Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-07 / 131. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 7., KEDD Megyénk legjobb hagyományőrzői ' ' 1 1 v Kik lesznek ott a világkiállításon? A tápiószecsői együttes lakodalmast adott elő A rendezvénysorozat célja, hogy a megyében működő nemzetiségi és hagyományőrző együttesek közül kiválassza azokat, amelyek a világkiállításon fogják képviselni megyénk művészetét. Pest megyében sok nemzetiség él egymás mellett, köztük többen a Galga-vidé- ken és Tápió mentén. Nagy András László, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ főmunkatársa elmondta, hogy ez a találkozó leginkább a „Ki mit tud?”-ra hasonlít, hiszen csodálatos dolgokat, csodálatos tehetségeket hozott felszínre. A hét végén Százhalombattán tíz énekkar és húsz néptáncegyüttes mutatkozott be; Érden pedig 48 népzenei együttes és szólista. Ez összesen ezernégyszáz résztvevőt jelent, akik lelkiismeretes gyakorlás, próbák és selejtezők után eljutottak a két helyszín valamelyikére. Láthattuk a már régóta ismert Bukovinai Székely Népdalkört és a Benta Népzenei Együttes produkcióját is. A hagyományőrző találkozón hatalmas sikert aratott a tököli Kolo együttes, Horvát László vezetésével. Az öt fiatalember olyan különleges népi hangszereket szólaltatott meg, melyek igen hangulatossá tették a szereplésüket. A dunaharaszti német nemzetiségi asszonykórus német dalokat adott elő harmonikakísérettel, a közönség velük együtt dúdolta az ismerős dallamokat. Utánuk a tápiószecsői hagyományőrző népi lakodalmasnak lehettünk vendégei. A piros szoknyás, főkötős, fekete kötényes, hímzett mellényes asszonyokkal és hófehér ruhás, kék kötényes lányokkal megtelt a színpad. A menyasszony fehér gyöngyös pártája csillogott- villogott, a legények kurjongattak, igazi falusi lagziban érezhettük magunkat. Az asz- szonyok házi süteménnyel kínálták a kedves vendégeket — a nézőtéren is. A Veresegyházi Asszonykórus és a Bokréta Tánc- együttest sem kellett senkinek bemutatni. Két-zöld ruhájukban az asszonyok, fehérben a lányok citerakísérettel énekeltek, táncoltak: kikityenben-kukutyonban, gyere rózsám a karomba... A szobi Danubius Táncegyüttes dunántúli csárdása is sikert aratott, de az üveges tánc — amit a lányok a pergő zenére roptak —• mindent felülmúlt. Fejükön boros üveggel, színes selyemszoknyában suhogtak, a piros szalagok a hajukban röpködtek, míg a közönség ritmusra tapsolt. A ceglédi Vadrózsa Cite- raegyüttes népdalcsokrot nyújtott át a hallgatóknak, de bemutatkozott az érdi művelődési központ és a 4. Számú Általános Iskola közös ifjúsági citerazenekara is. Szereplésük után a résztvevőkkel szakmai konzultációkat folytattak a szakemberek, mintegy értékelve a látottakat, hallottakat. így derült ki, kik azok, akikkel az idei fellépés után jövőre is találkozhatnak. Talán ők lesznek azok, akik a ’96-os expón képviselni fogják megyénk népi kultúráját. A kulturális napokon azonban nemcsak népművészek, hanem a képzőművészek is képviseltették magukat. Szombaton délelőtt Kéri Mihály festőművész nyitotta meg a Pest megyei Amatőr Képzőművészeti Tárlatot. Elmondta, hogy hoszszú idő után első szemléje ez a megyei autodidakta képzőművészeknek. A kiállítás alkalmat adott 50 alkotó bemutatkozására. Ezt a vizuális művészeti felvonulást is a Közművelődési és Információs Központ hirdette meg. A szakember arról is tájékoztatott, hogy a régóta itt alkotók egy része most újra jelentkezik, de egy fiatalabb generáció is megjelent a művészek között. A megye minden részéről jelentkeztek a kiállítani szándékozók; a képző- és iparművészet minden ágát (festészet, grafika, szobrászat, textilkészítés, kovácsoltvas tárgyak és népi fafaragás készítése) láthatjuk. Elsősorban festők jelentkeztek, ezzel szemben grafikát kevesen küldtek be, de ezek nagyon sokrétűek voltak. A