Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-11 / 160. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 11., HÉTFŐ 13 Kisebbségben Le kell vonni a tanulságot: kisebbségben vagyunk! Azok a pártok győztek, amelyeknek a nemzeti sorskérdések másodlagosak, és csak zavarják őket ezek a rövid távú anyagi érdekek elérésében. A ma győzött a holnap felett, a holnapután pedig érdektelen a mai közhangulatban. Hogy világosan lássuk, mi történt, ábrázoljuk a politikai élet szereplőit egy síkban, amely két tengelyre épül. A vízszintes tengelyen, a gazdasági élet szervezése szempontjából bal oldalnak számít az állami tulajdon túlsúlyára alapozott „tervezett” gazdaság, míg a jobb oldalon a magántulajdon túlsúlyára alapozott szabad verseny hívei foglalnak helyet. A függőleges tengelyen a két véglet: alul a nemzetietlenek (internacionalisták és / vagy kozmopoliták), felül a nemzetiek. Ez a két I A történelem által szám- . talanszor beigazolódott közhellyé vált a jeles magyar költők tragikus sorsa. Elég, ha csak a múlt század és azt követő idők költőire gondolunk. Az elmúlt négy évtized is bővelkedett indexre tett költőkben, akik mind az erkölcs, a tisztesség, de mindenekelőtt a nemzeti szellem megszólal- tatói voltak, de ki tudná megmondani, hogy hány és hány tehetség pusztult el a háborúk poklában vagy a börtönök mélyén. Az irodalom emlékezete számon tartja őket. De hol vannak a meg nem született remekművek, a nemzeti szellemet sugárzó költemények? Elég árrá gondolni, hogy Petőfi Sándor mennyi remekművel ajándékozta volna meg hazáját, ha nem éri el a tragikus halál. Az idő lassan befedi szürke fátylával az emlékeket, pedig az emlékek ébrentartására szüksége van az elődök példájából okuló generációknak. Gyóni Gézára jobbára csak a hetven-nyolcvan évesek generációja emlékezik. Az öregek még ismerték Gyóni újságírói és költői vénáját, sőt a kor hazafias ünnepélyein szavalták a háborús verseit, közöttük a leghíresebbet, a legdrámaibbat, a „Csak egy éjszakára” címűt. Ez a megrázó erejű vers az első világháború galíciai frontján, pontosan Przemysl várában íródott. De hiába csurgóit a fákról is magyar vér, hiába lett szép magyar vitézből fekete csontváz — miként a költő írja —, az iszonyatos áldozatok után Trianon következett, amelyet később követett Teherán, Jaltengely négy negyedre osztja a síkot: a bal felsőben vannak a nemzeti pártok (például MIÉP, NDSZ), a jobb felsőben a konzervatív pártok (pl. MDF, FKGP, és közel a függőleges tengelyhez a KDNP), a bal alsóban a szociáldemokrata irányultságú pártok (MSZP?) és a jobb alsóban a liberális pártok (az SZDSZ távolabb, a Fidesz közelebb a középpontjához képest). A jelenleg alakuló kormány- koalícióban a gazdasági bal és jobb (tűz és víz) szövetkezik a nemzetiet- lenség és a vallástal2nság alapján. A nemzeti érdek elsőbbségét vallók a holnapra készülnek. Hajlandók lennének zsíros kenyéren is élni, hogy a nemzet közössége erősödjön, fejlődjön. Ma még nem annyira a szabad verseny, mint inkább az állami tulajdon hívei, mert tudják, hogy 40 év alatt a tönkretett, elbutított nemzet csak elkótyavetyéli a vagyonát a hirtelen privatizáció során. Tudják, hogy az elmúlt négy év legnagyobb' veszélye a gyarmatosodás, a külföldi tőkének való önként behódolás. Ezért a külföldi tőkét csak a termelésbe akarja bevonni, és meg akarja tartani piacainkat. A nemzetiek a fő hangsúlyt az iskolára helyezik, mert ki kell nevelni az új, nem kádári generációt, amelynek mindaz már természetes, amit ma kimondani is félünk. Kisebbségben vagyunk. Tehát kisebbségi elveket, módszereket kell alkalmaznunk, hogy egyszer többségben legyünk mind anyagiakban, mind számarányunkban. A kisebbség, ha összefog, pozíciókat tud szerezni az üzleti életben és az állami hivatalokban. Egymást segítve érhetjük el, hogy érdemes legyen ebbe a népi-nemzeti kisebbségbe tartozni. (Lehet, ellenségeink maffiázásnak fogják ezt kikiáltani, de nem baj.) Mert ma hasznosabb kozmopolitának lenni. Ma a cseléd magyar a jó magyar Európában. „Európaivá válni” — ez azt jelenti ma, hogy a mezőgazdasági dolgozó fogja vissza a termelését és igyon import francia tejet, a gyári dolgozó vállaljon olcsó bérmunkát, hogy érdemes legyen idejönni, mert ha nem, akkor viszik a munkát tovább, keletebbre. A nép inkább vásároljon mindenféle import bóvlit, mint hogy termeljen „gazdaságtalanul”. A kutató vállaljon bérkutatást közös európai projektekben, vagy inkább szűnjön meg, mert minek egy ilyen kis országnak olyan sok kutató. Egyszóval a fogyasztó magyar a jó magyar. Hogy miből? Kölcsönből, privatizációs bevételből, kereskedésből, szolgáltatásból, turizmusból, akármiből, csak ne termelésből, mert az HISTÓRIA Gyóni Géza, a költő' és újságíró ta, Potsdam, végül betetőzte Párizs, amelyet álszent módon zúdítottak ránk az igazság és a népek önrendelkezési joga nevében. Ennek az „igazságos” döntésnek a következményei már láthatók a Szovjetunió szétesése, a balkáni háború és 1884. június 25-én született Gyónón. Édesapja, Achim András neve után őt is sokáig Áchim Gézának hívták. Édesapja Békéscsabáról került Gyónra, a szlovák evangélikus gyülekezet lekészének. Gyóni (Áchim) Géza származása a világ más részein fellobbanó tűzfészkek keletkezésében. Gyón községből, ebből a Pest megyei, többségükben szlovákok lakta faluból indult újságírói, költői útjára Áchim András helyi evangélikus lelkész fia, a magyar irodalom később félig beteljesedett gyönyörű ígérete. Száztíz évvel ezelőtt, a közép-kelet-európai — közelebbről a történelmi Magyarország nemzetiségi keveredésének tipikus példája, amely bizonyítja, hogy semmiféle soviniszta humbuggal nem lehet a nemzetiségeket egymás ellen ugratni. Áchim (Gyóni) Géza édesapja évszázadokkal előbb az Alföldre települt egyik szlovák család leszármazottja volt, aki azonban az alföldi magyar többség között is háborítatlanul megtartotta szlovák identitását. Kétszáz év alatt famíliája megmaradhatott szlováknak. Édesanyja Johann Becker pozsonyi tanító leánya volt, s ebből a nemzetiségi keveredésé házasságból született Géza, aki végül teljesen magyarrá vált. Édesapja úgy tervezte, hogy fiából papot nevel és megöregedésekor átveszi tőle a gyülekezetei, ezért érettségi után a pozsonyi evangélikus teológiára íratta be a fiát. A fiút azonban inkább az irodalmi vonatkozások érdekelték, mintsem a teológia vallásibibliai előadásai. Még csak elsőéves hallgató volt, de a helyi újságban, a „Nyugatmagyarországi Híradó”- ban már gyakran megjelentek egyáltalán nem vallásos ihletésű versei. Teológiai tanulmányait elhanyagolta és az újságírás, valamint az irodalom felé fordult. Minden jel arra mutatott, hogy Áchim Géza (ekkor még így hívták) nem lesz édesapja után Gyón evangélikus lelkésze. Közben Pozsonyban egy szerelmi ügyből és égy szerkesztőségi afférból eredően amerikai párbajba keveredett. Az eset kitudódott, és emiatt a teológiát elhagyni kényszerült. Végső soron ennek még örült is, mert semmi vonzalmat nem érzett a papi pálya iránt. Hazatért Gyónra, ahol egy ideig jegyzőgyakornokként dolgozott. Az irodalom és az újságírás azonban nem hagyta nyugton. Prózáival, verseivel különböző vidéki lapoknál publikált, majd az „Álsódabas és Vidéke” hegondot okoz, zavarja az Európai Házat. Kisebbségben vagyunk. A ’90-es választás ne tévesszen meg senkit. Akkor is kisebbségben voltunk. Az akkori győzelem csak a változtatási