Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-27 / 174. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. JULIUS 27., SZERDA A Dunakanyar Mekkája: Tahitótfalu Két partot összekötő közös jövőkép Tahitótfalu. Húsz évvel ezeló'tt, amikor először jártam itt, egy nem túl lelkes idegenvezető' a római kori romokat s Pollack Mihály síremlékét említette mint helyi érdekességet. Való igaz. Pesttől Esztergomig, az egykori limes mentén annyi a történelmi nevezetesség, hogy nehéz rangsorolni az érdekességeket, s a tárgyak kora is relatív. Egy öreg ház mindössze százéves, de a köveket, amiből épült, talán a rómaiak fejtették ki a közeli hegyekből, s ezek kétezer évig rejtőztek a földben, mielőtt valaki rájuk bukkant; hazavitte, s alapot vagy falat rakott belőlük. Eredetileg két külön település volt. Elsőnek Tahi, vagy ahogy akkor írták, Tah alakult a XIII. század elején, míg Thotfalwról, vagyis Tótfaluról csak később, 1447-ben tesz említést a krónika, mint királyi uradalomról. Ahhoz, hogy a község ódon hangulatát érezzük, el kell tévedni a félreeső utcákban. így történt velem is, mire észbe kaptam, foglyul ejtett egy sikátor. Az útjelző táblát elfelejtették kirakni, holott a két házsor közt oly keskeny az utca, hogy kocsival nem lehet átjutni. Pedig valamikor ez lehetett a községközpont, erre utal a domb, s rajta a kétszáz éves református templom. Miközben a magasra törő tornyot fotózom, előkerül az akol pásztora, s szíves szóval beinvitál a parókiára. Ez aztán a szerencsés véletlen! Mint megtudom, Szikszói János tiszte- letes úr lelkes helytörténész. Előbb szavakkal, majd jegyzetekkel s tárgyi dokumentumokkal teríti elém Tahitótfalu történetét. Papként mindenekelőtt az eklézsia történelmét kutatja, 1626-ig visszamenőleg kikereste és időrendi sorrendbe rakta a lelkészek névsorát. A pásztorok közt ő a huszonnegyedik. Egy időben a templomok is cserélgették egymást, a reformáció térhódítása és 1800 közt hármat rombolt le a Duna, mígnem ezt a mostanit egy mesterségesen ösz- szehordott dombrá építették az elődök a maguk örömére, s Isten dicsőségére. Luther és Kálvin tanai rendkívül jó talajra találtak ebben a községben. 1700 elején a váci püspök emi- gyen panaszkodik az esztergomi érseknek: egy kálomista pap papol a szigeten, maga köré gyűjti a hívők többségét, kivált Tahitótfa- luból már alig jár valaki misére. Ez a pap nyilván Szigeti György volt, aki 1686—1711 közt hirdette az igét és osztotta az úrvacsorát az itteni híveknek. Persze azért a katolikusok sem haltak ki végleg, a lakosság egyharmada ma is Szent Péter hitén él, míg mások a baptista rítust követik. Ez a felekezet a közelmúltban ünnepelte a tahi- tótfalui önálló magyar nyelvű baptista misszió megalakulásának századik évfordulóját. Miután megcsodálom Szikszai tiszteletes úr kincseit, köztük a Selmecbányái kelyhet s a tavaly átépített svéd orgonát, átsétálok a községházára, ahol már vár rám Budai Mihály polgármester. Az életszínvonal jó közepes Hazudnék, ha azt írnám, örvend a jöttömnek. Mondjuk inkább úgy, udvariasságból nem tért ki, amikor megkértem, hogy fogadjon. Nem ellenem van kifogása s nem is a lap ellen, hanem úgy általában a sajtót nem „csípi”. Néhány szenzáció- hajhász kollégám megpróbálta benyálazni a valótlanságok csiganyálával, mások pedig a pontatlanságukkal vívták ki a „kétszer kettő mindig négy” elvét valló községatya nemtetszését. A hitelesség tiszteletben tartása mellett van egy másik vezérelve is. A törvényeket mindenkor be kell tartani, s aki közszereplést vállal, az tudja be is tartani. Ennek szellemében vállalta fel a község irányítását, s ezt tiszteletben tartva dolgozott az elmúlt négy évben. Budai Mihály eredetileg agrármérnök, a helyi Kék Duna szakszövetkezetben