Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-04 / 154. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. JÚUUS 4.. HÉTFŐ Megkérdeztük Balassa-e Balassi? A Balassi-évfordulóval kapcsolatban merült föl a kérdés; híres, kardforgató poétánk vezetéknevét tulajdonképpen hogyan is kell írni. Helyesek-e a Balassa, Balasi, Balassy névváltozatok? Honnan erednek a különbözőségek, egyáltalán melyiket használhatjuk anélkül, hogy megsértenénk a hagyományt? Szabó Géza egyetemi adjunktushoz fordultunk válaszért. — A Balassi, mint családnév — mondotta — a Balázs keresztnévből és a birtoklást kifejező fia szóból a következőképp alakult: Balázs A Balázs fia Balázs fi Balassi vagy Balassa. Balassi Bálint mindkét változatot használta, de inkább Balassiként fordul elő a neve verseinek akroszti- chonjában (a sorok kezdőbetűinek olvasata: névrejtés), míg a Balassa alakkal leveleit írta alá. A Balassi név egyéb variációi (Balasi, Balassy) pedig abból adódtak, hogy a tizenhatodik században még nem alakult ki egyfajta rögzült helyesírási szabályrendszer, nem voltak általánosan elfogadott helyesírási normák. Például az „i”-t és az „y”-t is sokszor felcserélték. Egyébként a tizenhetedik századtól egyre gyakoribbá, elteijedtebbé vált a Balassa alak. A százhúsz éve megtalált Balassa- kódex címében is ez a névalak szerepel s a tizenkilencedik századi leszármazottak is Balassának vallották magukat. 1951-ben, mikor Echart Sándor megjelentette az első kritikai Balassi- kötetet, az irodalomtudós hitet tett az „i”-s változat mellett, s attól fogva az irodalomtörténészek konszenzusa alapján a tudományos gyakorlat a Balassi változatot fogadja el helyesnek. Mellesleg: Esztergomban, ahol 1594-ben halálos sebet kapott a költő, még ma is a Balassa alak használatos. N. V. Suhogtak a kaszák Péceli acsarkodás írógéppel Hazudnak a gyöngybetűk A szerkesztőségi postával naponta érkeznek hozzánk levelek, amelyben olvasóink egy-egy témával kapcsolatban fejtik ki nézetüket. Leginkább kézzel, ritkább esetben írógéppel vetik papírra gondolataikat a hozzánk fordulók. Legtöbben pontos címüket, sőt telefonszámukat is közük, ezzel is mintegy bizonyságot szolgáltatva arra, hogy azonosítható a véleménynyilvánító. Olykor azonban megesik, hogy a levélíró csak vezetéknevét, nevét és lakhelyét veti papírra. (Folytatás az 1. oldalról) Már kora délelőtt megkezdődött a kaszák kalapálása. Ez idő alatt az asszonyok sem tétlenkedtek: férfiakat meghazudtoló erővel és ügyességgel fonták a kévék megkötésére szolgáló köteleket. Aztán megkezdődött az aratás, s a helybeli emberek ki- próbálhatták-megmutathatták mit tanultak, mit tudnak. A verseny a szekerek rakodtatásával folytatódott. Ezzel azonban még nem ért véget a nap. Mialatt a kaszák mellett fáradtak az emberek, azalatt a kon- dérokban megfőzték az ebédre szánt boíjúkat, s hangolni kezdett a zenekar a nagy sátorban. A kézi aratás bemutatójának végén megindult a táblákban az addig várakozó két kombájn, hogy befejezzék a megkezdett munkát. Időre elvégezni a betakarítást ugyanis ma már csak fejlett technikai eszközökkel lehet. Ám a hagyományok megőrzéséről, a múltról sem szabad megfeledkezni, mert — mint azt Tunyogi András, a megyei földművelési hivatal vezetője mondta —jövője csak annak lehet, akinek múltja is van. Nos, egy ilyen levelet kaptunk a minap Pécelről, amelyben egy bizonyos Tóth