Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-05 / 155. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 5.. KEDD Százötvenezer aláírás támogatásával Magyar hármaskoalíció Pozsonyban Útban van a del-jemeni fő­város felé az a hajó, amely többtonnányi palackozott vizet szállít a város félmil­lió szomjúságtól elkínzott lakójának. A Dzsibutiból Ádenbe tartó hajó előrelát­hatólag az esti órákban ér­kezik meg, ám a lehallga­tott északi rádiójelentések Jelentős fordulatot vett a francia alakulatok — eddig kimondottan humanitárius célúnak szánt -— ruandai be­avatkozása: a France Info nevű párizsi rádiócsatorna tegnapi híre szerint a francia egységek parancsot kaptak, hogy akár katonai erővel is szánjanak szembe a kor­mány ellen küzdő Ruandai Hazafias Fronttal (FPR), ha az folytatja előrenyomulását az ország nyugati része felé. Párizs eddig éppen ellen­kező állásponton volt: attól félvén, hogy a „Türkiz akci­ót” ellenző FRP-vel alakula­tai valamiféle összetűzésbe keverednek, francia részről még a találkozást is el akar­ták kerülni a felkelőkkel, A fordulatot a hazafias front szakadatlan előrenyomulása váltotta ki: a felkelők teg­nap nem pusztán Kigalit, ha­nem az ország második leg­nagyobb városát, Butaret is elfoglalták, s mind közelebb kerülnek a franciák által vé­szerint nagy a veszelye an­nak, hogy a hajót gíz alá veszik. A magát nemrégi­ben egyoldalúan független­nek nyilvánított dél-jeme­ni állam elnökhelyettese a Reuternek mindazonáltal elmondta: reméli, hogy a szállítmány biztonságban megérkezik. dett menekülttáborokhoz, például a Butarétól mindösz- sze 30 kilométerre lévő Gi- kongorohoz, ahol 150 fran­cia katona állomásozik. A párizsi vezetés csak a vissza­vonulás (s ezzel a menekül­tek magárahagyása), vagy pedig ez utóbbiak megvédel- mezése között választhatott, s a jelek szerint az utóbbi változat mellett döntött. A France Infonak nyilatkozott a francia alakulatok gikon- gorói parancsnoka, egy ezre­des, aki megerősítette: utasí­tást kaptak, hogy „mindenki­vel szemben” védjék meg a lakosságot, s hogy akadá­lyozzák meg a település eset­leges elfoglalását. Az FPR hívei és egy francia egység között vasárnap már sor ke­rült az első összecsapásra, s ha ez utóbbiak valóban egy­fajta ütközőerő szerepére ké­szülnek, ezzel teljes egészé­ben belesodródhatnak a har­cokba — vélik a katonai megfigyelők. A három szlovákiai magyar politikai erő képviselői teg­nap megállapodtak abban, hogy a három jelentős szlo­vákiai magyar párt, az Együttélés, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozga­lom és a Magyar Polgári Párt az ősszel esedékes par­lamenti választásokig és azt követően is szorosan együtt­működve, hármaskoalíción belül, egységesen fogja kép­viselni a szlovákiai magyar­ság érdekeit. Ismeretes, hogy eddig az Együttélés és a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozga­lom alkotta a szlovák parla­ment magyar koalícióját. Az előző választási időszak­ban a Magyar Polgári Párt is parlamenti és kormány­pártként működött. A polgá­ri párt fél éve a sajtó és a szlovákiai közvélemény je­lentős részének támogatá­sát élvezve azt szorgalmaz­za, hogy az egységes ma­gyar politizálás érdekében hozzák létre a három politi­kai erő koalícióját. Ennek érdekében közel százötven- ezer aláírást is összegyűjtöt­tek. A tegnap létrejött megál­lapodást követően A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke az MTI tudósí­tójának nyilatkozott. A. Nagy „rendkívüli jelentősé­gűnek” minősítette az egyezséget, mert nem csak a választási és parlamenti együttműködésben, de a ko­alíció politikai céljaiban, valamint az egyeztetett cse­lekvési terv alapján műkö­dő egységes politizálási el­vekben is nézetazonosságot tudtak kialakítani. Elmond­ta: „A képviselőlistákon a magyarok számára kínálko­zó 200 helyből a Magyar Polgári Párt 18 helyet kap, de korántsem a Magyar Pol­gári Párt számára kedvező körzetenkénti felosztásban. A párt számára e felosztás által kínált esélyek, vala­mint a listákon kialkudott helyezési sorrendek nem éppen hízelgőek, de mi a maximális kompromisz- szumkészségünkkel elsősor­ban a szlovákiai magyarság érdekeit tartottuk szem előtt.” A. Nagy megítélése szerint pártja „tényleges sú­lyával ellentmondóan, sú­lyos kompromisszumot kö­tött” — de az a meggyőző­dése, hogy „a Magyar Pol­gári Párt megmérettetése a választások eredményeiben mutatkozik majd meg”. Mint elmondta: nagyon bí­zik abban, hogy „a választó- polgárok meghatározó mó­don támogatják majd a Ma­gyar Polgári Párt jelöltjeit, ami' szám szerint azt jelen­ti, hogy minden választóke­rületből lesz képviselőjük”. A nagyvilág hírei % Oroszországban belső harc folyik, amelyben a há­ború és az új imperializ­mus hívei éppen úgy meg­találhatók, mint akár még a fasizmusé is — figyelmez­tetett Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter az amerikai Time magazin­nak nyilatkozva. Burhanuddin Rabbani af­gán elnök beleegyezett, hogy a további vérontás elkerülé­se érdekében átadja a hatal­mat egy semleges kormány­nak. * Két izraeli katona életét vesztette, kettő' pedig meg­sebesült, amikor hétfőn az Irán-barát Hezbollah szer­vezet gerillái rakétákkal és robbanó lövedékekkel lőt­ték az izraeli csapatok riha- nei állásait Dél-Libanon- ban. * A börtönbüntetés lehetsé­ges leghosszabb időtartamát az eddigi húszról harminc évre emelték Kubában. A többi között ezt tartalmazza a büntető' törvénykönyv most elfogadott módosítása, amelyről vasárnap számolt be a helyi sajtó. * Harminchétén haltak meg az észak-karolinai Charlotte városának köze­lében szombaton történt repülőgép-szerencsétlenség­ben. Húszán élték túl a ka­tasztrófát, közülük tizen­hat sérültet még mindig a charlotte-i kórházakban ápolnak. Lesz-e béke Boszniában? Genfbe érkezett tegnap Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök. A svájci konfe­renciavárosban a boszniai válság megol­dásáért tevékenykedő összekötő csoport tárgyalóküldöttségei a nap folyamán pró­bálják véglegesíteni annak a boszniai ter­vezetnek az utolsó részleteit, amelyet ma írnak alá e csoport külügyminiszterei. A harcoló feleknek 10-15 nap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy nyi­latkozzanak a tervről, amelynek felvázo­lásán április óta dolgoznak a csoport szakértői. A nagyhatalmak figyelmeztették a szem­ben álló erőket, hogy az elutasítás újabb szankciók életbe léptetését vonná maga után. A tervezet Bosznia 51 százalékát juttat­ná a muzulmánoknak és a horvátoknak, míg 49 százalékot a szerbeknek, akik a köztársaság területének 70 százalékát tart­ják ellenőrzésük alatt. Heves harcok Ruandában Háborúba sodródó franciák? VÉLEMÉNY A T. Ház szomorúsága Félreértés ne essék: nem az egész Ház szomorú, csak az egyik része. A kisebbik. A na­gyobb rész örül és vigyorog a ka­merákba. Felelős nagyok nyilat­koznak a demokrácia gyönyörű­ségeiről. íme, a második szabad választás gyermeke: a második szabad parlament és az ő cseme­téje, a második szabad kormány. Mindenki szabad. A pluralista demokrácia csúcstechnikája, a „politikai vetésforgó” máris meghozta gyümölcsét — 180 fokos fordulat formájában. Rotáció ez a javából! Nem is érti az ember, miért oly fancsali a kisebbik rész ábrázata. Na, de hát, uraim! Csupán röpke négy évről van szó! Az elvtársak is megmondták: 4 év. És akkor majd megint jön a pluralista csúcstechnika: a „vetésforgó”. Ha jön. Ugyanis egy okos angol már rég megmondotta, hogy minden, ami elromolhat — elromlik. Tehát ez a zseniális politikai rotációs mechanizmus is megállhat. Nem forog, hanem áll. Ott, ahol éppen van. Talán erre gondolt né­hány kisebbségi honatya, midőn fátyolos-homályos tekin­tetüket elkapta a kamera?... Az újság azt írta, hogy „együtt énekelték a Himnuszt”. De vannak gonoszak, akiknek a megboldogult szovjet himnusz jutott eszébe, annak is ez a két sora: „A nép így akarta — És megalkotta így!” (Nem biztos, hogy hű vol­tam a kanonizált fordításhoz.) Nekünk viszont — egysze­rű halandóknak —, akik a tévé segítségével — működés közben — láthattuk a demokrácia csodáját — a „vetésfor­gót” — néhány napja van időnk gondolkodni ezen a káp­rázatos valamin, na meg persze az újságok (nem tudom, hogy nagyon szükséges-e a többes szám használata?) tu­dósításain. Például a miniszteri életrajzokon. Csak úgy tallózva...: Moszkvában végezte ...-tól-ig MSZMP ez vagy az ...marxista-leninista esti egyetem... ilyen-olyan szakszervezet, kerületi, városi stb. pártbizottság tól-ig... KISZ-bizottság... SZOT és így tovább, megszakítás nél­kül. Persze nem csupán a miniszterek és a képviselő elv­társak (akinek nem inge, ne vegye magára) együttesére áll ez, hanem a „kisegítő személyzetre” is. Pletykák száll- dosnak arról, hogy hamarosan találkozni fogunk az Ap­ró-nemzetségből való kiválósággal. (Hiába: szép hazánk­ban van ennek valami charme-.ja, hogy „de genere” ... Kékvérűek előre!) Szinte visítunk a gyönyörűségtől, mi­kor az egyikben ezt olvassuk: (Kitelepítve 1951—53-ig ...iskoláit a ...-i ferences gimnáziumban végezte.” (Ma­gánmegjegyzés: jó társaságba került az úr.) Na, de félre a tréfával: ez a demokráciás rotáció, és különben is, a politi­kában szembe kell nézni a tényekkel. Meg az arcokkal. Mert ez utóbbiak sok mindent elárulnak. Például a szakér­telmet; olyannyira, hogy az egyik jövendőbeli illetékes — újságírói kérdésre, mármint hogy bizalmas természetű munkájának milyen ellenőrzési garanciái lesznek — leg­főbb garanciaként, szerényen, önmaga becses személyét jelöli meg. Na, meg a tények is fontosak. Például tény az, hogy a sajtó — most! — 1994 nyarán, mintha nem firtat­ná annyira azt a fránya szakértelmet, mint tette azt 1990 megfelelő időszakában, illetve attól kezdve egyhuzam­ban a választásokig. Tette ezt alpárian, gorombán, rágal­mazva, sértegetve magyarságot, kereszténységet és huma­nizmust — á la bolsevik. Most nem teszi. Most vaj’h mi­ért nem fontos számára ugyanaz a dolog? ... Netán a ben­nünk lakozó kisördögnek lenne igaza, aki szerint a szakér­telem a mai parlamenti képviselők és a kormány tagjai számára eleve adva van, hiszen az egyetemes szakértel­met bizonyító okmányokon ott van — az életrajzokat is hitelesítő pecsét: MSZMP (valamint ennek erőszakszer­vei és hatóságai). Itt van az eb elhantolva — ahogy Pes­ten mondják. Ezek az urak és elvtársak szinte tobzódnak a szakértelemben; ezért nem fárasztja magát dicső saj­tónk efféle dolgokkal. És valóban: a mende-mondák, hal­lomások, hírcafatok igazolják ezt. Egyik leendő miniszte­rünkről írják például, hogy még az Antall-éra kellős köze­pén, egy vidéki MSZP-taggyűlésen (ahol csupa MSZMP-s elvtárs szidta a nemzeti kormányt), szakértel­mével megpendítette a recski koncentrációs tábor újrain­dításának szükségességét is, kifejezetten az 1990—94-es parlament számára. Már akkor! Micsoda bátorság, micso­da lenyűgöző szakértelem! Egyébként elég az országgyű­lési ülésterem bal szárnyának arcképcsarnokát végigpász­tázni, hogy megrendüljön az ember a vetésforgó eme üd- vözültjeit látva. Őszintén: megnyugszunk. Ezek az arcok beszélnek, szemben a néma szavakkal, melyekkel tele van rádió, tévé, sajtó és minden. Aggályok?... Szamár­ság. No, persze, azok, akik azt hitték, hogy 1990-ben a magyarok megfogták az Isten lábát és 45 évig tartó dikta­túra után visszatérhetnek önmagukhoz — honfoglalásuk­hoz, Szent Istvánhoz és ezeréves történelmükhöz, keresz­tény erkölcseikhez, hagyományaikhoz, templomaikhoz, hőseikhez és államférfiaikhoz — megrabolt és meggyalá­zott múltjukhoz — azok tévednek. Csak szemfényvesztés volt az egész; suba alatt ez volt a helyzet már 1990 és 1994 között is, miként 1945 és 1948 között ugyancsak ké­szen volt már minden: fél évszázados sorsunk. Még csak hetek választanak el bennünket a magyar nép döntésétől, de már kirúgtak egy kislányt egy zenekarból, mert nem megfelelő helyen, időben és szellemben tüntetett, meg­gyaláztak egy katolikus, úmapi körmenetet, emberi ürü­lékkel mocskoltak össze egy keresztény oktatási intéz­ményt, a „kalauz” már ismét kommunista ügynökről elne­vezett utcát kiált és így tovább. Egy kórházi orvos szerint a magukat magyarnak és kereszténynek valló orvosokat, nővéreket fasisztának, amennyiben azonban személyük kedves valamelyik nagyfőnöknek, úgy csak „csudabogár­nak” nevezik. Napilap, hetilap már alig van nemzeti ké­zen; a rádióban és a tévében küzdő végvári vitézeink fegyverletétel előtt. Semmi sem változik. Folytatódik minden ott, ahol 1989-ben, a Technikai Szünettel abba­maradt. Persze modem fazonban. Mert a társadalom fejlő­dik — elvtársak. (Kajetán Endre) Jemen vérzik és szomjazik

Next

/
Oldalképek
Tartalom