tevékenykedett. Ebből kifolyólag jól ismeri a község adottságait, mint mondja, Tahi tótfaluban nem jellemző az elszegényesedés, kevés a munkanélküli, az élet- színvonal jó közepes. Ami viszont annak a következménye, hogy a szakszövetkezeti forma nem tudta kolhozrendszerbe kényszeríteni a földből élőket, 25-30 éve jó magángazdaságok működnek, némelyik mintagazdaságnak is beillik. Akárcsak Szikszai tiszteletes úr, Budai Mihály is állítja, a lakosság homogén, községük múltjára, hagyományaira büszkék, függetlenül attól, hogy a Duna melyik oldalán élnek. Az érdekeik is egyformák, egy dolog kivételével, s ez a szennyvízhálózat kiépítésének megszervezésekor derült ki. Ugyanis a sziget és a parti rész talajszerkezete nem azonos. A szigeté olyan, akár a spongya, pillanatok alatt átereszt mindent, ami az anyagiakat tekintve kedvező, ám környezetvédelmi szempontból annál károsabb. A mélybe szivárgó szennyvíz elnitráto- sítja a talajvízkészletet, s ez a veszély mind nagyobb méreteket öltött az utóbbi években. Ezzel szemben a parti rész talajösszetétele kötött, s ezáltal a szennyvíz nem tud megszökni. Következésképp a szippantás költsége állandó tehertétele a családi büdzséknek, érthetői, hogy az itt lakók egyhangúlag támogatták a szennyvízcsatorna-programot. Eltekintve az érdekkülönbségektől, a 3780 lakosú község önerőből nem tudott volna belevágni a 490 millió forintos nagyberuházásba. (Ennyibe fog kerülni összesen a 47 kilométer hosszú csatornahálózat s a hozzá tartozó műtárgyak.) Hogy mégis elkészül, az mindenekelőtt az önkormányzat érdeme, lévén, hogy minden környezetvédelemmel kapcsolatos támogatást megpályáztak és elnyertek. A központi költségvetés 245, a PHARE-iro- da 135 s a vízügyi alap 20 milliót utalt ki a számukra, igaz, e nagylelkűség nemTahitótfalu hősi emlékműve, melyre Ecsedy Aladár egykori református lelkész jóvoltából még 1949-ben felvésték a második világháborúban elesettek nevét is, még mielőtt a Hatalom vétkesnek kiáltotta ki a Don-kanyarhan elpusztult magyar hősöket csak a községet, hanem a főváros ivóvízellátását is kívánta szolgálni. (A Szentendrei-sziget Budapest fő ivóvízbázisa.) Összességében tehát mindössze 90 millió forintot kell a lakosságnak álba, viszont ebből már részt vállalnak az üdülőházak tulajdonosai is. Az átadás folyamatosan történik 1994 végéig. 1200 üdülőház a part mentén Noha a Dunakanyar teljes hosszában üdülőparadicsom, a legfelkapottabb alighanem Tahitótfalu. Az üdülőházak száma azonos a községi porták számával, szám szerint 1200 család jár ki ide — főleg Pestről — nyaralni. A Dunakanyar iránti érdeklődés a múlt század első felében kezdődött, az elsők közt Pollack Mihály, a nagy klasszicista Pollack Mihály egykori nyaralója, melynek terveit ő maga készítette A szerző felvételei építész épített itt villát és présházat, sőt még az 1815 -bői származó borprést is maga tervezte. Az első világháború előtt nagybirtokosok és nagyiparosok kedvenc helye volt, később a művészvilág képviselői telepedtek meg, s napjainkban is sok jó nevű színész, képzőművész tart fent házat, főleg Tahiban. Ennek velejárója a jól kiépült kereskedelmi hálózat, valamint a kézművesek is megtalálják a számításukat. (130 vállalkozót tartanak nyilván a községben.) Ami még várat magára, az a gázprogram megvalósítása. A legközelebbi főgerinc 15 kilométerre van, a felmérések szerint a környék öt községének — Du- nabogdány, Leányfalu, Tahitótfalu, Pócsmegyer és Szigetmonostor — gázhálózat-kiépítése 700-800 millió forintba kerülne. Nehezíti a helyzetet, hogy egyetlen nagyfogyasztó sincs a közelben, s így a gázszolgáltatóknak nem fűződik anyagi érdeke ehhez a térséghez. A gázláng tehát nem gyullad ki az őszi őrségváltásig, viszont elkészült egy tornacsarnok 