Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-23 / 171. szám
AT) (U £>*% k IM'iAZeuM^ MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. JÚLIUS 23., SZOMBAT A Pesti Hírlap Cinizmus Megszépül Baráti Körének Benedek István a fóti közleménye írása templom (3. oldal) (7. oldal) (14. oldal) Jelentés az expóról Van esély arra, hogy az expó önfinanszírozó legyen. A világkiállítástól függetlenül is szükséges beruházások megvalósítása lehetővé teszi az expó ideiglenes létesítményeinek működtetését is, elmaradásuk viszont politikai és gazdasági szempontok alapján is elfogadhatatlan — állapítja meg az a jelentés, amelyet Szekeres Imre MSZP-s és Pető Iván SZDSZ-es parlamenti frakcióvezető felkérésére készített egy független szakértőkből álló bizottság — mondta Baráth Etele, a bizottság tagja. A hatfős testület egy ellenszavazattal elfogadta a jelentés végleges szövegét. A szakértői jelentést Szekeres Imrén és Pető Ivánon kívül megkapja Pál László ipari és kereskedelmi miniszter is. A Világkiállításra biztosított pénzeket rendeltetésszerűen használták fel, s az eddigi előkészületek a törvények szellemében folytak. A kormánynak mielőbb határoznia kell arról, meg kívánja-e rendezni Magyarország az expót, vagy nem, mivel a bizonytalanság nagy veszteségeket okozhat. (Folytatás a 3. oldalon) Kit zavart a déli harangszó? A médiaháborúnak nincs vége A Híradó és A Hét nézettségét csak a szórakoztató műsorok előzték meg. Már csak ezért is elfogadhatatlan, hogy szakmai alkalmatlanságra hivatkozva szüntették meg a közalkalmazotti munkaviszonyomat, jelentette ki Stefka István, a két említett hírműsor volt megbízott főszerkesztője tegnap délután azon a Gel- lért szállóbeli sajtótájékoztatón, amelyet a munkájuktól előző nap eltiltott televíziósok tartottak, azért, hogy beszámoljanak a velük történtekről. A volt főszerkesztő az eltávolítását egyértelműen puccsszerűnek tartja. Annál is inkább, mert csütörtök reggel még abban a hiszemben tartották meg az értekezletüket a híradósok, hogy aznap este az általuk készített műsort fogja sugározni a televízió. Később aztán Horváth Adóm, a televízió elnöke magához kérette Stefka Istvánt, s egyórás várakoztatás után átadta neki a felmondólevelet. A műsor szerkesztőit Betlen István, az új megbízott fő- szerkesztő arra kérte, hogy pihenjék ki magukat..., a többiek — operatőrök, vágók, és így tovább — munkáját egyelőre igénybe vették. Stefka István egyébként a történteket egyértelműen azok megbüntetésének tekinti, akik annak idején a rendszerváltás mellett kötelezték el magukat. A tájékoztatón a híradósokon kívül több politikus, valamint a Magyar Újságírók Közössége elnökségének néhány tagja is részt vett. Fekete György országgyűlési képviselő a végül is a hatpárti megállapodás nélkül kinevezett vezetőkről való egyeztetést európai méretű cirkusznak nevezte. A húszórás tárgyalássorozat ugyanis végül teljesen értelmetlennek bizonyult, az ellenzék javaslatait nem vették figyelembe. A felemás kinevezés — s most, a híradósokkal történtek — egyébként üzenetként is fölfogható arra vonatkozóan, hogy miként is gondolja a kormány a kisebbség véleményének figyelembe vételét... A közszolgálati médiumokban történtek egyébként beleillenek abba a sorba, amely a kinevezési törvény megváltoztatásával kezdődött, majd a visszamenőleges nyugdíjemelés törvénytelen visszatartásával folytatódott... A politikus végül megállapította, hogy ismét cenzúra van Magyarországon. Ami történt, annak politikai s nem szakmai okai voltak, adott hangot a véleményének Kása Csaba, a MÚK elnöke. A köztársasági elnök által bejelentett médiabékét a győztesek békéjének ítélte, amelybe belefért a híradósokat ért szőnyegbombázás is. Még keményebben fogalmazott Balsai István országgyűlési képviselő, aki a történteket egyenesen mészárlásnak nevezte. (Folytatás a 3. oldalon) Kinek a hibája? Az új miniszterelnök többször kijelentette (legutóbb a kormányprogram vitájában), hogy az átalakulás terheit nem fogják a bérből és fizetésből élőkre hárítani. Valószínűleg ez volt az MSZP választási sikerének egyik oka. Szép, de... Az előző parlament megszavazta, hogy a nyugdíjakat szeptemberben 8 százalékkal emelik visz- szamenőleg. Ez most veszélyben van. Ami azt jelzi, hogy mindjárt az elején baj van az ígéretekkel. Tudja ezt Horn Gyula is. Válaszában kitért a problémára, és kijelentette: a leköszönő kabinet hibája, hogy nem tudnak fizetni, mert nem töltötték föl a társadalombiztosítási pénztárat. Ez nyilván így is van. De: miért üres az a pénztár? És miért nem töltötték föl? Azért üres, mert 1990-ben is üres volt. Mégis az utóbbi négy évben jobban emelkedett a nyugdíj, mint például a rendszerváltozást megelőző négy esztendőben. (Egy konkrét, ma mintegy húszezer forintos nyugdíj 1986-tól 1990-ig 22 százalékkal emelkedett, így lett 7900 forintból 9700, 1990-től 1994-ig 108 százalékkal, vagyis 9700-ból 20 200. De miért is volt üres a kassza 1990-ben? Mert a szocialista kormányok „szakembereP’a tb-befizetéseket másra is fordították, a korábbi nyugdíjintézeti vagyonokat pedig a soha el nem készült szocializmus építésére használták el. (Még ma is látható nem egy régi budapesti bérházon a felirat, hogy ilyen és ilyen nyugdíjintézet tulajdona. A kommunista kurzus előtt ugyanis volt társadalombiztosítási vagyon. Csak a szocialista kormányok elherdálták.) De miért nem töltötték föl Antallék négy év alatt a tb-pénztárat? Hiszen amire nem voltak képesek negyven hosszú esztendő során, azt ők vígan megtehették volna négy év alatt! Vagy nem? Ha nem kellett volna az — ebben ártatlan — Antall- és Boross-kormánynak évente több mint egymilli- árd dollárt (nem forintot!) fizetni a szocialista előd adósságának kamataként, akkor most nem lenne any- nyira üres az a kassza, s nem lenne gond sem a 8 százalék, sem a visszamenőlegesség. A magyar gazdaság fejlődését — többek között — ez az adósság bénítja meg, ez a 22 milliárd dollárnyi kölcsön, amelynek java részét azokban az években vették föl, amikor — Horn Gyula szerint — már a ,jól bevált szocialista szakemberek” vitték az ügyeket. A múltat nem eltörölni, hanem ismerni kell. Közismert, hogy az előző, rendszerváltó kormány anyagilag sem tiszta lappal indult. Ezt tudni kell ennek a kormánynak is. Török Bálint Megújul a váci piac Ezek a paprikák még elkelnek a zárás előtt Krekács Róbert felvétele (írásunk az 5. oldalon) Nagycsaládosok világtalálkozója A szeretet aktív cselekvés A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folyó nemzetközi nagycsaládos találkozó ismerkedési estje csütörtökön jó hangulatú táncházzal zárult, tegnap délelőtt pedig újabb előadásokkal folytatódott nemzetközi rendezvénysorozat. Komárommá Raniák Ilona: Hogyan élhetünk örömben? címmel tartott értekezést. Az öröm forrásait kutatva az előadó rávilágított, hogy a szeretet a legfőbb kimeríthetetlen örömforrásunk. A szeretet nem csak érzelem, hanem aktív cselekvés — hívta fel rá a figyelmet. — Minden idő, amit örömben élünk meg, ünnep önmagunk és a környezetünk számára. „Csak az idő, amit rávesztegettél, teszi fontossá a rózsádat” — szólt az ismert idézet, s elhangzott a sokat emlegetett parancs is: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ez nem önzésre való felhívás, hanem az egészséges önszeretetre, önbecsülésre figyelmeztet — hangsúlyozta az előadó. (Folytatás a 4. oldalon) Sikeres részközgyűlések Különválás ✓ az Óbuda Tsz-nél A különválásról döntöttek az Óbudai Szövetkezet szentendrei és budakalászi települési részközgyűlései. A megjelent tagok és üzletrész-tulajdonosok — Szentendrén 130-140-ren, Budakalászon közel 100-an — felvilágosítást kaphattak a szétválással járó gondokról és előnyökről egyaránt. Az utóbbiak közül a legnagyobb, hogy ezzel kijelölhetővé válnak a földalapok, majd a csatlakozó üzletrészekkel világossá és áttekinthetővé válhat a leendő szövetkezetek anyagi helyzete. A két jövendő szövetkezet alakuló közgyűlése Budakalászon két hét múlva, Szentendrén szeptember elseje körül várható. A különválásról egy ellenszavazat mellett döntő szentendreiek egyben felhívják az Óbuda Szövetkezet vezetőségének figyelmét, hogy. a továbbiakban a településhez tartozó szövetkezeti vagyonból nem adhatnak el semmit, így erre vonatkozóan ne tegyenek további lépéseket. (n. t.)
