Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-25 / 172. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. JÚLIUS 25.. HÉTFŐ É Ismét van utcája Esterházy Károlynak A közeljövőben jpp. ' visszakapja koráb- nevét, azaz újra • ' Esterházy Károly utca lesz Vácott a belvárosban található Bartók Béla utca. A névadó, Esterházy Károly, volt váci megyés püspök Pozsonyban született 1725. május 4-én. Szülővárosában töltött gyermekévei után nagyon fiatalon megfogalmazódott elhatározásához híven felvételét kérte a nagyszombati papi szemináriumba, melyet sikeresen el is végzett. Ezt követően a római collegium Germanicumban tovább folytatta teológiai tanulmányait. 1748 kiemelkedő jelentőségű év volt Esterházy Károly életében, ekkor szentelték ugyanis pappá, mégpedig utolsó „hivatalos” tanulmányai városában, Rómában. Hazatérése után nagybátyja, Esterházy Imre esztergomi érsek magas egyházi méltóságot ajánlott neki, ám ő visszautasítva ezt, grófi családja pápai uradalmába költözött, s mint „egyszerű” lelkipásztor szolgálta az egyházat hosszú éveken át. 1759-ben, 34 éves korában nagy megtiszteltetés érte: kinevezték a váci egyházmegye püspökévé. Noha mindössze két évig állt az egyházmegye élén, számos olyan tettet hajtott végre, mely alapján hálás lehet neki az utókor: papi szemináriumotalapított.ösz- szerendezte a püspöki levéltár anyagát, s ha a megvalósítás nem is az ő nevéhez .fűződik, jelentős szerepet játszott a méltán híres váci székesegyház felépítésében. Ő készítette el a gyönyörű épület terveit, s igen nagy összeggel megvalósításának költségeihez is hozzájárult. (ribáry) Szövegelés „Az a bölcs férfi, aki pontosan megjegyzi szíve hölgyének születésnapját, de rögtön elfelejti az életkorát.” * „Semmi sem erősíti jobban a gyanút, mint a hivatalosan kiadott cáfolat.” * „Mi a különbség a melltartó és a pulóver között? Az egyik fogja, amit a másik ígér.” * „Az illúziók nagyon sokba kerülnek. Ezért nincs illúziója a szegény embereknek.” * „Modern korunk tragédiája, hogy fennen hirdeti: büszkék vagyunk a gondolkodó gépekre, s ugyanakkor sunyin gyanakszik a gondolkodó emberekre.” * ’’Hazai az, aki ha elcsúszik egy banánhéjon, a hazáért esik el.” * „A család nem a csodák színtere. Kivéve azt az esetet, amikor az ostoba, haszontalan, szégyellni való vőtől a világ legokosabb, legszebb és legédesebb unokája születik.” Schwarzenegger harckocsija Minek egy milliomos filmszínésznek rozsdatemetőbe küldött harckocsi? Miért nem vesz inkább kétéltű járművet és abból'is a legmodernebbet? A szűkszavú közlés az osztrák hadügyminisztériumból származik, ugyanis tudatta: a rettenthetetlen filmhős felkutatta egykori kedvenc M47-esét, majd lefizette a 250 ezer schillinget és hazaviszi az Egyesült Államokba, nosztalgiázni. Az úr ugyanis 30 éve Arnold Schwarzenegger néven vonult be ahhoz az osztrák alakulathoz, amely M47-esekkel várta a vasfüggöny felől érkező T56-osokat. Ez a találkozás szerencsére elmaradt. Schwarzyban azonban olyan mély nyomot hagyott az akkor bizonyára gyűlölt katonaidő, hogy most megmentette a beolvasztástól a 28 láb és 1 inch hosszúságú (löveggel együtt), 10 láb szélességű és II láb magasságú (légvédelmi géppuskával együtt) csotrogányt és szolgálatba állítja odaát. Szakszerűbben szólva: a Sylvester Stallonéval közösen üzemeltetett éttermi lánc egyik bázisán, Hollywoodban rendszeresíti. Nem tartják boszorkánynak Jim Henson gyerekei a bábokkal nőttek fel. A papa, a békaherceg, a Muppet- bábok atyja, a nagy elismerésnek örvendő, közkedvelt bábművész. Henson megengedhette magának, hogy bárhol, bárkinek megmondja a véleményét. Lisa, a lánya miután folklór- és mitológiatanulmányait a Harward egyetemen elvégezte, Hollywoodban kezdett el dolgozni, s természetesnek tartotta, hogy akárcsak az apja, kimondja, ami a szívén fekszik. Szókimondása, határozottsága, imponáló felkéA Muppet-papa lánya szüksége hasznára vájt, harminchárom évesen a Columbia Pictures elnökéin rian vezeti a céget vé nevezték ki. A filmfőváros legfiatalabb stúdió- vezetője, s a kulcspozícióban lévő nagy hollywoodi női vezetők egyike. Riválisai, látva milyen kemény kézzel irányítja e hatalmas vállalatot, kezdenek visszavonulni. 1990-ben, apja hirtelen halála után, Lisa és a testvérei mesterien megvéd- ték a Henson Productiót, a cég elnöke jelenleg Lisa testvére, Brian. Nagyszerű családi háttér, kiváló apa, igazán jó géneket örökölt a tehetséges fiatál nő. Rá nem mondják, hogy „boszorkány”, kérdés, ennek ellenére, tud-e csodát tenni az álomvárosban. (sz. é.) Kövér halálraítélt Az ítéletvégrehajtás sok évszázados történetében is bizarr kéréssel fordult bíráihoz az amerikai Seattle siralomházából egy, az utolsó útra készülő lakó: változtassák meg az ítéletvégrehajtás módját, a nyaka nem bírná a kötelet! Mitchell Rupe (bankrablás, gyilkosságok) 39 esztendős elítélt szerint a 180 kilós testsúlya (1,85 a magasság) miatt, ha akasztanák, az voltaképpen egyenlő lenne a lefejezéssel, minthogy a gyenge nyaka nem tartaná meg a ránehezedő súlyt. S minthogy a lefejezés „már nem szokásos és különben is kegyetlen kivégzési mód”, a törvénnyel sem egyeztethető össze. Az ügyvéd által beterjesztett kérés természetesen nagy vitát váltott ki. Washington államban ugyanis (ennek a székvárosa Seattle) a halálraítélt megválaszthatja a kivégzés módját: kötél vagy injekció? Rupe azonban így érvelt: „Miért választanék új módot? Az ítélet kötél, de ha az állam mégis arra kényszerítene, hogy fogadjam el az injekciót, az nem a halál alternatíváját, hanem az öngyilkosság elfogadását jelentené!” Előzmények nélküli esetről lévén szó, a vita megosztotta a jogászikat, és tovább gyűrűzött a tévénézők, újságolvasók körében is. Egyértelmű véleményt Rupe áldozatainak (két fiatalembert ölt meg) családja hangoztatott: ez az egész csak ürügy! A gyilkos ugyanis a börtönévei során hízókúrának vetette alá magát, fel is szedett 50 kilót, mindezt azért, hogy megmeneküljön a kötéltől. Mi mást jelenthetne, hogy minden pénzét élelmiszerre költötte (s emellett a rabkosztot is megette), s hogy a nap 24 órájából huszonkettőt a cellájában töltött? Mivel tudta, hogy egy korábbi akasztásnál szinte lefejezte a kötél az elítéltet, zabáim kezdett. Pedig a példát csak 100 kilós ember szolgáltatta... A Stradivari és a számítógép Ha ellopnak egy Stradiva- ri-hegedűt, az a világlapok első oldalára kívánkozik. Ha ellopnak egy számítógépet, lehet, hogy hír lesz belőle. A párhuzam csupán azért érdekes, mert most az a hír, hogy az MIT, a híres amerikai kutatóintézet számítógépeivel elemzett, majd ennek alapján épített hegedűvel versenyeztették a 17. századi cremonai mester hangszereit. A leghíresebb japán vonósnégyest kérték fel a szereplésre, s amerikai zeneszerzők műve volt a vizsgatétel. A zsűri zenészekből, akusztikai szakemberekből állt. A kvartett kétszer játszotta el ugyanazt a darabot, aztán a bírálók kimondták az ítéletet: minőségi különbség van a kétféle hangzás között! Különösképpen a pianisszimók utánozhatatlanok. A végén megkérdezték a zenészeket is, hogy melyik hangszerre szavaznak. A válasz egyértelműen a Stradivari volt. A régi hangszer tehát győzött! Minthogy a Stradivari-ti- tok máig izgatja a hangszerkészítők fantáziáját — jóllehet tudják, hogy a fa és a lakk megválasztása a kulcs —, a jövő sem igazán biztató arra vonatkozóan, hogy a komputerrel kimódolt hegedű hamarosan revansot vegyen a Stradiva- rikon, Guarneriken. A tudós kutatók ugyanis azzal álltak fel a sajátos hangverseny után, hogy a környezetszennyezés már megbontotta Európa korábbi ökológiai egyensúlyát, s ezzel eltűntek azok a fák, anyagok, amikkel a crémo- nai mesterek még dolgozhattak. Hölgyek paradicsoma Mitől érezhetik paradicsomban magukat a hölgyek? Ha uralkodhatnak, ha ők mondhatják ki a végső szót, de nem azért, mert a teremtés koronája, a férfi ezt megengedi, hanem mert ez a természetes joguk. Ilyen nincs, mondaná a legelszántabb nőmozgalmár is... De van! Maria Le- powsky antropológus könyvet írt róluk, mivel hogy hosszabb időt együtt is töltött velük. Uj- Guinea délkeleti részén, egy térkép nem ábrázolta zugban élnek a magukat vanatinai néven nevező őslakosok. A pénzt nem ismerik, színes kagylókkal „fizetnek”, közösségük mostanáig az anyajogú normák szerint szerveződik, a párválasztástól a névadásig. Az előbbire példa, hogy a vőlegény hónapokat tölt „a menyasz- szony szolgálatában”; körültekintően dolgozik, hogy leendő asszonyának családja a jó oldaláról ismerje meg, egyáltalán megkedvelje és elfogadja. Asszonyok végzik a rituális ceremóniát, és ők irányítják a közösen végzett munkát is. Bár a férfi és a nő az egyenlőség alapján dolgozik — s ezt kiemeli az antropológus asszony —, a nő sohasem érezteti a neme folytán őt megillető jogot. A huszadik századi őskor jövőjére azonban baljós fényt vet, hogy a lelkűkben már ott lapul a vágyakozás az ismeretlen nagyvilág iránt. „Egyik este Utu, aki fiatal lányként az amerikaiaknak dolgozott a háború alatt, azt kérdezte tőlem, tudom-e, hol vannak a megholtak szellemei? Miközben valamiféle diplomatikus válaszon tűnődtem, így folytatta: „Egyesek a Rio Vwati hegyen laknak, mások a paradicsomba mentek, a kivételesek pedig fehér asszonnyá váltak, és most már Amerikában élnek...” Marianne, aki férfi volt A francia polgármesteri hivatalokban új szobor hivatott emlékeztetni a dicsőséges történelemre. A forradalom frígiai sapkás jelképe, Marianne — mert így hívják akkor is, ha Brigitte Bardot vagy Catherine Deneuve tölti be ezt a szoborszerepet — ezentúl egy volt manöken, a 36 esztendős Ines de Fressange lesz. Az ő mellszobra jelenti most már a kapcsolatot e hősi nőalakkal — aki férfi volt. Jelképpé magasztosulá- sa nem más, mint a történelem fricskája. Frangois Argent történész szerint ugyanis az első Marianne a híres Sorbonne egyetem spanyol származású teológusprofesszora volt, aki a 16. században azzal tette ismertté a nevét, hogy tanulmányt írt a monarchia elleni titkos és nyílt harcokról. A mű olyan sikert aratott, hogy franciára fordították, a szerző nevével együtt. így lett belőle Jean de Marianne. Mi több, az 1789-es forradalom idején már olyannyira nőként tartották számon, hogy a monarchia hívei a párizsi utcalányokra is átvitték a nevét. A történelmi szerep- váltás az I. Köztársaság kikiáltásakor, 1792 szeptemberében történt, az új rendszer pecsétjén a szabadság istennőjeként tűnt fel. III. Napóleon idején a császár ellenfelei harci szimbólummá avatták. Majd a szabad- kőművesek szerettek bele, ők az abszolutizmus elleni küzdelmük jelképét látták benne. Nem kevésbé homályos, hogy mikor kapott engedélyt a francia polgármesteri hivatalokba való költözésre Marianne. Úgy tudják, hogy a múlt század hetvenes éveire tehető, s az lehetett az indok, hogy „új szent” képmását keresték a városatyák. S mint tudjuk, meg is találták. Lisa „Muppet”