59 millió forintért, s az is valami, hogy manapság már minden második házra jut egy telefon. A testület jól sáfárkodott Ami fájó pont — Budai Mihálynak legalábbis az —, a község iskolája négy helyen működik, s még így sem képes felvállalni minden gyereket. Az iskolakötelesek egyharmada kénytelen eljárni Dunabogdány- ba, s így lélekben elszakadnak a szülőfalutól. — Új iskola? A polgármester csak legyint. — Miből? A 92 milliós költségvetésből hogy spóroljam össze a rá- valót? A mai árak mellett legalább 250 millióba kerülne. Én már annak is örülnék, ha a meglévők mellé néhány új tantermet tudnánk építeni. Mint megtudom, az iskolások közt sok erdélyi gyerek van, az áttelepülések során 80 család lelt otthonra Tahitótfaluban, közülük 40 már házat épített, s a köz- és egyházi életbe is jól betagolódtak. Az utóbbinak főleg a tiszteletes úr örvend, kivált azokat kedveli, akiket már ő keresztelt vagy adott össze a templomban. Van-e távlati terve egy leköszönni készülő testületnek? — kérdem Budai Mi- hálytól, aki válaszként ezt mondja: — A testület, s velük én is, csak lezár egy ciklust, ám indulni fogunk a választásokon, következésképp már megvan a programunk. Ebben — a nehézségek ellenére — első helyen a gázprogram szerepel. Az utolsó testületi ülésen a képviselők megbízták a polgár- mestert, hogy vegyen részt az öt falu által megépítendő gázhálózatról folyó tárgyalásokon, s ha aktuális, szerezze meg az esetleges támogatásokat is. A község- fejlesztés1 távlati céljait szolgálja a Szentendrei Önkormányzati Térségi Társuláshoz való csatlakozás is, vagy a PHARE-irodához benyújtott közös pályázat. Budai Mihály a múltat, jelent és jövőt emigyen jellemzi; — Adva van egy testület, ami súrlódások nélkül jól kijött egymással, és megítélésem szerint jól sáfárkodott az elmúlt négy évben. Ez a testület élvezte és élvezi a lakosság bizalmát, minden reménye meglehet, hogy az elkövetkező ciklust is rábízzák. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című újság közös rovata. 1855. január 5-én hunyt el hazánk egyik legnagyobb építésze, Pollack Mihály, akit Tahitótfalu temetőjében helyeztek örök nyugalomba. Síremlékét nála nem kevésbé ismert építész és egyben hálás tanítványa, Ybl Miklós tervezte. Pollack Mihály még a klasszicista stílus képviselője volt. Többek között ő volt alkotója a Nemzeti Múzeumnak is, de élete alkonyán már a romantika — a középkori és a keleti elemeket felhasználó — építészeti stílus vált általánossá. Ybl már ennek jegyében állított emléket mesterének. A kődobogón álló, antik szarkofágra emlékeztető síremlék fejrészéhez diadalívszerű felépítmény emelt, ugyancsak kőből, csúcsíves ormán kereszttel, homlokfalán Krisztus-fejjel. Ez alá helyezte a nagy öntöttvas keresztet — tulajdonképpeni fejfát — mintegy keretbe foglalva. A kő és öntöttvas együttes használata jellemző volt a romantikára. Pollack halála évében fejezte be Ybl élete legjelentősebb romantikus művét, a fóti római katolikus templomot, amely egyben a Károlyi grófok temetkezési helye is volt. Érthető tehát, hogy ennek szellemében készült a síremlék is, amelynek szarkofágján, a kockafejezetes vakárkád-díszítés- ben szinte visszacseng a fóti architektúra legjellegzetesebb eleme. A hálás tanítvány méltó tiszteletadása volt ez a mesterének, aki útját egyengette. De ha a diadalív árkádját jól megnézzük, akkor abban Pollack művészetére utaló vonásokat is felfedezhetünk: mintha Tahitótfalu katolikus temploma főoltárának egyes részleteit idézte volna itt Ybl, ha kissé módosított arányokban is, de félreérthetetlen hasonlósággal. A síremléket mint emlékhelyet és alkotást egyaránt számon tartja a műemlékvédelem. Restaurálását most végzik, ezért itt egy korábbi felvételt közlünk. Pamer Nóra
