Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. AUGUSZTUS I., HÉTFŐ Milosevics a békéért A nemzetközi összekötő csoport által kidolgozott béketerv elfogadására szólította fel a boszniai szerbeket Szlobodán Milosevics. A szerb államelnök hangsúlyozta: a béke minden szerb érdekét szolgálja, ezért el kell fogadni a rendezési tervet és lehetővé kell tenni a békefolyamat továbbvitelét. Milosevics érvei szerint a terv mellett szól, hogy jogérvényesen elismeri a (boszniai) Szerb Köztársaságot és „szavatolja a határait”, valamint lehetővé teszi a Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) elleni szankciók feloldását. Brit támogatás Bonnak Douglas Hurd brit külügyminiszter országa erőteljes támogatásáról biztosította azt a javaslatot, hogy Németország az ENSZ BT állandó tagja lehessen. Brit kormánykörökben eddig csak megfontolandó kérdésnek tartották ezt a felvetést. A brit külügyminiszter „gyerekes fecsegésnek” minősítette azt a fel- tételezést, hogy Nagy-Bri- tannia féltékenykedne Németországra, amiért Clinton amerikai elnök nemrég az Egyesült Államok „első osztályú szövetségesének” nevezte Németországot, s kitűnően működik a brit—német viszony is. Hurd úgy vélte: lehetetlen állapot, hogy csak egy maroknyi európai ország vállaljon kockázatokat — például Boszniában. A nemzetközi közösség érdekében állna, ha gazdasági erejének arányában Németország is részt vállalna a nemzetközi feladatokból. Nem szabad félni a valóságtól, ha kegyetlen is. Természeti katasztrófák, emberi beavatkozások növény- és állatpopulációkat nem egyszer a kihalás szélére sodornak, ám ha maradnak génhordozók, kedvezőbb környezeti körülmények beköszönté- vel a populáció újra életre kel és elszaporodik. Ezerkilencszázkilencvennégy lombhullató májusának üzenete felfogható úgy is, hogy a XX. században agyonkínzott magyarság megadta magát és belépett az elfekvő kapuján: az eutanáziát választotta, az elképzelt lassú és fájdalomtalan halált. Az eutanázia illúzió, az elárult és cserbenhagyott élet nem adja olcsón magát. Még sok gyötrelemmel és szenvedéssel torolja meg a méltatlan fordulatot a nemzethalál felé. Alig két hónapja, hogy megtörtént, s máris sokasodnak a jelek. Magyarok B listázása a tömegkommunikációban. Fekete holló csapott le tollászkodni a maga-megadóra: milliók megtakarított pénzén uralkodni (nemzetközi valutaha- zardőré az OTP és holnap, gyaníthatom az egész magyar bankrendszer). A parlament háta mögött a kormány meghozta szentenciáját: nincs többé világkiállítás, hervadjon le a remény ezernyi magyar kisváros és falu arcáról, mint gyalázatos gyávát és szószegőt vesse meg a magyart az is, aki még bízott benne. A miniszterelnök meghirdette a teljes vereséget az életadó víz, a Duna ellen folyamatban levő merénylet ügyében (mint mondta, a bős—nagymarosi ügyben csak rossz és még rosszabb megoldás lehetséges), s néhány nap múlva eleve vesztesként bocsátkozik tessék- lássék-csatába volt koronázó fővárosunkban, mely ma a világ számára Bratislava. A kormány katonai doktrínája a megadás jeléül torkafelkínáló állaté: „Hazánk biztonságának szavatolásában a katonai erő jelentősége kisebb, mint a korábbi időszakokban volt. Biztonságpolitikánk alapja az aktív külpolitika.” (Tacitus: „Ahol- az ököl uralkodik, ott a jogszerűség és a mértéktartás nem az erősebb erénye.”) A kormány egyetlen terve a fennmaradás: az elkövetkező két évre legalábbis csak arra készül, hogy különösebb baj nélkül leadminisztrálja a megalapulást, a vánszorgást és a sereghajtói státus biztos elérését. Ez a kormány a nemzet elmúlásának kormánya. Ám aligha érheti szemrehányás: aki önmagából kiállította s aki a megbízást adta, az Hungary országlakossága, illetve annak többsége. Annak többsége. Ez a két szó a jövő kulcsa. Az elhalt szövetek nem az egész testre terjednek ki: van elég egészséges sejttenyészet ahhoz, hogy az élő organizmusnak esélye legyen az újraki- épülésre. A nemzet ma önnönmaga kisebbsége, de egy holnapi magyarságnak szellemi génbankja lehet. Legfőbb feladatunk ma nem az, hogy egy olyan establishment ellen intézzünk rohamokat, mely nem adhat mást, csak mi lényege. A bírálatról és a véleményalkotásról, az értékítéletről nem mondhatunk le: ezen az úton azonban nem jutunk el a nemzeti újjászületéshez. A parlament nem a mi terepünk. Látszatintézménnyé vált; a „koalíció” (úr SZDSZ, alázatos MSZP) és ellenzék egy színjáték szereplői, nem is színpadon, csak a függöny előtt. Legfőbb feladatunk ma az, hogy lelkünk mélyén, megfePápai üzenet A gyermek jogait védi az egyház A pápa vasárnap állást foglalt a mesterséges megtermékenyítés, a béranyaság és más olyan módszerek ellen, amelyek úgymond nem elősegítik, hanem helyettesítik a természetes nemzést. II. János Pál, a nyári hőség miatt a Rómához közeli, Castel Gandolfo-i nyaralójában mondta el az egybegyűlt hívekhez intézett, szokásos vasárnapi üzenetét. A pápa rámutatott, hogy gyorsuló ütemben terjednek a természetes folyamatokat helyettesítő technológiák, amelyek súlyos erkölcsi problémákat vetnek fel. — A gyermek utáni jogos vágyakozást nem szabad a gyermekhez való olyan jognak tekinteni, amelyet bármi áron ki lehet elégíteni. Az ilyenfajta hozzáállás puszta tárgyként kezelné az emberi lényt. A tudománynak kötelessége támogatni a természetes nemzési folyamatokat, de nem feladata mesterségesen pótolni azokat — szögezte le a katolikus egyházfő. — A mesterséges nemzési eljárásokkal megfosztják a születendő emberi lényt attól a jogától, hogy egy igazi szerelmi aktus eredményeként és természetes biológiai folyamatok szerint jöjjön a világra. Az ily módon születő egyéneket pszichés, szociális és jogi problémák fogják végigkísérni egész életükön — figyelmeztetett II. János Pál a mesterséges nemzési módszerek szerinte meglévő veszélyeire. A gyermektelenség megoldását a pápa az örökbefogadásban látja, amelyet szerinte jobban kellene megszervezni és propagálni. A gyermektelen, de gyermek után vágyó szülők oly módon is kielégíthetik ezen természetes óhajukat, ha más, a család melegétől megfosztott gyermekekre fordítják szeretetüket és gondoskodásukat. A pápai nyaraló udvarán vasárnap este 8 órától magyar művészek adnak koncertet a katolikus egyházfőnek. A szombathelyi Pannónia szimfonikus zenekar szólistái és a nyíregyházi Bárdos Lajos-kóms Kurt Redel vezényletével Bach vallásos tárgyú műveiből, köztük a H-moll miséből és a Magnificatból adnak elő a pápa és vendégei részére. A hangversenyt az Ottorino Respighi Akadémia szervezte. A nagyvilág hírei Jk Afrikai kőrútjának befejező állomásaként vasárnap a zaire-i Gomába érkezett Edouard Balladur francia miniszterelnök. Balladur a helyszínen akar tapasztalatokat szerezni a ruandai menekültek helyzetéről, illetve e látogatással is jelezni kívánja nagyrabecsülését a „Türkiz-akcióban” részt vevő francia alakulatok iránt. Eszak-Korea vasárnap dühös kirohanást intézett Kim Jung Szám dél-koreai elnök ellen, azzal vádolva, hogy ő a legrosszabb diktátor, akit Phenjan valaha is látott. VÉLEMÉNY Mint a szerves molekula lelő immunitást kifejlesztve a manipulátorok kezében levő tömegkommunikáció kábítószer-áradatával szemben (megnézve és meghallgatva, de egy szellemi páncélról vissza- pattantva), láthatatlan antennákkal és radarokkal megteremtsük az érintkezést egymással, mi, emberséget őrző magyarok, s magyarságot hordozó emberek: mert ez az idő olyan, hogy emberség és magyarság ezen a helyen, mely Magyarországnak neveztetik, egyetlen hullámhosszon egyesül. Itt ma nem lehet nem magyarul embernek és embertelenül magyarnak lenni. Ám vigyázat: türelem és feltűnés kerülése kell ahhoz, hogy ez az országra szóló áramkör konok szívóssággal létrejöjjön. A folyamat már megindult. Ha nem indult volna meg, ha csak ábránd volna, nem szólnánk róla. Itt valahol, ott valahol, nem „esett, szép, szomorú fejekkel”, de fölemelt, gondolkodó és életre elszánt, noha ráncba szaladt homlokokkal, falvak és kisvárosokszerte kicsiny csoportok kristályosodnak ki egy-egy könyv, egy-egy újságcikk körül, olvasókörök, mint a múlt században. Az elektronika korában, a posztmodem világban, képernyő villogásának, rádió harsogásának korában — de hiszen az a képernyő nem az övék, az a rádióadó nem az övék — elölről kezdve a teremtés technológiai lépéseit az élet alakulásában. Mint a szerves molekula: rejtett affinitások jelentkeznek és fűznek egymáshoz atomokat, egyesítenek replikátorokat, hogy egy új nemzet DNS-ei épüljenek föl és sokszorozzák meg magukat. A nagy veszély most a türelmetlenség és a voluntariz- mus volna, ha felütné a fejét. Ez még oly korai életállapot, hogy minden beavatkozás, minden erőszakos szervezés csapást mérne rá. Ezt senki a maga sunyi céljaira fel nem használhatja. Nincs más dolgunk, mint vigyázni a folyamat spontánságára és zavartalanságára, egyszersmind készen állva a védelemre, hogy a pusztítás uralmon levő erői, ha itt-oft észrevennék, meg ne tudják őket semmisíteni. Egyetlen dolgunk: hirdetni az igét. Szórni a magot, mely útfélre is hullik, tüskés bozótba is hullik, de hullik jó földbe is és terem ezerannyit. Táplálékul az új nemzetcsíráknak, hogy megerősödjenek és gyökeret veijenek. Ám eközben már a következő szakaszra kell készülnünk. Arra, amely már a szervezésé és az erők tervszerű sokszorozásáé lesz, amikor az élet létrehozza majd a maga új formáit s várja növekedéséhez a tudatos segítséget. Van ilyen műhelyünk. A lakiteleki népfőiskola-komplexum alkalmas bölcsőnek, amelyben a majdan világra jövő magyar nemzeti mozgalom növekedni kezd. Még évek állnak rendelkezésünkre a felkészüléshez, de csak évek: azoknak a kiképzéséhez, akik a mozgalmat, amikor már a gondoskodást követelni fogja, kézbe veszik és egy új nemzet idegrendszereként fölépítik. Más szóval, de a szó legszorosabb értelmében, nemzetnevelési program ez. Ma még a fogamzás állapotában van csupán és óvni kell, mint anyaméh óvja a magzatot; de lehet, hogy két év múlva már világra jön és eltökélt tudatossággal kell táplálni, formálni és biztosítani dinamizmusának forrásait. Olyan lesz, mint a népfőiskolái mozgalom volt, mint a népi kollégiumi mozgalom volt, de sem ez, sem az nem lesz, hanem valami új, a maga korának megfelelő, bár ösz- szes elődjének arcvonásai felismerhetők lesznek rajta. Benne lesz az elmúlt ezer év, de nem lesz az elmúlt ezer év egyenes folytatása. Ami a magyarságba az elmúlt fél évszázadban akár új életerőelemként, akár torzí- tó-csavaró mutációként beépült, elkerülhetetlenül ott lesz alapjaiban: mint mikor a fa lefűrészelt vízszintes ágából nő ismét, ég felé törve, egy sudár. Meg kell őrizni nyugalmunkat és óvakodni elkeseredéstől, vak indulatoktól egyaránt. Tudomásul kell venni, hogy most kisebbségben vagyunk és életkörünkbe idegen erők hatolnak, mint tették volt annyiszor tatárok, törökök, németek, oroszok. Történelmünk fojtott levegőjű alagutak sorozata, — s már benne sodródunk a legújabban. Talán ez lesz az utolsó. Hol van már a fényes porta? Békés üdülő immár a rettegett klessheimi kastély. Hová lett a Kreml magyar osztálya? Maxwell pénz- birodalma is elpukkadt, mint a rakéta. Mi még mindig élünk. Megfogyva bár s törésektől torzítva, de élünk. S élni fogunk akkor is, amikor ezt az utolsó alagutat magunk mögött hagytuk. így hát vigyázzunk egymásra. Mindenkire szükség van, akinek szelleme még épen maradt. Őrizni és menteni kell mindent, ami lelkűnkké lel- kedzett hagyomány. Be kell fogadnunk mindent, ami a világban új, mely holnapunk építőköve lehet és belegyö- kereztethet a jövőbe. Ám mindent, ami új és amit befogadunk, magyarrá kell tennünk és önnön lényegünkhöz hasonítanunk. Változnunk kell a lét parancsa szerint, s önmagunk kell. hogy maradjunk, a lét parancsa szerint. A hangszórók most modernizációról beszélnek, mi embernek maradásról, megújult emberi és nemzeti létről. A hangszórók most polgárosodásról beszélnek, mi az ember összhangjáról Istennel, a természettel és önnön- magával. A hangszórókból most Karinthy híres halandzsájaként kiszera méra bávatag szociálliberalizmus jobbközép szélsőjobb csizmadia és kéjgáz harsog; mi klasszikus demokráciáról, hazaszeretetről, tisztességről, krisztusi (mondjuk így, hiszen „krisztusi kurzus” halandzsaszó nincs) értékrendről és gondolatszabadságról beszélünk. Más a szótárunk és mások az értékeink. Most semmin sem szabad meglepődnünk: a bojtorján nem teremhet fügét. A víz nem válik vérré. Az idomított élőlény az ostor suhogására érzékeny, változzék bár a kéz, mely az ostornyelet markolja. S mert dőltünkre tökmag-Jankók lesnek, fedetlen ne hagyjuk soha magunkat; elegendő veszedelemnek az orvlövészet, melyben ők gyakorlottak. Jusson eszünkbe, amit a mester mondott: legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Ne dugjuk ki a fedezék- bő\r fejünk, ha megejtő hangon nevünkön szólítanak. Elve maradni. Életerővel újra feltöltve, alagúton túlra, megmaradni kék égnek, napfénynek, jövőnek. Ez legyen gyújtópontjában felfénylő életösztónünknek. A / (Sándor András)
