Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-23 / 171. szám

JS PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚLIUS 23., SZOMBAT 9 Humanizmus Isten az Ő szentségét, dicsőségét nem az ember és a bűnös világ megsemmisítésében, hanem megszabadítá­sában és megváltásában ragyogtatja fel. Ez a tény nyújt alapot minden evilági emberi jóért, szépért való tevékenységnek. Ez félreérthetetlen lehetőség és pa­rancs: kiizdjiink az emberi jólétért, a békéért, az embe­rek boldogságáért. A munkánk így lesz szolgálat, és az effajta szolgálatnak dicsőség íze van. A cél azonban nem a magunk, hanem Isten dicsősé­ge. Ennél alább nem adhatjuk. Nem egy üres jelszó ez, nem egy hagyományos szép mondás, hanem Atyánk ki­nyilatkoztatása, melyet kijelentésében, a Bib­liában adott, és az Ő különös kijelentésében, a Krisz­tusban elküldött. Mert minden, ami Isten dicsőségét szolgálja, az em­bernek javára van. A bűn, az igazságtalanság, nyo­mor, kizsákmányolás, tudatlanság és véres háborúk nem szolgálják az ő dicsőségét. A szeretet, öröm, békesség, jóság, szívesség, ezek kellenek. „Ami csak igaz, tisztességes, igazságos, tisz­ta, kedves, jóhírű’’ írja Pál apostol. Számunkra tehát a humánum a divinumban gyökerezik, vagyis az igazi „emberiesség”, humanitás nem az emberre, hanem Is­tenre alapoz. János evangélista írja egy helyen, hogy Jézus nem bízta magát az emberekre, mert tudta, hogy mi lakik az emberben. Ha nem így van, akkor a humanitás önimádatba esik és antihumánussá válik. Ezért mond csődöt min­den vulgáris-materialista humanizmus. Világos hát, hogy a világkereszténységtől távol áll az embert bál­vánnyá tevő humanizmus, és nincs, ami ne lenne köze­lebb hozzánk, mint az ember javát munkáló tevékeny humanizmus. Amit a keresztyén hívő a nagy humanisták tanításai­hoz mint többletet hozzátehet, az a krisztusi szánalom és megbocsátás. A kiengesztelődés lelkülete. Szóba állni a samáriai asszonnyal, lehívni Zákeust a fáról, gyógyítani a leprást, felemelni a bénát. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő A budaörsi református gyülekezet Lelkészlakást építettek, templomot nagyobbítottak Friss, fehérre festett irodában ültünk le beszélgetni a buda­örsi református lelkipásztor­ral, Petőné Püski Ilonával. A lelkésznő szavai a benső nyu­godtságtól finomak, lélektől árnyaltak. Őrzik kinyíltságuk­ban is a megküzdött harmóni­át. Mert élete világos példá­zat erre. Otthonról hozta a hitét Édesapja kántor volt, több egyházközségben szolgált, életük tisztes szegénységben telt el. Hárman voltak testvé­rek, nővére és fivére Debre­cenben lelkész. Ilona lelkész­nő a templomokban segített takarítani kislánykorától, ez­zel is törekedett a család anyagi gondjain enyhíteni. A szerény kántori fizetés így egészülhetett ki kissé. A mun- kaszeretetet, az élet gondjai­ban az igazi távlat megjelölé­sét a lelkésznő otthon találta meg biztonságos elkötelezett­séggel. Végül Debrecenben vé-- gezte el a teológiát, ám a vá­rakozás kényszerét kellett előbb megtapasztalnia. A zsinati irodára került, fele­lősséggel dolgozott, s a bu­daörsi gyülekezetben a gyer­mekekkel foglalkozott. Élet­útjában nem lehetett ez sem véletlen, azt hiszem: előké­születté vált. Egy éve