Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-16 / 165. szám

ú PEST MEGYE1 HÍRLAP SPORT 1994. JÚUUS 16., SZOMBAT 15 Döntés előtt Battán és a Fáy utcában Károlyi Gábor: Vasas? Svédország—Bulgária kisdöntő a labdarúgó-VB bronzérméért Brazília vagy Olaszország: negyedszer a trónon A világ a Los Angeles-i Rose Bowl-stadionra figyel holnap. Magyar idő szerint 21.30 órakor kezdődik a VB-finálé, amely nem mindennapi érdekességgel szolgál. Akár a bra­zil, akár az olasz együttes diadalmaskodik, négyszeres vi­lágbajnokká lép elő. Erre pedig eddig még nem volt példa. Előbb azonban a két meglepetéscsapat találkozik ma szin­tén a Rose Bowl-stadionban, hogy eldöntsék, mely együt­tes szerzi meg a világbajnokság bronzérmét. Az 1958-ban VB-döntőt játszott svédek és az ezen a világbajnokságon erőn felül teljesítő Bulgária szintén 21.30 órakor lép pályá­ra a harmadik helyért. A 3. helyért Svédország—Bulgária Svédország: Ravelli — Kaamark vagy Blom- qvist, Björklund, P. Ao- dersson, R. Nilsson — In- gesson, Schwarz, Mild, Brolin — K. Andersson, Dahlin vagy Larsson. Bulgária: Mihajiov — Cvetanov, Hubcsev, Iva­nov, Kiriakov — Bala- kov, Szirakov, jankov, Lecskov — Sztoicskov vagy Jordanov, Kosztadi- nov. Döntő Brazília—Olaszország Brazília: Taffarel — Branco, M. Santos, Alda- ir, Jorginho — Zinbo, M. Silva, Mazinho vagy Rai, Dunga — Be betű, Romário. Olaszország: Pagliuca — Benarrivo, Apolloni vagy Barest, Maldini, Mussi — Donadoni, D. Baggio, Albertira, Berti — R. Baggio vagy Massa- ro, Casiraghi. Az NB Il-es labdarúgó-bajnok­ság elmúlt szezonjában a harma­dik vonalból felkerült újoncok közül a Százhalombattai FC csa­pata végzett a legelőkelőbb he­lyen. A „nagy hármas” — Nagy­kanizsa, Zalaegerszeg, Dunaferr — mögött a negyedik volt a rangsorban a megyei együttes, messze túlteljesítve a célkitű­zést, azaz a középmezőnyben való megkapaszkodást. Ehhez az eredményhez természetesen a gólokra is szükség volt, s ebből a legtöbb Károlyi Gábor nevé­hez fűződik. A százhalombattai csatár a hajnokság során 17-szer talált az ellenfelek kapujába, és ez az NB II Nyugati csoportjának góllövő­listáján a harmadik helyet jelen­tette számára. Az utolsó forduló­ban a Keszthely játszott Battán, s a nézőtéren a Vasas NB I-es gár­dájának szakvezetői is ott vol­tak. A mérkőzés különösen jól alakult Károlyi számára, hiszen előbb fejesből, majd egy látvá­nyos lövésből szerzett gólt, így • Technikai okok miatt sakkrova­tunk hétfői számunkban jelenik meg. • A brazil fővárosban a váloga­tott sikerét ünneplő tömegbe haj­tott autójával egy fiatalember. Harminc embert ütött el, míg sike­rült balszerencséjére megállnia: a feldühödött tömeg megkövezte. Az egyébként ittas vezető bele­halt sérüléseibe. S A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség Végrehajtó Bizottsága há­rom fővel bővült. Chung Mong nem véletlen, hogy azóta is foly­nak a tárgyalások a két egyesü­let között. Tepszics Ignác, a Százhalom­battai FC ügyvezető elnöke el­mondta, tulajdonképpen nem a játékos képességei miatt húzó­dott el eddig a megállapodás, ha­nem az átigazolás feltételei kö­rül kialakult helyzet következté­ben, s ebben szerepet játszanak az anyagiak is. Százhalombattán egyrészt örülnének, hogy a saját nevelésű játékos az első osztály­ban léphetne a jövőben pályára, másrészt a pótlásáról nagyon ne­héz lenne gondoskodni. Ameny- nyiben létrejön az „üzlet”, úgy inkább az alacsonyabb osztály­ból próbál majd erősíteni az -SZFC, mégpedig fiatal tehetsé­gekkel. A Vasas legközelebbi edző­mérkőzésén Károlyi Gábor is­mét megmutathatja képességeit, s az információk szerint a jövő hét elején eldől a kérdés, azaz az érdekeltek aláírhatják az átigazo­lást. (oláh) Joon és Ricardo Teixeira mellett Per Ravn Omdal lett a testület tagja. • Az országos kajak-kenu baj­nokság július 29-én veszi kezde­tét Fadd-Domboriban. A rövid táv kivételével az összes .verseny­szám helyet kap a programban, lé­vén, hogy a sprintbajnokságot már megtartották. A verseny egyúttal az utolsó VB-válogató, így lehetőség -van versenyülésre, vagyis más-más klubot képvise­lők egy hajóba ülhetnek. Kerek 50 mérkőzéssel ala­kult ki a XV. labdarúgó-világ­bajnokság fináléjának két pá­rosítása, amelynek befejezé-' se: 3. helyért: július 16., Los Angeles, 21.30: Bulgária— Svédország. Döntő: július 17., Los Angeles, 21.30: Bra- zília—‘Olaszország. A helye­zésekért lejátszott világbajno­ki mérkőzések eddigi történe­te: I. VB: Uruguay (1930. júli­us 12—30.), döntő: . Uru­guay—Argentína 4-2 (1-2). II. VB: Olaszország (1934. május 27.—június 10.), 3. helyért: Németor­szág—Ausztria 3-2 (3-1), döntő: Olaszország—Cseh­szlovákia 2-1 (0-0, 1-1, 2-1). III. VB: Franciaország (1938. június 4—19.), 3. he­lyért: Brazília—Svédország 4-2 (1-2), döntő: Olaszor­szág—Magyarország 4-2 (3-1). . IV. VB: Brazília (1950. jú­nius 24.—július 16.), körmér­kőzések: Brazília-—Svédor­szág 7-1 (3-0), Spanyolor­szág—Uruguay 2-2 (2-1), Brazília—Spanyolország 6-1 (3-0), Uruguay—Svédország 3- 2 (1-2), Svédország—Spa­nyolország 3-1 (2-0), döntő: Uruguay—Brazília 2-1 (0-0). V. VB: Svájc (1954. júni­us 16.—július 4.), 3. helyért: Ausztria—Uruguay 3-1 (1-1), döntő: NSZK—Ma­gyarország 3-2 (2-2). VI. VB: Svédország (1958. június 8—29.), 3. he­lyért: Franciaország—NSZK 6-3 (3-1), döntő: Brazília— Svédország 5-2 (2-1). VII. VB: Chile (1962. má­jus 30.—június 17.), 3. he­lyért: Chile—Jugoszlávia 1-0 (0-0), döntő: Brazília—Cseh­szlovákia 3-1 (1-1). VIII. VB: Anglia (1966. július 11—30.), 3. helyért: Portugália—Szovjetunió 2-1 (1-1), döntő: Anglia—NSZK 4- 2 (1-1, 2-2, 3-2). IX. VB: Mexikó (1970. május 31.—június 21.), 3. he­lyért: NSZK—Uruguay 1-0 (1-0), döntő: Brazília—Olasz­ország 4-1 (1-1). Az akkori összeállításokat a mostani pá­rosítás kedvéért felidézzük: Brazília: Felix, Carlos Al­berto, Brito, Piazza, Everal- do, Clodoaldo, Gerson, Jair- zinho, Tostao, Pelé, Rivellino. Olaszország: Albertosi, Burgnich, Rosato, Cera, Fac- chetti, Bertini (Juliano 73. p.), Mazzola, Domenghini, Boninsegna (Rivera 84. p.), De Sisti, Riva. Góllövők: Pelé (18. p.), Gerson (65. p.), Jairzinho (70. p.), Carlos Al­berto (86. p.), ill. Boninsegna (87. p.). X. VB: NSZK (1974. júni­us 13.—július 7.), 3. helyért: Lengyelország—Brazília 1-0 (1-0), döntő: NSZK—Hollan­dia 2-1 (2-1). XI. VB: Argentína (1978. június 2—25.), 3. helyért: Brazília—Olaszország 2-1 (0-1), döntő: Argentína—Hol­landia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1). XII. VB: Spanyolország (1982. június 13.—július 11.), 3. helyért: Lengyelor­szág—Franciaország 3-2 (2-1), döntő: Olaszország— NSZK 3-1 (0-0). XIII. VB: Mexikó (1986. május 31.—június 29.), 3. he­lyért: Franciaország—Belgi­um 4-2 (2-1, 2-2, 3-2), döntő: Argentína—NSZK 3-2 (1-0). XIV. VB: Olaszország (1990. június 9.—július 8.), 3. helyért: Olaszország— Anglia 2-1 (0-0), döntő: NSZK—Argentína 1-0 (0-0). WorldCup USA94 Mi várható? A Bulgária— Svédország -3. helyért folyó mérkőzésen két, sikeresnek mondható szövetségi kapi­tány, Dimitar Penev és Tho­mas Svensson csapata küzd majd meg a bronzéremért. Kü­lönösen a bolgárok teljesítmé­nye nagyra értékelendő, hi­szen a VB legnagyobb szenzá­cióját okozták a címvédő Né­metország kiverésével. A nem­zetközi klasszist már elért Sztoicskov és Kosztadinov mellett újabb kitűnő játékoso­kat ismerhetett meg a világ labdarúgó-közvéleménye: Mi­hajiov, Jankov, Lecskov, Iva­nov, Szirakov, Kirjakov azok a futballisták, akiknek szereplé­se mindenütt érdeklődést kelt majd pályára lépésük alkalmá­val. Könnyen lehetséges, hogy többen közülük az új baj­noki évben már „idegenlégiós­ként” rúgják a labdát, azokon kívül, akik már ilyen irányban elkötelezettek, nekik valószí­nűleg a szerződésüket hosszab­bítják meg, s a fizetésüket emelik. A svéd válogatott meglepe­tést is okozott, meg nem is. VB-szereplése az utóbbi évek alapján már szinte elvárható volt tőlük, a szövetség vezetői­nek szerencséjük volt a Tho­mas Svenssonra rátalálással. Kitűnő csapatot alakított ki, amelynek minden részében megvannak a vezéregyénisé­gek: Ravelli (a VB talán leg­jobb kapusa), Ljung (a véde­lemben), Schwarz, Them, Bro­lin, Mild, H. Larsson (a közép­pályán), Dahlin, K. Andersson („ék” szerepkörben). A Brazília—Olaszország döntő nagy tétje az, hogy a fut­ballvilágban melyik lesz az a válogatott csapat, amely négy­szeres világbajnoknak mond­hatja magát, mivel mind a bra­zil, mind-az olasz válogatott már triplázott az 1958, 1962, 1970, illetve 1934, 1938 és 1982-es években. A jelenlegi erőviszonyok alapján a két válogatottnak egyaránt „áll a zászló” a győ­zelemre, nem számítana külö­nös szenzációnak akármelyi­kük jönne le győztesen a Rose Bowl-stadion zöld gyepéről. Arrigo Sacchi, illetve Carlos Parreira fényes sikerét jelente­né a Világkupa elhódítása, hi­szen Brazíliában 24, Olaszor­szágban pedig 12 éve várnak erre az újabb boldog napra, amelyet jövő évi naptáraikban bizonnyal piros számokkal je­lölnek be. Az esélylatolgatásnál min­denképpen elemezni kell a kü­lönböző csapatrészeket, a játé­kosegyéniségeket. A védelmek itt is, ott is ki­egyensúlyozottnak látszanak, a kapusokat is számítva. Nagy­jából hasonló a helyzet a kö­zéppályások soraiban, így min­denképpen arra a következte­tésre kell jutni, hogy azokon áll vagy bukik a mérkőzés sor­sa, akik eleve a góllövésre van­nak „kárhoztatva”... E tekin­tetben megintcsak majdnem „teljes egyenlőségről” lehet beszélni, azaz mégsem, mert míg R. Baggionak nincs az ő képességeit megközelítő társa, addig Romário oldalán Bebeto áll készenlétben, a Barcelona csillagáéhoz hasonló teljesít­mény elérésére. Persze az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy a tüneményes formába lendült, s akár a gólkirályság­ra is pályázó Roberto Baggio mindkettőjüket felülmúlja majd eredményességével. A nemzetközi világ a mérkőzés eredményén kívül ugyancsak figyelembe veszi ezt a körül­ményt, mert a csapatsikeren kí­vül nagyon elképzelhető az „egyedi szenzáció” is. Minden összevetve, ha szá­zalékban kifejezhetem az esé­lyeket, úgy 51:49 arányban a brazilok mellett voksolok. Va­lóban csak árnyalatnyi különb­ség fedezhető fel a riválisok között. Kérdés: ezt vajon tud­ják-e realizálni a dél-amerikai­ak? Hoffer József A labdarúgó-világbaj­nokság eseményei a leg­változatosabb érzelme­ket váltják ki az embe­rekből. A 24-es döntőbe jutott csapatok országok szerint megosztott szur- koióserege a helyszínen vagy otthon a televízió előtt szinte önkívületi ál­lapotban élte meg a mér­kőzések izgalmait Azon nemzetek futballrajon­gói, akik hazájuk váloga­tottjáért nem szoríthat­tak, a sportág szépségeit keresték, vagy szimpátia alapján választottak ked­vencet Egy azonban bi­zonyos: a labdarúgó-vi­lágbajnokság egy hóna­pon át .„sakkban tartot­ta” a földkerekséget A világbajnoki szervezőbi­zottság elnöke, Alan Ro­thenberg az élő példa ar­ra, hogy igen sokféle szempontból lehet meg­közelíteni a remek ese­ményt Számára ugyanis erőteljes elkeseredést je­lentett a címvédő német válogatott kiesése. Az ok egyszerű: a házigazdák gyakrabban látták nyílni a német turisták pénztár­cáit, mint a bolgárokét Következésképpen ez a vereség nem jött jól az üzleti szempontokat szem előtt tartó házigaz­dáknak. Az Egyesült Államokban érmekért játszó válogatot­tak eddigi VB-szereplése: Brazília Olaszország Svédország Bulgária 1930 6. 1934 14. 1. 8. — 1938 3. 1. 4. — 1950 2. 7. 3.­1954 5. 10.­­1958 1.­2. — 1962 I. 9.­15. 1966 11. 9.­15. 1970 1. 2. 9. 13. 1974 4. 10. 5. 12. 1978 3. 4. 13. 1982 5. 1.­­1986 5. 12. ­16. 1990 9. 3. 21. _ Polgárék nem válaszoltak Régen nem hallottunk a Polgár családról, még ponto­sabban a három kitűnő sakkozó leányukról. Most az­után megint lesz téma, hiszen pénteken nyilvánosság­ra került, hogy Tompa János, a magyar olimpiai csa­patok kapitánya nem jelölte egyik Polgár lányt sem a novemberben Szalonikiben esedékes következő sakk­olimpián való részvételre. Hogy miért is nem állnak a Polgár lányok a magyar olimpiai válogatott rendelkezésére? A válaszok sokasá­gát lehet papírra vetni, ám valamennyi megmarad a találgatások szintjén. A lényeg az, hogy Polgáréknak valami mindig nem tetszik, valami extra igényük csak adódik, amelyek kapcsán azután elég könnyű megsér­tődni. Főleg akkor, ha az illető hölgyek — némi atyai sugallatra is hallgatva — csak elhárítják az indulást. Jó példa erre az 1992-es hercehurca, amikor is szá­mos más „nehézség” mellett az is visszatérő téma (mondhatni követelés) volt a menedzser papa. Polgár László részéről, hogy az olimpiai csapatban szerepel­nie kellene az akkor még ukrán állampolgárságú Alek- szander Csernyin nagymesternek is. Ez akkor még nem történhetett meg, több okból is. Ma viszont Cser­nyin már teljes jogú tagja lehet a magyar férfi olim­piai sakkcsapatnak, hiszen néhány napja megkapta a magyar állampolgárságot. Ettől persze a Polgár lá­nyok még nem ülnek automatikusan asztalhoz Szaloni­kiben, egészen biztosan nem. Ha nincs Csernyin-ügy, hát valami más apró kívánság csak távol tartja a há­rom kitűnőséget. Amint Tompa János kapitány el­mondta, a szövetségből megküldött hivatalos felkérő levélre még csak válasz sem érkezett... Persze jómagam eléggé harcedzett vagyok Polgár- ügyekben, s mint ilyen (gyanítom, nem vagyok egye­dül), nem táplálok különösebb illúziókat Zsuzsa, Zsó­fia és Judit magyar színekben való sakkolimpiai sze­repléséhez. Egyébként nekem azok a sakkozók a szim­patikusak, akik nem a különbözőséget, hanem az azo­nosságot keresik. Ezért kedvelem például a 14 éves Lékó Pétert, aki ugyan Polgár Juditnál majd fél évvel fiatalabban lett a világ abszolút legfiatalabb nemzetkö­zi sakknagymestere, mégis minden extra óhaj nélkül hajlandó szolgálni a piros-fehér-zöld színeket. Remélem, Lékó Péter és társai megtartják jó szoká­sukat, s az alkudozások helyett a sakktáblát választ­ják. Ez esetben az eredmény majdnem másodlagos. Ha pedig még valami sikerféle is összejön, azt egysze­rűen csak ráadásként fogadnám... Jocha Károly Innen-onnan

Next

/
Oldalképek
Tartalom