Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-15 / 164. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 15., PENTEK Belgrádi hétköznapok Figyelmeztetés rakétával A szerbiai politikai csúcs- vezetés és a kőkemény ellenőrzése alatt álló tömegtájékoztatás unos-untalan hajtogatja, hogy a Kis-Jugoszlávia nem vesz részt az évszázad legbrutáli- sabb háborújában, s tulajdonképpen semmi köze az egészhez. Ennek ellenére a boszniai gyönyörű tájakon tucatjával esnek el a szerbiai önkéntesek és „önkéntesek” (akiket éppen oda vezényeltek). Ennek a piszkos háborúnak azonban már Belgrádra is kiterjedtek a következményei, s hol máshol, mint az alvilágban jelentkeztek a lecsapódások. A túl kisszámú ellenzéki sajtó újabban igencsak szellőzteti annak a magas rangú rendőrtisztnek a nevét és esetét, aki megzsarolta az egyik jól menő videoklub tulajdonosát és 500 márkát csikart ki tőle. A tulaj a belgrádi alvilágban ugyanakkor a biztonságiaknál is jelentős kapcsolatokkal rendelkezik. Idejében leadta a „drótot” az egyenruhásoknak, akik a bejáratnál megvárták főnöküket, lefegyverezték és alaposan ellátták a baját. A bűnjel birtokában nem volt módja letagadni az ,;ügyletet”, és az is megeshet, hogy bíróság elé kerül. Bár ennek igen kicsi az esélye, hiszen egy ilyen tárgyaláson a rendőrségnek az alvilággal való összefonódására vonatkozóan túl sok piszkos ügye kerülne napvilágra. Például az, hogy miért és hogyan kapott fegyverviselési engedélyt a szóban forgó videotéka tulajdonosa, kit vett a stuk- kerrel több alkalommal is célba, s minderre az alvilági összetűzésekre miért nem reagáltak a biztonsági szervek. Az említett létesítmény valakinek nagyon a bögyé- ben van, mert már többször is meglátogatták egy-egy, piros színű Porschéből kilőtt golyó formájában. Nem régen egy vállról indítható légelhárító rakétával adtak nyoma- tékot „védelmi” szándékuknak. Minderről a rendőrség mélyen hallgat, ami azonban a tisztességes polgárokat nem nyugtatja meg. Egyre jobban rettegnek azoktól, akik védelmére szorulnak. (b. m.) „Éltem, és ebbe más is belehalt már” — jutnak eszembe József Attila szavai, amikor a Pest Megyei Hírlap leendő kormány távolában küzd fennmaradásáért, ami — lássuk be — kormányközeiben sem volt könnyű. Nem, mert a nemzeti, azaz centrumpolitikát fölvállalok a nemzetközi figyelem középpontjában állnak, hisz a Rákosi- és a Kádár-korszakban nem csak Magyarországot hirdették a megállapíthatatlan helyeken székelő, csak a jó Isten tudja, kiknek kedves szlogeneket, melyek szerint a magyar nemzet a fasizmus miatt kollektiven bűnös, hogy a magyar nemzet Hitler utolsó csatlósaként megérdemli a sorsát... Ezzel szemben 1990 után lehetőség nyílt arra, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, s ha mást nem is tehettünk, de emelt fővel kijelenthettük: Európa egyetlen nemzeténél sem alábbvaló a magyar. Ezt a fajta patriotizmust, ezt a nyílt hazaszeretetei az előbb emlegetett szlogeneket hangoztatok hihetetlen gyorsasággal minősítették át nacionalizmussá, ami csak akkor következett volna be, ha kijelentésünkhöz — egyetlen európai nemzetnél sem vagyunk alábbvalók — hozzáteszük ezt a szócskát: sőt. Ám nem tettük hozzá. A Pest Megyei Hírlap dolgozóinak — mint ez számtalan baráti beszélgetésen kiderült — a neveltetéséből fakad az a véleménye, hogy a magyar történelmet, a magyar irodalmat, a magyar népművészetet, ha egyszer lehetőségünk nyílik rá, az őt megillető helyre kell tenni, arra a helyre, ahol évszázadokon át állt Európa értékei között. Mindez nem lenne nehéz feladat akkor, ha a régi szlogeneket hangoztatok nem követnének el mindent annak érdekében, hogy nemzeti értékeink mégse kerülhessenek méltó helyükre. Tudomásul kell venni, nem lekicsinyelhető erővel állunk szemben. Nem, hiszen közéjük tartozik (szóvivőjük) a magyar sajtó döntő többsége, sokan közülük úgy, hogy tevékenységükről fogalmuk sincs, hiszen nyilván másfajta nevelést kaptak, mint amilyenről föntebb említést tettem. Ennek következtében a Pest'Megyei Hírlapnál tucatnyian dolgoznak olyan húsz év körüliek, akik itt kezdték pályafutásukat, s szorgalmukon kívül „csupán” tehetségüket és tisztességüket tudják megcsillantatni. Ebben a szerkeszBosznia tovább vérzik A tűzszünet csak fedezék Boszniai kormánycsapatok és szerb erők csaptak össze tegnap Bihac térségében, megsértve a kedden egy hónapra újra meghirdetett tűzszünetet — közölte az AFP az Unprofor- ra hivatkozva. Eric Chaperon őrnagy, az ENSZ-erők szóvivője elmondta, hogy a Bosznia-Hercegovina északnyugati részén elterülő Bihac - tól keletre, a Grabez-fenn- síkon szerda este és éjszaka 210 nagy erejű robbanást számoltak meg. Köny- nyűfegyverek ropogását is Érdekes riport hangzott el a minap az izraeli rádióban arról, hogy Galileá- ban, pontosabban Galilea nyugati felének festői szépségű vidékén, Naharija közelségében (a városban kétezer magyar él), létezik két arab falu, amelyben a lakosság meglepő módon magyar családneveket visel. Vannak Lajos családnevek, vannak István családnevek és más magyar nevek is. Péter Ferenc, aki a naharijai Magyar hallani lehetett; ez azt mutatja, hogy gyalogsági alakulatok is részt vettek a harcokban — mondta Chaperon. A dpa jelentése szerint a boszniai szerb erők tüzérséggel lőtték Bihac városát. Bihactól északra, Cazin- nál a Nyugat-Boszniában autonómiára törekvő pártütő muzulmánok csapatai és a horvátországi szerbek egységei boszniai kormánycsapatokat támadtak — közli a dpa. Bihaci vezetők felszólították Akasi Jaszusi ENSZ-megbízotKlub elnöke, megpróbált a dologgal komolyabban foglalkozni, és már hosszabb ideje kutatja ennek a két falunak a történetét.- Tudományosan még be nem bizonyított feltételezések szerint 11. Endre magyar király itt járt keresztes vitézei élén, és a magyar keresztesek egy részét Naharija szomszédságában két faluban letelepítette. Mindenesetre az egyik falut a mai napig is Magartnak hívják. A falu tat, hogy utazzon a muzulmán területi beékelődésbe, és személyesen győződjön meg az összecsapásokról. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az utóbbi huszonnégy órában muszlim fegyveres alakulatok minden boszniai arcvonalon folytatták harci tevékenységüket a szerbek ellen. Muszlim páncélosok ágyúzták Modrica északboszniai várost. E támadás következtében meghalt egy kisgyermek, három más személy megsebesült. lakosai magasak, szőkék és egyáltalán nem hasonlítanak a környékbeli arab falvak népére. A közösség megtartotta bizonyos értelemben ezt a tudatát, de Magyarországon nem tudnak róluk, és az ő tudatukban sem teljesen világos, hogy őseik miként kerültek oda. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos identitás- zavarok. Tény viszont, hogy az itt élők magyar családnevükön nem hajlandók változtatni. A nagyvilág hírei * Az új magyar kormányban a volt ellenzékiek együtt dolgoznak majd egykori kommunista üldözőikkel — mutatott rá tegnapi tudósításában a The Times hasábjain Adam LeBor, az újság Budapestre küldött munkatársa. * Megerősítette a szlovák külügyi tárca sajtóosztálya tegnap azt a korábbi értesülést, amely szerint július 7-én Pozsonyban a magyar és a szlovák fél néhány szakértője a bősi erőművel kapcsolatos kérdésekről tárgyalt a „kölcsönös tájékozódás szintjén”. * Románia kemény valuta tartaléka 2 milliárd dollár körüli — közölte a Rompres. Egyetlen vízummal utazhatják be a vízumköteles külföldiek az Európai Unió valamennyi tagállamát, ha az EU-tagok elfogadják az unió bizottságának tervét a közös vízumra. sfc Román—magyar kormányfői találkozóra kerül sor a ma Triesztben megkezdődő közép-európai kezdeményezés kormányfőinek csúcstalálkozóján. Magyar falu Galileában? VELEMENY Megszüntetni lehet, megtörni nem tőségben rovatvezetők, szerkesztők vannak, akik a Kádár-rendszerben, hála Istennek, még nem foglalkoztak újságírással. Ez a szerkesztőség a leglehetetlenebb körülmények között dolgozik, örökös küzdelemben a lap- terjesztőkkel, s mindezt nem azért éljük végig nap mint nap, mert imádunk hátrányos helyzetben lenni, hanem azért, mert valamennyien tudjuk: a magyar sajtó igenis szegényebb lenne a Pest Megyei Hírlap nélkül, s bízunk abban, hogy az az eszmeiség, amelyik lapunkat jellemzi, egyre szélesebb kört hódít meg, ami a magyar nemzet jövője szempontjából fontos. A Pest Megyei Hírlap elnémítása korábban az ellenzéki, ma a kormányt adó kétpárti koalíció, illetőleg a hozzájuk tartózó aktivisták célja. Ennek érdekében hozták létre a Pest Megyei Híreket, ami ellen nekünk természetesen semmi kifogásunk nincs, s nem is lehet. Ez esetben hozzáteszem: sőt! Ugyanis tiszteletben tartom a versenyszellemet, a másképpen gondolkodást, s Pest megye lakosságának azt a részét, amelyik egy olyan lapra lesz kíváncsi, amilyen a Pest Megyei Hírek. Éppen ezért sietve kifejezem jókívánságaimat, s kifejezem szándékomat, hogy igenis versenyezni, párbajozni kívánunk velük, de nem vérre menően. Jókívánságaim mellett felhívom szíves figyelmüket, hogy az első pillanatban szögezzék le: nem igazak azok a híresztelések, mely szerint a megye másik újságja, a Pest Megyei Hírlap megszűnik, merthogy róluk sem hiszem, nagyon vonzódnának az ilyenfajta diktatórikus, uniformizált megoldások iránt. Ha ők elsősorban azért hozták létre újságjukat, mert arra igény mutatkozik, akkor minden rendben van. Ám ha azért, hogy bennünket ellehetetlenítsenek, amihez elég jó partnernek tűnik Pest megye önkormányzata (tisztelet a kivételnek), akkor törekvéseiket becsülni nem tudom. Mi reménykedünk abban, hogy itthon, e hazában a föntebb vázolt magyar értékeket szolgáló szellemiségre szükség van, s reménykedünk abban, hogy a Pest Megyei Hírlap megszüntetésére, lehetetlenné tételére törő intézkedések, mint amilyen a címer megvonása is, egy normális társadalomban mellénk állítja a közvéleményt. Nyugodtan föltehetik a kérdést kedves olvasóink, hogy vajon ez, a magyar sajtó és politika által oly sokszor kirekesztett társaság, amelyik az anyagi javakban nemhogy nem dúskál, hanem egyenesen szegény, vajon mért zavarhatja úgy a maguk mögött pénzeszsákokat tudó szerkesztőségeket, pártokat. Nem járnak mesz- sze az igazságtól, ha arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy azért zavarjuk őket, mert zavartuk őket már kormánypártiként is, most meg aztán különösképpen. Sajnos az utóbbi négy év kormánya sem szívesen húzott markáns vonalat a patriotizmus és a nacionalizmus közé, s egyszerűbbnek tűnt az elmúlt négy évben megteremtődött újságírói műhelynek a szétverési kísérlete, mint az, hogy valaki egyszerűen kijelentse: a patriotizmus fényévnyi távolságra van a nacionalizmustól. E korábban gyáva, majd mára nyíltan ellenséges légkörben sem tudunk, s nem is vagyunk hajlandók lemondani józan patriotizmusunkról, s nem riadunk meg, ha ezt egyes gátlástalan lovagok, legyenek bár politikusok, ön- kormányzati képviselők vagy zsurnaliszták, nacionalizmusnak, fasizmusnak, antiszemitizmusnak vagy bárminek próbálják beállítani. Akik ezt teszik, valamennyien hazudnak, amit ők nagyon jól tudnak, hiszen a bizonyítékok rendre elmaradnak, avagy ha valaki, mint Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás megpróbálja bizonyítani, hogy lapunk „szélsőjobboldali hecclap”, azzal, mint e számunk 9. oldalán láthatják, hajlandók vagyunk nyílt vitába szállni. Ezek a viták sosem lehetnek károsak, már csak azért sem, mert a már emlegetett Rákosi- és Kádár-rendszerben a hazugságok olyan mértékben uralták el a közéletet, hogy teljesen érthető, sokan áldozatául estek. Nagyon bízunk abban, hogy Pest megye lakossága roppant szerencsés, hiszen több szempontból megvilágítva olvashat bizonyos eseményekről. Persze ehhez az kell, hogy a hatalom közelében a másik oldal ne a totális uralmat kívánja birtokolni. E törekvéssel függhet össze az is, hogy előfizetőinket, vásárlóinkat azzal riogatják: lapunk megszűnik. Ez ellen semmit nem tudunk tenni, nincsenek olyan eszközeink, mint amazoknak, de ha lennének sem tartanánk erkölcsösnek a bevetésüket. A küzdelmekbe persze „belehalhatunk”, de pont ez az alapállás tehet bennünket halhatatlanná... (Vödrös Attila)