lelki­pásztor, férjével, három gyermekével otthonra talált, s önmagára lelt ugyanakkor. Örökséget kapott Budaör­sön, jó lelkipásztorok nyo­mába lépett. Nagy örömé­nek most a verőcei csendes hét megtartását tartja,' ame­lyet gyermekeknek szervez­tek. Tavaly már sikerrel ren­dezték meg az első összejö­vetelt. Az ima az együttlét elmélyültsége, s a vidám ki- kapcsolódások a gyermekek együvé kovácsolódását is se­gítették. A kisiskolásoknak ez volt az első lelki táboro­zás. Megmozdultak az erők: az ifjak lendülete, a fiatal gyülekezeti körből, szülők lelkes ereje, hite hozta létre a tábort. Fesztelenebb összejövetelek A jövő elképzelése: olyan al­kalmak megteremtése a gyü­lekezeti tagoknak, amelye­ken kötetlen beszélgetések alakítanák ki a barátságo­kat, mélyítenék el a szerete- tet egymás iránt. Ilyen volt a szeretetvendégség, ám ezentúl a fesztelenebb talál­kozások önfeledtebb alkal­mait kívánják létrehozni. A csütörtöki bibliaórára télen sokan nem jönnek el, Püski Hona ezért tervezi egy dél­előtti foglalkozás beiktatá­sát. Folyamatos lelkigondo­zói munkájukhoz tartozik a két szociális otthon idős tag­jainak látogatása, istentiszte­letek tartása számukra. Hi­szen közülük nehezen jár­nak, sokan képtelenek hosz- szabb utazásra fizikai ere­jük fogytán. Evangelizálni a lakótelepet A gyermekeknek két cso­portban van vasárnap dél­előttönként lelkióra foglal­kozás, öröm a számvetéskor az is: a múlt tanévtől sike­rült az iskolában is elkezde­ni a hittantanítást. Gond? Szeretne a lelkésznő min­den családhoz eljutni, sok új betelepülő van a város­ban, a lakótelep méhkaptá- rai megteltek, új házasok­kal, fiatalokkal. Megtalálni őket — küldetés, vallotta Pe­tőné Püski Ilona. Törökugratónál új házak nőnek ki a földből nemsoká­ra. A Nádas-dülő veszi a hátá­ra őket. Családok százainak otthona lesz. Meg kell őket találni, mondta eltökélten a lelkipásztor. Kitérni a feladat elől meghátrálás lenne. Igaz, tűnődött, a kapcsolatot fel­venni, kialakítani, az emberi hangot úgy megtalálni, hogy az esetleges elutasító vagy el­lenséges véleménnyel szem­ben is higgadtan meggyőző­dést valló legyen, nehéz lesz. De Isten dimenziójába emel­ni az életet, kötelesség. A sze­retet nyugodtságával lehet ezt megtenni. Példázat erre a gyülekezeti tagok kétkezi munkája, a teljesen elkészült lelkészlakás, a templom bel­ső terének megnagyobbítása, amely így fogja szolgálni Is­ten házának kialakítását, ki- teljesítését a szívekben... Püskiné Pető Ilona lelki- pásztor erre tette' rá az életét. Joggal bizakodik: ahogy az Úr meghívta, úgy erőt is ad további munkájához. Imádsá- gos ráhagyatkozással hiszi ezt... Földes-Banga Károly Bűnbánó Magdolna legendája, Szent Anna emlékünnepe Kegyelettel adóztak a hí­vők tegnap Mária Magdol­na emlékének. A Jézust kö­vető asszonyok közé tarto­zott. Ott volt Jézus kereszt­re feszítésénél, a sírba téte­lénél, s a feltámadás után — elsőként találkozott a Megváltóval. A bűnös életéből meg­tért Bűnbánó Magdolna le­gendája Itáliából indult el. s a vezeklő-kolduló rendek nyomán terjedt... A köny- nyes szemét az égre emelő, s hosszú hajába öltözött Mária Magdolna a képző- művészetben gyakorta meg­jelenített bibliai alak. Az evangéliumi történetben