Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-02 / 153. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 2., SZOMBAT 13 Egy világpolgár vallomásai A hatvanas évek vé- ) , í g^n, egy fülledt nyá- Í^PÍr}r* naPon kedves ba- rátáimmal együtt a váci Margaréta presszóban múlattuk időnket, amikor egy — akkor divatos sportkocsival, Skoda Feliciával, új vendég érkezett. Már akkor is szemfüles ifjú voltam (a későbbi újságírói vénák talán akkortájt kezdtek kifejlődni?), azonnal felismertem az érkező vendégben Szász Endre festőművészt. Akkor még interjú helyett egy autogrammal is beértem, ezt a számolócédulára kértem, és évtizedekig (nagy becsben!) megőriztem. Az azóta eltelt évtizedek alatt azután tüzetesen figyelemmel kísértem Szász Endre karrierjét, amerikai éveit csakúgy mint hazai — többek közt hollóházi — korszakait. Összességében úgy hittem, hogy a legutóbbi négy évben sok támogatást élvezett... Eme hiedelemnek sarkosan ellent mond Szász Endre, abban az interjúban,. amelyet a Mai Nap-nak adott a közelmúltban. A jelen művész — aki persze nem mentes életének kozmopolita formajegyeitől —a választásokkal kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „Szerencsésnek tartom az első fordulót, mert Homék demokratiku- sabbak lesznek, mert nekik ezt bizonyítaniuk kell”!! Majd így folytatta: „Ehhez komoly csapatuk van, jobb, mint az előzőeknek volt!” Emellett vallott a neves művész arról is, hogy őt 1950-ben fegyverrejtegetésért 10 évi börtönre ítélték, amely végül is két évben realizálódott. Úgy tűnik, ezt a „csekélységet” most köny- nyedén elfelejti, amikor a mai rózsaszínű szocialisták (a tegnapi kommunisták) sikeréért lelkesedik. Az úgynevezett népi—urbánus kérdésről burkolt formában, mégis nagyon jellemzően nyilatkozik, ahogy az egy igazi kozmopolitától elvárható; „Az ezeréves parasztkultúrának már vége. Régen — folytatta Szász Endre — egy parasztember any- nyit tudott, mint egy egyetemi tanár. De az ma már a múltté!” Ebből a megoldásHISTÓRIA ból tragédiának látja például a Független Kisgazda- párt 4. helyén való befutását is. (Jellemző: Homék első helyét szerencsének, míg egy nemzeti párt 4. helyét tragédiának tartja egy olyan valaki, aki mindenütt büszkén magyar művésznek vallja magát.) Azt megértem, amit nyilatkozott még: „inkább baloldali vagyok, mint jobboldali...” Azzal pedig maradéktalanul egyetértek vele — amit még hozzátett —, hogy a szélsőjobboldaltól, s főleg a fasizmustól idegenkedik. Persze, ez legalább olyan (?) alaptalan inszinuáció, mintha mi Hóm Gyuláék jövendő kurzusa kapcsán — Recsktől, az Andrássy út 60-tól, vagy a 301-es parcellától idegenkednénk. Mindenesetre az ilyen és hasonló nyilatkozatok jól rímelnek a nyugati kozmopolita sajtóban — Konrád, Göncz, Eörsi által sugalmazott gondolatokra. Ma már egy cseppet sem bánom, hogy Szász Endre — oly sokáig becsben tartott — autogramját már régen elveszítettem... Brezovich Károly Vác Ferenc Ferdinánd véres kabátja J únius 28-án, 1914-ben Bosznia fővárosában, Szarajevóban titkos szervezetek által előkészített merénylet következtében életét vesztette Ferenc Ferdinánd, az Osztrák—Magyar Monarchia trónörököse és felesége. Ennek kapcsán, ürügyén robbantották ki az I. világháborút Európa nagyhatalmai, melyek már régen készülődtek a világ újrafelosztására és a világ- hatalmi vezető pozíció megszerzésére. Az I. világháborút lezáró „békék” magukban hordták a II. világháború kirobbantásának elemeit. Ebben a két világháborúban Európa tönkreverte önmagát, a század végére megszűnt a világ vezető ereje és legtermékenyebb műhelye lenni. A harcoló felek között a legártatlanabb Magyarország volt, ennek ellenére az első és második „Párizs környéki békékben” hazánkra és nemzetünkre sújtottak le a legnagyobb mértékben. Nem szolgálhat azonban kárörömünkre, hogy a győztesek Balkánján sem sikerült a békemű, a területrendezés. Két éve lángol a volt Jugoszlávia, melyet mesterségesen tákoltak össze az I. és II. világháborúban győztes nagyhatalmi „szakértők”. Gavrilo Princip terrorista szelleme él, sőt növekszik, golyója süvít, olyan fegyverekből, melyről ez a gimnazista nem is álmodhatott „legjobb” formájában sem. Szobra áll, mint a szerb nemzet hőse, nevét utcanév őrzi Belgrádban és másutt, lába nyomát megörökítették Szarajevóban. És divat Szerbiában manapság is tettével megfenyegetni Európát, ha kell, a fél világot. Gavrilo Princip nem volt magányos „hős”, sem abban az értelemben, hogy egyedül merényelt volna, hiszen szervezett merényletet hajtott végre segítőkkel. Sem abban az értelemben, hogy merénylete egyedülálló volna az idő folyamatában. Princip lőtte ki ugyan a végzetes golyót, mely Ferenc Ferdinánd mellét-szívét roncsolta szét, de képletesen szólva a golyó már korábban elindult más kezekben tartott más fegyverekből és mások ellen. A meg- merénylendő személyek között „csupán” az volt a közös, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia főemberei voltak, s mint ilyeneket, a délszlávok egyesülésének az útjában állónak vélték őket. Az „európai” jellegű első választások után Boszniában 1910. jún. 15-én összeült a tartománygyűlés, a szá- bor, mely eseményt Zerajic Bogdán arra használta fel, hogy merényletet kövessen el Varesanin tábornok, Bosznia-Hercegovina kormányzója ellen. A merénylet sikertelen volt, a merénylő a helyszínen öngyilkos lett, a szábor megnyitását egy perccel sem sikerült készleltetni. Jukics Lukács Zágrábban 1912. jún. 8-án Cuvaj királyi biztos ellen követett el merényletet. Prizrenben, az osztrák—magyar konzult 1912. nov. 17-én szerb katonaság zárta körül, mely akció súlyos megsértése volt a nemzetközi diplomácia szabályainak. A Monarchia 1913/máj. 26-án annektálta az Al-Du- nában fekvő Adakaleh-szi- getet, amit a szerb militaristák közvetlen háborús fenyegetésnek vettek. Az Amerikából nemrég visszatért Docsity Iván 1913. aug. 18-án Zágrábban sikertelen merényletet követett el Skerlec Iván királyi biztos ellen. A magyarbarát hírében álló Bogdanovich Lucián karlócai szerb pátriárka 1913. szept. 5-én rejtélyes körülmények között eltűnt Gastein-fürdőben, holttestét hetek múlva találták meg egy patakban. A fiumei magyar kormányzósági palota ellen 1913. okt. 3-án éjfélkor követtek el bombamerényletet, felrobbantották a levéltárat. A palota kertjében 1914. márc. 2-án újabb bomba robbant. * Osztrák—magyar és montenegrói katonák között a határon 1914. márc. 7-én váratlanul harc robbant ki, a kisebb csatában sokan elestek és megsebesültek. A zágrábi színház előcsarnokában Schäfer Jakab 1914. máj. 20-án merényletet kísérelt meg Skerlec Iván horvát bán ellen. Felsorolásunk természetesen nem teljes. Napirenden volt a századfordulótól merényletet elkövetni jeles vagy jelesnek vélt személyiségek ellen, akik többnyire az állam, illetve a konzervatív értékek képviselői voltak. Az egész Balkánt átszőtték a szerb titkosszervezetek, melyek a két Balkán-háború során megerősödött szerb állami titkosszolgálat befolyása, vezetése alatt álltak. Dragutin Dimitrijevity ezredes (álnéven Apis) volt a szerb vezérkar titkosszolgálatának a főnöke, aki a szerb kormány politikájához képest is erőteljesebb fellépés híve volt. A Fekete Kéz, az Ifjú Bosznia, az Ifjú Szerbia, a Narodna Odbrana és egyéb szervezetek militarista, anarchista eszméi tartották fogva a diákifjúság lelkét a Balkánon. Az orosz szociálfor- radalmárok példájára hivatkozva nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyes államok vezetői megölésének. Emlékezzünk, hogy Lenin bátyja is ezek közé tartozott. Az Európától jócskán elmaradt balkáni népek körében, melyek évszázadokig nyögték az oszmán törökök igáját, majd szembe találták magukat a XX. százat legelején a modem Európa kihívásával, melyet számukra a germánok (értsd az Osztrák—Magyar Monarchia) közvetített, a hagyományos lázadás látszott a kivezető útnak. Ennek a lázadásnak az ideológiája a pánszlávizmus volt, ennek balkáni alvállalkozása a délszláv népek mindenáron való egyesítése. Az egyik titkos szervezet így is nevezte magát: Egyesülés vagy Halál. Ez a név még egy XIX. századi jelmondatra megy vissza: Samo sloga spasava Sorbinu — Csak az egység mentheti meg a szerbet. A kezdőbetűk négy cirill sz- betűt adnak ki: CCCC. Ezeket a szerb asszonyok-lá- nyok már évszázaddal ezelőtt is textilekre hímezték. A jelenlegi délszláv háborúban a jelszó és a jelképe töretlenül tovább él. Ferenc Ferdinándnak volt érzéke a történelmi helyekhez és a történeti időpontokhoz. A csehországi nagy hadgyakorlatot 1913. szept. 15-én kezdték meg a Tábor-hegy környékén, mely szent hely a cseh nemzetnek a huszitizmus óta a cseh szabadság jelképe. A korabeli cseh polgár pontosan tudta, hogy mit üzen Ferenc Ferdinánd a hadgyakorlat helyének megválasztásával. A Bosznia-Hercegovinában rendezett nagy hadgyakorlat 1914. jún. 25-én kezdődött, és „csúcspontját” Ferenc Ferdinánd trónörökös tüntető látogatásával június 28-án kellett hogy elérje Szarajevóban. A végzetes napot szándékosan választotta meg Ferenc Ferdinánd és bizalmas köre. Ugyanis 1389. jún. 28-án Rigómezőn (Koszo- vopolje) győzték le a törökök az egyesítet délszláv hadsereget, és ekkor elveszett a szerbek szabadsága fél évezredre. Vagyis Ferenc Ferdinánd a szerb nemzeti katasztrófa 525. évfordulóján ■ „üzent” a szerbeknek, mikor látogatását erre a napra időzítette. Paar gróf, Ferenc József főhadsegéde a végzetes nap kezdetén még ki is kotyogta ezt a játszadozást a történeti múlt zongoráján, amikor úgy nyilatkozott: „... szembeötlően meg kell mutatni, hogy mi vagyunk az urak Boszniában. Ez a célja a csapatok koncentrálásának és a trónörököspár reprezentatív látogatásának Szarajevóban. Mindebből Szerbiának meg kell tanulnia, hogy soha és semmikor, sem nyújthatja ki ide a kezét.” A trónörökös bevonulásakor Szarajevóban rögtön bombamerényletet követtek el az autókonvoj ellen. A Ferenc Ferdinánd autójára dobott bombát az első ülésen ülő szárnysegéde higgadt mozdulattal lesöpörte, és az a következő autó alatt robbant. A menet tovább folytatta útját a városházára, ahol a főherceg szokásos nyers modorában rátámadt a kocsonyaként remegő főpolgármesterre, majd elindult a kórházba, hogy felkeresse a merényletben megsebesült beosztottját. A hídhoz ért, amelyik a Mil- jacka folyócskán