Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-10 / 186. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. AUGUSZTUS 10., SZERDA 5 Forintos hírek A hazai állattenyésztés kiemelkedő genetikai értékű szarvasmarha-állományában, az Enyingi Agrár Rt. kiscséripusz- tai telepén lombikborjak születtek. A gazdaság és az Állatorvos-tudományi Egyetem Üllői Kísérleti Intézetének szakemberei több éve tartó közös munkájának sikere nagy előrelépésének számít a mezőgazdasági kutatás-fejlesztés terén. Bili Clinton amerikai elnök Jordánia adósságterhének könnyítésére hívta fel 13 hitelező ország vezetőit. Jordánia külföldi adósságállománya ösz- szesen 6,5 milliárd dollár. Külföldi károsultak A Hanse Machinen Service Kft. nem kapott elvárható jogi védelmet Magyarországon — jelentették be a cég tulajdonosai tegnap a Budapesten tartott sajtótájékoztatójukon. A svájci illetőségű vállalkozás vezetői úgy vélik, nagy anyagi kárt okozó önbíráskodás áldozatai lettek, s ez más külföldi beruházókat is fenyeget Magyarországon. A Hansen Machinen Service Kft. 2500 négyzetméternyi csarnokot bérel a Csepel Művek gyárterületén egy ingatlankezelő társaságtól. A csarnokban külföldi tulajdonú, vámkezeletlen nyomdagépeket tároltak több mint 10 millió márka értékben. A raktár jelenlegi és korábbi tulajdonosa azonban jogvitában áll szerződésük miatt, ezért a korábbi tulajdonos, illetve felszámolója úgy döntött, nem várják meg a hosszadalmas bírói végzést, hanem kiüríttetik a raktárt. Egy szállítócég szabad területre tette ki a nagy értékű berendezéseket. A Hanse és tulajdonosa, a svájci Hamann and Hamann ÁG ezt magánlaksértésnek minősítette, és rendőrséghez fordult, segítséget azonban nem kapott. Az eset tanúságai alapján Manfred Haman úgy döntött, a magyarországi külképviseletek segítségével megalakítja a magyarországi jogszolgáltatási károsultak szervezetét. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Akiktől a harang szol A mesterséget örökölni lehet Némelyik szakma legalább annyira ritkaságnak számít, mint a hollók között a fehér színű. Ide sorolható a harangöntés is. Ezt a mesterséget nem is lehet az iskolapadban tanulni, a tudás apáról fiúra száll. Az országban néhány harangöntő műhely található, közülük az egyik megyénkben. Egész pontosan Őrbottyánban, ahol a Gombos család dolgozik. A harangöntés fortélyait valóban nem iskolában oktatják. Ám az ott megszerezhető ismereteknek is a harangöntő birtokában kell lenniük — állítja Gombos Miklós, akinek magának is négy, a mesterséghez kapcsolódó szakmából van képesítése. Szerinte a harangöntést csak úgy lehet megtanulni, ha valaki egy ezzel foglalkozó családba születik, vagy esetleg — ami sokkal nehezebb és körülményesebb — évtizedeket kell dolgozni egy műhelyben. A harangöntésnek minden családnál hagyományai vannak, amelyek akár több száz évesek is lehetnek. Svájcban és Németországban találhatók olyan családok, melyek már négyszáznégyszázötven éve működnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a készítési módszerek ne fejlődnének. Minden, a családtagok által az iskolákban megtanult újdonság beépülhet a hagyományok közé, azonban az ellenkező irányba, kifelé szigorú a titoktartás. Gombos Miklós, s a vele dolgozó négy embere végeznek minden munkát, ami a haranggal kapcsolatos. Az ő feladatuk a helyszín felmérése, a harang megtervezése, elkészítése, majd végül a beszerelése és a beüzemelése. Sőt, ha a haranghoz még tornyot is kér a megrendelő, annak elkészítését is vállalni tudják. A harangöntésben nem lehet tévedni, hiszen utólagos javításra már nincs mód. Gomboséknál négy perc alatt dől ek hogy milyen eredménnyel zárul az előzetes, talán több hónapos munka. Ugyanis ennyi idő alatt ömlik le a mintegy tizenkét mázsányi tűzforró fém az olvasztóból a formákba. Ennek a négy percnek a sikeréért kell rendkívül pontosan előkészíteni mindent. Gombos Miklós szerint szerencsére csak nagyon