Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-19 / 167. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP 1994. JULIUS 19., KEDD 15 Japán, a Koreai NDK és a többiek a FIFA döntésére várnak Brazília lett a négyszeres világbajnok Az amerikai kontinens június 17.—július 17. között volt a házigazdája a labdarúgó-világbajnokság döntőjének. Ezúttal a XV.-nek... FIFA-telitalálatnak számított, hogy az USA-t jelölte az 1994-es év színhelyéül, hiszen a VB-k hatvannégy éves történetében talán ez a világrandevú volt a legjobban megrendezett esemény. Minden bonyodalom nélkül zajlott le az 52 mérkőzés, és ez jelentős erőt ad a futballsport népszerűségének ezen a földrészen, ahol eddig csak a sportág magjai voltak elültetve, de ezekből hamarosan legalább „palánta” nőhet majd ki. Megerősítést nyert, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek ezen az úton kellene járnia, hiszen vannak még kontinensek, amelyeken hasonló célkitűzéssel lehetne VB-t lebonyolítani. Ázsia és Afrika képviselői már sokszor nyilatkoztak ilyen értelemben, s a mostani kongresszust felhasználva szinte egyidejűleg jelentette be Japán és a Koreai NDK, hogy megpályázzák a 2002-es VB megrendezését. Már csak a FI- FA-nak kell lépnie... Visszatérve Amerikára: A szenzációs nyitóünnepségtói a hangulatos díjkiosztásig minden a legapróbb részletekig kidolgozott és elkészített forgató- könyv szerint zajlott le. A mérkőzéseknek helyszínt adó 9 város egyforma precizitással végezte el a rá eső feladatot, különösen a polgármesterek jártak élen, hogy vendégeiknek semmi panaszuk ne lehessen amerikai tartózkodásuk során. Hogy mennyire felkészültek voltak a stadionok műszaki felelősei, arra a legjobb példa talán az lehet, amikor az emlékezetes kapucserét percek alatt lebonyolították. Majdnem olyan ütemben, mint a Forma—1-es futamok depóinak szerelői a mindig látványos kerékcserét. Ez is egy élmény volt... Egy bizonyos, a VB újabb milliókat nyert meg a futball- sportnak, amelynek nyomait lépten-nyomon lehetett tapasztalni a pályákon. Az érdeklődés legfőbb jellemzője: nem a telt ház ment ritkaságszámba, hanem az, ha valahol netán néhány száz üres helyet lehetett felfedezni a lelátókon. Szívderítőnek tűnt, amikor egy családban 3-4 gyerek is szurkolt egy- egy csapatért, de olykor már az is előfordult, hogy talán egy játékosért. Esetleg már példaképet is talált magának. Nos, és e tekintetben van az egyik legnagyobb eredménye az amerikai „gálának”. A szakemberek szerint ugyanis egyre népszerűbb a futball az egész országban és már nem meglepő, ha a tereken nem kosárlabdáznak, hanem a labdát rúgja a tanítás befejezése után az iskolai kapukon kiáramló gyereksereg. Mindezeknek a szülők örülnek elsősorban, mivel fiaik (lányaik) ők is nagy számban fociznak, az ő példaképeik a világbajnokságot nyert amerikai csapat sztárjai) az effajta „testedzéssel” megtalálják mindennapi szórakozásukat, s ez kevesebbe kerül, mint a számtalan más költséges amerikai hobbi. A VB-n látottak és tapasztaltak alapján attól várnak újabb fellendülést, ha hamarosan megindul a küzdelem az újjászervezett profiligában, ahová azonban csak alapos „szemrevételezés” után nyerhetnek besorolást a bajnoki küzdelemben részt venni szándékozó csapatok. A rajtot 1995 áprilisára tervezik, s remélik, hogy addigra lesz elegendő játékos, és ami talán még fontosabb, szponzorok, hiszen itt minden nagyon sok pénzbe kerül. A rendezéssel a 31 nap alatt nem volt különösebb bonyodalom, amit viszont kritizálni lehet, arról az „égiek” tehetnek. Példátlan hőhullám árasztotta el egész Amerikát a világbajnokság alatt a keleti és nyugati oldalon egyaránt. A pályákon szinte már elviselhetetlennek tűnt, főként amikor a páratartalom is magasba szökkent. Kétségtelen, hogy ez a tény néha