Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-02 / 153. szám
.«a XXXVIII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. JULIUS 2., SZOMBAT Lapszemle A kisegyházak léte Ferdinánd kánikulában figyelmeztetésnek is trónörökös Székely Adám írása tekinthető' véres kabátja (2. oldal) (9. oldal) (13. oldal) Felkérésre békéltethetnek Lapunkban többször is foglalkoztunk a péceli önkormányzat körül kialakult botránnyal. A jelek szerint a kettészakadt képviselő-testület egyik része sem hajlandó engedményeket tenni. — Mit tehet a köztársasági megbízotti hivatal? — kérdeztük Lucái Zsuzsannát, a törvényességi osztály vezetőjét. Csak békéltetési lehetőségeink vannak, amennyiben , az érintett felek egyike, vagy mindkettő erre felkér bennünket — válaszolta az osztály vezetőnő. — Válság- helyzetekben, ha például nem működik a hivatal, tehetünk bizonyos lépéseket, de a péceli esetben erről nincs szó. A munkavégzése alól felfüggesztett polgármester helyére a képviselő- testület megbízott egy személyt, a polgármester-helyettest, tehát az önkormányzatnak módjában áll meghozni a szükséges döntéseket. Van jegyző és kellő számú dolgozó is. Tudomásul kell vennünk, hogy a polgármestert felfüggesztették állásából; ennek jogosságát csak a munkaügyi bíróság bírálhatja felül. (both) Felfüggesztették a munkavégzés alól Inczédy Jánost Az elnök bírósághoz fordulhat Tegnap délelőtt összeült Pest Megyei Önkormányzatának Közgyűlése. A számos napirendi pont előtt megszavaztatták a csütörtöki tanácsnoki ülés beszámolójának előterjesztését, amelyben Inczédy János fölfüggesztését kezdeményezték a közgyűlésnél. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. Szegedi Pál soros elnök a személyi jogok megsértésének lehetősége miatt zárt ülést rendelt el. Inczédy János, a megye elnöke szót kért volna a szavazásra bocsátás előtt, de nem kapott. Erdélyi László főjegyző azonban igen, s vita nélküli szavazást kért a zárt ülés ügyében. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, s a rendkívüli napirendi pontot immár a nyilvánosság kizárásával tárgyalták. Közel másfél óra után megszületett a döntés, melyet Szegedi Pál soros elnök és Bányai Judit alelnök közölt az újságírókkal. Eszerint Inczédy Jánost, a Pest Megyei Önkormányzat elnökét azonnali hatállyal fölfüggesztették a munkavégzés alól, s ellene fegyelmi eljárást kezdeményeztek. Fölfüggesztésére a hatvanhat-hatvannyolc szavazó közül ötvenen, a fegyelmi vizsgálat lefolytatására ötvenketten szavaztak. Föl- függesztése a fegyelmi eljárás végéig tart. Ha a háromtagú fegyelmi bizottság — Szegedi Pál, Veres Mihály és Zsadányi Lászlóné — Inczédy Jánost a jogszabályi rendelkezések megsértése miatt vétkesnek találja, akkor munkajogi szankciókat foganatosíthatnak ellene (alapbércsökkentést, megrovást). Inczédy János azonban mandátuma lejártáig továbbra is betöltheti elnöki tisztségét, legyen bár a fegyelmi eljárás alapján elmarasztalható vagy vétlen. A döntést indoklandó Szegedi Pál utalt arra az anyagra, melyet a tanácsnoki bizottság dolgozott ki a csütörtöki ülésén. így a jelentésből (melyet a közgyűlés zárt ajtók mögött hallgathatott végig) kiderült: az elnök rendszeresen nem vett részt a bizottsági üléseken, nem képviselte a megyét elnöki szinten a különböző nem megyeházi gyűléseken, nyilatkozataiban bizonyos’ esetekben a közgyűlés döntéseivel szembehelyezkedett, az új szervezeti és működési szabályzat értelmében végrehajtandó kinevezéseket és megbízásokat nem tette meg, s nem válaszolt az interpellációkra. A felhozott mulasztások ügyében egyébként Inczédy Jánosnak módja volt a válaszadásra az említett tanácsnoki ülésen, ő élt is ezen jogával, ám válaszait a testület nem fogadta el. Bár, mint Szegedi Pál hangsúlyozta — érdemi válaszok esetén eltekintettek volna az ügy közgyűlés elé vitelétől. Eképp azonban a tanácsnoki bizottság határozati javaslatot tett az Inczédy János elleni fegyelmi eljárás megkezdésére. * Szegedi Pál és Bányai Judit beszámolója után megkérdeztük Inczédy Jánost is, hogyan fogadta a fölfüggesztését. — Körülbelül már egy hónapja sejtettem, tudtam, mit terveznek ellenem. Jómagam mindig a demokratikus önkormányzati irányítás híve voltam. (Folytatás a 4. oldalon) Dicséret a felcsernek A Semmelweis-nap alkalmából a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálatának harminchat munkatársát részesítették jutalomban és dicséretben tegnap a Roosevelt téren. Képünkön Juhász Gyuláné határőr törzs- zászlóst, a Budapesti Határforgalmi Igazgatóság egészségügyi felcserét köszönti Kónya Imre miniszter Krekács Róbert felvétele Gyivi kontra „Fészek” Csengetésem szakítja félbe néhány pillanatra a lurkók önfeledt lubickolását a Remete Katalin hivatásos nevelőszülő érdligeti családi házának kertjében felállított gumimedencében, hogy illedelmes köszönésüket követően újra belevessék magukat a kánikulai melegben enyhülést adó vízbe, s a játékba. Elnézem őket. A gyermekek arcáról boldogság, megelégedettség sugárzik: élvezik a nyár, a vakáció örömeit, nem véve tudomást a világ bajairól. Szerencsére sejtelmük sincs arról, hogy milyen feszültségek halmozódtak fel az elmúlt hónapokban a gyámságukat hivatalból ellátó Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet vezetői és a nevelőszülők azon csoportjai között, akik azonosulni mertek a bíróság által bejegyzett „Fészek” Nevelőszülői Egyesület célkitűzéseivel, azt vaílva, hogy a nevelőszü- lőség a családi élet és a nevelés természetes formája. — Ezt az igazságot képtelen elfogadni Soós Jánosné, a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megbízott igazgatója, aki munkáltatóként retorziókat alkalmaz a másképpen gondolkodókkal szemben, meg sem hallgatva érveiket — állítja tényekre hivatkozva Remete Katalin, aki tíz éve gondoskodik nem vér szerinti gyermekeiről. Jelenleg hét kiskorút lát el: az 5 éves „Öcsikét”, a 8 éves Mártát, a 12 éves Szilviát és Sándort, a 13 éves Zoltánt, a 15 éves Krisztinát valamint a 17 éves Brigittát. (Folytatás az 5. oldalon) Megjelenünk, tehát vagyunk Sokan buzgólkodnak ma azon, hogy ellehetetlenítsék lapunkat. Pest Megye Önkormányzata — egyes lapértesülések szerint — a baloldali Népszavát is kiadó Vico nevű cég által finanszírozott, most induló Pest megyei lapnak esetleg engedélyezni fogja a megye címerének használatát, s ugyanakkor lapunktól megvonja a használati jogát. Bár számunkra nem egészen világos, hogy egy régóta működő, s főként a megyében terjesztett napilaptól, amely nevében is megyei, milyen alapon lehetne megvonni e jogot, s átruházni egy olyan lapra, amelyről még azt se tudni, mi fán terem, ám ez legyen a megyei önkormányzat gondja. Mi még ettől Pest Megyei Hírlap leszünk, s nem félünk a riválisoktól, még akkor sem, ha e pillanatban a mienknél magasabb jövedelmekért csalják el munkatársainkat. A jelek szerint egyenlő esélyekről nem beszélhetünk, ennek ellenére szívesen állunk elébe a megmérettetésnek, mert ha a verseny csak valamelyest is korrekt eszközökkel folyik, abból hasznot húzhatnak az olvasók. Szeretnénk megnyugtatni az értünk aggódókat: e pillanatban nem áll fenn a veszély, hogy lapunk bármi oknál fogva megszűnne, szellemisége megváltozna, hogy a magyar sajtópalettáról eltűnne az a szín, amit képviselünk. Igaz, viharos időket élünk, félelmetes villámok csapódnak a közelünkben, azonban ha erre figyelnénk, könnyen elfeledkeznénk legfőbb teendőnkről: a hiteles tájékoztatásról. Dolgozunk tovább, a legjobb meggyőződésünk szerint. Bánó Attila 150 éves a nemzeti ima Himnuszunk ünnepe a. f-A* Illusztrációnkban a Himnusz pályamű mottója: „Itt az írás, forgassátok érett ésszel, józanon.” Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója 1844. februárjában — a reformkor nemzeti értékeket szem előtt tartó mozgalmainak nem kis eredményeként — pályázatot hirdetett Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére. A nemes versengésre tizenhárom pályamű érkezett, köztük Erkel Ferenc pályaművével, amely elnyerte a húsz arany páiyadí- jat. A magyarság nemzeti imájává lett Himnuszt első alkalommal 150 évvel ezelőtt, 1844. július 2-án játszották közönség előtt — a Nemzeti Színházban. Zene- és irodalomtörténészek tudni vélik, hogy a mestert a színház igazgatója vette rá, hogy induljon a pályázaton (állítólag rázárta a szobája ajtaját, s addig ki nem engedte, amíg meg nem született a mű); történeti adalék az is, hogy a zsűri tagjai nem csupán a pályamű zenéjéből, hanem a kézírásos mottóból is felismerték a szerzőt... akit istenítettek, szerettek. Egyszerű volt tehát a döntés. Százötven év távlatából mi mást mondhatunk: Isten adjon, és áldjon egyúttal, több hasonló „kivételezést” a magyarnak! (bágyoni)
