Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-19 / 167. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 19., KEDD 5 Megfúrták a falugyűlést Pécelen Semmi sem dőlt el ezen az estén Tábor a hegyek között / Éljen, éljen a muzsika A sebzett oroszlán a legveszélyesebb — állítják a hozzáértők, s ez maradéktalanul érvényes a péceli állapotokra is. Bizonyos, átmeneti nyugalom után pénteken este ismét felszínre törtek a (rendőrségi fellépés nyomán) meghátrált kedélyek. A képviselő-testület ugyanis falugyűlést hívott össze, amelyen számot akart adni a június 22-e óta történtekről, valamint telefonügyben is voltak újabb fejlemények. Az első téma kapcsán szó sem volt tervezett propagandáról, vagy a Teleki-féle csoport módszeres lejáratásáról. A többségben levő képviselők, Márkus János megbízott polgármesterrel együtt, immár túltették magukat a korábbi túlfűtött hangulaton, s igyekeztek az elmúlt hetekben rendes kerékvágásba tejelni a nagyközség életét. Úgy érezték azonban, hogy kötelességük tájékoztatni az erre kíváncsi választókat, hogy valójában mi is történt az ominózus időszakban. Márkus elmondta, amit szükségesnek tartott, majd Teleki Gyula, a munkavégzése alól fegyelmivel felfüggesztett polgár- mester is kifejtette véleményét, illetve az ő szemszögéből magyarázta a „bizonyítványt”. A telefonüggyel kapcsolatosan csupán arról beszélhettek az illetékesek, hogy az egész vállalkozásban az önkormányzat is részt vállalhat, s a hálózat létrehozósa, illetve működése eredményeként megfelelő arányban részesülhetnek a jövedelemből. Ugyanerről a témáról Teleki is elmondta véleményét, majd ezt követően záporozni kezdtek a polgárok kérdései. Nagyon gyorsan kiderült, hogy valakik hatalmas erőbevetéssel szervezték a saját híveik minél nagyobb tömegben való megjelenését. Állítólag többen benzinköltségre való tekintet nélkül alkalmi személyfuvarosokká vedlettek át, ami érthető is, hiszen „a cél szentesíti az eszközt”. A péceli esetben azonban kissé felborult a szórend és inkább azt mondhatnánk, hogy „a cél eszközösíti a szenteket”. A közbekiabálások, egy korrekt falugyűléshez semmiképpen sem méltó „érvelések” valóságos kocsmai hangulatot teremtettek. Ilyen körülmények között, természetesen, szó sem lehetett megfontolt beszélgetésről. A másik, ez esetben számszerűleg kisebbségben levő oldal hamar belátta, hogy itt és most kár a szájat tépni, (megtették helyettük mások). Végtére is ezzel a pénteki összejövetellel semmi sem dőlt el, ilyen szándék eleve sem volt. Arra viszont elégségesnek bizonyul(hatot)t a falugyűlés, hogy tovább, mégpedig szándékosan mérgesítse a viszonyt a nagyközség lakosságának két, élesen megoszlott tábora között. B. M. Viva, viva la musical — énekelte a vidám gyermekcsapat és csilingeltek a kisharangok, zengtek a cintányérok, kopogtak a faütők hangjuk nyomán. Megkezdődött az az ünnepi koncert, amely a szereplőknek az egyhetes biatorbágyi zenei táborban töltött utolsó estét jelentette. A tábor szervezői és rendezői idén a Faluház dolgozói voltak. Az igazgatónő és férje is sátrat vertek, és főztek a 25-30 gyermeknek. Bolyki Eszter, a zeneiskola vezetője tartotta a délelőtti zenés foglalkozásokat. Itt az apróságok megismerkedhettek a hangszerekkel, míg a játszani tudó nagyok fejleszthették tudásukat. A közös játék alatt alakult ki a táborzáró koncert műsora is. A gyerekek hétfőn érkeztek meg a tábor helyére, kedden volt a tábori ,Jd mit tud?”. Másnap a gyerekek megnézték a balatonedericsi Afrika Múzeumot, majd Badacsonytomajon fiirödtek. Csütörtök este Levente Péternek örülhettek a gyerekek, aki játékos illemtanórát tartott, majd együtt játszották el a közismert tréfamesét. Pénteken az eső sem tudta megakadályozni a Jánosi-együttes tartotta táncházat. A szombat esti táborzáró koncertet sorverseny előzte meg. Vacsora után megérkeztek a szülők is. Akik lelkesen tapsolták végig csemetéik produkcióit. „Gyere el hozzánk, énekelj velünk, ha te is akarod, barátok leszünk” — énekelték a gyerekek. Barátság és muzsika: erről a kettőről szólt a biatorbágyi zenei tábor. N. T. Ki használhatja a megye címerét? Előrebocsátom, hogy nem ismerem a Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése 14/1994. (VII. 6.) Pm sz. rendeletével módosítót a megye címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló 1/1991. (I. 25.) Pm sz. rendeletét és nem néztem meg a Pest Megyei Hírlap címerhasználati engedélyét sem. Csupán figyelemmel kísértem, hogyan fajulhatott odáig a dolog, hogy a Pest Megyei Hírlaptól a megyei jogi és ügyrendi bizottság megvonta a címerhasználat jogát. Ennek kapcsán az alábbiakat gondoltam végig. Werbőczy szerint: „Hiteles pecsétjük (értsd címerpecsétjük) van a fejedelmeknek, az ország rendes bíráinak... Ezenkívül a városoknak és mezővárosoknak is van ilyen királyoktól és fejedelmektől nyert hiteles pecsétjük, melynek az előttük fennforgó és közöttük felmerülő tényekre és dolgokra nézve teljes ereje van.” Ebben a korban megyecímerek és megyei hatósági pecsétek még nem léteztek, mert a négy szolgabíró saját címeres magánpecsétjét használta, amikor a megye hivatalos iratot kiadványozott. I. Ferdinánd 1550. évi 62. te-je megengedte a megyéknek, hogy saját címer és címeres pecsétet használjanak, elsőként Hont megye folyamodott az uralkodóhoz eredményesen már 1550-ben. Pest-Pilis-Solt vármegye címeréről és első arany pecsétnyomójáról az 1659. évi 76. te. rendelkezett. Ekkor alkották Pest vármegye legelső pecsétje meg azt a címert, melyet Pest megyében jelenleg is használunk. A polgári társadalmakban fokozatosan demokratizálódott a különböző címerek használata. Városok címerei rákerültek céhtermékekre, majd az iparosok áruira kezdetben spontán módon. De házak oromfalán is megjelentek még az állam címerei is, városi címerek fából, kőből és vakolatból kivitelezve. A címert alkalmazó, feltüntető nem kért engedélyt, következésképpen nem is kapott. Mondjuk, ha egy kecskeméti fazekas a korsó\Mpest ej Wmegyeim 3 XXXVIII. ÉVFOLYAM, 163. \\X YUJ. ÉVFOLYAM. 164. XwMli. ÉVFOLYAM. 165. ü'/ÁM Ára: J A Pest Megyei Hírlap fejléce három egymást követő számon ján elhelyezte Kecskemét város ágaskodó kecskét tartalmazó címerét, a XVIII—XIX. században mindenki úgy gondolta, hogy termékeivel öregbíti a város hírét-nevét. Anyagiasabb korunkban, az utolsó évszázadban, főleg jövedelemszerzés céljából kezdték engedélyhez kötni a címerek használatát. Városi, megyei és utóbb községi szabályrendeletek készültek, melyek meghatározták a címernek engedélyhez való kötését és használatának a módját. Magam is terveztem címereket és szerkesztettem hozzájuk szabályrendeleteket. Ezek sorából megemlíthetem Érd város címerét és rendeletét. Természetesen szembe kellett néznem azzal a kérdéssel, hogy ki használhatja az adott közösség (megye, város, község) címerét és hogyan. A megye hatóságának és összes intézményeinek rendeltetésszerű működése során használható a címer, bizonyos esetekben kötelező, ezzel nincs is gond. ezért ezzel nem is foglalkozunk. Ám, a valamikor „vármegye közönségének” nevezett közösség mintegy természeti, alanyi jogon jogosult a megye címerének a használatára, melyet ki- sebb-nagyobb közösségekben (vállalat, szövetkezet, magániparos, sportegyesület, lapszerkesztőség stb.) engedély útján vesz használatba. Az engedély nem magát a „jogot” adományozza, hiszen az a megye bármelyik lakójának és kisebb közösségének alanyi, elemi joga, mellyel identitását, kötődését fejezi ki. Az engedély csupán szabályozza a használatot, annak körét és egyfajta nyilvántartásként is szolgál. Pest megyei illetőségű vállalat tehát eleve bír ezzel a jogával és mindaddig, amíg Pest megyei illetőségű, ha átköltözik Nógrádba, akkor ezt a jogot automatikusan elveszíti. Teljesen független a címerhasználat joga a vállalat, szervezet tevékenységétől. Nem lehetne visszautasítani egy koporsókészítő vagy patkánymérget előállító vállalat címerhasználati kérelmét pusztán termékeire való hivatkozással. Persze kellemes dolgok, termékek: sör, fehér férfiing, női blúzok, fagylalt stb. esetében sem azért kell megadni a cí- merhasználatra az engedélyt, mert ezek pozitív érzelmeket váltanak ki az emberekből általában. Semmisnek tekintendő a megyei jogi és ügyrendi bizottságnak az az indoklása, hogy a Pest Megyei Hírlap „az objektív tájékoztatás követelményének nem tett eleget.” Ennek az állításnak az igazságtartalmával nem is kell foglalkozni a címerhasználat kérdése szempontjából, mert ahhoz semmi köze sincs. Egyedül a Pest Megyei Hírlap Pest megyei illetősége az, ami feljogosítja a címer használatára. Egyébként szeretném látni annak a vizsgálatnak a jegyzőkönyvét, amely minden kétséget kizárólag megállapította, hogy a Pest Megyei Hírlap nem objektív. Magam 25 éve írok a lapba, több levelet is kaptam írásaim kapcsán, egyetlenegy sem hányta a szememre, hogy nem vagyok objektív. Sőt, éppen ezt tartották erényemnek. Természetesen a lap számos munkatársa ugyanezt elmondhatja magáról. Véleményem szerint egy Kacsa, egy Blikk, még egy Beszélő is jogosan használhatná a megyénk címerét, ha Pest megyei illetőségű volna. Megjelent Pest Megyei Hírek címmel az „ellenlap” 1994. július 15-én, éppen azon a napon, amelyiktől fogva eltiltotta a megyei bizottság a Pest Megyei Hírlapot a címer használatától. Teljesen kilóg a szőrös lóláb, hogy itt politikai lapháborúról van szó. Magyarán szólva az ellenzékbe szoruló, szorított Pest Megyei Hírlap éppen azért, mert ellenzéki, nem viselheti fejlécén a megye címerét. Tulajdonképpen identitásmegvonással, kiközösítéssel akarják büntetni a lap stábját, ami önmagában is teljes képtelenség. Attól, hogy valaki ellenzéki, netán börtönben csücsül Tökölön, még nem veszítheti el jogi értelemben Pest megyei kötődését. Mi történne akkor, ha a Pest megyei elégedetlen gazdáknak az az ötletük támadna, hogy traktoraikkal felvonuljanak a vármegye címeres zászlai alatt a vármegyeháza köré tüntetni. Vajon sebtében összeülne a .jogi és ügyrendi bizottság”, hogy megvonja a megye parasztgazdáitól a címerhasználat jogát, mert ellenzékben vannak, mert nem értenek egyet a megyei önkormányzat valamelyik döntésével? A megyecímer használatára tehát eleve jogosult minden szervezet, csoport, amelyik Pest megyei illetőségű. Engedélyhez azért kell kötni, hogy a használatba vevő megfelelő szabályok betartásával éljen címerhasználati jogával. Méltatlan, közösséget sértő, megalázó címerhasználat, mint amilyent a Hölgyfutár című lap követett el nemzeti címerünkkel szemben bírságot, illetve súlyos esetben büntetőeljárást kell hogy maga után vonjon. A Hölgyfutár szerkesztőségét nem vonták felelősségre, mert azt állapították meg, hogy nem követett el nemzetgyalázást, nem sértett közösséget. A Pest Megyei Hírlap megfelelt a megyecímer használata során elvárható követelményeknek. Díszítő és utaló jelképként alkalmazta a fejlécén, hiteles alakban, hűséges ábrázolásban, helyes méretarányokban és olyan mértékű kivitelben, kicsinyítésben, hogy az nem ment a felismerhetőség rovására. Ézek azok a teljesen politikamentes szempontok, amelyeket meg kell követelni az engedély kiadásakor és amelyek nem betartása valóban elégséges alapot ad az engedély bevonására. A Pest Megyei Hírlap heraldikai szempontból teljesen és mindvégig korrektül járt el. Véleményem szerint természetesen a Pest Megyei Hírek is használhatja megyénk címerét. Kérem azonban, hogy az újság első száPest vármegyei banderiális zászló (XVIII. század) mának fejlécén megjelent megyecímert javítsák ki, mert az ovális pajzsban az erős tangír nehezen kivehetővé teszi az ábrát, vagyis nem felel meg az azonnali, a könnyen felismerhetőség elengedhetetlen követelményének. Horváth Lajos a Magyar Országgyűlés Levéltárának főlevéltárosa (A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye történelmi címerének részletes ismertetéséről szóló tanulmányt hamarosan közöljük.)
