Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-08 / 158. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. JULIUS 8., PENTEK Nyári munka diákoknak Helyzetkép a lehetőségekről Ha nyár, akkor nyaralás... vagy nyári munka, teszik hozzá diákismerőseim, akikkel a nyári szünidő élményeiről beszélgettünk. Sok közép- és főiskolás diák megy el a nyári hónapokban egy-két hetes vagy hónapos munkára némi zsebpénzért, de olyan is akad, aki csak a kaland kedvéért teszi e nemes cselekedetet. Megkérdeztünk néhány intézményt arról, milyen munkát ajánlanak a dolgozni vágyó ifjaknak. Elsőként az Universitas Diákszövetség gazdasági vezetőjével, Szucsányi Lászlóval beszélgettünk a témáról. Elmondta, hogy az Universitas a 16. életévüket betöltött diákoknak ajánl munkát, azok közül is csak azoknak, akik valamely közép- vagy főiskola nappali tagozatos hallgatói. Tehát ide tartoznak azok a hallgatók is, akik valamilyen okból évet, féligazán nem kevés pénz — folytatja Szucsányi úr, majd hozzáfűzi: — Ez egy évekkel ezelőtt létrejött vállalkozás, amit csinálunk. Több mint 2000 tagunk van már, akik rendszeresen jelentkeznek dolgozni. Év közben is tudunk munkát biztosítani, erre elsősorban a főiskolásoknak van szükségük. Néhány évvel ezelőtt kalandvágyból mentek el a diákok dolgozni, vagy azért, hogy legyen egy kis zsebpénzük a nyaraláshoz. Most azonban sokaknak a megélhetéshez kell a pénz, hiszen olyan diákunk is van, akinek a szülei munkanélküliek és saját magának kell előteremtenie a tanuláshoz szükséges pénzt. Ezért sokan vállalják a délutáni, esti vagy hétvégi munkát is. Arra a kérdésemre, hogy pillanatnyilag mit tudnak ajánlani az érdeklődőknek, elmondja, hogy az éppen aktuális ajánlat mindig ki van függesztve a Budapest IX. kerület, Lónyay utca 34.-ben, a Meló-Diák Vállalkozásszervező' Szövetkezet faliújságján. Itt azt is megtudhatják az érdeklődők, hogy az adott munkáról melyik témavezetőt kell megkérdezni, hogyan lehet a szövetkezet tagjává válni. Figyelembe veszik majd az eddigi tudást (gépelés, nyelvtudás, számítógép-ismeret stb.), és eszerint ajánlják a diákoknak a nyári munkát. Aki a legrátermettebb A továbbiakban a Student Diákszövetkezetet kerestük fel kérdésünkkel: milyen munkát tudnak ajánlani a dolgozni óhajtó diákoknak? Dózsa Józseftől, a szövetkezet munkatársától kaptunk némi felvilágosítást. Elmondta, hogy náluk akkora a túljelentkezés a munkákra, hogy most éppen semmit sem tud ajánlani, de a jövő héten talán már jobb lesz a helyzet. Többnyire újságterjesztést, irodai munkákat, leltározást, szórólaposztást tudnak ajánlani a diákoknak, ezeket 120-140 forintos órabérért. Az adott munkát itt is az kapja meg, aki a legrátermettebb egy-egy feladatra. Sajnos sokaknak nem tudnak megfelelő állást bizosítani, hiszen 10 munkára 50 jelentkező akad. Ezért csak a türelmesek és a szerencsések jutnak hozzá az igazán jó helyekhez. Ahhoz, hogy élethű képet kapjunk a helyzetről, megkérdeztünk néhány középiskolás és főiskolás hallgatót, hol, mennyiért és mit fognak dolgozni a nyáron. Czibula Ágnes gimnazista elmondta, hogy az idén sajnos nem fog dolgozni, mert csak ügynöki állást kapott volna, azt pedig nem szívesen csinálná. Két évvel ezelőtt nagyon jó munkát kapott: a Margaréta katalógusáruháznál volt csomagoló. Szüret Itt a három hét alatt húszezer forintot keresett, ami most sem kevés, két éve pedig még sok is volt! Azt azért még hozzáteszi, lehet, hogy sikerül egy csokoládéüzemben elhelyezkednie augusztusban, ahol a csokit kell majd felcímkézni 15-18 ezer forintért egy hónapig. Persze, ez is valami! Szeredi Anna óvónőképző szakközépiskolába jár, több helyen is fog dolgozni az idén nyáron. Először a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon lesz, ahol a mellékeket kell majd kapcsolnia, illetve számítógépen is fog majd dolgozni. Ez nagyon könnyű munka — mondja —, de nem is vesznek fel rá akárkit, csak az itteni dolgozók gyerekeit. Ez napi hat óra lesz majd váltott műLányok a konyhában évet halasztanak intézményük nappali tagozatán. Mindezt azért kell tisztáznunk rögtön a beszélgetés elején — teszi hozzá Szucsányi László —, mert a már végzett munka nélküli fiataloknak nem mi biztosítunk munkát. Amit a diákoknak ajánlunk, az teljesen legális, a bér, amit magkapnak nettó kereset, hiszen az adót és a különböző társadalmi járulékokat mi fizetjük ki. Kapcsolatban állunk különböző bankokkal, állami vállalatokkal, kereskedőkkel, akik a munkát nekünk kínálják, mi pedig továbbítjuk ezt a kínálatot a diákok felé. Felmérjük, hogy ki milyen tanulmányt folytat, milyen iskolába jár, mihez ért, és megpróbálunk testre szabott munkát ajánlani az érdeklődőnek. Több mint százféle munkát kínálunk, ami természetesen állandóan változik, hiszen az egyiket betöltik, de közben jön egy másik lehetőség. Meló-Diák diákmeló A munkák jellegét tekintve igen gazdag a választék. Az egyszerű fizikai munkától az ügyviteli munkákig szinte mindenből lehet választani. Sokan vállalják a fordítást, tolmácsolást, de van, aki a marketingmunkát, vagy a szoftverfejlesztést keresi. Az ő igényüket is ki tudjuk elégíteni. Ami az órabéreket illeti, nem panaszkodhatnak a diákok, hiszen a 100-120 forintos órabér nettó keresetként Ahogyan a fiatalok vélekednek a munkanélküliségről Két héten át ügynökösködött •A munka hivatás legyen A lány elmélyülten böngészte az Expressz hirdetéseit. Néha aláhúzott egy-két sort, vagy bekarikázott egy-egy telefonszámot. — Van benne valami érdekes? — ültem le mellé. — Persze, két-háromszáz munkaajánlat — válaszolta. — Általában szép lányokat keresnek táncolni meg felszolgálni, vagy csinos, fiatal, érettségizett, intelligens hölgyet — takarítani. — Te milyen munkát keresel? — Olyat, ahol nem kell reggeltől estig dolgozni, és egér szén jól fizetnek. — Milyen képesítésed van? — Vendéglátó eladó. — Milyenek a lehetőségek? — Sokféle helyre lehetne menni, de a legtöbb helyen nagyon keveset fizetnek, ahol pedig jó a fizetés, ott irreálisan sokat kell dolgozni. Elég gyakran változtatok munkahelyet — épp emiatt — magyarázta. — Őszintén szólva a hirdetések útján csak egyszer találtam munkahelyet. Akkor két héten keresztül ügynökösködtem öngyújtókkal és ollókkal — mesélte. — Összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy visszaadjam egy tartozásomat, aztán abbahagytam, mert bevallom, nem túl felemelő érzés ócskaságokat eladni. — Nagyon fiatalnak látszol. Hogy-hogy nem tanulsz? — Nyolcadik osztály után szakközépiskolába jártam, de csak az első évet végeztem el. Megfogadtam, hogy soha többé nem megyek állami iskolába, ugyanis ezekben az intézményekben nem vesznek minket emberszámba. A képesítésemet is tanfolyam útján szereztem. Természetesen szeretnék leérettségizni, de ahhoz, hogy iskolába jáijak, meg kell keresnem a rá való pénzt, és a szüleim nem tüdnak ebben támogatni. — A munkaügyi központ állásajánlatait nézted-e már? — Igen, amíg munkanélküli-segélyen voltam — mondta. — Egyetlen olyan munkahelyet sem tudtak ajánlani, ahol adnak körülbelül huszonötezer forint fizetést. Máskülönben a munkaadók előítéletekkel fogadják azokat az embereket, akiket a munkaügyi központ ajánl. De fő az optimizmus — mondta vidáman. — Áki nagyon akar, talál magának munkahelyet, s némi ügyeskedéssel még pénzt is kereshet. — Voltam már pincér, dolgoztam bárokban, voltam tolmács, ügyintéző, áruházi- eladó és zöldséges — sorolta a huszonnégy éves fiatalember. — Utoljára egy külföldi kft.-nél dolgoztam, mindössze csak egy hónapot, mert kiderült, hogy a kft.-nek nincs pénze, s nem tudnak fizetni — mondta bosszúsan. — Azóta munkanélküli-segélyen vagyok, s a munkaügyi központ támogatásával iskolába járok. — Nem tudnál újra elhelyezkedni? — kíváncsiskodtam. — Biztos vagyok benne, hogy sikerülne, hiszen rengeteg munkahelyet kínálnak. A baj csak az, hogy ezeken a helyeken nem csinálhatom azt, amit szeretek — válaszolta. Sajnos az emberek többsége nem szereti a munkáját, egyszerűen csak kényszerűségből foglalkozik azzal amivel, hiszen valahogy meg kell élni — magyarázta. — Hogyan él meg a munkanélküli? — Az olyan mint én, nagyon nehezen. Engem ugyanis nem támogatnak a szüleim. Nagyon sok olyan fiatalt ismerek, akik a család állandó anyagi segítségével „vészelik” át ezeket a hónapokat, s a munkanélküli-segély csak zsebpénz az amúgy is vastag pénztárcában. És persze van egy olyan réteg, amelynek esze ágában sincs elhelyezkedni, a segély mellett összeszednek alkalmi munkával any- rtyi pénzt egy hónapban, hogy vidáman megélnek belőle. — Ezek szerint a munkanélküliek többsége csak a lustaság miatt nem dolgozik? — firtattam. — Nem, azért ezt nem mondtam. Egyszerűen rosszul van kitalálva ez a világ. Az emberek nem szeretnek dolgozni, hiszen nem szeretik a munkájukat. Ezért állandóan elégedetlenek a körülményekkel, s persze a fizetéssel. Én magam, még kevés pénzért is szívesen dolgoznék, ha azt csinálhatnám, amit szeretek — közölte mély meggyőződéssel. — Mivel szeretnél foglalkozni? — Zenével, színházzal, színjátszással — válaszolta. — Én most ezért tanulok, és ha évekig kell is nélkülöznöm az iskola miatt, akkor is el fogom érni, hogy a munkám a hivatásom legyen. Számomra ez az egyetlen elfogadható megoldás — mondta határozottan. Varga Csilla szakban, amiért tízezer forintot fogok kapni és ebédjegyet is. A nyár további részében pedig szőlőbe megyek dolgozni. Ott már többet kell dolgozni, hiszen egész nap kapálni, öntözni kell és a felesleges hajtásokat is le kell szednünk. Több gyerekkel leszek itt együtt, ezért egy hónapra 7-8 ezer forintot kapok majd. Nagy Kinga az egyik budapesti strandon kabinos. Ezt a munkát eléggé fárasztónak találja, mert egész nap állnia kell és a vendégekhez rohangálni. A tikkasztó hőségben nem mehet el úszni egyet, pedig ott van a medencétől karnyújtásnyira. De az a jó az egészben, hogy nyitás előtt és zárás után annyit úszik, amennyit csak akar, és még nincs is zsúfolásig tele a medence. Mindezt teszi egy hónapig 15 ezer forintért. Az iroda unalmas S. Hajnalka virágüzletben dolgozik óránként 80 forintért. Persze nem kell a munkában megszakadnia, hiszen ilyen melegben nem sok vevő téved be az üzletbe. Reggel kicseréli a virágok vizét, visszavágja a szárukat, azután kissé ki kell takarítani és várni a vevőket. Ha koszorút is kell csinálni, az már komoly munka, pedig ő csak a virágokat készíti elő hozzá. Az egészben az a fárasztó, hogy nem lehet leülni, egész nap állni kell. Á vevőkkel sem lehet akárhogyan bánni, kedvesnek kell lenni. Mégis szívesebben csinálja ezt a munkát, mintha irodista lenne, amit még unalmasnak is talál. Gangéi János büfében dolgozik a nagybátyjánál. Elmondja, hogy pont ilyennek képzelte az igazi kemény munkát. A nagy hőségben egész nap a lángos- sütő mellett melegedni, az ideges és éhes vevőket kiszolgálni, nincs is ennél borzasztóbb! De megéri, mert a nagybácsi ezer forintot ad naponta ezért a munkáért. János ebből a pénzből (ha összegyűlik elég) akar elmenni a barátaival augusztusban az olasz tengerpartra. Persze a szülei — látva fiuk igyekezetét — is adnak a nyaraláshoz némi zsebpénzt, de úgy gondolták, dolgozzon is a szórakozásért. Tanulja meg, milyen az igazi munka! így becsüli meg majd a pénzt és azt, amire költi. Simon Andrea
