Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-25 / 172. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. JÚLIUS 25.. HÉTFŐ É Ismét van utcája Esterházy Károlynak A közeljövőben jpp. ' visszakapja koráb- nevét, azaz újra • ' Esterházy Károly utca lesz Vácott a belváros­ban található Bartók Béla utca. A névadó, Esterházy Ká­roly, volt váci megyés püs­pök Pozsonyban született 1725. május 4-én. Szülővá­rosában töltött gyermek­évei után nagyon fiatalon megfogalmazódott elhatá­rozásához híven felvételét kérte a nagyszombati papi szemináriumba, melyet si­keresen el is végzett. Ezt követően a római collegi­um Germanicumban to­vább folytatta teológiai ta­nulmányait. 1748 kiemelkedő jelentő­ségű év volt Esterházy Ká­roly életében, ekkor szen­telték ugyanis pappá, még­pedig utolsó „hivatalos” ta­nulmányai városában, Ró­mában. Hazatérése után nagybátyja, Esterházy Imre esztergomi érsek ma­gas egyházi méltóságot ajánlott neki, ám ő vissza­utasítva ezt, grófi családja pápai uradalmába költö­zött, s mint „egyszerű” lel­kipásztor szolgálta az egy­házat hosszú éveken át. 1759-ben, 34 éves korá­ban nagy megtiszteltetés ér­te: kinevezték a váci egy­házmegye püspökévé. Noha mindössze két évig állt az egyházmegye élén, számos olyan tettet hajtott végre, mely alapján hálás lehet neki az utókor: papi szemináriumotalapított.ösz- szerendezte a püspöki le­véltár anyagát, s ha a meg­valósítás nem is az ő nevé­hez .fűződik, jelentős szere­pet játszott a méltán híres váci székesegyház felépíté­sében. Ő készítette el a gyönyörű épület terveit, s igen nagy összeggel meg­valósításának költségeihez is hozzájárult. (ribáry) Szövegelés „Az a bölcs férfi, aki pontosan megjegyzi szíve hölgyé­nek születésnapját, de rögtön elfelejti az életkorát.” * „Semmi sem erősíti jobban a gyanút, mint a hivatalo­san kiadott cáfolat.” * „Mi a különbség a melltartó és a pulóver között? Az egyik fogja, amit a másik ígér.” * „Az illúziók nagyon sokba kerülnek. Ezért nincs illúzi­ója a szegény embereknek.” * „Modern korunk tragédiája, hogy fennen hirdeti: büsz­kék vagyunk a gondolkodó gépekre, s ugyanakkor su­nyin gyanakszik a gondolkodó emberekre.” * ’’Hazai az, aki ha elcsúszik egy banánhéjon, a hazáért esik el.” * „A család nem a csodák színtere. Kivéve azt az esetet, amikor az ostoba, haszontalan, szégyellni való vőtől a vi­lág legokosabb, legszebb és legédesebb unokája szüle­tik.” Schwarzenegger harckocsija Minek egy milliomos filmszínésznek rozsdatemető­be küldött harckocsi? Miért nem vesz inkább kétél­tű járművet és abból'is a legmodernebbet? A szűkszavú közlés az osztrák hadügyminisztéri­umból származik, ugyanis tudatta: a rettenthetet­len filmhős felkutatta egykori kedvenc M47-esét, majd lefizette a 250 ezer schillinget és hazaviszi az Egyesült Államokba, nosztalgiázni. Az úr ugyanis 30 éve Arnold Schwarzenegger né­ven vonult be ahhoz az osztrák alakulathoz, amely M47-esekkel várta a vasfüggöny felől érkező T56-osokat. Ez a találkozás szerencsére elmaradt. Schwarzyban azonban olyan mély nyomot hagyott az akkor bizonyára gyűlölt katonaidő, hogy most megmentette a beolvasztástól a 28 láb és 1 inch hosszúságú (löveggel együtt), 10 láb szélességű és II láb magasságú (légvédelmi géppuskával együtt) csotrogányt és szolgálatba állítja odaát. Szaksze­rűbben szólva: a Sylvester Stallonéval közösen üze­meltetett éttermi lánc egyik bázisán, Hollywood­ban rendszeresíti. Nem tartják boszorkánynak Jim Henson gyerekei a bá­bokkal nőttek fel. A papa, a békaherceg, a Muppet- bábok atyja, a nagy elisme­résnek örvendő, közked­velt bábművész. Henson megengedhette magának, hogy bárhol, bárkinek megmondja a véleményét. Lisa, a lánya miután folk­lór- és mitológiatanulmá­nyait a Harward egyete­men elvégezte, Hollywo­odban kezdett el dolgozni, s természetesnek tartotta, hogy akárcsak az apja, ki­mondja, ami a szívén fek­szik. Szókimondása, hatá­rozottsága, imponáló felké­A Muppet-papa lánya szüksége hasznára vájt, harminchárom évesen a Columbia Pictures elnöké­in rian vezeti a céget vé nevezték ki. A filmfő­város legfiatalabb stúdió- vezetője, s a kulcspozíció­ban lévő nagy hollywoodi női vezetők egyike. Riváli­sai, látva milyen kemény kézzel irányítja e hatalmas vállalatot, kezdenek vissza­vonulni. 1990-ben, apja hirtelen halála után, Lisa és a test­vérei mesterien megvéd- ték a Henson Productiót, a cég elnöke jelenleg Lisa testvére, Brian. Nagyszerű családi háttér, kiváló apa, igazán jó géneket örökölt a tehetséges fiatál nő. Rá nem mondják, hogy „bo­szorkány”, kérdés, ennek ellenére, tud-e csodát ten­ni az álomvárosban. (sz. é.) Kövér halálraítélt Az ítéletvégrehajtás sok évszázados történetében is bizarr kéréssel fordult bíráihoz az amerikai Seattle siralomházából egy, az utolsó útra készü­lő lakó: változtassák meg az ítéletvégrehajtás módját, a nyaka nem bírná a kötelet! Mitchell Rupe (bankrablás, gyilkosságok) 39 esztendős elítélt szerint a 180 kilós testsúlya (1,85 a magasság) miatt, ha akasztanák, az voltakép­pen egyenlő lenne a lefejezéssel, minthogy a gyen­ge nyaka nem tartaná meg a ránehezedő súlyt. S minthogy a lefejezés „már nem szokásos és külön­ben is kegyetlen kivégzési mód”, a törvénnyel sem egyeztethető össze. Az ügyvéd által beterjesz­tett kérés természetesen nagy vitát váltott ki. Wa­shington államban ugyanis (ennek a székvárosa Seattle) a halálraítélt megválaszthatja a kivégzés módját: kötél vagy injekció? Rupe azonban így érvelt: „Miért választanék új módot? Az ítélet kö­tél, de ha az állam mégis arra kényszerítene, hogy fogadjam el az injekciót, az nem a halál al­ternatíváját, hanem az öngyilkosság elfogadását jelentené!” Előzmények nélküli esetről lévén szó, a vita megosztotta a jogászikat, és tovább gyűrűzött a tévénézők, újságolvasók körében is. Egyértelmű véleményt Rupe áldozatainak (két fiatalembert ölt meg) családja hangoztatott: ez az egész csak ürügy! A gyilkos ugyanis a börtönévei során hízó­kúrának vetette alá magát, fel is szedett 50 kilót, mindezt azért, hogy megmeneküljön a kötéltől. Mi mást jelenthetne, hogy minden pénzét élelmi­szerre költötte (s emellett a rabkosztot is meget­te), s hogy a nap 24 órájából huszonkettőt a cellá­jában töltött? Mivel tudta, hogy egy korábbi akasztásnál szinte lefejezte a kötél az elítéltet, za­báim kezdett. Pedig a példát csak 100 kilós em­ber szolgáltatta... A Stradivari és a számítógép Ha ellopnak egy Stradiva- ri-hegedűt, az a világlapok első oldalára kívánkozik. Ha ellopnak egy számítógé­pet, lehet, hogy hír lesz be­lőle. A párhuzam csupán azért érdekes, mert most az a hír, hogy az MIT, a hí­res amerikai kutatóintézet számítógépeivel elemzett, majd ennek alapján épített hegedűvel versenyeztették a 17. századi cremonai mester hangszereit. A leg­híresebb japán vonósné­gyest kérték fel a szereplés­re, s amerikai zeneszerzők műve volt a vizsgatétel. A zsűri zenészekből, akusztikai szakemberekből állt. A kvartett kétszer ját­szotta el ugyanazt a dara­bot, aztán a bírálók ki­mondták az ítéletet: minő­ségi különbség van a kétfé­le hangzás között! Külö­nösképpen a pianisszimók utánozhatatlanok. A végén megkérdezték a zenésze­ket is, hogy melyik hang­szerre szavaznak. A válasz egyértelműen a Stradivari volt. A régi hangszer tehát győzött! Minthogy a Stradivari-ti- tok máig izgatja a hang­szerkészítők fantáziáját — jóllehet tudják, hogy a fa és a lakk