Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-01 / 152. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS /., PÉNTEK 13 Keresik lapunkat Lapjukat az első kiadástól járatom. Igazságos, nagyon kedvelt újság. Veszélyben van a kiadása, a kommunista banda meg akaija szüntetni. Ne engedjék. Javaslatom: gyűjtsenek aláírásokat az egész megyében, faluban. Ha nem kapjuk a lapot, tüntetni fogunk. Ne engedjünk a kommunista bandának. Erre kérem magukat 80 évesen. Mátyus János Budaörs * Napok óta szeretném lapjukat megvásárolni, az újságosoknál azonban nem kapok. Mindenütt arra hivatkoznak, hogy csak egy példányt kapnak naponta, hiába rendelnek többet, pedig volna rá kereslet, különösen azóta, amióta megszűnt a Pesti Hírlap. Kérem, reklamációmat vegyék tudomásul, és tegyenek lépéseket a hiányosság megszüntetésére, sürgető igényeink kielégítésére. Intézkedésüket előre is köszönöm: Heinty Pál Budapest Sajtó és etika Í A korábbi uniformi- t zált sajtó hiányát rek- \ lámátokról jutott eszembe az alábbi anekdotaszerű élményem: Vácon, tőszomszédságunkban lakott Neumann Mór, egykori ecetgyáros. Szinte egész családját elveszítette a holocaust szörnyű éveiben. Ő maga úgy menekült meg, hogy (Kellér Dezső feketehumorával szólva: „lekéste az auschwitzi csatlakozást”... Öreg barátom, talán még a fasizmusnál is jobban gyűlölte a bolsevizmust. (Nota bene: a „felszaba-dúlás” ugyanis megszabadította minden vagyonától, sőt még az ávó is zaklatta, s mint „osztályellenségnek” a diósgyőri vasgyárban kellett kényszermunkát végeznie... A ’60-as ’70-es években — már aggastyánként — délelőttönként a kertben, az árnyas diófa alatt üldögélve olvasgatott. Kedvenc napilapja a Magyar Nemzet volt. Egy ízben átszóltam neki a kerítésen: „Neumann bácsi, mit ír az újság?” Felpillantott a nyugágyból és bölcs malíciával így szólt: „Kisfiam, csak három szó igazság van benne: „Ára 80 fillér!” De, ha a jó öreg történetesen a Szabad Népet vagy a Népszavát olvasta volna, akkor is csak azt mondhatta volna igazán! Ezért hát, inkább legyen változatos, sokszínű a sajtó, valóban legyen „a hír szent, a vélemény szabad”, de nem oly módon, mint ama liberális lepedő-lapunknál, akik ezt frázisként szajkózták csupán... A hír valóban a BBC etikai kódexe szerint: legyen szent, tárgyszerű. A hírmagyarázat — ha egyáltalán szükséges — pedig tisztességesen pártoskodó is lehet! A „Feketén-fehéren” című tv-műsorban Várkonyi Balázs éppen ezeket a kérdéseket feszegette, amelyek a mai Pest Megyei Hírlapban Bánó Attila írását motiválják. Lovas István érdekes támpontokat adott például a Soros-i portré jobb, teljesebb megismeréséhez. .. Történt ott hivatkozás a kö- zelmúltoeli, Vödrös Attila „Leszámolás előtt” című írására is. A Bánó Attila által kifogásolt csalános sajtószemle ténye pedig egyenesen felháborító!! Időről időre azt hisz- szük, hogy most már olyan mélypontig jutottak ezek a sajtószemélyiségek az etikát- lanságban, amely már negative nem fokozható... Azután mégis újból és újból meg tudnak lepni (és cáfolni!) bennünket! Szinte bántó némelyük sekély kisstílűsége. Vajon ezt tanulják a MÚOSZ — „Bálint György — újságíró iskolájában?! A néhány héttel ezelőtti, gödi sajtóesten a Bodor Pállal együtt szereplő „népsza- bis” gazdasági újságíró ugyan — elég rokonszenvesen — akkor azt mondta: „egy olyan korban, ahol nem lesz jobboldali sajtó, ahol Vödrös Attila is megírhatja véleményét, már nem szeretnék újságíró lenni!” Vajon komolyan gondolta? Lehet, hogy hamarosan szaván foghatjuk? Addig is reménykedjünk! Brezovich Károly Vác Gyalázni — álnévvel? Vácott születtem, 64 éves koromig a városban éltem. Több mint négy évtizeden át publikáltam a helyi lap(ok)ban, a várostörténeti gyűjteményem is számotteHISTÓRIA Halálának híre Bush elnökig jutott Újvárosi Ernő szomorú története (IX.) „Ez azt jelenti: értsük meg, a dolog komolyra fordult, most már nem babra megy a játék, nem bújunk el az ujjunk mögé, a Securitate kimutatja foga fehérjét. Rögtön elmentem Lászlóhoz, hosszasan beszélgettem vele, s abban maradtunk, hogy ezt a halálesetet föltétlenül értelmezni kell. Én úgy gondoltam, az lenne jó, ha László a presbitériumot feloszlatná — nem szabad más emberek életét is veszélyeztetni —, s egy bizottságot alakítana. De ezt akkor ő elvetette, azt mondta, nem szükséges, mindenki saját magáért felel.,, Szeptember 17-én volt a már elbeszélt temetés. Hogy megölték-e Újvárosi Ernőt, vagy halálba kergették, öngyilkos lett-e, vagy végeztek vele, mai napig is rejtély. De nem is ez a döntő fontosságú. Akár halálba kergették — aminek, úgy tűnik, kevés a valószínűsége —, akár meggyilkolták, mindenképpen áldozat. Mindenképpen mártír. Sorsa azt a rendszert vádolja, amály gátlástalanul, erkölcsi és jogi megfontolások nélkül „sakkozott” az emberek életével, s amelynek az adott pillanatban szüksége volt egy példa értékű halálra, hogy a már mindjobban éledő szikrát sikerüljön elfojtania. „Szerintem fölösleges tovább feszítgetni azt a húrt, hogy igazoljuk, valóban találtak-e benne feloldatlan gyógyszert. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de ez a lényegen mit sem változtat. Lehetett valakinek a halála oka, á halála eszköze golyó, elütheti autó, vagy agyonverhetik. Ha erre a helyzetre egy pontos szót kellene kitalálni, azt mondanám: Újvárosit megöngyil- kolták. Mint ahogy meggyőződésem szerint Visky Árpádot is. A hősnek semmit nem von le hős mivoltából, hogy öngyilkos lett-e, vagy a kivégzőosztag előtt végezte. Ott van Batthyány gróf, aki miniszterelnök volt, hát ő is öngyilkos lett. Igaz, nem halt meg, abban a szerencsében volt része, hogy mégis kivégezték. De ön- gyilkosságot kísérelt meg, borotvával felvágta az ereit. Ha ott meghal, ugyanolyan hős. Amikor valaki felméri magában, hogy vagy megsemmisüljön, vagy valami még rosszabb következik be... tehát nincs lehetősége ellenállni, és akkor jószántából azt mondja: íme, a tisztességes halált választom, még ha ez a halál önkezemtől jön is... Néha finnyásko- dunk az eszközöket illetően. Nem tudom, nem nagyobb nemességre vall-e egy ilyen öngyilkosság. Ha valakit eltesznek láb alól, abban nincs vállalás. Ha valaki képes egy ügyért meghalni, amikor más lehetősége nincs, akkor ez már vállalás.” A haláleset hivatalos magyarázata úgy szólt, hogy Újvárosi Ernő öngyilkos lett. Még azt is híresztelték, azért, mert cementet lopott, és az egyházhoz vitte, raktári hiánya volt (ha ez igaz lett volna, felhasználták volna az egyház ellen is, munkatársai egyébként is cáfolták). De hagyták, hadd terjengjen a gyilkosság lehetőségének sokakban rémületet kiváltó híre. „A hatalom kétszínű játékához kapóra jött az eset. Egyfelől biztosra vehették: ha egy ilyen embert találnak holtan a Vadászerdőben, aki mellesleg hangoztatta is valamikor, a felesége halála után, hogy ő is öngyilkos lesz, akkor akik körülötte voltak, megértik a jelzést, hogy vigyázzanak, mert ez a sors nekik is kijárhat. Másfelől a széles tömegeknek el lehet úgy adni a dolgot: mindig mondogatta, hogy öngyilkos lesz, hát most megtette.” És mégsem így sikerült. Újvárosi Ernő mártírhalálának híre villámgyorsan elterjedt az egész világon. A nemzetközi hírközlő szervek egyértelműen mint a Ceausescu-rendszer s annak fő támasza, a hírhedt Securitate áldozatáról számoltak be róla. Az ügy kezdett kínossá válni. A halott fiától, a beteg Tibortól ki akarták csikarni, hogy ismerje el: apja a saját kezével vetett véget az életének. „Engemet október folyamán háromszor hívtak. Ázt akarták, adjak nyilatkozatot, hogy édesapám öngyilkos lett, mivel a Deutsche Welle, a BBC, az Amerika Hangja s a Szabad Európa bemondta, hogy megölte a Securiate. És hogy én cáfoljam meg. Azt mondták, hogy meg is fognak verni, de végül aztán nem nyúltak hozzám. Én mondtam, hogy beteg vagyok, s akkor egyszer elhívtak a pszichiátriára, ott volt két civil sze- kus, s próbáltak rávenni, hogy nyilatkozzam: édesapám azért lett öngyilkos, mert én pszichés beteg vagyok. Aztán megfenyegettek, hogy elveszik a lakásunkat, mert túl nagy, s a húgomat is hívatták a rendőrségre... Azt hiszem, a külügyminisztérium akart adni egy ilyen értelmű hivatalos nyilatkozatot.” A művelt emberiség szemében gyilkos tettével önmagát minősítette a rendszer. Szűrös Mátyáshoz, aki ezekben a napokban az amerikai elnökkel tárgyalt, azonnal eljutott Újvárosi Ernő halálhíre, s ő — bízván a hírforrás igazságában — azt nyomban Bush elnök asztalára tette, hogy íme, mit csinál a román Securitate: Tőkés László körül most más halálesetek is történnek. Ez ugrásszerűén megnövelte a temesvári lelkész hitelét, és küzdelme teljesen más dimenzióban kezdett mozogni azáltal, hogy jelentőségét egy haláleset is hangsúlyozta. „A mártír halála mindenesetre olyan valami, amire még egy ilyen cinikus társadalom is felfigyel. Ezért talán nem túlzás azt mondani, hogy Tőkés László nyilvános vállalása vő. Műemlék vagy műemlék jellegű házait ismerem a tősgyökeres váci családok neveivel együtt. Ilyen névvel, Viktor Győző vagyis Győző Győző még a véletlen sem illethet senkit. Ezért megrökönyödéssel olvasom ezzel a névvel azt az olvasói levelet, ami az 1994. június 9-ei számban jelent meg és címe: „Jelentkezzetek közmunkára”. Mintha íróját ismerném, és úgy vélem, a lap korábbi belső munkatársa volt. Számítása szerint, miután az MDF alulmaradt a választáson, az általa alapított társaságok már nem fiietik a ráfizetéses megyei lapot és megszűnik. Köztudott, a lap irányzatával a KDNP-hez áll közel. Nem a nagy napilapok — Magyar Nemzet, Magyar Hírlap — példányszámainak akut csökkenésével és a vele járó ráfizetéssel foglalkozik. Azt az idegen sajtócézárok kifizetik. Visszasírja a régi szép időt, amikor a Pest Megyei Hírlap 100 ezer példányban jelent meg. De miképpen? Gyakorló üzemi könyvtárosként mondhatom, a vállalat terhére a megyei lap ingyenesen járt a pártirodára, a vállalati igazgatónak, a vszb-titkárnak, a személyzeti osztálynak és a könyvtárnak. A vállalat pénzügyi osztálya utalta át a váci Hírlap Irodának. A pártszervezet „elvárásos” alapon megkövetelte valamennyi osztályvezetőtől, hogy a Pest Megyei Hírlapot fizessék elő. A Pest Megyei Hírlap a kényszerítő körülmények miatt mintegy 20 példánnyal járt a gyárba. Vácott legalább 100 ilyen munkahely volt. Ilyen módszerekkel volt „olvasott” a lap és emelkedett a példányszáma. A lapot pártvagyonként kellett kezelni és év végén beszámolni eredményéről. A Győző Győző álnevű levélírónak a mondataiban pregnánsan érzékelhető a chartás líra: banda, sarokba szorított kutya, hátbavágás, menekülő patkányok, szakadjon rátok a szerkesztőségi kereszt stb. — „Tégy a gyűlölet ellen!” — így néz ki a gyakorlatban. Csak dicsérni lehet a lap szerkesztőségét, hogy okulásunkra, a demokrácia jegye alatt, ilyen gyalázkodó írást is leközöl. Petővári Gyula Budapest eseményt csinált az esetből, Újvárosi Ernő halála viszont az a pillanat volt, amikor ügy lett az eseményből.” „Ezerkilencszázkilencven januárjában volt egy isten- tisztelet Torontóban, ahol megemlítették édesapámat is, ezt bemondta Budapest, én is hallottam a Kossuth rádióból. S minden szeptemberben eljön Tőkés László Váradról, s megemlékezünk édesapám sírjánál az évfordulóról. Azóta minden évben megemlékeztünk, nagyon szép beszédek hangzottak el, és szép virágokat hoztak az emberek...” Emlékezők, vallomástevők: 1. Újvárosi- Tibor, Temesvár (1993. augusztus); 2. Sepsi Béláné, Temesvár (1993. augusztus); 3. Sepsi Béla, Temesvár (1993. augusztus); 4. Balaton Zoltán, Temesvár (1993. augusztus); 5. Borbély Imre, Temesvár (1993. augusztus); 6. Tóth Sándor, Temesvár (1993. augusztus); 7. Tóth Sándomé, Temesvár (1993. augusztus); 8. Tőszó Árpád- né Ugry Emese, Temesvár (1993. augusztus); 9. Gazda Árpád, Temesvár, (1993. augusztus). (Vége) Gazda József Ybl Miklós Foton A magyar építészettörténet egyik legnagyobb egyénisége Ybl Miklós volt A még fiatal művész tehetségét gróf Károlyi István hamar felismerte és 1845-től 1851-ig építészként alkalmazta. A hatalmas Károlyi-uradalomban mindenütt jelentős épületek hirdetik tehetsegét, élete egyik főműve azonban Fóton látható: ez a fóti templom. 1845-ben kezdődött el az építkezés és 1856-ban fejeződött be. A Szent István fcírd/v-templom neoromán stílusban, arab és mór motívumokkal díszítve épült fel. Értékével már a kortársak is tisztában voltak, Hunfalvy János, a Magyarország és Erdély eredeti képekben című nagy honismereti könyv írója így méltatta: „E szentegyház nemcsak Fótnak, de az egész országnak szolgál díszére, mert bizonyosan oly tiszta és nemes modorban se- holsem épüh nálunk templom az újabb időben, még az egri és esztergomi székesegyházakat sem véve ki” Károlyi gróf bőkezűsége és Ybl tehetsége szerencsésen egészítette ki egymást, a templom, a vele egyező stílusban épült földszintes plébániaház és iskola építészetileg harmonikus egészet alkot. Ybl bővítette a fóti kastélyt is, a Pollack Mihály által klasszicistává átépített kastélyt romantikus melléképületekkel bővítette. Károlyi kívánságának megfelelően a templom alá a grófi család végső nyughelyéül szánt kriptát tervezett kis kápolnával. Pogány György
