Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-18 / 166. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JÚLIUS 18.. HÉTFŐ Egy csetnikvajda „igazsága” Gyűliilködó' nézetek A Szerb Royalista Mozgalom nemrégen üstökösként robbant a szerbiai politikai életbe. Vezetője, Szinisa Vu- csinics a legszélsőségesebb kijelentéseivel hívta fel ma­gára a figyelmet, hiszen fasisztoid álláspontját a rezsim- hű sajtó erőteljesen szellőzteti. Olykor azonban ellen­zői is akadnak, de ezeket a lapokat, mintegy „helyreiga­zítás” címszó alatt, ugyancsak igyekezik felhasználni gyűlölköző nézeteinek terjesztésére. Nemrégen az egyik ellenzéki lapban a világ zsidósá­gáról, mellesleg a vajdasági horvátokról és a magyarok­ról szedte le a szenteltvizet. Azt erősítgette, hogy az ál­lam által a devizabetétesektől elrabolt dollármilliárdo- kat a szerbiai zsidók vagyonának teljes elkobzásával és értékesítésével kell megtéríteni, mivel az évszázad álla­milag „szponzorált” rablását az amerikai zsidó lobby hathatós hozzájárulásával valósították meg. A „nagy szerb igazság” is csak azért nem törhet ma­gának utat a világban, mert Izrael és lakosságának szer­te a világban élő nemzettársai kezükben tartják a földke­rekség médiáit és megakadályoznak minden, a boszniai háborúról szóló „valós” hír megjelenését. Az önjelölt csetnikvajda által hangoztatott vádak va­lósághűségéről kár beszélni, hiszen még Szerbiában is minden normálisamgondolkodó ember tudja, hogy kép­telenségekről van szó. A Szerb Royalista Mozgalom azonban előszeretettel lép hívei elé nem másutt, mint éppen Szabadkán, ahol több mint harminc nemzet és ki­sebbség él. Az észak-bácskai városban való gyakori vendégszereplése azonban nem hagyhatja hidegen első­sorban a horvátokat és a magyarokat, hiszen az előb­bieket usztasáknak, az utóbbiakat pedig gonosztevő fa­sisztáknak titulálja. Szerinte ugyanis a két szerbiai lak­tanyában magyar kiskatonák által elkövetett vérengzést a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének csúcsvezetése tervezte meg és a szerencsétlen fiatalok pillanatnyi elmezavarukban hajtották végre. Éppen ezért például Ágoston Andrást, a VMDK elnökét élet­fogytig tartó börtönbüntetésre kell ítélni, a horvát politi­kai szervezet vezetőjét pedig ők fogják átzsuppolni Hor­vátországba, de az is megtörténhet, hogy „más módon fognak gondoskodni róla!” A dióhéjban összefoglaltak alapján joggal tehetjük fel a kérdést: valóban túlzottnak tekinthető a délvidéki magyarok rettegése, különösen ha azt is tudjuk, hogy ennek a bizonyos Vucsinicsnak a politikai randalirozá- sát a hatalom egy szemrehányó „ejnye” nélkül tudomá­sul veszi? „ . (b. m.) Pe-ek lesznek majd? Meghurcol­tatások? Szellemi ellenfélre, politikai másként gondolkodóra ezen a tá­jon nemegyszer engesztelhetetle; nebb dühvei csaptak le, mint a köztörvényesre, aki csak lopott, erőszakolt, kést ütött a szomszéd oldalába. Távoli bombázórajok tompa zú­gását hallom. Ezt hallom ki a MU- OSZ televíziós szakosztályának élén álló újságíró nyilatkozatából, aki közli, hogy a Magyar Televízi­óban kompromittálódott személyek sorsáról az új vezetés dönt majd. Valakik tehát összeülnek — összeültek —, ösz- szállítanak — összeállítottak — egy listát, egy feketelistát, gondosan megtanácskozva: véletlenül se maradjon ki egyetlen bűnös neve sem. A vezetés aztán dönt. Fő- és jó­szágvesztés, Olmütz, vagy csak örökös kitiltás a Székház­ból. A médiaháború véget ért, s ha valaki komolyan vette volna a mérsékeltebb megnyilatkozásokat, nyugodtan éb­renlétre zökkenhet félálmából. A kérdés csak az, hogy a lé­zeres műtét vagy a szőnyegbombázás a kíméletesebb elin­tézési mód. A győztes majd kijelöli a kompromittálódott személyeket. Milyen jog, milyen fensőbbség, milyen er­kölcs nevében, nem érdemes firtatnunk — a győztes élni kíván győzelmi jogával. Csalatkoznék, ha a kompromittálódottak listáján talál­koznék olyan névvel, melynek viselője négy esztendőn át a nagyvilágba telexezte, telefaxozta a híradásokat, misze­rint Magyarország a szélsőségesek, az antihumanisták, a rasszisták hona, amely megérett arra, hogy kitessékeljék a Közép-európai csúcs Triesztben Az Európai Unió a végcél Politikai és gazdasági nyilat­kozat elfogadásával ért véget szombaton Triesztben a Kö­zép-Európai Kezdeménye­zés (KEK) egynapos csúcsta­lálkozója. A tíz tagállam kor­mányfőinek találkozója — a házigazda olasz kormányfő, Silvio Berlusconi értékelése szerint — nagyon szívélyes légkörben zajlott, eredmé­nyes és építő jellegű volt. A KEK létrehozásának és tevékenységének egyik fő célja az, hogy segítse a tagál­lamok európai integrálódá­sát. Ennek megfelelően a po­litikai nyilatkozat első he­lyen üdvözölte, hogy Auszt­ria az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Az európai integráció fo­lyamatában fontos lépés, hogy Magyarország és Len­gyelország kérte felvételét az Európai Unióba. Ez a tér­ség és egész Európa stabilitá­sának erősítésére is szolgál, s ezért a KEK azt a határo­zott óhaját fejtette ki, hogy az EU 1996-os kormányközi konferenciáját követően mi­nél előbb kezdődjön meg a tárgyalás a két ország felvéte­léről. Magyarország mint a Kö­zép-európai Kezdeményezés (KEK) alapító tagja tovább­ra is fontosnak tartja e fórum fenntartását. Ugyanakkor szükséges, hogy a KEK fog­lalkozzon a térség stabilitá­sát fenyegető problémákkal: a gazdasági, szociális nehéz­ségekkel, az ökológiai gon­dokkal és a nacionalizmus je­lenségével — hangsúlyozta a KEK trieszti kormányfői ta­lálkozóján elmondott felszó­lalásában Horn Gyula ma­gyar kormányfő. A magyar miniszterelnök rámutatott, hogy ezek a kér­dések nem csak az egyes or­szágokat, a térséget érintik, hanem „egész Európa ügyét képezik”. Örömét fejezte ki, hogy a külügyminiszterek megegyezésre jutottak a ki­sebbségvédelmi dokumen­tumról. Magyarország sürge­ti, hogy a ktsebbségvédelmi dokumentumot az EBEÉ-vel és az Európa Tanáccsal tör­tént egyeztetés után legké­sőbb novemberig fogadják el. A tanácskozáson felszóla­ló Németh Miklós, az EBRD alelnöke bejelentet­te, hogy a londoni székhe­lyű bank már 400 millió ÉCU értékben vállalta KEK-en belüli tervek finan­szírozását, s kész további projektek támogatására. A KEK csúcsértekezlete lehetőséget adott Horn Gyu­la miniszterelnöknek, hogy közvetlenül beiktatása után kétoldalú megbeszéléseket folytasson a térség több álla­mának kormányfőivel. A csúcsértekezlet kora délutáni zárása és a magyar küldöttség Triesztből tör­tént elutazása közti néhány órában a magyar kormány­fő Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel, Franz Vranitzky osztrák kancellár­ral, Jozef Moravőík szlo­vák, Václav Klaus cseh és Nicolae Vacaroiu román mi­niszterelnökkel tárgyalt. — Úgy érezzük, hogy a jelenlegi szlovák kormány részéről nagyobb a készség a megállapodásra, mint bár­mikor korábban, ugyanak­kor tudjuk, hogy a szeptem­berben sorra kerülő szlovák parlamenti választások a szlovák kormány mozgáste­rét egyre inkább behatárol­ják — mondta az MTI tudó­sítójának Kovács László kül­ügyminiszter a kétoldalú ta­lálkozók után. A magyar—román kor­mányfői találkozó hosszabb volt, és a külügyminiszte­rek bevonásával zajlott. Mindkét fél egyetértett ab­ban, hogy az alapszerződés kidolgozásában folytatni kell a szakértői egyeztető munkát. Horn Gyula (jobbról) és Silvio Berlusconi olasz minisz­terelnök a trieszti sajtótájékoztatón MTI-felvétel A nagyvilág hírei 4L Hármas csúcstalálko­zót tartott a horvát, a boszniai és a török el­nök, hogy megvitassa az együttműködés mód­jait, különös tekintettel a boszniai rendezési tervvel kapcsolatban várható szerb elutasí­tásra. ¥ Kolerás megbetegedé­sek miatt öt — név sze­rint nem ismertetett — várost egészségügyi ka­rantén alá helyeztek az oroszországi Dagesztán- ban. Nem kizárt, hogy az egész kelet-kaukázusi köztársaságot vesztegzár alá helyezik — közölte az orosz tévé. Né Amit Horn Gyula és gazdasági miniszterei eddig mondtak és tet­tek, azt jelzi, hogy to­vábbra is elkötelezettek a gazdasági reformok iránt — állapítja meg a Központi Hírszerző Hi­vatal (CIA) munkatár­sai által készített tanul­mány, melyet pénteken terjesztettek az ameri­kai szenátus közös gaz­dasági bizottsága elé. ■Né Felújította Eszak-Ko- rea Dél-Korea elleni pro­pagandáját, újra működ­tetni kezdte a két orszá­got elválasztó pan- mindzsoni tűzszüneti övezetnél a hangszórókat. Né Rakétazáporral árasztották el Kabult szombat éjszaka a tá- dzsik nemzetiségű Bur- hanuddin Rabbani af­gán elnök és muszlim hittudós ellenfelei. A tá­madás következtében 11 ember életét vesztet­te. VÉLEMÉNY Újságíró a bíróság előtt világ jobbik feléről. Nem, a kompromittálódott személye­ket más ismérvek alapján jelölik ki. Ők a múlt négy-öt esz­tendőben másként gondolkodtak, mint a médiaháború mai győztesei, ennek megfelelően semmiféle kíméletre sem számíthatnak. Másként gondolkodó csak egyféle van: aki úgy gondol­kodik másként, mint a mostani győztesek. A többi kompro- mittáltan gondolkodik. Lesz itt, ha kell, per is? Koncepciós per? ■ Egy régen kezemben járt, porlepte kötetért nyúlok a könyvespolcra. íróját 1937-ben bíróság elé állították, mert amit leírt, felháborította a hatalmat. Más kor, más politikai hatalom, tudom. De az indulat, az elemi erővel kitörő indu­lat hasonlatos a mostanihoz. A per az újságíró, a szociográfus Kovács Imre ellen — koncepciós. Eldöntötték előre: Kovács Imre kompromittá­lódott személy. Idézeteket olvasok, idézeteket írok ki a nagy vihart kava­ró Néma forradalom című kötetből: „Pusztuló nép vagyunk. Nemrégiben mutatta ki egyik ki­váló statisztikusunk, Móricz Miklós, hogy 1960-ig még nö­vekedni fog az ország lakossága — nem mintha a nemzet regeneráló ereje feltámadna, hanem az idősebb korosztá­lyok tartalékai és az élettartam általános meghosszabbodá­sa a mai keretek fenntartása mellett némi szaporodással is biztat —, eléri a lélekszám a 10 milliót, utána azonban ro­hamos apadás fog beállni.” „Az elöregedő társadalomnak nincs feszítő ereje, sem robbanásra való készsége. Az öreg társadalom megelége­dés, megnyugvás és kiegyenlítődés után vágyik... Hite, lel­kesedése nincs: ideálokért nem harcol. Az öreg társadalom a halál dermedtségével, utolsó állomás egy nemzet életé­ben.” „Madáchnak, a nagy látnoknak kezd igaza lenni: mi a né­pek közül már malomnak barmaként holtra fáradtunk, és a körből, melyben járunk, nem bírunk kitömi.” A bírósági tárgyaláson a bíróság elnökének ezt mondotta Kovács Imre: „Egy nép nem akkor hal meg, amikor már sírba teszik. Egy nép akkor hal meg, amikor kialszik benne egy szebb élet tudata.” „De miért általánosít? — szakította félbe a bíróság elnöke Kovács Imrét. —- Azt írja, közel van a nemzethalál.” Kovács Imre: „Én nem tudtam tovább nézni a kivándorlás­ban, szektákban, egykébe menekült magyarságnak ezt a ször­nyű passzivitását. En fel akartam és fel akarom rázni nemze­tem, nehogy ténylegesen bekövetkezzen a nagy tragédia.” Más helyzet, más kor, tudom. A fiatal újságíró azonban kompromittálódott. Az ítélet: három hónap fogház, három év hivatalvesztés, három évi politikai jogvesztés. Kenyérvesztés tehát. Becsukom Kovács Imre könyvét, amelyet valahogy ösztö­nösen emeltem ki négy esztendeje elhanyagolt, összetorló­dott könyveim közül. Ma még megírhatom, mit olvastam ki belőle — a szerzője sorsából. Holnap? Gyártják már a kompromittáltak listáját, közeled­nek már a szőnyegbombázásra felszállt gépek. (Kosa Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom