Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-30 / 177. szám
$ | PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚLIUS 30., SZOMBAT 9 Egyén és közösség A Szentírásban e tekintetben is egyensúlyt találunk. Minden lapján megtaláljuk a közösség szellemét, parancsát, hiszen a „szövetség" kötelékében folyik nagy mederben Isten végső terve felé a népek élete. Az ószövetségi és az újszövetségi Izrael életében is meghatározó az Istennel és az emberrel való közösség. Az Úr nem magánkeresztyéneket akar, hanem anyaszentegyházat. Ezért hamis a sokszor hangoztatott vélemény: tudom én Istent imádni otthon is, meg a nyaralómban, főleg az erdőben, a természet templomában, nem kell nekem a hívek közössége. Kik járnak templomba? — teszik fel a kérdést a nem járók, s felelnek rá: bűnösök, tele hibával, hamissággal megterhelt emberek, ugyanolyanok, mint mi! Igen. Csakhogy ők alázattal megváltják és kérik a bűnbocsánatot. A „miatyánk", az ima, az istentisztelet, a mise, az ökumenikus összejövetelek és minden egyházi ténykedés közösségi jellegű. Ugyanakkor mindenkinek személy szerint, egyénisége teljes tudatával kell elfogadnia a kegyelmet és váltania Krisztus követését. A hit személyes természetű. Mások helyett hinni nem lehet, de imádkozni igen. Megtérés, újjászületés, megszentelődés az egyén tudatát feltételező dolgok. Az üdvösség közösség, mégpedig a legboldogítóbb közösség Istennel és az üdvözül- tekkel. Ugyanakkor a személyes hit megváltoztat a többiekkel való személyes kapcsolatunkban is, velük szemben a közösség gyakorlására indít. Megszabadultunk a kárhozat magányától. Minden magányosságban kárhozatos íz van. Nemcsak távoli tanyákon vannak lelkileg magányosak, hanem nyüzsgő nagyvárosokban és nagycsaládokban meg népes összejöveteleken és dáridókon is. Az egyén és közösség nagy kérdését illetőleg tehát ilyen hitre van szükségünk. Az emberi gondolkodás a legtöbb kérdésnél rendszerint ingalengést végez. Hol az egyik, hol a másik véglet felé lendül ki. A kollektivizmussal szemben elbástyázza magát az individualizmussal, és megfordítva. Holott végletekig kihegyezett fogalmakkal az élet bonyolult gyakorlatában nem sokra megyünk. Hányszor megtörtént már, hogy egy-egy diktátor végsőkig hajtott egyéni akarata párosult a nyájemberek vak és felelőtlen engedelmességével. Mennyit szenvedtünk ettől a huszadik században is. Ne legyünk földi értelemben vett nyájemberek. A Jó Pásztor nyájába tartozzunk. Az én juhaim hallják az én szómat, és követnek engem, mondja Jézus. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Taize-i találkozó Párizsban A Taize-i Közösség a francia fővárosba és a környékre szervezi az európai fiatalok immár hagyományosnak mondható évfordulós találkozóját. A december 28-tól január 1-jéig tartó összejövetelre a 18 és 25 év közötti fiatalok tízezreit várják a földrész valamennyi országából. A zarándoklaton felekezeti hovatartozástól függetlenül vesznek részt a fiatalok. Céljuk, hogy megerősödjenek a megbékélésbe és a békébe vetett hitükben. A párizsi találkozó immár 15. a hasonló jellegű összejövetelek sorában, ugyanis Európa számos nagyvárosában megrendezték már, legutóbb Münchenben (1993), Bécsben (1992), és a vasfüggöny lebomlása után a volt szocialista országok közül elsőként Budapesten (1991). Egy-egy találkozón átlagosan 80 ezren szoktak összejönni. A Kelet- és Nyugat-Euró- pa közötti választóvonal felszámolása óta Párizsban először rendeznek ilyen találkozót. Mivel most sokkal több résztvevőre számítanak, mint a korábbi (1978, 1983, és 1988) párizsi talá- kozókon, a Porte de Versail- les-i hatalmas kiállítótermekben tartják majd a déli és az esti imádságokat, valamint az elmélkedéseket. A Taize-i Közösséget egyébként 1940-ben alapította Roger testvér a kis közép-franciaországi településen. Azóta több mint húsz országból származó keresztények — katolikusok és protestánsok egyaránt — szánták oda az életüket a testvéri közösségben élésre. A közösségbe azonban nem csak azok tartoznak, akik állandóan Taize-ben élnek. Hosszabb-rövidebb ideig szinte mindig tartózkodnak szerte Európából néhányan — nyaranként egyszerre több ezren is — a településen, lelki megújulást keresve. Címük: Taize Community, 71250 Taize, France Telefonszámuk: 33-85503030. T ávmásolószámuk: 33-85503015. A bevételt jótékony célra fordítják Könyvet írt a pápa II. János Pál könyvet írt. A bejelentés önmagában is szenzáció, egyháztörténeti esemény, hiszen Szent Péter utódai közül még egyetlen pápáról sem mondható el ez a tény. A könyv címe: Átlépni a remény küszöbét. Már azt is tudni vélik, hogy november 8-án jelenik meg. Lengyelül és olaszul bizonyosan ekkor, mert őszentsége anyanyelvén írta a könyvet, olaszra pedig már lefordították, s a Mondádon kiadó publikálja. Ez egyébiránt 47 százalékban az olasz médiacsászár, Berlusconi tulajdona, vagyis a jelenlegi miniszter- elnöké. A vallásról, az egyház szerepéről, a katolicizmusról való meditációt tartalmazó gondolatait közvetlen stílusban, az olvasóval tegeződve fejti ki a pápa, s ennélfogva máris megelőlegezhető a bestseller, a sikerkönyv jelző. Anyagi értelemben is, minthogy 100 millió dollárra becsülik a bevételt. A könyv születésének története önmagában is érdekes és mindenképpen a modern pápa gondolkodását tükrözi. Igaz, hogy Wojtyla költőként, dramaturgként, prózaíróként már publikált, a pápai trón azonban a nyilvánosságnak ezt az útját lezárta. Mint ahogy interjút sem ad a pápa. A múlt évben azonban a Szentszék sajtófőnöke felhívta Vittorio Messori olasz írót: „A Szentatya úgy döntött, hogy interjút ad az olasz televízió egyes csatornájának... Állítsa ösz- sze a kérdéseket. ” (A választás előzménye: Karol Wojtyla még krakkói érsek korában olvasta Messori Jézusról írott könyvét, s a mű tetszett neki.) A „riporter” tehát elküldte a kérdéseit — egészen pontosan húszat —, és már a felvétel idejét is kitűzték (szeptember 14.) aztán jött a telefon: Az interjú elmarad... Januárban újabb hívás: „Emlékszik a Szent- atyának küldött kérdéseire, amelyekből végül is nem lett tévéinterjú? Nos, őszentsége úgy gondolta, hogy inkább írásban fejti ki a gondolatait. Már 180 oldalt meg is írt, lengyelül. A rendkívül kevés szabad idejét is arra használta, hogy ezen dolgozott. ” Az interjúkérdések tehát csak a keretét adják annak a 230 oldalas, 35 fejezetből álló könyvnek, amelyről Messori így nyilatkozott a Panoráma hírmagazinnak: „Nem interjúkötetről van szó, hanem olyan könyvről, melyet a pápa írt. Teológusok, szövegelemzők későbbi feladata lesz majd annak a szövegnek a tanulmányozása, minősítése, amelynek nincsenek történnelmi előzményei, ám új távlatot nyit az egyház előtt. ” A műből kitetszik az egyértelmű üzenet: a II. vatikáni zsinat után nincs visszalépés az egyház életében. A francia Le Figaro a várható érdeklődés, nyilvánvaló siker kapcsán azt a kérdést is fölveti, hogy vajon ebben az esetben kit illet meg a szerzői jog. Úgy tudja, hogy a hatalmas példányszám, az egyelőre 22 nyelven való publikálás után járó nagy összeget a Vatikán bankja révén jótékony célokra fordítják majd. K. E. Holnap a tévében A szent életű Pio atya Pater Pio szent életű szerzetes alakját idézi fel holnap a televízió a 11.20-kor kezdődő rövidfilmjében. A stigmatizált szerzetes satya közbenjárására már földi életében csodálatos gyógyulások történtek. Ezeket orvosi bizonyítványnyal is alátámasztották. A lelkek vezetésében Isten őt különleges adományokkal — karizmákkal — ajándékozta meg. A kisfilm végiglátogatja Pio atya életének stációit. Francesko Forgione 1887-ben, egy olaszországi falucskában látta meg a napvilágot. Az ifjú 1903-ban öltötte magára a kapucinusok szegényes ruházatát. Ekkortól új nevet is kapott: Pius testvér — fra Pio. Pappá 1910-ben szentelték. A képernyőn megelevenedik San Giovanni Roton- do városa, ahol is 1918 szeptemberében Pio atyán feltűnnek a stigmák — Krisztus sebei! Ő a szenvedésekben elégedett, mert érzi. Krisztus közelében van. Pio atya szenvedéseinek titka abban áll, hogy elvállalta a Jézus nyújtotta kelyhet. Az ő kezdeményezésére, megnyílik 1956— ban a szenvedők iránt érzett szeretetből épített kórháza. A szentéletű szerzetes földi életét 1968. szeptember 23-án végezte be. Alig esztendő múltán — Pio halálát követően — már megkezdődött a boldoggá avatási pőre! Bozó Emil Misék kint és bent A felső képen: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét különösen kedvelő nagy számú lengyel turista fogadására minden tekintetben felkészült a nyíregyháza—sóstói Igrice nyaralófalu és kemping. Az igazgató, Koncsek László kezdeményezésére a lengyel Adamczyk Bogdán (a minorita rend nyírbátori szerzetese) celebrál misét minden vasárnap a turistaszezon ideje alatt lengyel nyelven a kemping területén Az alsó képen: A magyar pedagógusok továbbképzésére hivatott Bolyai Nyári Akadémia rendezvényei megnyitó szentmisével kezdődtek a csíksomlyói templomban. A misét Szakács Lajos, a Segítő Mária Gimnázium igazgatója celebrálta !. IV m ■■ f 1 ; I fcsviil ■ y*M H. P.
