Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-04 / 154. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 4., HÉTFŐ 13 Ki a beteg? * Az elmúlt négy év i alatt számtalan­\ szór hallhattuk os­toba, de inkább „félművelt” emberektől ezt a szentenciát: „Hogy engedhették meg az erre il­letékesek, hogy egy súlyo­san beteg ember vegye ma­gához a kormányzati hatal­mat?! (Hiszen — szerin­tük — látni kellett volna azokat a félreérthetetlen je­leket, amelyek előrevetítet­ték Antall József tragikus sorsát...) Ma, a fekete diadémmal felékesített potenciális mi­niszterelnök-jelöltön nem láthatók-e vajon a beteg­ség jelei? Természetes jó­érzésem háborog még a gondolatától is: ha Antall József fejét kellett volna hasonlóképpen „megabron­csolni”, vajon milyen válo­gatott ékeket gyártott vol­na a liberálkozmopolita gú­nyolódó kórus... Jobb még gondolatban sem kö­vetni a Pulitzer-díjra aspi­ráns, Karinthy-gyűrűvel felékesített belvárosi fiúk ízléstelen ötleteit! Egyéb­ként jól emlékszünk stílu­suk „gyöngyszemeire” a taxisblokád alatt elhang­zott pizsamás tévéinterjú­ról és a volt miniszterel­nök külföldi gyógykezelé­seiről. A „félműveltektől” ka­nyarodjunk most újra visz- sza a „szürkeállomány” le­téteményeseihez... Vajon e szuperértelmiségi miliő­ből fog-e bármiféle gya­nakvás születni az elkövet­kező kormányzati ciklus alatt, mely a miniszterel­nök mai — látható — be­tegségét fogja kárhoztatni valamiért is? Mert hiszen az elmúlt időszak „félművelt” aggo­dalmai éppen a liberális ví­rus heveny fertőzéseiből születtek. Talán a mai Népszabó­ság divatos sztárjai fognak most gunyoros kritikai mó­dit követni? (Sohanapján, kiskedden!) (...) Brezovich Károly Vác Meghatározni a centrumot Nagy érdeklődéssel olvas­tam Keve Mártonnak az 1994. június 29-i cikkét, mivel én is a nagyobb (sőt a legkomplettebb) össze­függések iránt érdeklődőm. Amit én hozzátennék: a párt jelentése „part”, azaz „rész”. Ez lenne része az egésznek. A problémát ab­ban látom, hogy senki sem próbálkozott meghatároz­ni azt a centrumot, mely­hez képest van a baloldali, illetve jobboldali rész. Mindenki beszél arról, hogy nem hordjuk zse­bünkben a bölcsek kövét, de senki sem próbálkozott — eddigi olvasmányaim szerint —a tökéletes cent­rum meghatározásával, amihez képest a tökéletlen „rész” elfoglalja a helyét. Ha ezzel foglalkozná­nak, oly módon, hogy a tel­jes egyértelműséget, töké­letességet csak a matemati­kában (aritmetikában és mértanban) találjuk, akkor kiderül, hogy a körnek csak egy centruma, egy kö­zepe van pontosan megha­tározva. Matematikailag levezet­hető a tökéletes arány az esztétikában, levezethető az, hogy a magyar nyelv szerkezetileg a legtökélete­sebb és a Sorbonne kiadvá­nya (a Glottkronológia) HISTÓRIA Reformáció és ellenreformáció I A reformáció gyorsan • terjedt el Magyaror­szágon. Már a mohácsi csata előtt számos követő­re találtak Luther tanai, és az új hit különösen Mária királynő s német udvara támogatásában részesült. Az erdélyi szászok és a bá­nyavárosok német lakói voltak a protestantizmus első követői. A mohácsi csata után a reformáció nagy haladást tett. A kato­likus egyház vezetők nél­kül maradt, mivel sok egy­házfő elesett és a két ki­rály türelmes volt az új hit­tel szemben, hogy híveik tábort ne cseréljenek. A ki­rályok maguk azzal köny- nyítették meg a portestan- tizmus elterjedését, hogy az egyházi nagybirtokokat lefoglalták, az üres főpapi székek jövedelmeit hadi célokra, avagy párthívek szerzésére fordították. Szándékosan nem töltöt­ték be a megüresedő főpa­pi székeket és így az alsó papság tömegesen főpász­tor nélkül maradva, köny- nyen elfogadta az új hitel­veket. A cuius regio illius religio (a föld ura a vallás ura) eleve nálunk is érvé­nyesült. Ha egy nagyurat sikerült az új hitet valló udvari papjának megtéríte­ni, ez egész vidékek meg­térését jelentett. Ehhez já­rult, hogy a törökök is ked­veztek a reformációnak, mivel azt hitték, hogy ez­zel a Habsburgok hatal­mát gyengítik. A török te­rületen Calvin egyháza ter­jedt el, amelynek szerveze­te az ottani viszonyoknak jobban megfelelt, mint Lutheré. A 16. század má­sodik felében Magyország túlnyomóan protestánssá lett. Erdélyben a fejede­lem áttérése folytán a re­formáció közjogi elisme­rést is nyert, de amint a fe­jedelem négyszer változ­tatta hitelveit, a négy val­lás: katolikus, kálvinista, luteránus és unitárius bé­kében élhettek egymás mellett, ami egyedül állott az akkori Európában. Magyarországon is sza­badon szervezkedhettek a protestánsok, míg a Spa­nyolországban nevelke­dett Rudolf alatt az udvar megkezdte a bensőleg megújhodott katolikus egyház restaurációjának teljes erővel folytatott tá­mogatását. Rudolf és taná­csosai abból az elvből in­dulva ki, hogy ,a király, mint a városok földesura, kötelezővé teheti a váro­sokban vallását, először a teljesen protestáns Kassán vétette el Barbianoval, fő­kapitányával a dómot a protestánsoktól és tiltotta el a protestáns hit gyakor­lását, s ugyanakkor a Sze- pességben is hasonló eljá­rásba kezdtek. Ez a protes­táns nemesség szenvedé­lyes ellentmondását annyi­val is inkább fölkeltette, mert azt amúgy is elkeserí­tették azok a fiskális szem­pontból a kamara részéről egyes birtokosok ellen in­dított hűtlenségi perek, amelyek célja birtokok el­kobzása volt; köztük a leg- hírhedtebb az egyik leg­gazdagabb protestáns úr, lllésházy István ellen vi­selt volt, amely elől az Lengyelországba volt kénytelen menekülni. A rendek mindezek miatt már az 1604. évi ország- gyűlésen mozgalomban voltak, ami a kirobbaná­sig növekedett, amikor a prágai titkos tanács a kirá­lyi törvényszövegezési jo­gával visszaélve, az or­szággyűlés határozataihoz önkényesen függesztett egy nem is tárgyalt cikket, amelyben Rudolf megtil­totta, hogy a rendek vallá­si ügyekről tárgyaljanak és az összes régi, soha végre nem hajtott törvé­nyeket az „eretnekek” el­len újra megerősítette. Az ELÉGÜLETLEN- SÉG nyílt felkelésben tört ki, amikor Barbiano egy királypárti, már Báthory Zsigmond mellett ily irányban nagy szerepet ját­szó protestáns urat, Bocs- kay Istvánt, aki Rudolf prágai kormányzási mód­szerétől elkedvetlenedve vonult vissza birtokaira, bihari váraiban fegyverrel támadott meg. Bocskay Istvánnak sikerült a hajdú­kat, ezt a földönfutó ne­mességből és parasztok­ból kikerült katonaelemet, akik eddig a király zsoldjá- ban állottak, a maga részé­re megnyerni. Az általá­nos elkeseredés az agyon­sanyargatott Erdélyben és a magyar protestáns ren­deknél biztosították a fel­kelés sikerét. Felső-Ma- gyarország Bocskayhoz csatlakozott (1604), Er­dély fejedelmévé válasz­totta, a szultán pedig, aki­nek a császárral viselt há­ború idejében kapóra jött a felkelés, Bocskay nem nagy örömére, királyi ko­ronát küldött neki. Bocs­kay azonban nem koronáz­tatta meg magát magyar királynak. Az ő szándéka csak a vallásszabadság és Erdély önállóságának biz­tosítása volt. Nézete sze­rint, amely az utána követ­kező erdélyi fejedelmeké, de a Habsburg-párti nagy egyházfőé, Pázmány Péte­ré is volt: Erdélynek, mint nemzeti államnak önálló­ságát fenn kell tartani, míg a török az ország kö­zépső részét megszállva tarja, hogy a rendi alkot­mányt és az önállóságot megvédje az idegen di­nasztia és a katolicizmus törekvéseivel szemben, hogy „külön fejedelem alatt gócpontja legyen mindazon nemzeti és kul­turális törekvéseknek, amelyek az anyaország ha­sonló törekvéseivel a köz­bülső török válaszfal mi­att éppen nem, vagy csak alig olvadhatnak egybe. Majd eljő az idő, midőn a válaszfal leomlik s Ma­gyarország egykori integri­tása helyreáll.” Bocskay, a magyar pro­testantizmus első nagy alakja, azoknak a hadjára­toknak sorát nyitotta meg, amelyeket az erdélyi feje­delmek utána már külpoli­tikai szövetségesek olda­lán a magyar vallásszabad­ság érdekében és a rendek fenyegetett alkotmányos jogaiért viseltek. A kis, jól megszervezett erdélyi állam nélkül a magyar köz­jog könnyen a cseh sorsá­ra juthatott volna, a fehér­hegyi csata idejében azon­ban Bethlen Gábor zászlói a Felföld nyugati szélein lobogtak. A HOSSZABB TÁR­GYALÁSOK után a ki­rály és Bocskay közt létre­jött bécsi béke (1606) biz­tosította a vallásszabadsá­got a protestáns rendek­nek és a városoknak, érin­tetlenül hagyván a földes­úri rendelkezést a vallási kérdésben, aminek utóbb a katolikus restauráció szempontjából igen nagy fontossága lett. Alkotmá­nyos szempontból elérték ugyan a rendek, hogy a hosszú idő óta üres nádori szék ezután betöltessék az ő választásuk alapján, de a bécsi kormányszékek be­folyásának intézményes szerint az ősgyökök 68 százalékos tartalmával, a magyar nyelv prehisztori- kus, azaz történelem előt­ti. Más kérdés az, hogy a nyelvújítók a sok „e” betű és névelő alkalmazásával, németes szerkezetek beve­zetésével, a nyelvjárások lenézésével rengeteget el­vettek a magyar nyelv dal­lamosságából. Dallamos­ságban a sokkal régebben keletkezett angol, spanyol, olasz nyelvek — sajnos —„versenyképesebbek”. Ennek ellenére a legtö­kéletesebb nyelv még min­dig a magyar marad, a tö­mörebb, egyértelműbb ki­fejezési mód, a nyelvgaz­dagság, valamint a ragozó nyelvtani szerkezet miatt. Mindig csodálkoztam azon, hogy a magukat nemzetinek nevező pártok nem a törvények egyértel­műségére, a kiskapuk kikü­szöbölésére, a magyar nyelv tömörségére, pontos­ságára, közérthetőségére, stabilitására helyezték a hangsúlyt. Ebből rögtön következhetne a törvény- módosítások szükségtelen­sége, a korrupció csökken­tése, a gazdaságosság. A másik dolog, ami za­vart, az értékek és a pénz különválasztása. Egy töké­letes rendszerben az érté­kek párhuzamosan halad­nak, harmóniában a pénz­mozgással (akár a vérkerin­gés a szervezetben). Más­részt, szerintem: a moder­nizáció nem az ősi gyöke­rek (nyelvi, zenei, népraj­zi, mítoszi, ornamentikái stb.) hagyományok feladá­sával valósulhat meg, ha­nem elsősorban az idő- és téregységre vonatkoztatott értékek bővítésével, azaz a szellemi és anyagi értékek harmonikus gyarapításával. Fejér Tibor Budapest megakadályozásáról azért nem tudtak gondoskodni, mert nem tudtak mást állíta­ni a királyi bürokrácia helyé­be. Bocskay, Erdély elis­mert fejedelme, élte végéig megkapta még Szatmár, Ugocsa és Bereg megyéket Tokaj várával. A felkelők­kel rokonszenvező portával is létrejött a zsitvatoroki béke a területi birtokállo­mány alapján, amivel meg­szűnt a magyar király évi adófizetése. ' „Mikor Bocskaynak mingyárt a békekötést kö­vető halála után Rudolf magatartásával a hosszú vajúdás után megszületett béke végre hajtását veszé­lyeztette, Mátyás főher­ceg, aki már, mint bátyjá­nak teljhatalmú megbízott­ja, a tárgyalások idejében is félszemmel a koronára sandított, a szövetkezett magyar—morva—ausztriai­rendek élén Prága elé nyo­mulva, őt lemondásra kény­szerítette. Az összehívott magyar országgyűlés Má­tyást királlyá választotta és a bécsi béke pontjait, mint megválasztásának feltétele­it, törvénybe iktatta s így feltámadt újból a királyvá­lasztások rendszere, amely a hitlevéllel és a koronázási esküvel a rendi alkotmányt és ami akkor ezzel egyérte- mű volt, az önállóságot új­ból és újból körülbástyázta a bécsi kormányférfiak tá­madásai ellen; közülük mint elsőt II. Mátyás teljha­talmú miniszterét, Khleslt kell megemlíteni” (Folytatjuk Eckhart Ferenc Harmincadhivatal Szobon A középkori Magyarországon a vámoknak két tí­pusa alakult ki, a belső- és a külkereskedelmi. Az előbbihez tartozott a közlekedési — út-, híd-, révvám —, valamint a vásárvám. A vámból szár­mazó jövedelem a királyt illette, pontosabban an­nak kétharmada, egyharmad a beszedett pénz­ből a megyés ispánnál maradt. A harmincad a 12. század végén, a 13. század elején alakult ki, de jelentős bevételi forrássá Károly Róbert ural­kodása alatt vált. A király külkereskedelmi re­formjai során mind a behozott, mind az ország­ból kivitt áruk után adót vetett ki, az érték 3,33%-át. Az illeték beszedésére külön hivatalo­kat, az ún. harmincadhivatalokat állította fel. Ezek behálózták az országot, kereskedő nem ke­rülhette el őket. A király a harmincad fizetése alól mentességet is adhatott személyeknek vagy akár egész városoknak. Pest vármegye területén is megtalálhatók voltak a harmincadhivatalok. Hogy Szob községben is működött, arról Nagy lMjos király egyik okleveléből értesülhetünk. Az uralkodó 1374. július 3-án meghagyta vámszedői­nek, „közte Szob és Visegrád vámszedólnek, hogy a pozsonyi polgárokat, akik Visegrádra és Budára élelmiszert, búzát, rozsot, zabot szállítanak"ment­sék fel a fizetés alól, „ne szedjenek harmincadvá- mot” Nagy Lajos utódai lemondtak a szobi vám­ról, jövedelmét átengedték a márianosztrai pálo­soknak egy 1382-cs oklevél tanúsága szerint. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom