Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-21 / 169. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK 13 Támadások pergőtüzében Vácott a századforduló első évtizede után gyorsan kialakult a város középosztálya. Tragor Ignác jelentős hely- történeti munkái a város egyszerű lakosából is lokálpatriótát nevel. Ebből a középosztályból emelkedik ki a Bartos és az Inczédy-Meiszner család. Mindkettő kiváló tanárokat, orvost, jogászokat, kereskedőket, katonatisztet, bankembereket, tudóst, közéleti személyeket ad a városnak. Dr. Inczédy-Meiszner János személyében — a megyei közgyűlés elnökének nagyapja — polgármestert is. A két család utódai közül ketten az 1990-es önkormányzati választásokon képviselő-testületi jelöltként indulnak. Bartos Ferenc földmérő mérnököt a KDNP—FKgP listáján Inczédy János vállalkozót 343 szavazattal a 4. sz. körzet képviselő-testületi tagjává választják. Ismételt szavazások után Bartos Ferenc polgármester lesz. Azonnal támadást indít ellene az SZDSZ és a Fidesz néhány képviselője. Névtelen, fenyegető levelekkel, telefon- hívásokkal zaklatják. A gyűlölködés odáig megy, hogy a család mauzóleumát ismeretlen tettesek megrongálják. Bartos Ferenc szerény MDF-támogatással igazgatja a várost. A költségvetés évek óta egyensúlyban van. Vác szemmel láthatóan modem várossá fejlődik. (...) Inczédy Jánost Vác város delegálta a megyei közgyűlésbe. Elnöknek választják. Hivatali működésének kezdete óta a támadások pergőtüzében áll. A támadás azóta még erősödött, mióta Inczédy az országgyűlési választásokon a KDNP jelöltjeként alulmaradt Koltai Imrével (MSZP) szemben. (...) Az elnök ellen folytatott kampány most a végkifejlet felé közeleg. Még azt a néhány hónapot sem tudják kivárni, míg hivatali ideje lejár. (...) Visszajött, igaz, liberális köpenyben a magyar Wille zur Macht, ami nyugtalanságot és keserűséget fog hozni mindenkinek. Petó'vári Gyula Budapest Utasítás? Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukat előfizettem, és a megbízást augusztus 1-től fogadták el. így egy utcai árustól vettem meg az egyik számot. Az elárusító felhívta figyelmemet a Pest Megyei Hírek című lapra. Nicsak, gondoltam magamban, íme egy modern misszionárius. No nem önszántából térít, hanem mint elárulta, erre utasítást kapott. Ezt kell nekik csinálni. Az újságárus bácsi mint népnevelő?... És a Vico cég ezért fizet valamit? Eddig úgy gondoltam, az újságosnak az a dolga, hogy tartsa és árulja az ösz- szes újságot. És nem az, hogy ő propagáljon egyes — akár új — lapokat. Elég, ha kiteszi. A Pest Megyei Hírlapot általában nem teszik ki. Ha kértem, vagy nem volt, vagy hátulról adtak. Na persze ez csak a demokrácia gyermekbetegsége, — ahogy — „szeretett apánk” — Rákosi egykor megfogalmazta. De ezek szerint ez a gyerek azóta, a fentiek fényében úgy látszik, vajmi keveset fejlődött... Hogy a médiaelnökök kinevezéséről ne is beszéljünk... Üdvözli önöket, most már előfizetőjük: Ercsényi Ferenc Budapest Lesz-e telefon az előleg után? A Pest Megyei Hírlap július 1-jei számában „Előleg után vonalat!”, míg július 6-ai számában „Mikor teljesít a Digitel?” címmel tudósítások jelentek meg egy nagymarosi és egy szobi fórumról, melyek egyaránt a 27-es primerkörzet telefonhelyzetét voltak hivatottak világossá tenni. Mint igénylőt, sokakkal együtt engem is érint a kérdés, annál is inkább, mivel előleget is fizettem a telefonvonalért. Jó lenne, ha végre reális és világos kép alakulhatna ki arról, hogy mire lehet számítani. Ahhoz, hogy a kérdésben az olvasó többet tudjon, mindenekelőtt világosan kell látni, hogy 1991. november 5-én Börzsöny Com néven megalakult egy részvénytársaság azzal a célkitűzéssel, hogy a 27-es körzet igénylőit csekély anyagi megterheléssel és rövid határidővel telefonvonalhoz juttatja. Biztosíték erre a részvénytársaságba bevont, nemzetközileg elismert Műszertechnika Kft. volt. A Börzsöny Com. Rt. azt ígérte, hogy magánszemélyek esetében 15 ezer, közü- letek részére 30 ezer forint 1992. március 1-jéig történő befizetése ellenében 1993. május elsejéig, de legkésőbb november elsejéig kiépíti és üzembe helyezi az igényelt vonalakat. Ezen ígéret alapján ezrek fizették be a kért összeget. Mivel látható volt, hogy a távközlési törvény hiánya miatt kétséges a teljesítés, s a befizetők elbizonytalanodtak, 1993. február 18-án Alpári György verőcei polgár- mester, a Börzsöny Com. Rt. ügyvezető elnöke megnyugtatásunkra a következőket írta: „... A beruházás elkészítésének gazdasági és műszaki feltételei adottnak tekinthetők.? Ennek ellenére ma 29 hónappal a befizetések után nem lehet tudni, mikor lesz vonaluk az igénylőknek. A tisztánlátás végett el kell mondani: a Börzsöny Com. részéről nem is lehet várni a teljesítést, hiszen egy másik cég, a Digitel 2001 Rt. nyerte meg a koncessziós pályázatot. A felelősséget, ahogy az a Pest Megyei Hírlap július 6-ai számában is megfogalmazódott, nem lehet a Digitel 2001 Rt.-re áthárítani, mivel annak idején az' igénylők a Börzsöny Com. Rt.-vei tárgyaltak, e cégnél fizették be a vonalbekötésért kért összeget. A befizetők nem a Digitel 2001 Rt.-tői, hanem a Börzsöny Com.-tól várják az ügy mielőbbi tisztázását, a befizetett pénzek telefonvonal-bekötésre fordítását, avagy visszaadását a 29 hónap után járó 20—22 százalékos kamattal együtt. id. Verőcei Béla Verőce HISTÓRIA A honfoglaló magyarok (VII.) Könnyen mozgósítható seregek Tervszerűen telepítették őket a nemzetségfői földvár köré mint bizalmas embereket, akiket szükség esetén mozgósítani lehetett, s akik udvartartásukban töltöttek be különféle tisztségeket, biztonságuk fölött őrködtek, és a szálláshelyük körül foglalatoskodó legények fölöttösei voltak. Épp ezért bukkannak fel természetszerűen a tarsolylemezek a nemzetségfői várak és más rangos udvarhelyek körül: a kecskemét-fehéregyházi tarsolylemezzel temetett férfi Árpád unokájának, Tasnak — akinek egykori szálláshelyét nevével jelölt település bizonyítja ma is e tájon — vezető emberei közé tartozhatott. A temető valószínű keltezése is arra mutat, hogy a rangos férfiú Tas kortársa lehetett. A kenézlői gazdag emlékanyagú temetőkben a Szabolcs várában szállást tartó nemzetségfő kíséretének tagjai nyugodhatnak, akiket azért telepítettek a Tisza túlsó partjára, hogy uruk székhelyét biztosítsák, a folyón lebonyolódó szállítások ellenőrzésében segédkezzenek, az áruk vámolásáról gondoskodjanak. Másutt törzsnévi vagy népnévi eredetű helynevek tanúsítják, hogy e tarsolylemezes temetők java részében rangös kísérő katonák nyugszanak (például Besenyőtelek, az Écsegfalva melletti egykori Kér-sziget). A régészeti lelőhely közelében felderíthető legkorábbi helyneveket minden esetben érdemes vallatóra fognia a kutatónak, hiszen nem is sejtett összefüggésekre A szabolcsi földvár (egykori nemzetségi központ) rekonstrukciós rajza Bánó Attila grafikája bukkanhat. A mai Beregszásztól délre előkerült és természetesen e későbbi alapítású városról elnevezett, fényes öltözék maradványait és finoman munkált fegyvereket rejtő sírban talán a lelőhely környékén egykor létezett Bátor nevű település névadó első tulajdonosa nyugodhatott, hiszen a tekintélynevek közé tartozó településnév és a kivételesen gazdag felszerelés egyaránt előkelő harcost sejtet. Egy-egy lelet felbukkanása olykor megrögződött téves tételeket ingathat meg. Úgy vélték, hogy a X. századi Magyarország nyugati gyepűsávja a Kapuvártól dél felé húzódó váras helyek vonalában épült ki. Ettől a feltételezett védelmi vonaltól jóval nyugatabbra, a Sopron környéki Szakonyban került elő nemrég egy olyan feltűnően rangos család X. század elejéről származó temetője, akik egymagukban vagy gyéren lakott, veszélynek kitett területen nem tanyázhattak. E vidék X. századi keletkezésű helynevein kívül most már e temető is bizonyítja, hogy a magyarok az első évszázadban a Bécsi-medencét és a Morvamezőt huzamosan ellenőrzésük alatt tartották. Az erődített helyek előbb említett sávja csak a Bécsi-medence feladása után létesülhetett, s mindenképp a belső védelmi vonalat alkothatta. Tudnunk kell ugyanis, hogy az országot kerítő gyepű nem képzelhető el egyetlen összefüggő láncolatnak, hanem mélységben tagolt, egymás mellett és mögött elhelyezkedő megerősített és őrökkel megrakott helyek sokasága volt. A társadalmi csoportosulásokban minduntalan megnyilatkozó szervező erő az egyszerűbb közösségek ösz- szetételét is megszabhatta. Aligha lehet mással, mint a hatalmasok rendelkezéseivel magyaráznunk, hogy a magyarhomorogi köznépi temető első, nyitó sorát íj- jal-nyillal felfegyverzett férfiak számára tartották fenn. A férfiak számából ítélve olyan közösséget telepítettek ide, amelyet arra köteleztek, hogy tíz fegyverest adjon a seregbe. A temetőben elfoglalt főhelyük azt sugallja, hogy az egész közösség létének értelme e harcosokban öltött testet. Mindez egyben azt is sejteti, hogy a vazallusi adományozás rendszerével tudatosan hoztak létre olyan települési egységeket, amelyekből egy-egy katonai vezető akadálytalanul megszervezhette a maga kisebb-na- gyobb csapatát. E kis közösség idetelepítése talán kapcsolatban lehet Árpád elsőszülött fiának, Tarhos- nak egyik közeli szálláshelyével (Tarhos-fok helynév; közelében, az ide telepített katonáskodó elemekről, alán eredetű népcsoportról tanúskodik a Varsány helynév), de arra is gondolhatunk, hogy általánosabb jelenségre bukkantunk. A mohamedán források ugyanis feljegyzik, hogy a magyarok fejedelme 20 000 lovas élén vonul fel, amely az előkelők állandó fegyveres erejének létszámát jelentheti. A 20 000 lovas katona nyilvánvalóan két tümenbe, azaz tízezredbe volt osztva, s a tízes csoportosítás alapján tagozódott ezredekre, századokra, tízes egységekre, miként az időszámításunk — előtti ázsiai hunoktól a mongolokig a keleti népeknél szokásos volt. A fejedelmet, a törzs- és nemzetségfőket körülvevő szilárd, állandó testőrgárda mellett a sereg háborús létszámra növeléséhez könnyen mozgósítható emberanyaggal kellett rendelkezniök, s ezt szolgálta egyes közösségek — a magyarhomorogi temetőből kikövetkeztethető — katonai rendben való telepítése. Mindenekelőtt ennek a mindig harcra kész, igen rövid idő alatt hadra kürtölhető és naggyá növelhető seregnek köszönhette a Kárpát-medencébe költöző magyarság első itt töltött évszázadának döntő katonai sikereit. (Folytatjuk) Dienes István Fekete János gróf halála Foton Fekete János gróf különc ember volt. Mérhetetlen ambíció feszítette, a hadseregben egészen a tábor- nokságig vitte, de szíve szerint egy forradalom hadvezére lett volna. Ezért került közel a Martinovks- mozgalomhoz, és bár nem tartóztatták le, rendőri megfigyelés alatt tartották haláláig. De Fekete János nem érte be a katonai sikerekkel: költő is volt. Franciául és magyarul is írt verseket. Francia verseit rendre elküldte Voltaire-nek — állandó levelezője és nagy tisztelője volt a francia filozófusnak —, aki a rá jellemző szarkasztikus véleményt mondott verseiről. Fekete egy-egy hordónyi tokaji bort is küldött Voltaire-nek verseivel együtt; ha hinni lehet az anekdotának, egyszer megköszönve a kettős ajándékot, így írt: „Bora jobb versénél. ”Erkölcseiről, kicsapongó életmódjáról kortársainak nagyon rossz véleménye volt. Kazinczy szerint „Erkölcseiben, gondolkozásaiban, módjaiban félig francia, félig török” volt. Fóti birtokát még apja, Fekete György szerezte 1749-ben. Amikor családja — megelégelve életmódját, irtózatos adósságait — Pest vármegye előtt perek sokaságát indította ellene, kényszerűségből visszavonult Főtra. Unta magát, egyik versében — A fóti lakásomról kesergő ének — írta: „így telt időm, magam lévén, / Együgyű mutatásba, / S bár a város közel lévén, / Ritka Pestre járásban. ’’Fóti magányában érte a halál az 1741-ben született különc arisztokratát 1803. július 21-én. Pogány György
