdaság iránt érdeklődő fiatalokat fogadnak három, hat és tizenkét hónapos időtartamra, tanyagazdálkodást tanulmányozni. Nyilván élni fogunk a lehetőséggel, mástól tanulni nem szégyen. Túl ezen, még némi pénzt is kereshetnek a fiatalok a gyakorlati oktatás során. Apró örömöknek is tudni kell örülni Perzsel a nap, de észre sem veszem, annyi itt a látnivaló. Útba ejtjük a Györgyei család kastélyát, ami ’45 óta sok célt szolgált, jelenleg a pszichiátriai betegek rehabilitációs központja. Mellette üzemel a strand és uszoda, amit egy város is megirigyelhet. Fenntartása ráfizetéses, de mint Józsa László mondja, ennyit fel kell vállalni a gyerekek és felnőttek érdekében, mivel a környéken kevés a kikapcsolódásra alkalmas lehetőség. A zeneiskola úgyszintén a tehertétel kategóriába tartozik, ám a községatyák még gondolatban sem vetették fel a megszüntetését, vagy hogy „átpasz- szolják” a megyei önkormányzatnak, mint tették ezt mások. Mert a zene a hagyományok tárháza, kötődés a múlthoz, 65 gyereknek alapozza meg azt a tudást, amit az elődök csak nehéz, áldozatos önképzés útján szerezhettek meg a múltban. A gyerekekkel egy Ungvárról áttelepült zenepedagógus házaspár foglalkozik, Toperczel Tibor és felesége. Az önkormányzat nemcsak megélhetést, lakást is biztosított a számukra, a lakosság pedig olyan szeretettel veszi őket körül, hogy egyre kevesebbet gondolnak az elhagyott otthonra. — Hát így élünk mi — mondja a polgármester egy korsó sör mellett. A sör is helyi „sajátosság”, a Tápiógyörgyei Megver Söröző Kft. terméke. Világossárga, mint a mécsvirág, s finom komlószaga van. Évente 2000 liter készül belőle, s „beterítik” vele a környéket. Húszévesen az volt a vágyam, hogy minél messzibb kerüljek Györgyétől — mereng el Józsa László. — Az ember el kell éljen egy kort, hogy megbecsülje a szülőföldjét, s a gondokon túl az apró örömöknek is örülni tudjon. Ma is szeretek utazni, világot látni, de néhány nap után már vágyódom haza. Talán igaza van annak a szelei embernek. Tápiógyör- gye a béke szigete, jó itt élni. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Tápiógyörgye helyén lehetett az a középkori falu, amelyet Megyer néven már 1275-ben oklevél említ. Templomának romjai a mai római katolikus templom mellett 1759-ben a felszínen még láthatók voltak, ezeket az egyházi iratokban mint az egykori Turósmegyer falu templomának romjait tartották számon. A falu mostani nevét a XIX. és XX. század elején itt birtokos Györgyei családtól nyerte. Turósmegyer az 1690. évi összeírásokban már mint elpusztult falu fordul elő. Új földesurai a XVIII. században Ben- csik József és Huszár István voltak. Mindketten kastélyszerű kúriát is építettek itt 1717, illetve 1740 körül. Huszár István, aki Pest megye alispánja volt, templomot is építtetett. Ez volt a ma is álló templom elődje, amely építési korát tekintve barokk lehetett. Az épület azonban csakhamar kicsinek bizonyult a hívők számára, ezért kibővítették, a középkori falmaradványokat is bevonva a bővítésbe. Ennek a templomnak is csak fatornya volt, feltehetően külön álló fa harangláb. Nyilván a nagyon egyszerű templomot mindig is ideiglenesnek tekintették a helyiek, mert 1793-ban már új templom építését tervezik. Több terv is készült. Ma már nem állapítható meg, hogy ezekből mit használtak fel, csak az egyik terven látható (1827-ben felépült) torony azonos a maival. A végső formáját a templom állítólag Hameri Vencel kőműves kivitelezésében (vagy tervei szerint) V nyerte, úgy, hogy a barokk templomot teljesen lebontották és újraépítették. Az új templomot 1861-ben szentelték fel. Arról, hogy az épületet miért kellett 1888-ban már renoválni, az egyházi iratok nem adnak felvilágosítást. Az viszont megállapítható, hogy a XVIII. századi barokk templom újjáépítésével a hosszú tervezgetés következtében egy stíluskorszakot átugorva a templom végül is romantikus jelleget öltött. Pamer Nóra A Tápió partjáról bementett Nepomuki Szent János-szobor egyidős az újratelepített Györgyével Az új posta — az elmúlt négy évben épült — jól beilleszkedik a község főterének együttesébe