Mária cinikus hangnemben véleményezi Márkus János megbízott polgármestert, nekünk viszont felrója, hogy egy szóval sem foglalkoztunk azzal, miszerint Márkus fia és menye potom 40 000 forint azonnali befizetéssel egy 130 négyzetméteres, háromszobás volt szolgálati lakáshoz jutott. A levelet géppel írták, s ilyenkor illene saját kezűleg alá is írni. Az utóbbit azonban az állítólagos Tóth Mária elfelejtette megtenni. Pécelen érdeklődtünk, hogy a név alapján netán megtalálnánk a Márkusékra acsarkodót, de törekvésünk nem járt eredménnyel. Egyelőre senki sem tudott megnyugtató választ adni a „ki ez a Tóth Mária?” kérdésünkre. Ennek ellenére utánajártunk az ominózus lakásEgyüvé tartoznak (Folytatás az /. oldalról) A székelyföldiek magyarságtudatuk teljes felelősségével harcolnak mindazért, ami múlt és jelen. Küzdenek az együvé tartozásért, ez szólította őket Ceglédre. Szeles Bálint (Szentegyháza) rámutatott, hogy sokféleképp képzelik el a szabadságot. Ferenczy Ferenc (Székelyudvarhely) Berzsenyi gondolatait idézve hangsúlyozta, csak szabad nép tehet csoda dolgokat. A városháza dísztermében délelőtt az ünnepi nagygyűlésen Mácz István és az öt székelyföldi település polgármestere testvérvárosi megállapodást írt alá. Cegléd első embere akként vélekedett: gazdagabb az a település, amely efféle együttműködés keretében közösen cselekszik. Ferenczy Ferenc kiemelte a történelmi pillanatot. Hozzáfűzte, 1990 előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Erdély öt városa ilyen szerződést kössön egy anyaországi településsel. Remény van arra, hogy a papírra vetett sorok — az Expo ’96 keretében — megvalósulnak. Este a jelenlévőket a Deák Bili Blues Band, az Art-Eria együttes és Mono- ri Tibor zenekara szórakoztatta. A szabadság napja ökumenikus istentisztelettel ért véget. F. F. ügynek. Megtudtuk, hogy nem egy, hanem — csomagban — négy szolgálati lakást vont még az őszszel hatáskörébe az önkormányzat, mert ez volt az értékesítés lehetséges útja. Ezek közül az egyik valóban egy idős gyógyszerész használatában állt, s a vele már hosszú évek óta egy háztartásban élő unokája vette meg kereken 400 000 (és nem negyvenezer!) forintért. A vételárat egy összegben már régen ki is fizette. Akkor Márkus János nem tudta, hogy éppen ez a lány lesz a menye, de hát Isten és a szerelem útjai kiszámíthatatlanok, arról nem is szólva, hogy ma már nem az apák nősítik (adják férjhez) fiukat (lányukat), hanem jövőjükről a fiatalok önálóan döntenek. A szóban forgó önkormányzati lakásról szóló pletyka azonban terjedni kezdett a képviselő-testületi, országra szóló botránytól rengő Pécelen. Reméljük, hogy fenti sorainkkal nagyjából „helyére tettük a dolgokat”, de emellett továbbra is a két szemben álló tábor prominens tagjai feje felett Damoklész kardjaként lebegnek a tóthmáriák. Mert be kell látnunk és vallanunk, hogy politikai erkölcseink igencsak meglazultak, s a „dögöljön meg a szomszéd tehene” elv egyre jobban elharapódzik. A vádaskodók, a rágalmazók, a másokra vicsorítok pedig olykor ilyen írógéppel lekopogtatott levelek útján igyekeznek (tóth) máriáshuncutot csinálni a sajtóból. Amely „az olvasó véleménye szerint” csatakiáltás örve alatt csatlakozik a mocskolódokhoz. Nos, ebben az esetben nem jött be a (géppel) levelet író számítása. Ellenben ha azonosíthatóan felfedi kilétét, szívesen állunk rendelkezésére, és a megbízott polgármestert vádoló, jogilag elfogadható bizonyítékait olvasótáborunk elé tárjuk. Ameny- nyiben ilyeneket nem tud felmutatni, irománya elolvasása után csak dúdolhatjuk, hogy: „Hazudnak a gyöngybetűk a hófehér papíron!” Both Mihály Egyetem a családért (Folytatás az 1. oldalról) Gyakori gond az is, hogy a szerelem és az együttélés közötti különbségeket már csupán a házasság megkötése után érzékelik a felek, s e keserű felismerés a korai válások egyik forrása. Máskor a gyermeknevelés tennivalóinak megfogyatkozása vezet a házasság felbomlásához, mert ilyenkor derül ki, hogy a gyermek körüli teendők ellátása egyúttal az egymás közötti konfliktusforrások elfedését is szolgálta. Éppen ezért fontos, hogy a szülők egymásra is fokozottan figyeljenek, a gyerekek nélkül közös programokat szervezzenek, és felesleges emiatt bűntudatot táplálni magukban, hiszen ettől még kitűnő szülők lehetnek. A tanácskozáson elhangzott, hogy a különböző családi konfliktusok elmérgesedésének meggátlására igen nagy szükség lenne megfelelő tanácsadó szolgálatra, jól felkészült szakembergárdára, mert a hazai mentálhigiénia-kultúra meglehetősen alacsony szinten áll. Sajnos több sikeres kezdeményezés — mint például a váláselőkészítő tanácsadó rendszer — elhalt, újjá kell szervezni őket. A nyári egyetem előadásai a részt vevő pedagógusoknak, orvosoknak és más egészségügyi szakembereknek szervezett tréningek hozzájárulhatnak a családokon belül keletkező ellentétek feloldásához, és ahhoz, hogy a válás helyett a családok megerősödését segítsék elő. (nadai) Mester kell a kötélfonáshoz is, hisz nem elég a gabonát learatni, a kévéket is meg kell kötni Az embert próbáló hőségben sem pihentek az aratók, s így a marokszedőknek sem hagytak időt az unatkozásra Krekács Róbert felvételei 1 Gödöllő Város Polgármesteri Hivatalának 0 lakosságszolgálati irodája E értesíti a lakosságot, hogy 2 1994. július 10-én, vasárnap Gödöllőn, a Körösi Csorna Sándor út végén levő 48 vásártéren 1 országos sertés- és kirakodóvásárt rendez, A» amelyre vészmentes helyről mindennemű állat - ló kivételével - felhajtható, kizárólag „marhalevéllel". A vásáron éló állat, továbbá a kirakodóvásáron egyébként árusítható cikk hozható forgalomba. Vendéglátó-ipari tevékenység kizárólag a vásárfelügyelő által kijelölt helyen és engedély birtokában végezhető. A Körösi Csorna Sándor utat, illetve annak két oldalát, valamint a vásár bejárata előtti közlekedőutakat árusítás céljára elfoglalni tilos, a gépkocsik az ingyenes parkolóban helyezhetők el. Aki elárusító sátrát, asztalát a vásártér kerítésén, illetve kapuján kívül állítja fel vagy utcán árusít, szabálysértést követ el, és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A helyfoglalásnál a gödöllői lakosok és árusok elsőbbséggel rendelkeznek. A vásár területén a helypénz mértéke a következő: szarvasmarha, 2 éven felüli 100 Ft/db szarvasmarha, 2 éven aluli 70 Ft/db sertés, 100 kg feletti 60 Ft/db sertés, 100 kg alatti 40 Ft/db kecske, juh, bárány 30 Ft/db élelmiszerek, mezőgazdasági termékek, kisállatok, tojás 20 Ft/m2 ruházat, vegyesiparcikk 30 Ft/m2 vendéglátás szeszesital-árusítással 50 Ft/m2 vendéglátás szeszesital árusítása nélkül 30 Ft/m2 tehergépkocsi a vásár területén 100 Ft személygépkocsi a vásár területén 70 Ft lovasfogat a vásár területén 50 Ft Maul Ferenc Lakosságszolgálati iroda