ritkán fordulhat elő hiba, ám akkor a harangot össze kell tömi. Mint azt a mester mondja, itt mindenkinek megvan az esztergályosi képesítése, s ez a szakma nagy odafigyelést igényel, tehát a dolgozók is nagyon pontosan végzik a feladatukat. A harangöntésre most is szükség van. A háborúban beolvasztott vagy elhurcolt harangok pótlása jelenleg is folyik. Pótolni kell a még ugyan meglévő, de már kiöregedett harangokat is. S nagyon^ sok megrendelést kapnak külföldről is, a magyarok lakta területekről. Egy-egy eseményre is dolgoznak, például a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának harangjátékát is a Gombos család készítette el. N. L. Mikor hívhatjuk fel a gyáliakat? Első a közműfejlesztés volt Miért nincs és mikor lesz telefon Gyálon? — kérdeztük a falu fiatal jegyzőjétől, Lovász Lászlótól, aki a következőképpen indokolta a helyzetet: —- A húszezres lélekszámú község tömegközlekedésének megoldásához legalább két kék buszjárat szükséges, amelyek körbejárják az egész települést. Az 1990-es döntés alapján — amikor még csak a falu központjában járt a busz — először is az infrastruktúra szorult fejlesztésre. Az utak nem voltak olyan állapotban, ami biztosíthatta volna a buszközlekedést. Ezek helyreállítása előtt azonban mindenhová be kellett vezetni a vizet, csatornát, gázt. Ha annak idején a telefon- hálózat fejlesztésébe fogtunk volna először, akkor az a fejlesztés 8-9 évre „agyonvágta” volna közmű- és úthálózatprogramunkat — folytatta a jegyző. — Nem biztos, hogy az embereknek az a legfontosabb, hogy telefonáljanak, amikor közben három «kilométert kell gyalogolniuk nyakig érő sárban ahhoz, hogy dolgozni tudjanak járni a busszal. Azóta megépültek az utak, meghirdettük a telefonpályázatot, megkötöttük a szerződést a Monori Telefon Társasággal, akitől azt az ígéretet kaptuk, hogy körülbelül egy év múlva, tehát 1995 nyarán mindenhol meg fog szólalni a telefon Gyálon. Az ígéret azonban nemcsak Gyálra vonatkozik, hanem azokra a környező településekre is, ahol még nincs telefonvonal, de benne vannak a szerződésben. Gazdasági szempontból az idő minket igazolt, hiszen az önkormányzatnak egy fillérjébe sem kerül a telefonfejlesztés, nem kellett hozzá hatalmas kölcsönöket felvennünk, mert a beruházó cég állja a költségeket, amelyek idővel majd megtérülnek. A lakók fjedig fizetik a saját lakásukba történő bekötéseket. Egy azonban biztos: jövő nyáron hívhatják a gyáliakat — zárta válaszát a település jegyzője. (simon) Közcélú személyhívás Országos közcélú személyhívó szolgáltatás nyújtására vonatkozó, 15 éves időtartamra szóló koncessziós szerződést írt alá a közlekedési, hírközlési tárca vezetője és az erre a célra létrehozott két koncessziós társaság képviselői. Ezzel a távközlési törvényben meghatározott koncesszióköteles tevékenységek közül — a műsorszóró szolgáltatáson kívül — & tárca kiadta valamennyi távközlési tevékenység koncesszióját. A két társaságot, a Magyar Paging Konzorcium és az EasyCall Hungary Consortium hozta létre. A két Érmes rendszerű személyhívó szolgáltatás 1995 eleji megkezdésével Magyarországon az elsők között valósítják meg az új páneurópai személyhívó szolgáltatást, amelyhez eddig 19 ország jelezte csatlakozási szándékát. Szerbiában arannyal fizetnék a búzát Az utolsó felvonás A több mint két éve tartó nemzetközi zárlat következményeként a teljes összeomlás küszöbén tántorgó szerb— montenegrói államszövetség kormánya a napokban két olyan döntést hozott, amelyből a gazdasági-pénzügyi folyamatokban keveset, az ésszerű háztartáshoz annál inkább értők is kikövetkeztethetik, hogy déli szomszédunk gazdasági rendszere elérkezett az út végére. Az ún. szövetségi kormány határozata értelmében ugyanis az ország aranytartalékaiból pénzt vernek és ezzel szándékozzák kifizetni az állami tartalékok által felvásárolt, de egyelőre csak néhány helyen, s mindössze egyharmad értékében kifizetett búzát. Ezzel