Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-18 / 166. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JÚLIUS 18.. HÉTFŐ Egy csetnikvajda „igazsága” Gyűliilködó' nézetek A Szerb Royalista Mozgalom nemrégen üstökösként robbant a szerbiai politikai életbe. Vezetője, Szinisa Vu- csinics a legszélsőségesebb kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet, hiszen fasisztoid álláspontját a rezsim- hű sajtó erőteljesen szellőzteti. Olykor azonban ellenzői is akadnak, de ezeket a lapokat, mintegy „helyreigazítás” címszó alatt, ugyancsak igyekezik felhasználni gyűlölköző nézeteinek terjesztésére. Nemrégen az egyik ellenzéki lapban a világ zsidóságáról, mellesleg a vajdasági horvátokról és a magyarokról szedte le a szenteltvizet. Azt erősítgette, hogy az állam által a devizabetétesektől elrabolt dollármilliárdo- kat a szerbiai zsidók vagyonának teljes elkobzásával és értékesítésével kell megtéríteni, mivel az évszázad államilag „szponzorált” rablását az amerikai zsidó lobby hathatós hozzájárulásával valósították meg. A „nagy szerb igazság” is csak azért nem törhet magának utat a világban, mert Izrael és lakosságának szerte a világban élő nemzettársai kezükben tartják a földkerekség médiáit és megakadályoznak minden, a boszniai háborúról szóló „valós” hír megjelenését. Az önjelölt csetnikvajda által hangoztatott vádak valósághűségéről kár beszélni, hiszen még Szerbiában is minden normálisamgondolkodó ember tudja, hogy képtelenségekről van szó. A Szerb Royalista Mozgalom azonban előszeretettel lép hívei elé nem másutt, mint éppen Szabadkán, ahol több mint harminc nemzet és kisebbség él. Az észak-bácskai városban való gyakori vendégszereplése azonban nem hagyhatja hidegen elsősorban a horvátokat és a magyarokat, hiszen az előbbieket usztasáknak, az utóbbiakat pedig gonosztevő fasisztáknak titulálja. Szerinte ugyanis a két szerbiai laktanyában magyar kiskatonák által elkövetett vérengzést a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének csúcsvezetése tervezte meg és a szerencsétlen fiatalok pillanatnyi elmezavarukban hajtották végre. Éppen ezért például Ágoston Andrást, a VMDK elnökét életfogytig tartó börtönbüntetésre kell ítélni, a horvát politikai szervezet vezetőjét pedig ők fogják átzsuppolni Horvátországba, de az is megtörténhet, hogy „más módon fognak gondoskodni róla!” A dióhéjban összefoglaltak alapján joggal tehetjük fel a kérdést: valóban túlzottnak tekinthető a délvidéki magyarok rettegése, különösen ha azt is tudjuk, hogy ennek a bizonyos Vucsinicsnak a politikai randalirozá- sát a hatalom egy szemrehányó „ejnye” nélkül tudomásul veszi? „ . (b. m.) Pe-ek lesznek majd? Meghurcoltatások? Szellemi ellenfélre, politikai másként gondolkodóra ezen a tájon nemegyszer engesztelhetetle; nebb dühvei csaptak le, mint a köztörvényesre, aki csak lopott, erőszakolt, kést ütött a szomszéd oldalába. Távoli bombázórajok tompa zúgását hallom. Ezt hallom ki a MU- OSZ televíziós szakosztályának élén álló újságíró nyilatkozatából, aki közli, hogy a Magyar Televízióban kompromittálódott személyek sorsáról az új vezetés dönt majd. Valakik tehát összeülnek — összeültek —, ösz- szállítanak — összeállítottak — egy listát, egy feketelistát, gondosan megtanácskozva: véletlenül se maradjon ki egyetlen bűnös neve sem. A vezetés aztán dönt. Fő- és jószágvesztés, Olmütz, vagy csak örökös kitiltás a Székházból. A médiaháború véget ért, s ha valaki komolyan vette volna a mérsékeltebb megnyilatkozásokat, nyugodtan ébrenlétre zökkenhet félálmából. A kérdés csak az, hogy a lézeres műtét vagy a szőnyegbombázás a kíméletesebb elintézési mód. A győztes majd kijelöli a kompromittálódott személyeket. Milyen jog, milyen fensőbbség, milyen erkölcs nevében, nem érdemes firtatnunk — a győztes élni kíván győzelmi jogával. Csalatkoznék, ha a kompromittálódottak listáján találkoznék olyan névvel, melynek viselője négy esztendőn át a nagyvilágba telexezte, telefaxozta a híradásokat, miszerint Magyarország a szélsőségesek, az antihumanisták, a rasszisták hona, amely megérett arra, hogy kitessékeljék a Közép-európai csúcs Triesztben Az Európai Unió a végcél Politikai és gazdasági nyilatkozat elfogadásával ért véget szombaton Triesztben a Közép-Európai Kezdeményezés (KEK) egynapos csúcstalálkozója. A tíz tagállam kormányfőinek találkozója — a házigazda olasz kormányfő, Silvio Berlusconi értékelése szerint — nagyon szívélyes légkörben zajlott, eredményes és építő jellegű volt. A KEK létrehozásának és tevékenységének egyik fő célja az, hogy segítse a tagállamok európai integrálódását. Ennek megfelelően a politikai nyilatkozat első helyen üdvözölte, hogy Ausztria az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Az európai integráció folyamatában fontos lépés, hogy Magyarország és Lengyelország kérte felvételét az Európai Unióba. Ez a térség és egész Európa stabilitásának erősítésére is szolgál, s ezért a KEK azt a határozott óhaját fejtette ki, hogy az EU 1996-os kormányközi konferenciáját követően minél előbb kezdődjön meg a tárgyalás a két ország felvételéről. Magyarország mint a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) alapító tagja továbbra is fontosnak tartja e fórum fenntartását. Ugyanakkor szükséges, hogy a KEK foglalkozzon a térség stabilitását fenyegető problémákkal: a gazdasági, szociális nehézségekkel, az ökológiai gondokkal és a nacionalizmus jelenségével — hangsúlyozta a KEK trieszti kormányfői találkozóján elmondott felszólalásában Horn Gyula magyar kormányfő. A magyar miniszterelnök rámutatott, hogy ezek a kérdések nem csak az egyes országokat, a térséget érintik, hanem „egész Európa ügyét képezik”. Örömét fejezte ki, hogy a külügyminiszterek megegyezésre jutottak a kisebbségvédelmi dokumentumról. Magyarország sürgeti, hogy a ktsebbségvédelmi dokumentumot az EBEÉ-vel és az Európa Tanáccsal történt egyeztetés után legkésőbb novemberig fogadják el. A tanácskozáson felszólaló Németh Miklós, az EBRD alelnöke bejelentette, hogy a londoni székhelyű bank már 400 millió ÉCU értékben vállalta KEK-en belüli tervek finanszírozását, s kész további projektek támogatására. A KEK csúcsértekezlete lehetőséget adott Horn Gyula miniszterelnöknek, hogy közvetlenül beiktatása után kétoldalú megbeszéléseket folytasson a térség több államának kormányfőivel. A csúcsértekezlet kora délutáni zárása és a magyar küldöttség Triesztből történt elutazása közti néhány órában a magyar kormányfő Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel, Franz Vranitzky osztrák kancellárral, Jozef Moravőík szlovák, Václav Klaus cseh és Nicolae Vacaroiu román miniszterelnökkel tárgyalt. — Úgy érezzük, hogy a jelenlegi szlovák kormány részéről nagyobb a készség a megállapodásra, mint bármikor korábban, ugyanakkor tudjuk, hogy a szeptemberben sorra kerülő szlovák parlamenti választások a szlovák kormány mozgásterét egyre inkább behatárolják — mondta az MTI tudósítójának Kovács László külügyminiszter a kétoldalú találkozók után. A magyar—román kormányfői találkozó hosszabb volt, és a külügyminiszterek bevonásával zajlott. Mindkét fél egyetértett abban, hogy az alapszerződés kidolgozásában folytatni kell a szakértői egyeztető munkát. Horn Gyula (jobbról) és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a trieszti sajtótájékoztatón MTI-felvétel A nagyvilág hírei 4L Hármas csúcstalálkozót tartott a horvát, a boszniai és a török elnök, hogy megvitassa az együttműködés módjait, különös tekintettel a boszniai rendezési tervvel kapcsolatban várható szerb elutasításra. ¥ Kolerás megbetegedések miatt öt — név szerint nem ismertetett — várost egészségügyi karantén alá helyeztek az oroszországi Dagesztán- ban. Nem kizárt, hogy az egész kelet-kaukázusi köztársaságot vesztegzár alá helyezik — közölte az orosz tévé. Né Amit Horn Gyula és gazdasági miniszterei eddig mondtak és tettek, azt jelzi, hogy továbbra is elkötelezettek a gazdasági reformok iránt — állapítja meg a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) munkatársai által készített tanulmány, melyet pénteken terjesztettek az amerikai szenátus közös gazdasági bizottsága elé. ■Né Felújította Eszak-Ko- rea Dél-Korea elleni propagandáját, újra működtetni kezdte a két országot elválasztó pan- mindzsoni tűzszüneti övezetnél a hangszórókat. Né Rakétazáporral árasztották el Kabult szombat éjszaka a tá- dzsik nemzetiségű Bur- hanuddin Rabbani afgán elnök és muszlim hittudós ellenfelei. A támadás következtében 11 ember életét vesztette. VÉLEMÉNY Újságíró a bíróság előtt világ jobbik feléről. Nem, a kompromittálódott személyeket más ismérvek alapján jelölik ki. Ők a múlt négy-öt esztendőben másként gondolkodtak, mint a médiaháború mai győztesei, ennek megfelelően semmiféle kíméletre sem számíthatnak. Másként gondolkodó csak egyféle van: aki úgy gondolkodik másként, mint a mostani győztesek. A többi kompro- mittáltan gondolkodik. Lesz itt, ha kell, per is? Koncepciós per? ■ Egy régen kezemben járt, porlepte kötetért nyúlok a könyvespolcra. íróját 1937-ben bíróság elé állították, mert amit leírt, felháborította a hatalmat. Más kor, más politikai hatalom, tudom. De az indulat, az elemi erővel kitörő indulat hasonlatos a mostanihoz. A per az újságíró, a szociográfus Kovács Imre ellen — koncepciós. Eldöntötték előre: Kovács Imre kompromittálódott személy. Idézeteket olvasok, idézeteket írok ki a nagy vihart kavaró Néma forradalom című kötetből: „Pusztuló nép vagyunk. Nemrégiben mutatta ki egyik kiváló statisztikusunk, Móricz Miklós, hogy 1960-ig még növekedni fog az ország lakossága — nem mintha a nemzet regeneráló ereje feltámadna, hanem az idősebb korosztályok tartalékai és az élettartam általános meghosszabbodása a mai keretek fenntartása mellett némi szaporodással is biztat —, eléri a lélekszám a 10 milliót, utána azonban rohamos apadás fog beállni.” „Az elöregedő társadalomnak nincs feszítő ereje, sem robbanásra való készsége. Az öreg társadalom megelégedés, megnyugvás és kiegyenlítődés után vágyik... Hite, lelkesedése nincs: ideálokért nem harcol. Az öreg társadalom a halál dermedtségével, utolsó állomás egy nemzet életében.” „Madáchnak, a nagy látnoknak kezd igaza lenni: mi a népek közül már malomnak barmaként holtra fáradtunk, és a körből, melyben járunk, nem bírunk kitömi.” A bírósági tárgyaláson a bíróság elnökének ezt mondotta Kovács Imre: „Egy nép nem akkor hal meg, amikor már sírba teszik. Egy nép akkor hal meg, amikor kialszik benne egy szebb élet tudata.” „De miért általánosít? — szakította félbe a bíróság elnöke Kovács Imrét. —- Azt írja, közel van a nemzethalál.” Kovács Imre: „Én nem tudtam tovább nézni a kivándorlásban, szektákban, egykébe menekült magyarságnak ezt a szörnyű passzivitását. En fel akartam és fel akarom rázni nemzetem, nehogy ténylegesen bekövetkezzen a nagy tragédia.” Más helyzet, más kor, tudom. A fiatal újságíró azonban kompromittálódott. Az ítélet: három hónap fogház, három év hivatalvesztés, három évi politikai jogvesztés. Kenyérvesztés tehát. Becsukom Kovács Imre könyvét, amelyet valahogy ösztönösen emeltem ki négy esztendeje elhanyagolt, összetorlódott könyveim közül. Ma még megírhatom, mit olvastam ki belőle — a szerzője sorsából. Holnap? Gyártják már a kompromittáltak listáját, közelednek már a szőnyegbombázásra felszállt gépek. (Kosa Csaba)