pályázat minden megkötést nélkülözött, ezért is olyan sokszínű az Érden látható tárlat. Kiemeltek néhány különlegesen sikeres alkotót: Sz. Varga Agnes, Papp Sándor és Görög Béla festőt, Raffay István szobrászt és PATH kovácsmester részesültek elismerésben. A kiállítás június 25-ig az érdi művelődési központban látható. (simon) Az üveges tánc a szobi Danubius néptáncosainak tudását dicsérte Talum Attila felvételei Wolfgang Schivelbusch: Az írástudók alkonya Kötet a frankfurti iskoláról Wolfgang Schivelbusch írástudók alkonya című kötete a húszas-harmincas évek Frankfurtjának szellemi életét mutatja be, amely megtermékenyítőén hatott a világ szellemi életére, s főként a társadalomtudományokra. A kötet eddig jórészt ismeretlen élménybeszámolók, levelek, visszaemlékezések, híradások bemutatásával izgalmasan és olvasmányosan követi végig a frankfurti iskola létrejöttében szerepet játszó intézmények, orgánumok, személyiségek sorsát, a városhoz és az ország szellemi életéhez fűződő kapcsolatát, munkáját és a módot, ahogyan mindezt a fasizmus derékba törte. Manapság irigykedve olvasunk a művelt, új iránt fogékony és főként tőkeerős polgárságról, akik kezdeményezték és anyagilag támogatták ezeknek az intézményeknek a létrehozását, és persze a befogadó intézményekét is. A Társadalomtudományi Intézetet például Hermann Weil gabonakereskedő alapítványából hozták létre. Az intézet sorra-másra vonzotta Frankfurtba a liberális, baloldali értelmiségieket, és vált a modem szociológiai kutatás műhelyévé. A felszámolási jegyzőkönyvekből pedig arról a páratlan gyűjteményről értesülhetünk, amelyet ezeknek a tudósoknak a város köszönhet. 26 ezres katalógusuk például egyedülálló társadalomtudományi, gazdaságtörténeti és filozófiai könyvállományt, valamint ritkaság- számba menő kortárs aprótörténeti gyűjteményt mutat. A kötet nyomon követi a 36 ezres frankfurti zsidó közösség (a lakosság 6 százaléka) sorsát a Zsidó Tanház nevű népfőiskola sorsának bemutatásán keresztül. Az 1920-ban megnyitott intézmény a már-már asszimilálódott zsidóság önazonosságra ébresztését szolgálta, melyre a vágyat a szokásaikat változatlanul őrző, keletről bevándoroltak keltettek fel bennük. A város szellemi életének fontos részeként ismerkedhetünk meg a családi vállalkozásban működő Frankfurter Zeitung szerkesztőségi életével, a sokféle érzelmű és kötődésű munkatársi gárda által létrehozott sajátos arculatával. A kezdeményezőkészség és nyitottság jellemezte az újdonságnak számító Frankfurti Rádió működését is, amelyet egy fotócikkgyáros fia, egy mérnök, egy fizikus, egy autógyáros és egy hajdani vadászpilóta alapított. Végül azzal a fogadtatással ismerkedhetünk meg, ami Siegmund Freud munkásságát kísérte. Végigkísérhetjük e nézetek képviselőinek összecsapását, és végül a ma helytálló ítélet vallóinak diadalmaskodását, mely a neves Goethe-díj odaítélését eredményezte a Nobel- díjra sokszor és sikertelenül felterjesztett 74 éves tudósnak. (veszelszky) Nagy művészek naplói A Kráter Műhely Egyesület Könyvkiadójának gondozásában napvilágot látott a Nagy művészek naplói sorozat második kiadványa. A Belső tárlat című Schrammel 7/nre-kötetet tegnap mutatták be a budai Várban. Schrammel Imre keramikus- művész az elmúlt tíz esztendő történéseit vetette papírra naplójában. Az írások a művész szemével láttatják a közelmúlt eseményeit, ezenkívül természetesen áttekintést adnak a hazai művészi élet történéseiről, megújulási kísérleteiről. A szerző vallomásait rajzai, grafikái, kerámiatervei egészítik ki. Schrammel Imre 1993 októberében született. Az Ipar- művészeti Főiskola porcelán szakán diplomázott, mestere Borsos Miklós volt. A Flollóházi Porcelángyár művészeti tanácsadója 1959—1962. között. Első tárlatának a Csók Galéria adott otthont 1963-ban. A hazai kerámiaművészet egyik megújítója kiállított például Faenzában, Varsóban, Kölnben, Düsseldorfban, Frankfurtban és Genf- ben is. A Kossuth- és Mun- kácsy-díjas művész, a siklósi kerámiaszimpóziumok egyik alapító tagja 1993 tavaszától az Iparművészeti Főiskola rektori tisztét tölti be. Bolyai János-emléktábla Bolyai János híres magyar matematikus tiszteletére emléktáblát avattak hétfőn a nyugat-ukrajnai Lemberg városában. Az ünnepségen részt vett Kálmán Attila államtitkár is. Bolyai János (1802—1860) a múlt század harmincas éveinek legelején Lembergben teljesített szolgálatot mint hadmérnök kapitány. A matematikust ábrázoló domborművet a város egyetemének épületében helyezték el, a márványból készült emléktábla alkotója Gáti Gábor szobrász- művész. Névadó ünnepség Dunavarsányban Weöres Sándor-Óvoda A nagy szómuzsi- kus és formaművész tiszteletére, Weöres Sándor nevét viseli immár két napja a dunavarsányi óvoda. Mire tanítja őket Weöres Sándor költészete? Erről Bakos Dezsőné igazgatónő az ünnepi megnyitóbeszédében így vallott: ez a fajta verszene a gyerekek ritmikai, illetve formaérzékét hi- vatot kialakítani, ami a lelkűkben osztódni kezd, s a későbbi felnőtt lelket megmentheti a formátlanságtól. A hét végi névavató ünnepélyen mindannyian fürkészve vártuk Károlyi Amy költőnőnek, Weöres Sándor özvegyének érkezését, aki az esemény díszvendége lett volna, de mint megtudtuk, lábtörés érte, nem jöhetett el közénk. Nem feledkezett ám el az ünneplőkről. Amint az üzenő leveléből is kiviláglik: „Kedves óvó nénik és óvodások! Nagy örömöm vált semmivé azzal, hogy nem tudlak meglátogatni benneteket. Mindjárt jobban érezném magam, ha láthatnám a szép óvodásokat, és az óvodát. De sajnos az betegségem ágyhoz köt, így el kell tennem a látogatást jobb időkre, de ugye nem ha- ragszotok rám. Mert ettcíl nagyon elkeserednék. Kicsik, nagyok sok szeretettel ölel barátnőtök, Károlyi Amy. ” Á költőnő öröme is teljes lett volna látván a több tucat versből nagy lelkesedéssel összeállított színes, és kedves gyerekműsort. Alig felsorolható, mi minden hangzott el az óvoda kertjében felállított sátorszínpadon. Elsősorban sok-sok megzenésített Weöres-vers, melyhez a kíséretet Horváth Ildikó, a zeneiskola igazgatója adta. Volt itt lakodalmas népi játék, bábjáték, vásári jelenet, népi ruhás táncjáték. A nagycsoportosok gyönyörű ruhákban, narrátorral, szcenikával a Csipkerózsikát is előadták. Az elhangzott versek játékosságát olykor illusztrációk bemutatásával tették hangsúlyosabbá. A zeneiskolások előadásában néhány klasszikus zenedarab is felhangzott, például Bach indulója. A sok ismert és kevésbé ismert vers közül külön szót érdemel Károlyi Amy: Aranyablak című verse, a betűkkel, s ezáltal a világgal ismerkedő kislányról, aki aranyablakban olvas... A másfél órás ünnepséget az óvodások Weöres Sándor gyönyörű verstöredékével zárták: „...Szép könyvemet lassan becsuktam, / beledobtam a boldog semmibe. ” Ezt követően Bajzath Bé- láné óvodapedagógus vehette át a Művelődés Alapítvány kuratóriumának díját. Az alapítványi pályázat azon intézmények dolgozóihoz szólt, melyek az utóbbi időben új nevet kaptak. A dunavarsányiak pályamunkája arról számolt be, hogyan kamatoztatják a kisgyerekek életében Weöres Sándor költészetének értékeit. Margit óvónő a díj átvételekor elmondta: a dolgozat elkészítésének aktív és lelkes segítői a gyerekek voltak. A szerény jutalmat Bóna Zoltán, kuratóriumi elnök adta át. — 1991-ben önállóságot kapott valamennyi intézmény. Az elmúlt idő, s ez a mai ünnepély is igazolja, jó döntés volt — mondotta zárszavában Pálfy Márton, a község polgármestere. (r. b. a.) Két helyszínen párhuzamosan zajlott tegnap nemzetiségi és hagyományőrző együttesek találkozója a Pest megyei kulturális napok keretében, melyet Expo nálunk ’94 címmel rendeztek a százhalombattai és az érdi művelődési központban.