kapcsolatban a Borba című független belgrádi napilap kommentátora megállapítja, hogy ha egy család azért adja el ékszereit, hogy kenyeret vegyen rajta, a családfő tisztában van a vég kezdetének elérkeztével. Aki nem így gondolja, meggyőződhet a szarajevói családok magatartásából, ahol egy karikagyűrűért mindössze egy-két kiló lisztet vehetnek. Az eredeti kormányhatározat szerint százezer, a bővített alapján pedig félmillió aranydinár fog már a napokban a bankokba jutni, ahol a parasztok, az átadott búza bizonylatának ellenében, igényelhetnek belőle. Az ember azt hihetné, hogy hosszú tömött sorokban várakoznak a szerbiai földművesek a pénzintézmények előtt, netán hozzájuthatnak a nemes fémből készült monétához. Pedig mennyire nincs így! A magángazdák ugyanis pénzt, pontosabban dinárt követelnek, mert a cukrot, a sót, a gyufát és a többi alapvető cikket aranydinárért nem vehetnék meg. Más szóval: a kutyának sem kell a legfényesebb fémből készült pénz. Korábban lapunk is többször foglalkozott Dragoszláv Avrámovicsnak, Kis-Jugoszlávia nemzeti bankja kormányzójának „országmentő” gazdasági programjával. Ennek a lényege, hogy 1:1 arányban a dinárt a német márkához kötötte és a konvertibilis valutát — elvileg — szabadon meg- vehette a polgár a bankban. Persze szó sincs korlátlan felvásárlásról, részben azért, mert az embereknek egyre nagyobb szükségük van a dinárra a mindennapi élet kiadásainak fedezése terén, másrészt pedig csak kezdetben volt (ha volt) kemény valuta a bankokban. Újabban az államszövetség kormánya egy, az embereket elrettentő intézkedéssel tetézte rendőrállami bizonyságát. Aki ugyanis devizát akar vásárolni, kénytelen kitölteni egy űrlapot, amelyen minden rá vonatkozó fontos adatnak helyet szorítottak. Egyes hírek szerint ez az űrlap az állambiztonsági hivatalban köt ki. Újabban-a békecsináló szerepében tetszelgő rezsim fő támaszának, a rendőrségnek tehát megdönthetetlen bizonyítéka van arról, hogy X vagy Y mikor mennyi márkát, Schillingen vagy más konvertibilis fizetőeszközt vásárolt. Az egész csúcspontja pedig, hogy a polgárnak bizonyítania kell a dinár(!) eredetét. A politikai, gazdasági, biztonsági és katonai teljes ellenőrzés után tehát sorra kerültek a legapróbb pénzügyi folyamatok is. Az ebből eredő következtetés eléggé egyértelmű; amennyiben ugyanis végszüksége lenne az országnak minden pfennigre, rábökhet János bácsi, vagy Julis néni nevére a lajstromon és a szigorú megtorlással való fenyegetés súlyával követelheti tőle, hogy — természetesen — „önként és hazafiasságból” bocsássa a nemzet rendelkezésére minden összekuporgatott tartalékát. Mi van akkor, ha ezt mégsem teszi meg? Hja kérem, az idősebb nemzedékek még élénken emlékeznek a lábujjtaposásra és a bajusztépésre... B. M, Forintleértékelés után felvásárlási láz Főleg az élelmen spórolnak (Folytatás az L oldalról) — Az áremelkedéseket megpróbáljuk enyhíteni, amíg 1-2 forintról van szó. Azonban most szinte minden árucikket át kell áraznunk, sajnos másképp nem érné meg nyitva tartani. — Mi az, ami jelentősen drágult? —"Könnyebb lenne elmondani, hogy mi'nem drágult. Egyelőre a tej, kenyér maradt a régi áron, s ez nagyon fontos, hiszen sokan — főleg a nyugdíjasok — csak az alapvető élelmiszereket veszik meg. — Számos márkás ital, édesség van a polcokon. Ezek mennyire kelendőek? — Az utóbbi időben már mindenki meggondolja, hogy megvegyen-e egy tábla külföldi csokoládét, színvonalasabb italt. A kínálat ennek ellenére ugyanolyan színes, mint volt. A változtatás annyiból áll, hogy eddig egy adott márkás italból tíz üveggel rendeltem, ezután csak ötöt fogok, hogy elfogyjon. — Több helyen felvásárlás kezdődött. Érzékeltek-e ilyesmit az üzletben? — Múlt héten nálunk is elkezdődött, leginkább húst vettek az üzletben, ebből rengeteg fogyott. Ezen kívül nagy mennyiségben vettek lisztet, cukrot. Erre a hétre már valamennyire lecsillapodott a felvásárlási láz. V. Cs.