megválasztása a kulcs —, a jövő sem iga­zán biztató arra vonatkozó­an, hogy a komputerrel ki­módolt hegedű hamarosan revansot vegyen a Stradiva- rikon, Guarneriken. A tu­dós kutatók ugyanis azzal álltak fel a sajátos hangver­seny után, hogy a környe­zetszennyezés már meg­bontotta Európa korábbi ökológiai egyensúlyát, s ez­zel eltűntek azok a fák, anyagok, amikkel a crémo- nai mesterek még dolgoz­hattak. Hölgyek paradicsoma Mitől érezhetik paradi­csomban magukat a höl­gyek? Ha uralkodhatnak, ha ők mondhatják ki a végső szót, de nem azért, mert a teremtés koronája, a férfi ezt megengedi, ha­nem mert ez a természe­tes joguk. Ilyen nincs, mondaná a legelszántabb nőmozgalmár is... De van! Maria Le- powsky antropológus könyvet írt róluk, mivel hogy hosszabb időt együtt is töltött velük. Uj- Guinea délkeleti részén, egy térkép nem ábrázolta zugban élnek a magukat vanatinai néven nevező őslakosok. A pénzt nem ismerik, színes kagylók­kal „fizetnek”, közössé­gük mostanáig az anyajo­gú normák szerint szerve­ződik, a párválasztástól a névadásig. Az előbbire példa, hogy a vőlegény hónapokat tölt „a menyasz- szony szolgálatában”; kö­rültekintően dolgozik, hogy leendő asszonyának családja a jó oldaláról is­merje meg, egyáltalán megkedvelje és elfogadja. Asszonyok végzik a rituá­lis ceremóniát, és ők irá­nyítják a közösen végzett munkát is. Bár a férfi és a nő az egyenlőség alapján dolgozik — s ezt kiemeli az antropológus asszony —, a nő sohasem érezteti a neme folytán őt megille­tő jogot. A huszadik századi ős­kor jövőjére azonban bal­jós fényt vet, hogy a lel­kűkben már ott lapul a vá­gyakozás az ismeretlen nagyvilág iránt. „Egyik este Utu, aki fiatal lány­ként az amerikaiaknak dolgozott a háború alatt, azt kérdezte tőlem, tu­dom-e, hol vannak a meg­holtak szellemei? Miköz­ben valamiféle diplomati­kus válaszon tűnődtem, így folytatta: „Egyesek a Rio Vwati hegyen laknak, mások a paradicsomba mentek, a kivételesek pe­dig fehér asszonnyá vál­tak, és most már Ameriká­ban élnek...” Marianne, aki férfi volt A francia polgármesteri hi­vatalokban új szobor hiva­tott emlékeztetni a dicsősé­ges történelemre. A forra­dalom frígiai sapkás jelké­pe, Marianne — mert így hívják akkor is, ha Brigitte Bardot vagy Catherine De­neuve tölti be ezt a szobor­szerepet — ezentúl egy volt manöken, a 36 eszten­dős Ines de Fressange lesz. Az ő mellszobra jelen­ti most már a kapcsolatot e hősi nőalakkal — aki férfi volt. Jelképpé magasztosulá- sa nem más, mint a történe­lem fricskája. Frangois Ar­gent történész szerint ugyanis az első Marianne a híres Sorbonne egyetem spanyol származású teoló­gusprofesszora volt, aki a 16. században azzal tette is­mertté a nevét, hogy tanul­mányt írt a monarchia elle­ni titkos és nyílt harcokról. A mű olyan sikert aratott, hogy franciára fordították, a szerző nevével együtt. így lett belőle Jean de Ma­rianne. Mi több, az 1789-es forradalom idején már olyannyira nőként tar­tották számon, hogy a mo­narchia hívei a párizsi utca­lányokra is átvitték a ne­vét. A történelmi szerep- váltás az I. Köztársaság ki­kiáltásakor, 1792 szeptem­berében történt, az új rend­szer pecsétjén a szabadság istennőjeként tűnt fel. III. Napóleon idején a császár ellenfelei harci szimbólum­má avatták. Majd a szabad- kőművesek szerettek bele, ők az abszolutizmus elleni küzdelmük jelképét látták benne. Nem kevésbé homályos, hogy mikor kapott enge­délyt a francia polgármes­teri hivatalokba való költö­zésre Marianne. Úgy tud­ják, hogy a múlt század hetvenes éveire tehető, s az lehetett az indok, hogy „új szent” képmását keres­ték a városatyák. S mint tudjuk, meg is találták. Lisa „Muppet”

Next

/
Oldalképek
Tartalom