Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-04 / 129. szám

ü PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚNIUS 4., SZOMBAT 9 Az ecseri katolikus egyházközségről Erőtlen a vallási élet Ecser község már 1447-ben szerepelt az okle­velekben. A török hódolt­ság alatt elpusztult, lakói el­hagyták, majd 1720-ban te­lepedett újra. A XVIII. szá­zad első felében gróf Gras- salkovich Antal birtokába került, s ez idő tájban, 1740-ben alapították a ró­mai katolikus plébániát. A gróf a régi kis kápolna he­lyett egytornyú templomot és tágas paplakot építtetett. Azóta is ez Ecser egyetlen katolikus temploma, mely a falu központjában egy kis emelkedőn áll. Környéke csendes és nyugodt, szinte hívogatja a járókelőt egy kis betérőre a hit birodalmá­ba. Az előtér virágerdeje, a műemlék épület belső gaz­dag-finom díszítése lenyű­gözi a szemlélőt. Az ecseri lelkésszel, Sza­bó Sándorral a hívőkről és a helyi szokásokról beszél­gettünk. Elmondta, hogy 23 évi Nógrád megyei szol­gálat után került Ecserre, de annak is már több mint 11 éve. Azóta is itt dolgo­zik, pedig ez a munka nehe­zebb, hálátlanabb is, hiszen az a másik vidék valláso­sabb. Itt a templom sajnos még vasárnap sincs telje­sen tele, férfi pedig alig- alig akad, aki részt venne a miséken. Igen erőtlen a val­lási élet, de ez nem jelenti azt, hogy csak ennyien hisz­nek Istenben. Sokan csak a templomba nem járnak el, magukban legbelül bizto­san többen hisznek. Ez a kevés ember vi­szont rendkívül sokat áldo­zott a templomra. Két év­vel ezelőtt nagy felújítást végeztek, most a lámpáktól a padokig minden új benne. — Az elmúlt évek alatt több millió forintot költöt­tek a hívők a templom és a plébánia renoválására, de meg is van az eredménye, nézze csak meg a műemlék jellegű gyönyörű templo­munkat! — invitál a lel­kész, majd így folytatja: — Közel egymillió forintért most fogják a hívek a pad­lót márvánnyal bevonni, így tényleg tökéletes lesz az épület. Ezután a település hitéle­téről beszélgetünk, s megtu­dom, hogy van itt egy fiata­lokból álló vallási csoport, akik minden misén jelen vannak. Gitároznak, énekel­nek, színesítik a misék han­gulatát. Ők elevenítették fel a régi hagyományt, az úmapi körmenetet is. Ez ab­ból áll, hogy a hívők a kije­lölt útvonalon végigmentek a falun és eme úton négy lombsátorban folyik a litur­gikus imádság. — Sajnos, csak a na­gyobb ünnepeken (húsvét- kor, karácsonykor) zajlik itt igazán a hitélet, pedig a község vezetőségével és az iskolával is igen jó a kap­csolatunk. A polgármeste­rünk is komoly gyakorló ke­resztény családból szárma­zik, talán ennek is köszön­hető az a tény, hogy vissza­kaptuk a régi egyházi tulaj­dont, amely egy kántorla­kás volt. Pár másodpercre elhall­gat Szabó Sándor, majd mintegy összegzésül hozzá­teszi az eddigiekhez: — Bi­zony az utóbbi években kis­sé megcsappant a templom­járók száma, pedig az el­múlt 40 évben generációk nőttek fel vallási nevelés nélkül. Most, hogy már nem tilos és nem szégyen a vallást gyakorolni, inkább a templomjárók számának növekedését várnánk, még­sem ez tapasztalható. A régi kulturális szokások is sok helyen megszűntek, így például eltűnt az ecseri lakodalmas is, ámi pedig igen híres volt. A régi — szlovák származású — ecseriek között sincs meg az a társadalmi kötelék, ami hajdan volt. Miután az ország minden tájáról köl­töztek ide, megszűnt a köz­ség ősi települési jellege, s így meglazult az egyházzal való kapcsolat is. Fölszámo­lódon a régi falusi életfor­ma, ezzel együtt eltűntek a népszokások — mindez az mmSm Két évvel ezeló'tt újították fel az ecseri templomot a hí­vek adományaiból elmúlt negyven évnek kö- zóul, sajnálkozva házigaz- szönhető, ez a befejezett dám. múlt — teszi hozzá búcsú- Simon Andrea A római katolikus úrnapi szentmisét holnap a Kossuth rádió tíz órától közvetíti. A szentmisét celebrálja s szentbeszédet mond Spányi Antal plébános, közreműködik a templom ének­kara. A Keleti pályaudvartól karnyújtásnyira, a Rózsák terén ta­lálható kéttornyos (76 méter magas) Szent