dús hajával törölgette — Krisztus lábát a keresz­ten... Munkácsy Mihály a hatalmas vásznán úgyszin­tén megfestette őt a Golgo­tában. A lányok régebben Má­ria Magdolna napján kevés- nyit levágtak a kislányok hajából, hogy az hosszabb­ra nőjön. Néhol még időjá­rásjóslás is kapcsolódott e naphoz, mivel úgy hitték, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mivel Mária Magdolna —- siratja bűneit. * Kiváltságos női szentet ün­nepel kedden a katolikus egyház: Szent Anna, a Bol­dogságos Szűz Mária any­ja emlékünnepét. Nevét sokan viselték a múltban, abban a hitben, hogy nekik különös gond­jukat viseli Szent Anna. El­sősorban a szülő asszo­nyok, s a meddő nők tisz­telték. Évszázadokon át a keddi napot Szent Anná­nak szentelték-" a hívők, ezért Kedd asszonyának s Keddasszonynak is nevez­ték. Régen, például pünkösd után kilenc keddet böjtöl­tek a gyermekáldásért. A várandós anyák szintén ki­lenc keddet böjtöltek a könnyű szülésért. Egyko­ron a céhes világban a sza­bók s a bányászok tartot­ták őt védőszentjüknek. Anna napja máig is ked­velt névünnep, bállal s mu­latsággal! Az Országházzal átellen- ben a Duna mentén a bu­dai oldalon a Batthyány tér ékessége a XVIII. sz.-i Szent Anna-műemléktemp­lom. Itt a templom címadó főoltára, megkapó szobor- csoportja -— hat személy- lyel — Schoen Arnold ih­letett leírásában: „A gyer­mek Mária anyja, Anna, édesapja Joachim, nénje Erzsébet, őse a hárfázó Dá­vid és Zakariás főpap, egy isteni küldetéssel született leányka lélekemelő felaján­lásának tanúi.” Bozó Emil Márciusban kezdték, s remélhetőleg augusztus 20-ra végeznek a tököli római katolikus templom mintegy hétszáz négyzetméteres tetőzetének a felújításával (MTI-felvétel) Helyreállítják a novai Mária mennybemenetele-templomot Nova község egyedülálló­an szép templomát a szombathelyi székesegy­ház főépítésze, Hefele Menyhért tervezte 1778-ban. A templom építészeti szempontból ideális teret biztosított a falfelületet teljesen bebo­rító ' Dorffmaister-falké- pek számára. Az ábrázo­lások rendjét maga a szombathelyi püspök, Szily, János határozta meg. A nagyszerű műemlék­templom az elmúlt több mint kétszáz év alatt egy­re jobban károsodott. A falakon fölhúzódott a nedvesség, a tető be­ázott, a villanyvezetés he­lyét sem tudták eltüntetni maradéktalanul, s ráadá­sul 1936-ban földrengés is rongálta az épületet. A hibákat persze több­ször is megkísérelték ki­javítani, ez azonban nem sikerült, sőt, inkább ron­totta a mennyezetképek állapotát. Kudarcot val­lott a legutóbbi, 1969—70-es felújítási kí­sérlet is. Éppen ezért szeretné a gyülekezet a romlás okai­nak pontos ismeretében végre úgy helyreállítani a templomot, hogy ne kelljen hamarosan ismét elölről kezdeni a munkát. Ehhez kérik a támoga­tást mindazoktól, akik­nek fontos egy ilyen je­lentős nemzeti kincs meg­mentése. A támogatók­nak lehetőségük nyílik a felújítási munkálatok fo­lyamatos figyelemmel kí­sérésére. A felújítás helyzetéről és a támogatás részletei­ről szívesen nyújt bő­vebb felvilágosítást az egyházközség vezetője, Molnár János esperes-plé­bános a (92)-377-065- ös telefonszámon, vagy levélben. Címe: 8948 No­va, Templom tér 1. H. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom