Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-30 / 151. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JUNIUS 30., CSÜTÖRTÖK Terény vendége volt az erős ember Feketét emelték fel Ritka pillanat: Fekete László a levegőtlen Óriás a kis faluban: Fekete László, Magyarország leg­erősebb embere volt a ven­dége az alig 500 lakost számláló Terénynek, ahol a 13. hagyományőrző találko­zón a magyar szabadság nap­ját is ünnepelték. A magyar, szlovák és német nemzetisé­gi együttesek műsora után lépett a pódiumra korunk Toldija, aki egy kézzel fel­emelte azt a mázsás malom­követ, amivel a színpadra hí­vott erős férfiak' két kézzel sem bírtak. Végül csak ki­fogtak rajta: amikor a közön­ségtől búcsúzott, mögé ke­rülve egyesített erővel őt emelték a fejük fölé lelkes tisztelői. Száznál többen nem indulhatnak el Veteránok Visegrádon Nem kis meglepetést okoz­tak tavaly nyáron a veterán motorosok, amikor bejelen­tették szándékukat: Visegrá­don kívánják megrendezni a II. világháború utáni első ta­lálkozójukat. S ha már össze­jönnek — gondolták —, egy felfutó vetélkedőt is össze­hoznak. Egy szó, mint száz: végül minden sikerült, össze­sen hatvanhárman indultak az egyes kategóriákban. A sikeres fogadtatáson fel­buzdulva, idén már nagyobb célokat tűztek ki maguk elé a szervezők, élükön a BM Budamotor Kft. tagjaival, akik közül Nyitrai István ver­senyigazgató vállalt magára a legtöbbet. Vele beszélget­tünk az előkészületekről. — Bár nem mindenhol osztatlan az öröm a rendez­vényünkkel kapcsolatban, en­nek ellenére alapvetően jóI állnak a dolgok — summá­zott a versenyigazgató. — A hét elején már 93-an jelezték írásban is a részvételi szándé­kukat, így a későn ébredők legfeljebb csak nézőként ve­hetnek részt ezen az egysze­ri és megismételhetetlen programon, mivel százban maximáltuk az indulók lét­számát. Külön öröm szá­munkra, hogy versenyünk ez­úttal is nemzetközi jellegű lesz, hiszen a legjobb hazaia­kon kívül Ausztria, Németor­szág, Olaszország, Svájc, Belgium és Szlovákia vete­rán motorosai is képviselte­tik magukat a szombaton 10 órakor, Visegrádon megkez­dődő találkozón és verse­nyen, amelyen a 125, 250, 350, 500 és 500 fölötti kate­góriákban mérhetik össze tu­dásukat az 1964-es, vagy an­nál fiatalabb évjáratú moto­rok és tulajdonosaik. A ver­seny- és szériamotorok (kü­lön indulnak) a visegrádi helységjelző táblától a nagy- villámi parkolóig esedékes 3500 métert egy edzés és két versenyfutam során teszik majd meg. Nyitrai István elmondta, mennyire örülnek a Környe­zetvédelmi Minisztérium és a Pilisi Parkerdő Gazdaság engedélyeinek, ami nem kis részben a tavalyi, kifogásta­lan rendezésnek is az ered­ménye. Idén nosztalgiafutam nem lesz, de remélhetőleg Szabó II. László távolmara­dásáért kárpótolja majd az ér­deklődőket a számos, kitűnő veterán motor. Olyanok, mint a tavalyi kuriózumok, az 1927-es BSA, Brádi Re­zső motorcsodája, vagy a leg­szebben renovált motor, amely tavaly Lukács Olivér 200-as Puchja volt. (jocha) Balázs Gusztáv felvételei A serdülök, az ifik és a felnőttek egyszerre lettek bajnokok Halásztelken valami megmozdult a labdarúgásban A bajnok csapat tagjai: (balról jobbra) Jánvári Bertalan rendező, Kecskés Imre elnökhe­lyettes, Szanyi Ferenc, Takács Krisztián, Kálmán György, Juhász Gábor, Bencze Miklós, Tálos György, Huszár László, Békési Gábor, Kovács Bálint, Barcza József, Halla János elnökségi tag, Bozsik József, a fegyelmi bizottság elnöke. Alsó sor: Tóth Kálmán gyúró, Somogyi Gábor, Szentgyörgyi Károly, Kalácska Tamás, Ruff György, Kiss József, Oláh Lajos, Gáspár András, Kecskés István tudósító, Dobesch Gyula edző Kecskeméti Dávid felvétele Halásztelek napok óta focis­tákat ünnepel. A Nagyma­ros fölényes legyőzésével ugyanis bajnoki címet szer­zett a Halásztelek FC fel­nőttcsapata is, amely mel­lett a serdülők és az ifjúsági­ak is begyűjtötték a legne­mesebb fémből készült ér­met. A legfiatalabbak végig igen nagy csatát vívtak a dömsödi csapattal, ám a vé­gére föléjük kerekedtek. Eh­hez kellett néhány fölényes győzelem, például Majoshá- za és Aporka 14-0 arányú és Délegyháza 10-1-es kiütése. Az ificsapat az őszt még a harmadik helyen zárta. Ta­vaszra Bács Márton vette át a csapat irányítását, és vele imponálóan meneteltek. Idén még pontot sem vesztet­tek, és mindössze öt gólt kaptak (a teljes évi gólará­nyuk 151-19). Edzőjük így értékeli a fiait:-— Ebben a csapatban nin­csenek szupersztárok, de akik ott vannak, azok becsü­lettel hajtanak. Egymásért is tudnak küzdeni. Amire még talán büszkébb va­gyok, mint a bajnoki címre: minden héten két-három ifi­játékos játszott a felnőttek­nél. Sem fizikailag, sem pe­dig játéktudásban nem val­lottak szégyent. S már az utánpótlás is feljövőben van. hiszen hétről hétre több serdülő játszott az ifik között. A fiatalok nagyon szép szereplése után már csak a felnőtteknek kellett begyűj­teni a bajnoki címet. Békési Gábor, a csapat kapitánya és gólkirálya (24 gólt szer­zett) így értékelte az együt­test: — Őszre itt egy olyan gár­da jött össze, amelynek tag­jaik már ismerték egymást más csapatokból (például Szigetújfalu), és ott bizonyí­tottak is. Egy jó edzővel és ezzel a maggal biztos volt — mint ahogy ezt ki is mondtuk —, hogy megnyer­jük a bajnokságot. — Mi volt a csapat fő erőssége? — Mindenképpen a táma­dó játék, amit alátámaszt az a tény, hogy majdnem három gólt lőttünk meccsenként. A védekezésünk nem volt iga­zán masszív, ez abból is kitű­nik, hogy harminckét gólt kaptunk. Kiemelném Szent­györgyi kapust, aki végig ma­gabiztosan védett a sok ka­pott gól ellenére is. Egyéb­ként — az utolsó hat meccset kivéve — hat csatárral ját­szottunk. A végén jobban koncentráltunk a biztos véde­kezésre. A szervezettség, az összefogás hozta meg a vég­ső sikert. Az eredménnyel elégedettek vagyunk, csak a játékban nem tudtuk azt nyúj­tani, amit szerettünk volna. Lényeges volt Dobesch Gyu­la bácsi munkája, aki megad­ta a szükséges lökést a csapat­nak. — Mennyiben befolyásol­ta az edzőváltás a teljesít­ményt? (A 24. forduló után történt az edzőcsere.) — Mi nagyon szerettük Borbély Bandi bácsit, és elég rossz szájízzel vettük tudomá­sul, amikor felállították, hi­szen huszonnégy fordulón ke­resztül vezettünk vele. Gyula bácsival csak egy kritikus meccsünk volt, a biatorbágyi. Utána már biztos voltam ben­ne, hogy bárkit megverünk. Dobesch Gyula, a csapat mestere értékelte a sikert: — Nagyon sok összetevő­je van. Sok nyerő ember volt ebben a gárdában. Meglepett, hogy morálisan mennyire együtt van a csapat. A rádi mérkőzéstől kezdve összeállt a gárda. Nagyon fontos volt, hogy a csapatjáték dominált. Ennek legjobb példája a kis­tarcsai mérkőzés. Ez a csapat megérdemelten nyerte a baj­nokságot. Az ötvenkét pont és a mindössze két vereség, azt hiszem, magáért beszél. Nagyon-nagyon nagyra érté­kelem, hogy egy viszonylag nagy községben a serdülő, az ifi, és a felnőtt bajnokságot nyer, szerintem egy életben ilyen csak egyszer fordul elő. Valami megindult a labdarú­gás terén. — Mi várható ettől a csa­pattól a felsőbb osztályban ? — Ha együtt marad a gár­da, úgy két-három célirányos igazolással az élmezőnyben lehetnek. Egyelőre azonban Halász­telken még csak az ünneplés foglalkoztatja a szurkolókat. Ez pedig így is van rendjén, ha egy községnek minden iga­zolt labdarúgója bajnoknak mondhatja magát. Kecskés István Kajakozok a triatlonversenyen Kerékpáron jöttek-mentek Kerékpáron jöttek-mentek. Balról: dr. Varga Vilmos, Nagy Csaba, Péli Sándor, Grőb János (előtte fia, Péter) A szerző felvétele Az egyik résztvevő kerékpár nélkül érkezett a szentendrei Re Mac Kupa triatlonverseny- re. A nagyatádi Németh Ákos készségesen felajánlot­ta neki járgányát. A fiatal sportoló ugyanis nem ver­senyzett, az itt edzőtáborozó nagyatádi sportküldöttség tag­ja volt. Tizenöten készülőd­tek a pappszigeti kemping­ben dr. Herr Gyula vezetésé­vel a további erőpróbákra. A nagyatádi Solar Klub is közreműködött az immár má­sodszorra sorra került ese­mény lebonyolításában. Dr. Herr Gyula, az országos szö­vetség elnökségi tagja meg­említette, hogy a vártnál ke­vesebben indultak. Közel két­száz résztvevőre számítottak, ennek alig a fele vetélkedett. Talán a túl melegre fordult kánikulai időjárás és ennek el­lentéteként a hideg Duna ri­asztotta el őket? Jó néhány Pest megyei is rajthoz állt. Nehéz volt felfe­dezni kilétüket, hiszen egye­sületen kívüliként szerepeltek a jegyzőkönyvben. Kivétel is akadt. Dr. Varga Vilmos neve mellett egyesületként a Váci Hajót olvashattuk. — Pontosítanom kell, én a klub baráti körének tagja va­gyok, s az ő „színeikben” in­dulok. Az elmúlt évig a város sportorvosa voltam, most a Tungsramnál úgynevezett foglalkozási orvosként, régeb­bi nevén üzemorvosként tevé­kenykedem. Valamivel messzebbről. Nagymarosról jött a 48 esz­tendős Grőb János. — Annak idején magam is kajakoztam, s a rendszeres versenyzést abbahagyva szí­vesen indulok triatlonverse- nyeken. Idén fél tucat viada­lon jutottam túl. Örülök, hogy a veterán korcsoport­ban a győztes budakeszi Arany János mögött a máso­dik helyen végeztem. A két szentendrei fiatalem­ber közelről érkezett. Igaz, Nagy Csaba most Mosonma­gyaróváron tanul, s azt MTSC színeiben versenyzett. Társa, Péli Sándor Szentend­rén kezdett el kajakozni, majd a Honvédba igazolt. A 64 esztendős Pécsi Re­zső büszkén említette, hogy szombaton is versenyzett, s természetesen a következő hétvége sem marad ki. — Hogy hideg volt-e a Duna 19 fokos vize és a tisz­tasága is vitatható — ismétel­te a kérdést. — Szigetmonos­toron születtem, s fiatal ko­romban bizony lényegesen kedvezőbb körülmények kö­zött úsztam, de most sem pa­naszkodom... Reitter László

Next

/
Oldalképek
Tartalom