Erzsébet-plébánia- templom alapkövét (1895) maga az uralkodó, Ferenc József he­lyezte el. A templom építésze Steindl Imre, akinek a nevéhez fűződik az Országház tervezése is. Az épület stílusa a korai francia góti­kára emlékeztet, s a német formákkal elegyítve nyerte el az alakját. A templombelsó' lenyűgöző hatású, hármas hajó (ke­reszthajó) formájú. A templom díszítését a kor legjelesebb mű­vészei, építőmesterei s kézművesei végezték. A templom névadója Árpád-házi Szent Erzsébet (1207—1231), aki rövid életét a szegények megsegítésére, a be­tegek istápolására áldozta, aki életét önként vállalt szegénység­ben s aszkézisben töltötte. (bozó) ✓ Űrnapja Csömörön A csoda megteremthető Csodájára járnak sokfelé annak, ahogyan Csömörön ünnepük úrnapját, az oltáriszentség tiszteletére rendelt vasárnapot. Virágból kirakott minták alkotta szőnye­gek borítják sok-sok száz méteren keresztül a falu utcá­it, az úrnapi sátrak — maguk is pompás építmények — elé a földre alakzatokat formáznak virágból. Keresztet, úrfelmutató kelyhet a szentostyával, a Szentleiket jelen­tő galambot, Jézus képét. Az idei, június 5-i úrnap­ja előtt Mucza Bélát, Csö­mör plébánosát kérdeztem arról, hogyan alakult ki ez a szokás? — Az 1700-as években Mária Terézia svábokat te­lepített ide. A templom fő­oltárán őrzik azt a keresz­tet, amellyel bevonultak új hazájukba. Ők honosítot­ták meg itt az úrnapja kü­lönleges virágdíszítéssel való ünneplését. — Hogyan, mikor kez­dődnek az előkészületek? — Űrnapja vasárnapját megelőző csütörtökön haj­nalban indulnak el a kutya- tejnek nevezett vadvirágot gyűjteni. Öt-hat autóval mennek, eljutnak a kistar- csai, de még az isaszegi ha­tárba is. Sok kell a kutya­tejből, mert azzal lehet szé­pen beszegni a virágsző­nyeg szélét. — Tavaly láttam, hogy minden ház előtt más min­tát raknak ki. Előre meg­tervezik ezeket? — Vannak olyan min­ták, még inkább ábrák, me­lyeket Csömörön élő kép­zőművészek, Nagy Éva, Kolipka Erzsébet tervez­nek. Más minták a kirakok ötlete szerint alakulnak. — A szükséges virágok a kiskertekből kerülnek ki? — Onnét is. De vesznek is virágot, szombat hajnal­ban mennek vásárolni a bu­daörsi nagy virágpiacra. Igen leleményesek abban, mit használhatnak fel a dí­szítéshez, szednek akác- és bodzavirágot, aztán felfe­dezték a lósóskát, aminek a magját a virágszőnyegre szórják, hogy különböző színeket varázsoljanak elő. A négy úrnapi sátornak mindnek van egy „főnö­ke”, szombat este egy ház­nál összegyűlve az ő irányí­tásával kötik a sátor belse­jében elhelyezendő koszo­rúkat. Egy sátorba négy- hétszáz koszorú kerül. Felkeressük Szigeti An- talnét, egyik irányítóját, résztvevőjét az előkészület­nek, díszítésnek. Előkerül egy korábbi évből megőr­zött úrnapi koszorú. — Három nagy koszorú kerül a sátor elejére, ilyen kisebbet pedig több százat készítünk. Főleg ebből a fe­hér „gombocskából”, aztán törökszegfűből, szegfűből, meg mindenből, aminek szára van, be lehet kötni. — Miért csinálják? — Az őseink csinálták, ez nemzedékről nemzedékre szállt. Mindig mondják a már idősebbek: na, ha mi ki­halunk, elmúlik ez a szokás. De nem múlik el. Én is gye­rekkoromban kezdtem a vi­rágkötést, most is csinálják már a gyerekek is, nem is kell tanítani őket, próbálgat­ják, belejönnek maguktól. — Ha vége az úmapi kör- menetnek, mi történik a sát­rakkal, koszorúkkal, virá­gokkal? — A koszorúkat eloszto­gatjuk, az emlék marad. A szőnyegnél pedig nem vár­juk meg, míg szétfújja a szél, elmossa az eső, össze­söpörjük. A szél meg az eső. Nagy ellensége lehet az úmapi vi­rágpompának. De hát adód­hat ellene védelem. Szigeti Antalné fia, Szigeti Mihály emlékszik egy esősnek in­dult űrnapjára. — Minden félórában ha­rangoztunk a felhők ellen. A templom nagyharangjá­nak a felirata: Hívom az élőket, siratom a holtakat, s megtöröm a villámokat. Meg is törte. Kilenc órára kitisztult az ég. Ez csoda volt. Mindenki biztos volt benne, hogy csoda. Nádudvari Anna A csömöriek minden esztendőben virággal díszítik föl falujukat az úrnapi körmenetre

Next

/
Oldalképek
Tartalom