Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-27 / 174. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 27., SZERDA Szomszédolás Gazdag martonvásári program A Csupor-gyűjtemény Gödöllőn A szerzetesi jelmondat hitéből Keressük, ami összeköt Negyedik alkalommal került megrendezésre ebben az év­ben a Pest megyével szomszédos Martonvásáron a mar­tonvásári napok. Az elmúlt hét végén kezdődő' programso­rozaton szereplő résztvevők és az ország, sőt a határain­kon túlról idelátogató érdeklődők igazolták a szervezők reményét, mely szerint mára egy kisközösség a legszéle­sebb nyilvánosság előtt mutatja meg magát. Az első napon a „Ki nyer ma” rádiósvetélkedőt izgul­hatták végig, majd az este fő­programja Erkel Eszter önál­ló koncertje volt a római kato­likus templomban. A má­sodik napi rendezvények szé­les skálájára jellemző, hogy a délelőtti teniszversenyt köve­tően az ország minden részé­ből idesereglett, több mint 1500 nyugdíjasnak tartottak fórumot aktuális egészség- és nyugdíjbiztosítási kérdések­ről, országos szaktekintélyek részvételével. Paál Huba, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének meg­nyitó és köszöntő szavai után kötetlen, jó hangulatban telt el a délután, a jelenlévők ked­vükre válogathattak a szóra­koztató programok között, a szemnek-szájnak örömöt oko­zó ökörsütés, és az üdítő csa­polt sör mellett. A fiatalokat este a helyi sporttelepen diszkó várta, amíg a szigeti szabadtéri szín­padon Beethoven-koncerten vehettek részt a komolyzene kedvelői, az Állami Hangver­senyzenekar előadásában. Nem maradt ki a népzene és a néphagyomány sem, hi­szen a helyi Százszorszép gyermek- és felnőtt tánccso­port mellett föllépett a székes- fehérvári Alba-Regia és a Vallemaióból (Olaszország­ból) érkezett folklórcsoport is. Akinek kedve támadt ellá­togatni Martonvásárra a hét hátralévő részében is színes programmal várják. A mai Brunszvik Teréz-em- léknapon minden a gyereke­kért és a gyerekeknek szól a játék jegyében. Holnap este a Marica gróf­nő és vendégei című előadást láthatják az operettkedvelők a szabadtéri* színpadon. Pénteken a Régi Zenei Tá­bor résztvevői a római katoli­kus templomban, a Beetho­ven együttes rajongói a sport­telepi nagyszínpadnál talál­koznak. Szombaton„ egész napos búcsúban vehetnek részt, me­lyet este az Old Boys együt­tes játéka tesz még színeseb­bé. A vasárnap folytatódó bú­csún túl ünnepi misével, tér­zenével, az önkormányzati dí­jak átadásával és az immár 104 éves hagyományra visz- szatekintő Anna-bállal ér vé­get a martonvásári napok. Mindea Pest megyei vendé­get szívesen látnak. (ferenczi) M. Kiss Katalin kiállítása A természet bűvöletében mészetből meríti. Faliképé­in, falitálain hullámok fod­rozódnak, felhők gomo­lyognak, levelek bomla­nak, virágok nyílnak, ma­darak szállnak, gyíkok kúsznak. A színek, melye­ket alkalmaz, sem külön­böznek a természet meleg, lágy, megnyugtató színei­től. Különösen illik ez a kiál­lítás Balatonfüredre, ahol belemerülhetünk a tó vég­telennek tűnő kéksége, a ti­hanyi félsziget zöldje cso­dálatába, ahol ligetek, ró­zsakertek, csobogó kutak várják az odalátogatót. M. Kiss Katalin munkáit au­gusztus 18-ig, hétfő kivéte­lével naponta 14—20 órá­ig tekinthetik meg az ér­deklődők. (n. i) ___________________,___ S zőnyi-képek Szentendrén Szőnyi István születésének 100. évfordulója alkalmából nagy sza­bású centenáriumi emlékkiállítás nyílt a Szentendrei Képtárban. A XX. század egyik legjelentősebb hazai festőművészének most 50 táblaképével ismerkedhetnek meg a látogatók. Olyan alkotá­sok is szerepelnek a tárlaton, amelyeket magángyűjteményekben