szándékot fejezte ki. A közhangulatjói lemérhető volt az ösz- szes nemzeti üggyel kapcsolatos hozzáállásból. A gulyáskommunizmusban kerültünk kisebbségbe, és még további évtizedekre kisebbségben leszünk. A választási eredményeket összegezve beláthatjuk, hogy alig vagyunk többen, mint a többi magyar- országi nemzetiség együttvéve, kevesebben, mint az erdélyi magyarok. Akár a kisebbségi pozitív megkülönböztetést is kérhetnénk, de a kulturális autonómiát mindenképp. Ha ’98-ban be is kerüln'énk a hatalomba, erre a kádári többségre csak rátukmálni lehet a nemzeti értékrendet, a közhangulat nem igényli. Meg kell várni a kádári generáció kihalását, és fel kell nevelni az új generációt. Hogy ebben az új generációban többségbe kerüljünk, ez a feladat. Ezért a magyarságunk mércéje csak egy lehet; hány gyermeket neveltünk fel keresztény, nemzeti szellemben. Váradi Lajos Károly Budapest Köszönet Szeretnék a Pest Megyei Hírlap hasábjain keresztül — a nyilvánosság előtt — köszönetét mondani a Szent Rókus Kórház professzorának, dr. Vörösmarty Dánielnek a rajtam elvégzett sikeres szemműtétért. Szeretném, ha az osztályán továbbra is együttesen dolgoznának az emberek . szeme világának megmentésén, a betegeket egyenlő bánásmódban részesítve. Ehhez kívánok jó erőt, egészséget a Rókus Kórház szemészeti osztályának. Köszönettel: Id. Ambrózy István Szigethalom tilap szerkesztésével bízta meg a laptulajdonos. Ekkor már Áchim nevét elhagyva Gyóni néven szignálta az írásait. Születése és kora ifjúságának helyéről választotta a Gyóni nevet. Ez a névváltoztatás jelentős cselekedet volt részéről, hiszen kétszáz évre visz- szamenőleg tót (későbbi szóhasználattal szlovák) ősökkel büszkélkedhetett, akik a Felvidék hegyei közül lehúzódva az Alföldön telepedtek le. Az Áchim- ősök, magyar környezetben kétszáz éven át megőrizték a nyelvüket és a szokásaikat. Áz Áchim család kétszáz éven át bántatlanul, teljes megértésben élt együtt a magyarokkal, s megszokta, megszerette a toleráns magyarokat. Az ifjú Áchim Gézában így érlelődött a magyarsággal együtt érző gondolat, s az elhatározás, hogy végleg elkötelezi magát az újságírás és a költészet mellett. Ezer- kilencszáztízben egy soproni barátja hívására a „Soproni Napló”-hoz szerződött. (Folytatjuk) Kelenváry J. László A vármegye szervezeti szabályzata Az 1867-es kiegyezést követően a vármegyékben is helyreállt a törvényes állapot. Pest megyében is megalakult a megyebízottmány mint ön- kormányzat, mely önállóan intézte a törvények és rendeletek végrehajtását. 1867 júniusában Beöthy ÍMjos alispán vezetésével elkészült a megye új közigazgatási és törvénykezési szervezete. Az elkészült javaslatot a megye 1867. július II-én összeülő' közgyűlése vitatta meg. Az új szabályzat leszögezte: „a megye önkormányzati hatóságát a közigazgatási téren köz- és kisgyűlé- seiben közvetlen önmaga, közvetve pedig szabadon választott és felelős tisztviselői útján gyakorolja” A megyei rendes közgyűléseket évente négy alkalommal kell összehívni — tartalmazta a határozat. Ezzel Pest megye visszatért korábbi, 1849 eló'tti gyakorlatához. A szabályzat a megyei tisztségeket is felsorolta; „első helyet foglalnak a megyének alispánjai”, a további főbb tisztviselők és hivatalok: a másodalispánok, a jegyzői hivatal (főjegyzők és aljegyzők), a tiszti ügyészi hivatal, a számvevőség, a megyei iktató hivatal, a levéltár, a fő- és alszolgabírók, a polgári törvényszék és telekkönyvi bíróság, az árvatörvényszék, az adóügyi közigazgatás és a közbiztonsági szolgálat. Pest vármegye ekkor 5 járásra oszlott: a vácira, a pestire, a pilisire, a soltira és a kecskemétire, a járások élén a főszolgabírók álltak. Pogány György