ível át, amikor Gavrilo Princip és társai végeztek a trónörököspárral, közvetlen közelről adva le lövéseiket. A merénylőket a helyszínen elfogták, az egyik menekülő terrorista a folyóba vetette magát, de utánaugrott Szarajevó városának kedvelt magyar borbélya, és kihúzta a merénylőt a vízből. Verőfényes nyári vasárnap volt, Szent Vid napja. Monarchia-szerte pihentek, üdültek, ejtőztek az emberek délután, amikor már. a kezükbe vehették az újságok gyors különkiadásait. Elképzelni is nehéz, hogy mekkora volt a szenzáció, mert a gyász annál kevesebb. A meggyilkolt trónörökös nem volt népszerű, még kedvelt, sőt elfogadható sem. Sokan borúlátással tekintettek eljövendő uralkodása elé. Ügy tudták a magyar lelkek, hogy különösen minket nem szívelt, valami hasonlót gondolhattak a csehek is, csak a románok barátjának mutatkozott olykor-olykor, de azt sem azért tette, mert szerette a románokat, hanem hogy a magyarok elleni ellenszenvét ilyen közvetett módon is kifejezze. Egy trónörökös meggyilkolása a korabeli Európában példátlan esetnek számított, nyilvánvaló háborús ok. Európa legrégibb uralkodó családja tagjának, egy európai nagyhatalom trónja várományosának a halálba küldése gyors fellépést követelt, mely — a mostani olvasó természetesen képtelenségnek tartja — Európa politikai és közvéleményének az egyetértésével találkozott. Senki nem vállalta Szerbia és a szerb politika védelmét az első napokban, és mindenki úgy gondolta, még a szerbbarátok is, hogy a merénylet hátterében a szerb kormány áll. Véleménykülönbség csak abban adódott, hogy Szerbia bűne és büntetése mekkora. P rincipet és Gabrinovi- csot, mert még nem voltak 20 évesek, 20 évi várfogságra ítélte a szarajevói törvényszék. Hat terroristára halálbüntetést szabtak ki, ebből hármat hajtottak végre. Az elítéltek közül négyen haltak meg a börtönben még a zajló világháború ideje alatt, közöttük volt Gavrilo Princip. Az I. világháborúban legalább 8 millió katona esett el, és legkevesebb 5 millió civil lelte halálát. Horváth Lajos az Országgyűlés Levéltárának főlevéltárosa Pálosok Márianosztrán Az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend, a pálosok márianosztrai rendháza a török kiűzése után még hosszú ideig néptelen volt Csak 1717-ben éledt újjá. A márianosztrai kolostorban tanult 18. századi irodalmunk több jeles képviselője, többek között Virág Benedek 1773 és 1775 között valamint Verseghy Ferenc 1778—79-ben. Verseghy itt szerezte zenei műveltsége alapjait melyet később jól hasznosított, mikor verseit megzenésítette. A pálosok a 18. században elmélyült szellemi életet éltek, a központi rendháznak Pesten a maga korában nagynak számító, több mint 6000 kötetes könyvtára volt. A márianosztrai pálosok gyakran megfordultak Pesten, nekik is nagy szerepük volt az 1779-ben megalakult Hazafiúi Magyar Társaság munkájában. A társaságot Bessenyei György alapította, rendeltetése szerint a tudományok és az anyanyelv művelése volt feladata — lényegében a Magyar Tudományos Akadémia elődjének tekinthetjük. Tagjai voltak Kreskay Imre, Hórányi Elek, Ányos Pál, Virág Benedek, Dugonics András, Batsányi János, Verseghy Ferenc. Bár sok főrangú urat sikerült megnyerni a társaság támogatására, mintegy 5000 forint is összegyűlt, a bécsi udvar gyanakvása miatt csakhamar megszűnt. De megszűnt a márianosztrai pálos kolostor is, hiszen II. József 1786-ban a pálos rendet is eltörölte. Pogány György