őriznek, és így ritkán találkozhat velük a nagyközönség. Közéjük tartozik egyebek mellett az 1927-ben készült Dunakanyar és a Völgy című alkotás. A Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képe­ket, így a Zebegényi temetés című sajátos hangulatú festményét is megtekinthetik az érdeklődők. A tárlatbemutatóra még vissza­térünk. Gödöllőn, Kiskunlacházán — mindkét helyen a műve­lődési központban —, Bu­dapesten a Mednyánszky- teremben voltak láthatók az utóbbi hónapokban M. Kiss Katalin keramikusmű­vész alkotásai. Legújabb kiállítása a na­pokban nyílt meg Balaton- füreden a Jókai utca 10. szám alatti Bagolyvári Ga­lériában. Megnyitóbeszé­det dr. Czine Mihály iroda­lomtörténész, egyetemi ta­nár mondott. A kiállítás mottójául M. Kiss Katalin Petőfi sorait választotta: „Lelkem édes, mély mámorba szédült / A természet örök szépségé­tül.” A természet bűvöleté­ben alkot. Mint anyagát, az agyagot, témáit is a ter­Fótiak Franciaországban Megtelt a templom, amikor énekeltek A kiválasztott város — Csupor Zoltán Mihály tordasi plébános, érseki tanácsos, szalézi szerzetes számára az Gödöllő': kiválasztotta, hogy halála után ráhagyomá­nyozza gazdag, több ezer darabos, muzeális értékeket képviselő' gyűjteményét. Most kiállítást rendeztek Gödöllőn, bemutatva e gyűjte­mény egy részét. A megnyi­tón Gaálné dr. Merva Mária, a gödöllői Városi Múzeum igazgatója felidézte, hogyan került kapcsolatba Csupor Zol­tán Mihály Gödöllővel. Az 1970-es években Erzsébet ki­rályné emlékkiállításra készül­ve itt, tudomást szereztek ró­la, hogy á Fejér megyei Tor- das plébánosának is vannak Erzsébet királynéval kapcsola­tos, sőt, tőle származó tárgyai. Felkeresték, Polonyi Péter, a gödöllői múzeum akkori igaz­gatója, Varga Kálmán, akkor a gödöllői művelődési köz­pont igazgatóhelyettese, ké­sőbbi múzeumigazgató. A plé­bános úr készséggel adta köl­csön amivel gazdagíthatta a kiállítást, majd annak megnyi­tójára is eljött. Jó benyomást keltett benne Gödöllő, az itte­ni muzeológusok, úgy találta, itt tudhatná jó helyen és jó ke­zekben gyűjteményét. Szerző­dést kötött a várossal, mely szakemberekre bízta a gyűjte­mény felmérését, leírását. A mostani kiállítás létrehozásá­ban is számosán működtek közre, a gödöllői városi múze­um, a művelődési központ munkatársai és mások is. Megnyitóbeszédet dr. Szi- kossy Ferenc, a Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgató-he­lyettese tartott. Mint közgyűj­tő polihisztort méltatta Csu­por Zoltán Mihályt. Megje­gyezte, hogy az összes ma­gyarországi közgyűjtemény magángyűjtők adományain alapszik, ám az idő egyre ke­vésbé kedvez a gyűjtőknek. A műtárgyak árai a magasba szöktek, az egyház, melynek Csupor Zoltán Mihály szol­gálj szegény. Ám az igazi gyűjtőnek a kedvezőtlen viszonyok sem szeghetik kedvét. A kiállítás megnyitó után beszélgetve a plébános úrral, tapasztalhat­tam, hogy minden tárgynak A falon levó' sétapálcák közt van gróf Tisza István né­hai miniszterelnöké is Krekács Róbert felvételei Gémesi György, Gödöllő' polgármestere a város ajándé­kát adja át Csupor Zoltán Mihálynak megvan a maga története, a maga sajátos útja, mely a. tor­dasi plébánia egyre bővülő magánmúzeumába vitte. Szí­vünket talán leginkább meg­dobogtathatja a kendő, mely Kiss Ernő tábornoknak, az ara­di vértanúk egyikének arcát ta­karta holtában. Láthatjuk Saj- novics János művének, a De- monstrationak — alcíme sze­rint: Bizonyítása annak, hogy a magyarok és lappok nyelve azonos — eredeti, 1770-es ki­adását. Ez azért is érdekes, mert mint Tordas szülöttének, Sajnovics Jánosnak a munkás­sága indította Csupor Zoltán Mihályt arra, hogy a múltunk­ban kezdjen búvárkodni. Meg­ragadó a karácsonyfa, mely ál­lítólag az első volt Magyaror­szágon. A XIX. században gyöngyökből készült és a Fes- tetich grófi családé volt. A kiállítás anyaga — mely csak kicsiny töredéke az egész gyűjteménynek — olyan sokrétű, hogy nehéz lenne felsorolni mi mindent tartalmaz. Címszavakban: térképeket, postatörténeti tárgyakat, okmányokat, tex­tíliákat, üveg- és porcelán- tárgyakat, ötvösmunkákat, régi technikai berendezése­ket, néprajzi emlékeket, s még sok mást, ami a cím­szavakba se fér. Ide kíván­koznak a múzeumigazgató­nő mondatai a kiállítás kata­lógusának előszavából: „Egy szalézi papról is szól ez a gyűjtemény, akit min­dig Don Bosco, a szalézi szerzetesrend megalapítója karizmája hatott át. A szer- ‘zetesrendek betiltása után elvették tőle az oktatás, ne­velés lehetőségét, s Tordas- ra helyezésével a híveket is. O azonban nem adta fel, Don Bosco jelszavát tartot­ta szem előtt, melyet ké­sőbb házának bejárata fölé is kiírt: Da mibi animas, caetera tolle! Adj nekem lelkeket, s végy el tőlem minden mást! Az Isten háta mögötti magá­nyában, túllépve minden akadályon létrehozta gyűjte­ményét a semmiből. S szer­zett vele lelkeket.” (A kiállítás szeptember 11-ig tekinthető meg a gö­döllői Petőfi Sándor Műve­lődési Központban.) (nádudvari) A napokban érkezett haza Dél-Franciaországból a fóti katolikus templom negyven­tagú énekkara. A kórus im­máron másodízben járt Sa­int Symphorien d’Ózon­ban , a Lyontól nyolc kilomé­terre fekvő két-háromezer lelket számláló településen. A vegyeskart két hónapja Zsigmond Balassa vezeti, segédkarnagya Kocsis Er­zsébet. A társulatot ők is el­kísérték a koncertkörútra. A franciák nagy szeretet­tel fogadtak bennünket — tájékoztatott Sebők Sándor plébános és Szentpéteri Pé­ter a kórus egyik vezetőtag­ja. Elmondták: főként a ma­gyar zene jó hírnevét öreg­bítették Lyonban, St. Etien- ne-ben, Le Grand Bomand- ban és Marseille-ben is. Mű­sorukban a többi között Ko­dály Zoltán és Bárdos La­jos műveket adtak elő. Ko­dály Esti dalával, valamint a 114. Genfi zsoltárral külö­nösen nagy sikert arattak. A francia—magyar kap­csolatok szempontjából igen sokat jelentett a kintlé­tünk — hangsúlyozta Se­bők Sándor. — „Az igazi élet” nem a nagypolitika szintjén zajlik. A franciaor­szági vendégszereplés túl­nőtt két kórus találkozóján. Barátságok szövődtek, há­rom kórustag pedig — nyelvtanulás céljából — franciaországi ösztöndíjat kapott — újságolta. A legnagyobb élmé­nyünk Marseille-ben volt, ahol a hátunk mögött meg­telt a Notre-Dame de la Garde templom, amikor a Halleluját énekeltük — em­lékezett vissza Szentpéteri Péter. — Akik hallottak minket énekelni, minden­képpen szerették volna meg­tudni, hogy kik vagyunk és honnan érkeztünk — mesél­te. A koncertekkel egybekö­tött kirándulás mindnyá­junknak igazi élményt nyúj­tott, ráadásul még a templo­munk felújítására is hoz­A kórus tagjai fellépés előtt Le Grand Bornand-ban. Középen Zsigmond Balassa és Fülöp Gergely tunk haza pénzt. Anélkül, hogy kértük volna őket, ven­déglátóink gyűjtést szervez­tek a fóti műemléktemplom restaurálására. Szeretném név szerint is megemlíteni Fülöp Gergely atyát, aki a Lyon környéki magyarok pasztorálója, valamint Chas- signeux Philippe-t, az Octa- vium kórus vezetőjét, akik­nek igen sokat köszönhe­tünk — hangsúlyozta a plé­bános. — Azt szeretnénk, ha két év múlva a francia kórus látogatna el Fótra, s fellépésükkel gazdagítanák az expóra önálló program­mal készülő egyházközség műsorát — fűzte hozzá. (t. á.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom