Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-22 / 170. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 22,, PÉNTEK 5 Nagycsaládosok világtalálkozója Gödöllőn Az új élet a jövő" záloga (Folytatás az 1. oldalról) Ez a konferencia nem a csa­ládokról, hanem a családok­nak szól. A családokért te­vékenykedni csak a családo­kon keresztül lehet — hang­súlyozta az elnök. Dennis O. Callagy kö­szöntőjében kiemelte: az Egyesült, Nemzetek Szerve­zetének a nemzetközi csalá­dév összehangolását szerve­ző bizottsága a közelmúlt­ban tüntette ki a nagycsalá­dosok magyarországi egye­sületét aktív tevékenységé­ért. — Ez az év csak egy kezdet, s nem zárulhat le a naptári év végével — emel­te ki. — A NOÉ évek óta kö­vetkezetesen képviseli a nagycsaládosok érdekeit — mutatott rá Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium ál­lamtitkára, aki a többi kö­zött azt hangsúlyozta, hogy a most hivatalba lépő kor­mány fokozott figyelmet fog fordítani a gyermekvál­lalás anyagi terheinek a csökkentésére. — Nem aka­runk „visszavonulást” a szo­ciálpolitikában és takarékos­kodni sem akarunk — han­goztatta. — Azt szeretnénk, ha a harmadik, negyedik, il­letve sokadik gyermek meg­születése nem taszítaná sze­génységbe a családokat — mondta Kökény Mihály. Végezetül egy Rousseau- idézettel zárta mondandó­ját: „a családi élet vonzere­je az erkölcs hanyatlásának leghatásosabb ellenszere”. Gémesi György, Gödöllő polgármestere örömét fejez­Benkő Ágota: hisszük, hogy a nagy család vállalá­sa fontos üzenetet hordoz. Jele a reménynek a jövő­ben vetett hitnek azokat az értékeket, ame­lyek egy ilyen közösség mindennapjaiban jelen van­nak. A polgármester kifejtet­te: bízik abban, hogy a csa­lád — azon belül is a nagy család fogalma — ezentúl sem süllyed le kizárólag az anyagi gondok szintjére. Ez nem azt jelenti, hogy a csa­ládnak, s ezen belül az új életnek, mely a jövő záloga is, a védelme ne legyen az éppen aktuális politikai ve­zetés elsődleges, s talán leg­fontosabb feladata. — A gödöllői együttlét során hasonló indíttatású és gondolkodású emberekkel találkoznak, s e találkozá­sok hosszú távú kapcsolato­kat, barátságokat eredmé­A hazai nagycsaládosok ezzel a nemzetközi találkozó­val a népek barátságát is szeretnék előmozdítani Krekács Róbert felvételei te ki, hogy a rendezvény­nek a város adhat otthont. *— A vendégek közül sokan helyi családoknál kaptak el­helyezést, ami talán még bensőségesebbé teszi az itt- tartózkodásukat — mondta a polgármester. — Az el­múlt években a nagy csalá­dot sokan elsősorban szoci­álpolitikai kérdésként kezel­ték. Én, aki nyolcgyerme­kes családból származom — hangsúlyozta Gémesi György —, pontosan tu­dom, hogy bár egy nagy családban mindig akadnak anyagi nehézségek, ezek mégsem előzhetik meg az örömöt és a boldogságot, nyezhetnek. Fontos és jó tudni azt — hangsúlyozta a polgármester, — hogy van­nak hazzánkban hasonlóan gondolkodó és cselekvő em­berek, akik e pár nap alatt olyan értékeket mutathat­nak fel, amelyek a kívül­állók számára is figyelemre méltóak lehetnek. A megnyitóünnepség a gyermekrajzpályázat ered­ményhirdetésével, valamint a monostorapáti színjátszó kör lakodalmas előadásával zárult. A rendezvényen Gö­döllő Város Egyetemi és Városi Vegyeskara is közre­működött. Tibay Ágnes * Modern nomádság Ocsán Milyen a napfelkelte az erdőben? Közhelynek tűnik, pedig így igaz: egy tábor annyit ér, amennyit a szervezők megvalósítanak a célkitűzé­seikből. Ha egyáltalán volt célkitűzés, túl azon, hogy néhány napra átvállalják a szülők gondoskodását s amolyan „csomagmegőrző” szerepet töltsenek be nyolc-tíz napra. Az ilyen táborozásból a gyerekek többsége azzal a benyomással távozik: dögunalmas volt, ide sem jövök többet! Az ócsai művelődési központ harmadik alkalom­mal szervezett tábort, élve a környék természet nyúj­totta lehetőségeivel. Földi­né Hajdú Anna igazgatónő pontosan tudta, mi az, ami egy gyereket a tájvédelmi körzetben leköthet, a hely megválasztását és a prog­ram összeállítását mind­azonáltal egy olyan szak­emberre bízta, aki egyben pedagógus is. Megrettennek egy siklótól A kétszemélyes, hangula­tos sátrakat a vadászház melletti akácerdőben ver­ték fel, s így — bár a „va­donban” éltek — a villany­áram és folyóvíz biztosítva volt. A 25 gyerek felügye­letét és irányítását a Babul- ka házaspár vállalta fel, s népszerűségükből ítélve tö­kéletesen eleget tettek eme feladatuknak. Babulka Péter tudomá­nyos kutató, az ELTE folk­lór tanszék tanára. Kutató­ként az etnobotanikával foglalkozik vagyis az em­ber és a természet kapcso­latán belül az ember és a növény kapcsolatát figyeli, kutatja. Az általa összeállí­tott program is e téma köré összpontosult, laza, köny- nyen érthető, szórakoztató formában. Az első napok­ban a különböző növények, bogyók, gombák, erdei gyü­mölcsök felismerésére, majd azok felhasználására tanította meg a gyereke­ket. Néhány nap elteltével már mindenki tudta, me­lyik vessző alkalmas a ko­sárfonáshoz, s hogyan kell a sást begyűjteni úgy, hogy közben ne vágja el a kezét az ember, illetve azt, milyen jelek alapján lehet megkülönböztetni egymás­tól a mérges és ehető gom­bát, s miből kell teát főzni fejfájás vagy gyomorron­tás ellen. ( — Óriási az értékrendza­var a mai gyerekekben — állítja Babulka Péter, mint tanár és úgyis mint szülő. — Az oktatók nap mint nap szembesülnek a techni­ka kihívásaival. Az elektro­nikus játékok, s emellett a bárgyú szerelmi története­ket és pornográfiát kínáló könyvek, folyóiratok olyan szellemi csapdák, melyektől nem könnyű megvédeni a fiatalokat. Él­szakadnak a valós élettől, s ha nagyritkán belecsöp­pennek a természetbe, olyan védtelenek és kiszol­gáltatottak, mint egy Ama­zonas menti bennszülött, ha a városba téved. Megret­tennek egy ártatlan sikló­tól, nem tudnak különbsé­get tenni a veréb és sere­gély közt, s gondolkodás nélkül letépik a védett nö­vényritkaságokat. Vadban bőven volt részünk Nyilván nem a tanár úron múlt, hogy a 25 gyerek kö­zül ketten nem voltak fogé­konyak a természet megis­merésére: vadlesközben rá­dióztak, s a tábortűz mel­lett dalolás helyett diszkó­ba vágytak. — Ezeket né­hány nap után hazaküldték — meséli el Földiné. — Elvonták a többiek fi­gyelmét, lázongtak, zavar­ták a programot — mond­ta. — Azok közé tartoztak, akik hamarabb ismerik meg Görögországot, mint Magyarországot, akiket csak azért küldenek a szü­lők k*ét külföldi út közt tá­borba, hogy addig se le­gyen velük gond a vakáció­ban. A gyerekekkel elbeszél­getve hamar kiderült, ki mi­lyen családi háttérrel, indít­tatással érkezett. A három Holczinger nővér apja ta­nár a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. Mi sem természetesebb számukra, mint az, hogy a tábor prog­ramja, fegyelme nem kalo­Babulka Péter videón rögzíti a táborozások élményeit és tapasztalatait, melyekből oktató filmet készít és könyvet ír da, hanem egy életforma. A pesti Wéber Júlia egy fe­rences rendi gimnázium­ban tanul; utóbbi szellemi­sége itt a táborban is meg­mutatkozott. Fürdette, gondját viselte a kicsik­nek, gitárral szórakoztatta a társait. Mint mondotta, ta­nárnak készül, s amit itt, a táborban tanult, majdan szeretné kamatoztatni mint tanár. A Kalocsáról érke­Wéber julika megtanult kosarat fonni vesszőből, de leg­szívesebben szalmából kötött dísztárgyakat emléknek A szerző felvételei zett Kun Írónkét a víz- és vadgazdálkodás érdekli, a miskolci Tóth Attilát úgy­szintén. Nos, vadban volt részük, az ócsai vadásztár­saság tagjai többször is el­vitték őket hajnali vadlesre. — Láttunk őzet, dám­szarvast, rókát, borzot, vad­disznót, fácánt, vadnyulat — sorolja Attila boldogan. Babulkáné — üvegmoza­ik képzőművész — a fűzfa­vessző és a gyékény fel- használására tanította a gyerekeket, a vesszőből ko­sarat, a gyékényből széket fontak. S ha a fafaragást nem is, de azt megtanul­ták, miként kell kiválaszta­ni az anyagot a faszobrá­szathoz. Útravaló húsz évre előre Az ócsai tábor 23 lakója nem sok fagylaltot, kólát fogyasztott az itt eltöltött napokban. Mindemellett et­ték az olykor maguk főzte halászlét és vadnyúlpörköl- tet, a felfedező úton „be­szerzett” majd elkészített zsengés kukoricát és ehető gombákat. Babulka Péter határozot­tan állítja, hogy húsz-har­minc év múlva senki nem emlékszik arra, hány fagy­lalt gombócot „gyűrt be”, hány kólát ivott, vagy mi­lyen zenére lötyögött a diszkóban tizenévesen. Arra viszont igen, hogy mi­lyen a napfelkelte az ócsai erdőben, s miként lefetyeli az őzgida a. harmatot, vagy milyen érzés leülni a ma­gunk által font székre, s jó­ízűt enni a saját főztünkből. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom