Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-08 / 132. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. JÚNIUS 8., SZERDA 3 Defenzívában Minden ellenkező híresztelés dacára állítom; defenzívába szorulni nem is olyan szörnyű dolog. 1703-ban egy majdnem teljesen kivérzett és kifosztott ország nemzetei, magyarok, ruszinok és mások, elementáris erővel keltek fel, ahogy ma mondani szokás, a „padlóról”. Hogy elbuktunk, az más kérdés. 1848/49 telén a magyar honvédhadsereg iszonyú defenzívába került; ám ez a hevenyészve kiképzett, rosszul ellátott, hiányos fegyverzetű ármádia végrehajtotta a dicsőséges tavaszi hadjáratot. Hogy elbuktunk, az más kérdés. A híresen harcias síksági indián törzsek, mint a sziúk és a sájenek, akkor aratták legfényesebb győzelmeiket a világ legmodernebb hadserege felett, amikor úgymond védekező taktikából támadtak. Igaz, ők is elbuktak. De hagyjuk a véres példákat. A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István például igencsak defenzívában volt, amikor megírta a legendás „Blick-et”. A „haza bölcse”, Deák Ferenc, szintén defenzívából indult. Antall József éppencsak elfoglalta a miniszterelnöki széket, már defenzívában volt. (Kétszáz év múlva tanítani fogják, a politikai Miki egereket viszont nem; vagy csak lábjegyzetben.) Csak egyfajta vesztes van; aki annak is érzi magát. Hörömpő György István Szakszervezeti várakozás A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége elvárja, hogy az új kormány az ország valós helyzetének objektív feltárásával egyidejűleg, az érdekképviseletek bevonásával készítse elő az államháztartás évek óta húzódó reformját. Ennek során a költségvetési szempontok mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a társadalom szociális gondjaira éppúgy, mint a bérből és fizetésből élők érzékenységére — mondotta Szabó Endre, a szövetség elnöke. Ezután a szövetség napokban elfogadott állásfoglalása kapcsán ismertette: mit is várnak el az új kormánytól. Mint mondta: az érdekképviselet támogatja ugyan a gazdasági-szociális megállapodást, azt azonban nehezen tudnák elképzelni, hogy az ország gazdasági helyzetére hivatkozva befagyasszák a béreket, illetve elhalasszák a törvényben deklarált bértáblák bevezetését. Fegyveres fenyegetés Debrecenben Megtámadták a körmenetet! (Folytatás az 1. oldalról) Amikor a körmenet résztvevői a Szent Anna és a Varga utca sarkára érkeztek, egy állami rendszámú (AL 83-21), Mercedes típusú autó állt meg az éneklő sorfal mellett. A gépkocsiban ülők nyomdafestéket nem tűrő hangon szidalmazták, trágár jelzőkkel illették a körmenet résztvevőit, meg- gyalázva őket vallási érzelmeikben. Ezután — folytatta Nagy László — a vezetőülésen helyet foglaló személy is kiszállt a Mercedesből, s revolvert rántott elő, mellyel az emberekre célzott. „Lődd keresztül őket!" — hangzott egyik társa utasítása. Az, hogy a fenyegetés hatására sem alakult ki pánik, nem támadt véres összecsapás, tulajdonképpen csak a higgadtan viselkedő tömegnek volt köszönhető. — Mit tud tenni Ön, mint ügyvéd ebben az ügyben? — Elsősorban azért kerestek meg a KÉSZ-től, hogy segítségemet kérjék, ne engedjem, hogy valaki-valakik eltussolhassák az ügyet. Debrecenben is tudják, milyen széles körű kapcsolataim, kiterjedt baráti köröm van. Ami a jogi eljárást illeti, meg kell várni, amíg elrendelik az ügyben a nyomozást. Abban az esetben, ha csütörtökig ez nem történik meg, úgy magam kezdeményezem az ügy legfelsőbb ügyészségi kivizsgálását. Mellesleg feltételezhetően nem ismeretlen tettesekről van szó: egyrészről ugyanis a gépkocsi rendszáma segíthet a gyanúsítottak felderítésében, másrészről az lehet a kiindulópont a nyomozásnál, hogy az eset után egy rendőr őrszem is igazoltatta a gépkocsi utasait. — Érdemi intézkedés kell — zárta végezetül tájékoztatását Nagy László. — Beláthatatlan következményei lehetnek ugyanis annak, ha ilyen ügyet elhallgatnak, eltussolnak, vagy akár csak elintézetlenül hagynak hazánkban. M. É, Politikai fórum Balatonlellén A hat parlamenti párt vezető szakértőinek részvételével négynapos politikai fórum kezdődött tegnap Balatonlellén, a Bács-Kis- kun megyei önkormányzat szervezésében. Legutóbb még az ősszel e pártok képviselői a választási esélyeket latolgatták a leilei tanácskozáson, most az országgyűlési választások utáni helyzet értékelésére az önkormányzatokkal kapcsolatos elképzelések ismertetésére kérték föl a meghívottakat. A mintegy 150 önkormányzati vezető részvételével lezajló fórum napján Vastagh Pál, az MSZP országgyűlési képviselője, önkormányzati szakértő fejtette ki véleményét pártja közigazgatási elképzeléseiről. Mint mondta, semmi nem indokolja az őszszel esedékes választások elhalasztását. Ez persze attól is függ — tette hozzá —, hogy a parlament menynyire lesz egységes ebben a kérdésben. Feltétlenül át kell gondolni, hogy milyen szerepe legyen az ön- kormányzati középszintnek, vagyis a megyéknek. Már csak azért is — mondta Vastagh Pál —, mert ez iránt a legnagyobb a változtatás igénye. Rendezni kell a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok közötti, sokszor ellenségeskedő kapcsolatot, erősíteni kell a polgármesterek szerepét, s azt is fontolóra kell venni, hogy milyen összetételű legyen a megyei közgyűlés. Az önkormányzati köz- tisztviselők helyzetéről szólva annak a határozott meggyőződésnek adott hangot, hogy mindenki biztonságban érezheti magát, aki szakszerűen, a jogi előírásokat megtartva dolgozik. Megmenthető a Pesti Hírlap Eladni, vagy átadni? Az Országos Választási Bizottság beletalált Mi történt a szavazócédulákkal? (Folytatás az L oldalról) Azt sem tudom, hogy most merre bolyong a világban. Egyébként is korábban kizárólag a sakk területén működtünk együtt. — De tárgyalt a Pesti Hírlapról? Kivel és mit? — A 150 Év Alapítvány kuratóriumának elnökével és a lap főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogy hárman, az újvidéki Magyar Szó két egykori főszerkesztője és egy főszerkesztő-helyettese szívesen átvenné a lap irányítását. Már ott és akkor hangsúlyoztuk, hogy a 74 tagú szerkesztőségből senkinek sem mondanánk fel. Egyetlen kikötésünk, hogy a jelenlegi fő- szerkesztő és helyettese, akik irányítása alatt csődbe jutott a Pesti Hírlap, a továbbiakban nem tölthetik be tisztségüket. — Mi történne az eddig felhalmozódott adóssággal? — Értesülésünk szerint a nyomdának és a hírügynökségnek hozzávetőleg százmillió forinttal tartozik a szerkesztőség. Ennek ki- egyenlítése a mi gondunk lenne, de anyagi lehetőségeink korlátozottak, s ennél többre nem vállalkozhatunk. — Éspedig ? — A kuratórium álláspontja szerint ugyanis 450 millióért eladnák a Pesti Hírlapot, de az első tárgyaláskor nem tudtunk közös nevezőre jutni. A mi szándékunk ugyanis az újság vezetésének átvétele és nem megvétele. Ennek fejében három hónapos türelmi időt kérünk, mert számításaink szerint ennyire van szükség a pénzügyi gondok megoldásához. — Mi módon? — Elsősorban jelentős mértékben fokozni kellene a hirdetésgyűjtést, hiszen nem titok, hogy a lapok nagyobb része kiadásaik 70-80 százalékát ebből a bevételből fedezik, s a lapár csak a további költségekre elegendő. — Apropó, lapár! A Pesti Hírlap az egyik legolcsóbb újság volt. Ha sor kerülne az „üzletre", drágábban árusítanák? — Nem valószínű. Viszont vasárnapi számunkat olyan világhírű személyek írásaival „bélelnénk ki”, akik ma elsősorban a sport területén fogalommá váltak. Neveket egyelőre nem említenék, de a magyar olvasók minden bizonnyal szívesen olvasnák tudósításaikat, hiszen mindannyian valamikor jó tollú újságírók voltak. Ezért hisszük, hogy a vasárnapi szám dupla áron is olvasóra lelne, mi pedig ellensúlyozhatnánk a hétközi, olcsó példányokat. — Végül: mikor várható a végkifejlet? — Mi nem tágíthatunk azon elhatározásunktól, hogy — ismétlem — a lap vezetését vennénk át, s ennek fejében hajlandók vagyunk százmillió forintot felkínálni az adósságok törlesztésére. Egyébként az illetékesekkel úgy beszéltük meg, hogy új árajánlatot készítenek. Amennyiben továbbra is csak eladásról szándékoznak tárgyalni, valószínűleg a Pesti Hírlap a szervezésünkben nem kerülhet az olvasó elé. Személy szerint én ezt nagyon sajnálnám, mert ismerem az újságot, s biztos vagyok benne, hogy bizonyos fokú politikai „pályamódosítással”, erőteljes piackutatással és hirdetésszervezéssel, valamint körülbelül 60 000 példányban való megjelentetéssel életben lehet tartani Kossuth Lajos „hagyatékát” — mondta Kubát János. Both Mihály (Folytatás az I. oldalról) Simon Gábor, az MSZP jelöltje 21 további szavazatot kapott, de így is a harmadik, 8200 vokssal. A kifogást benyújtó Raskó György azonban azt is kérte eredeti beadványában az OVB-től, hogy amennyiben az érvénytelen szavazatok közül egyet is érvényesnek talál, vizsgálja át az összes — együttesen több mint 26 ezer szavazatot —, mivel szerinte a 77 helyi szavazókörben nem volt egységes az érvénytelen szavazatok elbírálása. A választási bizottság jelenlévő 13 tagja közül hét az átvizsgálás mellett döntött, öt ellenezte, egy pedig tartózkodott. Az Országos Választási Bizottság csütörtökön két órakor kezdődő ülésén vizsgálja át a körzet összes szavazatát. A Magyar Nemzeti Bank ezerkétszázötvenmillió schilling értékben kötvényt bocsátott ki, amelynek az ünnepélyes aláírására tegnap, a Magyar Nemzeti Bank székházában került sor. Az ünnepi aktuson aláíróként megjelent Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és OK Finsterwalder, a Creditanstalt-Bankverein képviselője MTl-felvétel A lopott pénz tiszta? Számomra különös, hogy milyen sokan teljesen természetes folyamatként fogják fel a Pesti Hírlap megszűnését Azt mondják, hogy ha egyszer nincs rá pénz, akkor teljesen természetes, hogy újság sincs, hiszen a Pesti Hírlap — hangsúlyozzák nagyon sokan — az Antall- és Bo- ross-kormány mellett tette le a voksot, azaz kormánypárti politikát folytatott. Ezzel kapcsolatban fölvetődik bennem a kérdés: a Népszabadság negyven éven át a kommunista rendszer mellett tette le a voksot, s amikor az 1990-es választásokon az megbukott, a Népszabadságnak volt rá pénze, hogy milliókat, avagy százmilliókat fizessen ki rádiós, televíziós és egyéb reklámokra. Volt rá pénze, hogy a példátlan méretű példányszám- zuhanás ellenére olyan módon tartsa magát talpon, amilyen módot kormánypárti lapoknak az Antall- és a Bo- ross-kormány nem tudott, de nem is akart megteremteni. Erős hát a gyanúm, hogy a Népszabaság, amely napok óta országos napilap, ám korábban szocialista volt, a mai napig is abból a rabion vagyonból tartja fönn magát, s költ tízes százmilliókat reklámra, amely hatalmas pénzösszegeket a kommunizmus idején az állampolgárok adóiból szedtek össze. Ez is mutatja, az elmúlt négy- évben ezekkel a lapokkal szemben a hatalom nagyon toleránsnak mutatkozott, olyannyira, hogy például a Magyar Narancsot (amelynek hangneme minősíthetetlen) az Antall-ka- binet pénzzel támogatta. Természetesen nem várom el, hogy a Horn Gyula vezette leendő kormány olyan újságokat segélyezzen, amelyek ellene írnak, hiszen ez a baloldali mentalitásban nincs benne. Rájuk inkább az jellemző, amit tegnapi számunk második oldalán olvasható publicisztikánkban már olvashattak: „Minket ne bíráljanak, majd bíráljuk magunkat, ha kell.” Sőt, ha uram bo- csá’ a Pesti Hírlapot megtámogatták volna, olybá tűnne a dolog, mintha demokráciát kívánnának Magyarországon. (Vödrös)
