Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-12 / 161. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. JULIUS 12.. KEDD Elvonszolták, majd megbilincselték Büntetés véleménynyilvánításért Jogerős határozat alapján 3 ezer forintos büntetést róttak ki Toldi Miklós budapesti la­kosra. Az indok: garázdaság. Aki azonban azt gondolná, hogy Toldi Miklós vereke­dés miatt kapta a büntetését, téved. Egyszerűen csak a vé­leménynyilvánítás demokrá­ciákban megszokott módjá­val élt. De hogy pontosan mi is történt, arról magát a felje­lentettet kérdeztük. — A Demokratikus Char­ta tavaly március 14-re meg­hirdetett nagygyűlésén „szendvicsember”-nek „öl­tözve”, két, táblára festett fel­irattal adtam a jelenlévők tudtára a véleményemet az eseményről. — Mi volt a táblára fest­ve? — Az egyiken az állt, hogy „Konrád is csak Csur- ka”, a másikon pedig az, hogy „Harasztiból így nem lesz Petőfi”. Ezekkel sétál­tam a szónokok közelében. — Ami miatt eltávolítot­ták...? — A jelenlévők elkezd­tek kiabálni, hogy menjek onnan. Én persze nem men­tem, mire több rendező lé­pett oda, s távozásra szólí­tottak föl. Azt mondták, hogy az a hely a charta ve­zetőinek meg a díszvendé­geknek van elkülönítve. Ezt viszont semmivel, se kor­donnal, se élőlánccal nem jelezték, ezért a nagygyűlés idejére is közterület maradt, amelyről engem semmilyen indokkal nem küldhették el. így járt, akinek ellenvéle­ménye volt... Ezért nem voltam hajlandó engedelmeskedni nekik. Erre többen megragadtak, lerántottak a földre, majd hátra csavarták a kezem, ki­vezettek a térről, megbilin­cseltek, s bekényszerítettek egy civil rendszámú Ladába. — Ezek szerint mégsem rendezők lehettek, hiszen bi­lincs volt náluk. — Nyilvánvalóan nem, bár nem igazolták magukat. Hamarosan pedig a Kecske­méti utcai rendőrség fogdá­jában kötöttem ki. Ott már hivatalosan is felfedték kilé­tüket... Mintegy két óra el­teltével felvették az adatai­mat, tudomásomra hozták, hogy eljárást indítanak elle­nem, majd elengedtek. — Mikor kapta kézhez a határozatot a megbüntetésé­ről? — Csaknem egy évvel a történtek után, idén márci­usban. — Gondolom fellebbe­zett a határozat ellen. — Igen, de előtte írtam egy levelet Göncz Árpád­nak, amelyben kértem, hogy tegyen meg mindent az ügy kivizsgálása érdeké­ben. Hamarosan megérke­zett a válasz, amely szerint a köztársasági elnöknek nincs joga beavatkozni a fo­lyamatban lévő szabálysér­tési eljárásokba. — Mikor válaszoltak a fellebbezésre? — Június végén. A do­log érdekessége, hogy maga az elutasítás — az ok­irat kelte szerint — egy hó­nappal korábban, még a vá­lasztások második forduló­ja előtt született... Az egész ügy egyébként szá­momra nem a pénzbüntetés kiszabása miatt sajnálatos, hanem azért, mert kísérteti­esen hasonló módszereket alkalmaztak a Demokrati­kus Charta nem egy neves személyisége ellen néhány évvel ezelőtt, amikor még nekik volt ellenvélemé­nyük... H. P. Vajon nekik mi a véleményük a másként gondolkodásról? Az elvtársak és a balhé Olvasom a Pest Megyei Hírlap ve­zércikkében, hogy előbb-utóbb vár­ható az ügynöktörvény halála, ami egyszersmind az ügynök halálát is jelenti. Mármint nem az ügynök drákói törvény(hozás) értelmében történő fizikai megsemmisítését (Is­ten ments!), hanem éppen ellenke­zőleg, ez azt jelenti: volt ügynök, nincs ügynök. Amíg politikai tőkét lehetett belőle kovácsolni, addig a szabaddemokraták, mint tudjuk, el­sőként javasolták a tövény megalko­tását. Most már, hogy kormányzati hatalomhoz jutottak, nincs szüksé­gük rá. Meg kell mondanunk, hogy eb­ben az ügynökügyben a szocialis­ták következetesebben és tisztessé­gesebben jártak el. Ők ugyanis kez­dettől fogva ellenezték a törvényt, pedig köztük nem is voltak ügynö­kök, minthogy az ügynökök nekik ügyködtek. Ä szocialisták persze mondhatnák: aki ilyen feladatot vál­lalt, vigye el a balhét. De Horn elv­társ megmondta: „együtt sírunk, együtt nevetünk, és együtt visszük el a balhét, elvtársak!” Ezzel szemben a szabadmadarak esetében nyílt titok ma már, hogy hol fészkeltek, miként az is, hogy amikor erőteljesen követelni kezd­ték az ügynöktörvényt, akkor ponto­san tudták, hogy miért tették. A régi ellenzék soraiból még mindig azoknak volt a legtöbb igazságérze­te, akik azt mondták: az ügynöktör­vény eleve csak igazságtalan lehet­ne, mert a lista hiányos, így egye­sek megúsznák az átvilágítást, míg mások nem. Lehet, hogy Horn Gyula komo­lyan gondolja, amit mondott, de va­jon mit vehet komolyan a koalíciós partner ígéreteiből? Mindenesetre a mostani kormánykoalíció egyesek szerint nem szerelmi házasság. Pedig szerelmi házasságok is végződnek vá­lással, s nem szerelmiek pedig gyak­rabban. Ennek a házasságnak az indu­lása láttán azonban jogosan fogalma­zódik meg bennünk, hogy ha ez a frigy zátonyra fut, nehéz lesz elkerül­niük a koalíciós elvtársaknak, hogy ne együtt vigyék el a balhét. Kiss István — Jó termés ígérkezik. Kíváncsi vagyok, melyik poli­tikus érdeme lesz A fene tudja, azt hiszem, megint mi vagyunk hatal­mon Jelenszky László rajzai E ljött hát a nagy helyezkedések kora, könyökkel, foggal és körömmel kell megküzdeni ebben a nagy hőségben, hát szánjuk vagy ne azokat, akik most ezen a nyáron lesznek a tűzhelyezkedés nagy bajnokai? Mert az szent igaz, pártatlanul élni ma nem lehet ná­lunk. Az (is) hazudik, aki a tárgyszerűség lobogójával próbál árnyékot teremteni a feje fölé. Le kell tenni a garasokat, ám az sem mindegy, hogy hová, főként, hogy mikor. El kell helyezkedni, lehető­leg olyan frontra menni, amely a közösség védtelenjeit menekíti. De ezen a nyáron, lám, tűzhelyeket változtatnak so­kan, és ebben a tűzhelyezkedésben egyetlen szempont­tá vált számukra ama húsosfazék, melynek közelében meghúzódni olyan jó, legalább erre a négy évre, amíg... Amíg? Hát itt van döntésközeiben magyar milliók sorsa, és ennek a megoldása nem a tűzhelyezkedőkre vár, soha nem is bízatott törtetőkre a nemzeti sors. Vagy igen? Bizony igen, s nem is olyan régen. Kemé­nyen meg is fizetett miatta ama „dolgozó nép”, mely­nek a nevében harsánykodott a tűzhelyezkedők egész tagkönyves serege. Itt seregei, sok pici lábon csörtet egy gyerekcsoport Tűzhelyezkedők a Hősök terén. Jó pedagógusok hozták ide őket, s figye­lem, amint magyarázza rendre a hölgy a királyok, vezé­rek viselt dolgait. Nyelvem sem rebben, csak úgy „ki­mondom” belül, ajakmozgás nélkül. Mennyi szép ma­gyar gyerek. Hagyom őket, viszem a gondjaimat. Védtelenek és gyanútlanok. Ők az egyetlen, aki mellé a jövendőért el lehet(ne) szegődni, amolyan forradalmas elkötelezettséggel, ami­lyenről annyit hallottunk szónokolni az antivilágban. Másért nem érdemes. Sorok rendeződnek egy rendetlen országban, fölsora­koznak a győztesek, sorokat igazítanak a megzilált vesztesek, és tudván tudjuk, hogy nem marad ki senki a döntések elszenvedéséből. V annak, igen, akiknek most újból és igen könnyen hámlik a hárs, és vannak százezres sorai ennek a csepp nemzetnek, mely sorok ismét csak a nadrágszí­jak megszorításával tudnak reagálni az újabb kor­mány- és hatalomváltásra. Miért, hogy a nemzet nagy részének mindig ez az utolsó és sokaknál az egyetlen mozdulat: összébb húz­ni soványodó hasakon, horpaszokon az övét? A Dunában fürdeni nem lehet, annyit elértünk, és ha Isten segít, hát azt is megérhetjük, hogy akik 1977-ben aláírták a Bős—Nagymaros építményét, most be is fe­jezik azt, s majd kagylókat keresgélhetnek gyermeke­ink a Duna üres medrében, tétován... Nem rémképelek, csak néha megdidergek: 80 forint egy strandbelépő a gyermek számára. Felnőttnek 120, 150. De hát hol fürödjön ingyen? Ott lóg még az egyik választási plakát: a jelölt kis­ded gyermekecske feje fölé hajol, segíti... De ahol csak három gyerek is van, ott ki fizeti meg a napi 240 forintos belépőt a vakációban? Tűzhelyezkedők teremtik ma a kényelmesebb tűzhe­lyet, nem is egyet, az övéik számára. Egyet a hegyek­ben, egyet a Balatonnál, egyet jó erős iskola közelében a nagyvárosban. Úgy ám. S eregei a sok kisgyerek a Hősök terén. És félve gon­dolok arra: Talán éppen ezek lesznek egyszer majd a szigorú országgyűlési számonkérők. Czegő Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom