Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-02 / 153. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚLIUS 2., SZOMBAT 9 A kisegyházak léte figyelmeztetésnek is tekinthető' Beszélgetés Szigeti Jenő vallásszociológussal Az egyházaknak juttatott támogatás elosztása körüli viták miatt az Országgyűlés 1992-ben megbízta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot a felekezetek létszámáról, illetve az egymáshoz viszonyított arányáról szóló tudományos igényű kimutatás elkészítésével. A minisztérium az Oktatáskutató Intézetet jelölte ki a felmérés elvégzésére. A felmérésről, illetve a kapott eredményekről szóló, Tomka Miklós vallásszociológussal készült beszélgetést az elmúlt szombaton közöltük. Most a kisegyházak számarányairól Szigeti Jenő kutatóval készült interjút tesszük közzé. — Szociológiai szempontból hány csoportra oszthatóak a magyarországi egyházak? — A Magyarországon bejegyzett közel hatvan vallásfelekezetet öt csoportra szoktuk osztani. Az elsőbe azokat soroljuk, amelyek esetében lényegében már a születéskor eldől, hogy tagja lesz-e valaki, vagy sem. Ennek a csoportnak nagy és kis létszámú tagjai egyaránt vannak, mivel ugyanúgy idetartozik a római katolikus, református, evangélikus egyház, mint az unitáriusok, a görög katolikusok és a különböző ortodox felekezetek. Ezekre az egyházakra jellemző, hogy tagjainak körülbelül 15-18 százaléka vallásos az egyház tanítása szerint, s mintegy tíz százalékuk templomba járó. Szabadegyházba nem lehet születni — Az újprotestáns kisegyházak vagy más néven szabadegyházak tagjai ennél aktívabbak... — Olyannyira, hogy sokkal többen vannak egy-egy alkalmon, mint ahány bejegyzett tagja van a gyülekezetnek. Ez abból adódik, hogy ide nem lehet születni, az idetartozás személyes, felnőttkorban meghozott döntést igényel. Viszont az istentiszteleteken ott vannak a nagyobb gyerekek, s az érdeklődők is. Hiába volt — hogy személyes példát hozzak a nagyapám is, az apám is adventista, nekem kellett döntenem arról, hogy tagja aka- rok-e lenni az egyháznak. Ennek a csoportnak a nyolcvan százalékát a baptisták, az adventisták és a pünkösdiek alkotják. Közös szociológiai jellemzőjük, hogy 80-100 éve vannak jelen Magyarországon, s pontos tagnyilvántartásuk van. — A fiatalabb egyházak közül a Hit Gyülekezetének létszáma növekszik a leglátványosabban. .. — A Hit Gyülekezete, s még számos apróbb egyház a harmadik csoportba tartozik. Ezek az úgynevezett evangéliumi vagy ébre- dési mozgalmak. Különösen angolszász területen jelentősek. Általában van egy néhány főből álló magjuk, amelyik mozgatja az egészet, de egyébként nem mindegyikük tartja nyilván a tagjait. A jól szervezett rendezvényeiken sokan vannak, a rosszul szervezetteken kevesebben. Nem okoz számukra gondot az sem, hogy az alkalmaikon megjelennek más egyházak tagjai is, s azok esetleg nem is akarnak onnan elszakadni. — Kik tartoznak a negyedik csoportba? — Ide a szünkretistákat soroljuk. Közös jellemzőjük, hogy a Biblia tanítását más forrásokkal egészítik ki, illetve ötvözik. Például parapszichologikus tudással, vagy mint a mormonok, a saját Bibliájukkal. Szerkezeti felépítésük a klubokéhoz hasonlít, tevékenységük is klubszerű. Van közüttük jól szervezett, s kevésbé jól szervezett egyház. — Nem említette még a keleti vallásokat... — Ők ismét külön csoportot alkotnak. Magyarországon a hare krisnások a legismertebbek közülük. Magukat egyébként nem is európai értelemben vett vallásnak, hanem inkább világnézetnek tartják. Vannak szerzeteseik, akiknek a száma pontosan ismert, s vannak követőik, rokonszenve- zőik, akik nincsenek pontosan számon tartva. Ä legalább hatféle buddhista közösség tagjainak a számát pedig azért nehéz meghatározni, mert sokan az egyik héten az egyik összejövetelére mennek el, a másik héten a másikéra. Nem mindig pontos adatok — Az ön által elmondottakból következik, hogy azokkal a módszerekkel, amelyekkel a nagy történelmi egyházak létszámát meghatározták, a kisebb vallásközösségek esetében nem alkalmazhatóak. — Valóban nem, ugyanis azok a módszerek, amelyekkel a nagy történelmi egyházak létszámát mérték, vagyis, hogy a társadalom minden rétegéből kiválasztottakat kérdezték meg — a szociológia nyelvén szólva: mintát vettek —, nem alkalmazható akkor, ha az adott közösség létszáma nem haladja meg az összlakosság három százalékát. Éppen ezért a közösségek saját bevallására hagyatkoztunk. — Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy nem minden esetben jutnak a valós adatok birtokába... — Ez lehetséges, ám nagyot mégsem tévedhetünk, hiszen jól ismerjük egymást. Nekem pedig még külön megvan az az előnyöm is, hogy harminc esztendeje tanítok a Szabadegyházak Lelkészképzőjében. Egykori tanítványaim tevékenységét figyelemmel kísérem, s jól tudom, hogy közülük legalább 10-12-en vezetnek azóta alakított egyházat. Tudom azt is, hogy ezek nagyságrendileg mekkorák. — S milyen számadatokat kaptak evvel a módszerrel? — A kis történelmi egyházaknak nagyon nehéz megállapítani a pontos taglétszámát. Talán itt a legnagyobb a lemorzsolódás. — Gondolom, ez össze- fiigg a nemzetiségek beolvadásával is, hiszen az ortodox egyházak tagjainak többsége valamelyik kisebbséghez tartozik. Egyébként mekkora a történelmi egyházak közötti mozgás? — Körülbelül kétszázalékos. Az újprotestáns egyházaknak harmincezer bejegyzett tagja van. Ehhez még hozzá lehet számolni körülbelül 70 ezer rokonszenvezőt, akik részt vesznek az alkalmakon. — A viszonylag újonnan indult kisegyházak mennyien vannak? — Ennek a csoportnak a Hit Gyülekezete és a Jehova Tanúi adják a 80 százalékát, a „maradékon” pedig több tucat felekezet osztozik. Ez utóbbiaknak általában 100—500 tagjuk van. Számuk annyi, mint a történelmi kisegyházaknak, viszont több ember fordul meg az alkalmaikon, mivel lazák a kötelékek. A Hit Gyülekezetének a rendezvényein nyilvánosan körülbelül 75-80 ezer ember tért meg. Ebből 20 ezren vízke- resztségben részesültek. Aktív tagjuk körülbelül 15 ezer van, ebből 7 ezer budapesti. — A keleti vallásokat mennyien követik? — A legerősebbek, a hare krisnások sincsenek többen 3-4 ezernél. Ebből 120 szerzetes, a többi az alkalmakon részt vevő, be nem jegyzett rokonszenvező. Mindent összevetve ma Magyarország lakosságának 0,6-0,8 százaléka tartozik a kisegyházakhoz. Ha rokonszenvezőket is belevesszük, akkor sincsenek többen az ország lakosságának két százalékánál. Vagyis annál, amekkora a mozgás a történelmi egyházak között. Nem fenyegetik tehát a „nagyok” létét, viszont figyelmeztetésnek is tekinthetőek: jobban kell teljesíteni küldetésünket. Ezt persze magunkra, az adventistákra is értem... Hitéleti tevékenységet adományokból — Megítélése szerint a felmérés milyen mértékben érte el az eredeti célját, vagyis mennyire könnyítette meg az egyházak állami támogatásának létszámarányos elosztását? — Meggyőződésem: nem érte el a célját. Két ok miatt sem. Az egyik az, hogy nem tudunk pontos, megbízható adatokat nyújtani, mivel az egyházak nem egyformán értelmezik az egyháztagság fogalmát. De ha egyformán értelmeznék, s mindegyikről pontosan tudnánk is, hogy hány tagjuk van, akkor sem volna helyes a létszámarányos elosztás. Az egyházakat ugyanis nem létszámuk, hanem tevékenységük alapján kellene állami juttatásban részesíteni. Ha mondjuk egy ötszáz tagú egyház vállalkozik egy kórház ellátására, az kapjon több pénzt, mint az ezertagú, amelyik nem csinál ilyet. Mindez természetesen vonatkozik az oktatási intézményekre, a műemléképületek, a közgyűjtemények fenntartására is. Hiszen ezen esetekben végső soron nem az egyház, hanem a beteg, a tanuló, az épületben gyönyörködő, a könyvtárat igénybe vevő kapná a támogatást. — Ilyen céltámogatást ma is kapnak az egyházak... — Igen, de kapnak mellé egyéb támogatást is. Ezt viszont meg kellene szüntetni. Ne az adófizetők pénzéből támogassák a hitéleti tevékenységet, hanem az odajáró állampolgárok adományából. így azonnal értelmét veszítené az a vita is, hogy a törvény mely közösséget tekintsen egyháznak, s melyiket csak egyesületnek. — Azt sem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy történelmi egyházakban mások az egyház fenntartásának beideg- zó'dött hagyományai. Nem beszélve arról, hogy a különböző egyházak tagjai nem egyformán tehetősek... — Az való igaz, hogy ezt a rendszert máról holnapra nem lehet bevezetni. Viszont mindenképpen erre kell törekedni. Annál is inkább, mert az egyház és az állam szétválasztásának elve is ezt diktálja. Hardi Péter Az Ökumenikus Tanulmányi Központ újabb kiadványa Mérlegen az új vallások Ismét az újonnan felbukkant egyházak, vallásos áramlatok bemutatását választotta kutatási témájául az Ökumenikus Tanulmányi Központ. Legalábbis erre enged következtetni az elmúlt hónapban megjelent füzete — immár a kilencedik —, amelynek címe: „Új vallások” a bibliai hit mérlegén. A témaválasztás egyáltalán nem indokolatlan, hiszen — amint a füzet bevezetőjében is olvasható — a piacgazdaság megjelent a vallás területén is, egyre- másra bukkannak föl újabb és újabb csoportosulások, megoldást kínálva a „modem” embernek, aki élete értelmét keresi. A bő kínálat miatt pedig „sürgősen szükséges a látszat és a színfalak mögé pillantani, hogy különbséget lehessen tenni a valóban vallásnak tekinthető mozgalmak és a felelőtlen, kalandor jellegű praktikák között". Az új vallások ugyanis „sok esetben a közvélemény tájékozatlanságával visszaélve veszélyes eszméket terjesztenek, amelyeknél a vallás csupán külső máz, a valóságban sokszor erőszakos parancsuralmat vagy éppen durva üzleti érdeket takar". A tanulmány készítőinek (baptista, evangélikus, református és római katolikus teológusok) nem célja az ítélkezés, csupán a figyelmet kívánják fölhívni a jelenségre, és segítséget szeretnének nyújtani a tájékozódáshoz. Ugyanakkor az új vallási jelenségek bemutatása során az elkötelezett hit és tanítás mércéjét alkalmazzák. Felelősségérzetüket az is táplálja, hogy sok esetben családi, társadalmi és egészségügyi következményei is vannak az új vallásvezetők tevékenységének. Felvetődhet persze a kérdés, hogy a vallásszabadság beköszöntésével milyen alapon illethető kritikával bárki vallási meggyőződése is? Nos, a tanulmány készítői leszögezik, hogy „a vallás- szabadság alapjoga nem szakítható el a többi jogtól és nem ragadható ki az emberi alapjogok egészéből; az emberi élet tisztelete, az emberi méltóság megbecsülése, a családjog összefüggései nélkül alkalmazása negatívvá válik”. A jogok sorrendjének a mérlegelése pedig mindig az adott helyzethez kötött erkölcsi kötelesség. A vallásokat e tanulmány írói szociológiai szempontból hat csoportba sorolják. Ezek: az egyházak, a szekták, a kultuszok, az okkultista jelenségek, a pszichotechnikák és manipulációk, valamint a világvallások. Az egyházak alatt a nagy történelmi felekezeteket értik, „amelyek az emberi élet és társadalom egészéhez szólnak és a hagyományos kulturális értékeket képviselik. Szektáknak azokat a csoportokat nevezik, amelyek a keresztény hittételek egyikét vagy másikát a többi rovására hangsúlyozzák, s tagjaiktól szigorú életmódot követelnek meg. A kultuszok követői az uralkodó kultúrával szemben más, legtöbbször az Európán kívüli kulturális hátterű vallást akarnak meghonosítani. Vannak azonban kivételek is, ilyen a Keresztyén Tudomány nevű kultusz is, amely az európai hagyományokra épít. Okkultizmus alatt „azokat az irányzatokat és praktikákat értjük, amelyek azt állítják, hogy képesek a titokzatoshoz, a végtelenhez, a sötétség erőihez kapcsolatot teremteni”. A pszichotechnikák és manipulációk hívei „megtévesztően keverik a tudományosnak tartott pszichológiai módszereket és az okkult hiedelmeket". A világvallások fogalma közismert, olyan vallások tartoznak ide, mint az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus. A szekták, a kultuszok és az okkult közösségek könnyebb felismerése érdekében a tanulmányírók néhány jellegzetes, közös vonásukra hívják föl a figyelmet. Ilyenek: a tagok feltétlen engedelmességet fogadnak a teljhatalmú vezetőnek; megvetik, sőt tiltják a racionális gondolkodást; a tagok személyes döntései megszűnnek; a kultuszvezető a tagok életének minden mozzanatát meghatározza; a tagok teljesen elszigetelődnek a világ valóságától; családellenesek, gyermekellenesek és antifeminis- ták; a világ végének közeli eljövetelét hirdetik; a cél szentesíti az eszközt elvet vallják, céljaik elérése érdekében akár erőszakot is alkalmaznak; pénzügyeiket homály fedi; a kultusz vezetője a tagokat kiragadja és elszigeteli természetes közösségüktől, a családtól, a barátoktól, a munkahelytől. Mindezek előrebocsátásával a tanulmányfüzet készítői több olyan új vallást mutatnak be részletesen, amelyeknek térítői már hazánkban is megjelentek. Ezek a moonisták, a szcien- tológia egyház és a Hare Krisna mozgalom, valamint a New Age-nek nevezett vallásos jellegű eszme- áramlat. H. P.