befolyásolta a játék színvonalát, különösen a második félidők vége felé, amikor egymás után ültek a zöld gyepre a játékosok „begörcsölt” lábakkal. Ezért számított kissé visszásnak, amikor a FIFA illetékesei úgy döntöttek, hogy még az ápolás alatt lévő játékosok sem üdíthetik fel magukat. Egyes pályákon azért alkalmazták azt a megoldást, hogy az oldalvonalak mentén elhelyezett műanyag tasakokban találtak hűsítőre a szomjúságtól szenvedő futballisták. Hogy a vízhiánynak milyen következménye lett, arról a svéd Them panaszkodott a legszemléltetőbben: „Legalább két órát ültem a doppingvizsgálaton és „hét és fél liter vizet kellett ahhoz meginnom, hogy produkálni tudjam az eredményt”. A világbajnokságon sajnos a magyar futballról nem sok szó esett. Legfeljebb csak azután, amikor a FIFA úgy döntött, hogy az Olaszország—Brazí- lia-finálé levezetésével a Puhl Sándort bízza meg. Szenzációnak számított, hiszen 64 év alatt, ilyen szerephez nem jutott magyar játékvezető. Egyébként Márton Sándor is sok dicséretben részesült partjelzői tevékenységéért. A bolgár Sztoicskovnak lehetősége volt az egyedüli gólkirályságra, ám végül maradt holtversenyben az orosz Sza- lenkóval első Az öt földrészen játszott 154 mérkőzésből a végeredményt kialkító 52 találkozó jutott Amerikának, a csoportmérkőzésektől a fináléig. Minden fázisnak megvoltak a maga érdekességei. A csoportküzdelmek során már bőven adódtak meglepetések, a legnagyobb talán még a favoritnak is kikiáltott Kolumbia gyors kiesése, valamint Románia egyáltalán nem várt tündöklése. Oroszország sem keltett rossz benyomást, sőt Szalenko, 5 góljával napokig a szaksajtó kedvenc témája lett. Sokan vártak meglepetést Bolíviától, de úgy tűnt, hogy a hazájuk magas hegyeiről lejött dél-amerikaik tudtak legkevésbé megbirkózni a kínzó és néha már fájó párás hőmérséklettel. Egyes csapatoknál már bemutatkozásukkor kitűnt, hogy valami nincs rendben a házuk táján, kevésbé sikerült felkészítésük. Ezt szövetségi kapitányaik „csereberéjénél” is fel lehetett fedezni. A németek, „valamit” már otthonról hoztak az USA-ba, amolyan feszültség támadt a vezetők és játékosok között. Ez különösen akkor „kulminált”, amikor a Belgium elleni mérkőzés előtt a játékosok 48 százaléka döntött volna úgy, hogy ne Vogts irányítsa a csapatot. Aztán robbant a bomba, amely alaposan megfertőzte az egész VB légkörét. Diego Maradona doppingolása kihatott minden résztvevőre, és meglepően eltérő vélemények láttak ezzel kapcsolatban napvilágot. Előbb az argentin vezetés, majd a FIFA azonban gyorsan döntött, Mardonának ki kellett válnia a további eseményekből. Mindez persze nagyon negatívan hatott vissza az egész futballtársadalomra. A szakértők tulajdonképpen ebben látják annak okát is, hogy Alfio Basile válogatottjának olyan korán be kellett fejeznie amerikai szereplését, amely az ország futball- történetének egyik gyásznapjaként kerül a futballsport történetének szenzációi közé. Szomorú eseményként adták hírül a lapok, Andres Escobar kolumbiai hátvéd medellini meggyilkolását. Tizenkettő golyóval a testében találtak rá egy kávéház előtt, öngóljáért bosszúlta meg őt egy „őrült” szurkoló. Az eset természete- sep nyomott hagyott minden játékosban, különösen a kolumbiaiakban, akiknek szemében ez „megfélemlítést” jelentett. A felkészülésről lévén szó, nem lehet elmenni a görög válogatottal történtek mellett. A jó nevű és jó hírű Alketasz Pa- naguliasz szövetségi kapitány a jelejtezőből pontvesztés nélkül a legmagasabb pontszámmal vezette csapatát az Egyesült Államokba, itt pedig rúgott gól és szerzett pont nélkül szenvedte el a vereségeit, utazhatott haza, az egész Görögországot megszégyenítő, kiábrándító szereplés után. Olaszország legyőzése után további meglepetést várt a futballvilág Jack Charlton csapatától, újabb meglepetésre azonban már nem tellett erejéből az ír válogatottnak. Mexikó is nagyobb reményekkel érkezett Amerikába, ám esélyeiket rosszul rúgott 1 Lesekkel elpuskázták. Norvégia becsületesen helytállt és a rangsorban szorosan, Skandinávia legjobbja, Svédország mögé lépett, nagyobb fegyvertény még nem volt várható tőle. Az „egzotikus” csapatok közül Szaúd-Arábia keltett kellemes meglepetést kulturált, gyors játékával. Az argentin származású Jorge Raul Solari szövetségi kapitány nem tudni, milyen eszközökkel, de ígéretes együttest verbuvált össze. Belgiumtól és Hollandiától többet várt a nemzetközi közvélemény, csalódást keltettek. Nigéria újoncként túlkerült egy fordulón, és ez szövetségi kapitányuk, Clemens Westerhof jó munkája eredményének volt köszönhető.” „Félidőig” Romániának az argentin válogatott felett aratott győzelme kapott óriási visszhangot, de még ezt is fölülmúlta a bolgárok talán még naRomário az egész VB-n bizonyította kivételes klasszisát gyobb fegyverténye, akik a címvédő Németországot ütötték el a továbbjutástól. A bolgár és a román válogatott bravúrja azért volt különösen szenzációs, mivel volt világbajnokokat búcsúztattak. A 24-es mezőny többi résztvevője becsületes helytállással, időnként tapsot érdemlő játékkal teljesítette kötelességét, és azzal búcsúzott az Egyesült Államoktól, hogy négy év múlva Franciaországban majd javítanak... A hajrában a legjobb négybe jutást Olaszország, Brazília, Bulgária és Svédország harcolta ki, utóbbi jobb 11-es rúgásokkal a románok ellen. Küzdelmükből alakult ki az Olaszország—Bulgária és a Brazília—Svédország elődöntő, majd a további, az érmeket eldöntő két mérkőzés így következett. A spanyol válogatott eléggé rapszodikus szereplésével nem bizonyította, hogy milyen magas szintű bajnokság folyik az Ibériai-félszigeten és élcsapataik nagyszerű szereplését a nemzetközi kupában. Régóta kérdéses, hogy vajon miért kell a bronzéremért játszani az elődöntőben elvérzett csapatoknak. Különösen azután, hogy a FIFA, az UEFA- hoz hasonlóan az elért eredmény figyelembevétele nélkül is kiosztja ezt a halványabb színű érmet mind a két csapat játékosainak és vezetőinek. A mérkőzés előtt ebben a témakörben a svédek voltak a hangadók, aztán kiderült a pasadenai Rose Bowl-stadionban, hogy ők azok, akik inkább a hivatalos harmadik helyezéssel szeretnének „villogni”, hazatérni. A svédek 4-0 (4-0) arányú győzelme még jóval nagyobb is lehetett volna, ha helyzeteiket jobban kihasználják. Ezen a napon Thomas Svensson csapata úgy játszott, hogy jóval nagyobb feladat megoldására is képes lehetett volna. Netán a döntőben... Brolin vezérletével óraműpontossággal gördültek az akciók, a bolgárok időnként A VB-döntő jegyzőkönyve Brazília—Olaszország 0-0. Hosszabbítás után, 1 l-esekkel 3-2. Los Angeles/Pasadena, Rose Bowl-stadi- on, 102 391 néző. Vezette: Puhl Sándor. Brazília: Taffarel — Jorginho (Cafu, 21. p.), Aldair, M. Santos, Branco — M. Silva, Dunga, Mazinho, Zin- ho (Viola, 106. p.) — Bebeto, Romario. . Olaszország: Pagliuca — Mussi (Apolloni 35. p.), Ba- resi, Maidini, Benarrivo — Berti, Albertini, D. Baggio (Evani 95. p.), Donadoni — R. Baggio, Massaro. A 11-est belőtte: Romario, Branco, Dunga, illetve Albertini, Evani. csak ámultak-bámultak, szinte nem is tudták felfogni józan észszel, mi is történik a pályán. Hi- tehagyott volt minden csapatrészük, és talán még ez sem okozott volna nagyobb bajt, ha kapusuk, Mihajlov nem fog ki olyan napot, amelyre örök életében emlékezni fog. Tanácstalanul lődörgött a kapuvonalon, hol elfelejtett kifutni, hol ezt korábban tette, mint kellett volna, elfelejtkezett védői irányításáról stb. így történhetett meg azután, hogy a svédek „szétbombázták” a kapuját. A bolgárok megadták magukat: Különösen Sztoicskov csúfolta meg a sportemberi magatartást, és inkább kerékkötje, mint csapat- kapitánya volt együttesének. Márpedig vezér nélkül afutball- pályán sem lehet győzni. Az Olaszország—Brazília-fi- nálé nagy taktikai csatával kezdődött, erős védelmi vonalat épített ki mindkét kapitány a gólvadászok, Bebeto és Romario, valamint R. Baggio semlegesítésére. Parreira meglepően korán kényszerű cserére határozta el magát, a 22. percben Jorginho Capuval váltotta fel. A belga kapus, Preud’Homme annak ellenére bekerült a VB All Star csapatába, hogy együttese korán búcsúra kényszerült Eléggé lanyha iramban zajlott a küzdelem. Felitűnt, hogy Apolloni milyen jól őrzi Romá- riót, bár az is igaz, hogy „bekerítésére” mindig készen állt még két-három védőtársa. Kiérdemelte tehát kapitánya bizalmát, mivel ő is csereként lépett pályára. Á második félidő sem hozott sok újat, a játékosok távoli átlö- vésekkel kísérleteztek. A 66. percben érdekes, ritkán látható jelenetnek lehettek szemtanúi a nézők: M. Santos távoli kapura lövése az elbámészkodó Pagliu- cáról a jobb kapufára pattant, majd onnan egyenesen vissza az olasz kapus ölébe. Fortuna nagyot segített Pagliucán! Feltűnt, hogy a két VB-sztár közül Romário ezúttal felülmúlta R. Baggiót, főleg lelkes mezőnyjátékával. A góllövés egyiküknek sem ment, és így egy pillanatig sem veszélyeztették a gólkirályi cím elnyerésében az orosz Szalenkót. Ä második 45 perc vége felé R. Baggio előtt adódott nagy lehetőség, fél fordulattal azonban magasan kapu fölé vágta a labdát. Nem sokkal előtte még Pagliuca került veszélyes helyzetbe, és csak kétszeri merész belevetődéssel tudta megvédeni a kapuját. A 2x15 perces hosszabbítás Arragio Sacchi az első 15 percben D. Baggiót Evanival cserélte le, majd kollegája is cserére határozta el magát: Zinho helyére a Corinthians 25 éves atléta termetű középpályását, Violát küldte, aki több megmozdulásánál szinte hátára vette az olasz védelmet. Lövésekkel is megpróbálkozott, de ezek éppen úgy nem sikerültek neki, mint Romarióéknak. Maradt tehát a 0-0. Izgalmat a továbbiakban már csak az okozott, hogy a szabályok szerint a mérkőzés eredményét 11-es-rúgásokkal kellett eldönteni. Az olaszok kezdtek — rosszul. Sacchi kapitány élete talán legnagyobb hibáját követte el, amikor az alig néhány perce görcsöt kapott Baresivel rúgatta az első tizenegyest! Baresi magasan a kapu fölé vágta a labdát, ezután még Massaroé-t kivédte Taffarel, R. Baggio pedig fölé lőtte a büntetőt, a braziloktól M. Santos nem tudta kihasználni a nagy lehetőséget, vesztes maradt Pagliucával szemben. A 11-es- párbajt végeredményben Brazília nyerte, és a 3-2-es eredménynyel a mérkőzés győztese, a XV. VB aranyérmese lett. A várttal ellentétben nem ment élményszámba a két, egyenként háromszoros világbajnok nagy vetélkedése. Mindkét csapaton erősen meglátszott, hogy szinte elviselhetetlennek tűnő hőhullámok alaposan megviselték a csapat játékosait, és a lejátszott mérkőzések izgalmai, nagy igénybevétele alaposan visszavetette őket formájukban, amelyet a VB-re időzítettek. Talán kis túlzással Brazília a szerencsével is „karöltve", megérdemelten nyerte el 4. világbajnoki címét, játékosai büszkén vehették át az aranyérmet a mérkőzés utáni díjkiosztón a FIFA vezetőitől. Joao Ha- velange elnöktől és Sepp Blatter főtitkártól. Ott volt a díjátadón Lennhart Johansson, az UEFA svéd elnöke is. A VB alatt egy alkalommal az egyik központi helyen kifüggesztett táblán ez a felírás volt látható: „Üdvözöljük a brazil válogatottat az Európa-bajnok- ságon”. Utalva arra, hogy hét európai csapat volt a nyolcas mezőnyben. A dél-amerikaiak frappáns választ adtak, végigvették az öreg kontinens legjobb csapatait. Az UEFA elnökének talán ezért is díjazni kellett volna őket... Hoffer József
