Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-30 / 151. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JUNIUS 30., CSÜTÖRTÖK Terény vendége volt az erős ember Feketét emelték fel Ritka pillanat: Fekete László a levegőtlen Óriás a kis faluban: Fekete László, Magyarország legerősebb embere volt a vendége az alig 500 lakost számláló Terénynek, ahol a 13. hagyományőrző találkozón a magyar szabadság napját is ünnepelték. A magyar, szlovák és német nemzetiségi együttesek műsora után lépett a pódiumra korunk Toldija, aki egy kézzel felemelte azt a mázsás malomkövet, amivel a színpadra hívott erős férfiak' két kézzel sem bírtak. Végül csak kifogtak rajta: amikor a közönségtől búcsúzott, mögé kerülve egyesített erővel őt emelték a fejük fölé lelkes tisztelői. Száznál többen nem indulhatnak el Veteránok Visegrádon Nem kis meglepetést okoztak tavaly nyáron a veterán motorosok, amikor bejelentették szándékukat: Visegrádon kívánják megrendezni a II. világháború utáni első találkozójukat. S ha már összejönnek — gondolták —, egy felfutó vetélkedőt is összehoznak. Egy szó, mint száz: végül minden sikerült, összesen hatvanhárman indultak az egyes kategóriákban. A sikeres fogadtatáson felbuzdulva, idén már nagyobb célokat tűztek ki maguk elé a szervezők, élükön a BM Budamotor Kft. tagjaival, akik közül Nyitrai István versenyigazgató vállalt magára a legtöbbet. Vele beszélgettünk az előkészületekről. — Bár nem mindenhol osztatlan az öröm a rendezvényünkkel kapcsolatban, ennek ellenére alapvetően jóI állnak a dolgok — summázott a versenyigazgató. — A hét elején már 93-an jelezték írásban is a részvételi szándékukat, így a későn ébredők legfeljebb csak nézőként vehetnek részt ezen az egyszeri és megismételhetetlen programon, mivel százban maximáltuk az indulók létszámát. Külön öröm számunkra, hogy versenyünk ezúttal is nemzetközi jellegű lesz, hiszen a legjobb hazaiakon kívül Ausztria, Németország, Olaszország, Svájc, Belgium és Szlovákia veterán motorosai is képviseltetik magukat a szombaton 10 órakor, Visegrádon megkezdődő találkozón és versenyen, amelyen a 125, 250, 350, 500 és 500 fölötti kategóriákban mérhetik össze tudásukat az 1964-es, vagy annál fiatalabb évjáratú motorok és tulajdonosaik. A verseny- és szériamotorok (külön indulnak) a visegrádi helységjelző táblától a nagy- villámi parkolóig esedékes 3500 métert egy edzés és két versenyfutam során teszik majd meg. Nyitrai István elmondta, mennyire örülnek a Környezetvédelmi Minisztérium és a Pilisi Parkerdő Gazdaság engedélyeinek, ami nem kis részben a tavalyi, kifogástalan rendezésnek is az eredménye. Idén nosztalgiafutam nem lesz, de remélhetőleg Szabó II. László távolmaradásáért kárpótolja majd az érdeklődőket a számos, kitűnő veterán motor. Olyanok, mint a tavalyi kuriózumok, az 1927-es BSA, Brádi Rezső motorcsodája, vagy a legszebben renovált motor, amely tavaly Lukács Olivér 200-as Puchja volt. (jocha) Balázs Gusztáv felvételei A serdülök, az ifik és a felnőttek egyszerre lettek bajnokok Halásztelken valami megmozdult a labdarúgásban A bajnok csapat tagjai: (balról jobbra) Jánvári Bertalan rendező, Kecskés Imre elnökhelyettes, Szanyi Ferenc, Takács Krisztián, Kálmán György, Juhász Gábor, Bencze Miklós, Tálos György, Huszár László, Békési Gábor, Kovács Bálint, Barcza József, Halla János elnökségi tag, Bozsik József, a fegyelmi bizottság elnöke. Alsó sor: Tóth Kálmán gyúró, Somogyi Gábor, Szentgyörgyi Károly, Kalácska Tamás, Ruff György, Kiss József, Oláh Lajos, Gáspár András, Kecskés István tudósító, Dobesch Gyula edző Kecskeméti Dávid felvétele Halásztelek napok óta focistákat ünnepel. A Nagymaros fölényes legyőzésével ugyanis bajnoki címet szerzett a Halásztelek FC felnőttcsapata is, amely mellett a serdülők és az ifjúságiak is begyűjtötték a legnemesebb fémből készült érmet. A legfiatalabbak végig igen nagy csatát vívtak a dömsödi csapattal, ám a végére föléjük kerekedtek. Ehhez kellett néhány fölényes győzelem, például Majoshá- za és Aporka 14-0 arányú és Délegyháza 10-1-es kiütése. Az ificsapat az őszt még a harmadik helyen zárta. Tavaszra Bács Márton vette át a csapat irányítását, és vele imponálóan meneteltek. Idén még pontot sem vesztettek, és mindössze öt gólt kaptak (a teljes évi gólarányuk 151-19). Edzőjük így értékeli a fiait:-— Ebben a csapatban nincsenek szupersztárok, de akik ott vannak, azok becsülettel hajtanak. Egymásért is tudnak küzdeni. Amire még talán büszkébb vagyok, mint a bajnoki címre: minden héten két-három ifijátékos játszott a felnőtteknél. Sem fizikailag, sem pedig játéktudásban nem vallottak szégyent. S már az utánpótlás is feljövőben van. hiszen hétről hétre több serdülő játszott az ifik között. A fiatalok nagyon szép szereplése után már csak a felnőtteknek kellett begyűjteni a bajnoki címet. Békési Gábor, a csapat kapitánya és gólkirálya (24 gólt szerzett) így értékelte az együttest: — Őszre itt egy olyan gárda jött össze, amelynek tagjaik már ismerték egymást más csapatokból (például Szigetújfalu), és ott bizonyítottak is. Egy jó edzővel és ezzel a maggal biztos volt — mint ahogy ezt ki is mondtuk —, hogy megnyerjük a bajnokságot. — Mi volt a csapat fő erőssége? — Mindenképpen a támadó játék, amit alátámaszt az a tény, hogy majdnem három gólt lőttünk meccsenként. A védekezésünk nem volt igazán masszív, ez abból is kitűnik, hogy harminckét gólt kaptunk. Kiemelném Szentgyörgyi kapust, aki végig magabiztosan védett a sok kapott gól ellenére is. Egyébként — az utolsó hat meccset kivéve — hat csatárral játszottunk. A végén jobban koncentráltunk a biztos védekezésre. A szervezettség, az összefogás hozta meg a végső sikert. Az eredménnyel elégedettek vagyunk, csak a játékban nem tudtuk azt nyújtani, amit szerettünk volna. Lényeges volt Dobesch Gyula bácsi munkája, aki megadta a szükséges lökést a csapatnak. — Mennyiben befolyásolta az edzőváltás a teljesítményt? (A 24. forduló után történt az edzőcsere.) — Mi nagyon szerettük Borbély Bandi bácsit, és elég rossz szájízzel vettük tudomásul, amikor felállították, hiszen huszonnégy fordulón keresztül vezettünk vele. Gyula bácsival csak egy kritikus meccsünk volt, a biatorbágyi. Utána már biztos voltam benne, hogy bárkit megverünk. Dobesch Gyula, a csapat mestere értékelte a sikert: — Nagyon sok összetevője van. Sok nyerő ember volt ebben a gárdában. Meglepett, hogy morálisan mennyire együtt van a csapat. A rádi mérkőzéstől kezdve összeállt a gárda. Nagyon fontos volt, hogy a csapatjáték dominált. Ennek legjobb példája a kistarcsai mérkőzés. Ez a csapat megérdemelten nyerte a bajnokságot. Az ötvenkét pont és a mindössze két vereség, azt hiszem, magáért beszél. Nagyon-nagyon nagyra értékelem, hogy egy viszonylag nagy községben a serdülő, az ifi, és a felnőtt bajnokságot nyer, szerintem egy életben ilyen csak egyszer fordul elő. Valami megindult a labdarúgás terén. — Mi várható ettől a csapattól a felsőbb osztályban ? — Ha együtt marad a gárda, úgy két-három célirányos igazolással az élmezőnyben lehetnek. Egyelőre azonban Halásztelken még csak az ünneplés foglalkoztatja a szurkolókat. Ez pedig így is van rendjén, ha egy községnek minden igazolt labdarúgója bajnoknak mondhatja magát. Kecskés István Kajakozok a triatlonversenyen Kerékpáron jöttek-mentek Kerékpáron jöttek-mentek. Balról: dr. Varga Vilmos, Nagy Csaba, Péli Sándor, Grőb János (előtte fia, Péter) A szerző felvétele Az egyik résztvevő kerékpár nélkül érkezett a szentendrei Re Mac Kupa triatlonverseny- re. A nagyatádi Németh Ákos készségesen felajánlotta neki járgányát. A fiatal sportoló ugyanis nem versenyzett, az itt edzőtáborozó nagyatádi sportküldöttség tagja volt. Tizenöten készülődtek a pappszigeti kempingben dr. Herr Gyula vezetésével a további erőpróbákra. A nagyatádi Solar Klub is közreműködött az immár másodszorra sorra került esemény lebonyolításában. Dr. Herr Gyula, az országos szövetség elnökségi tagja megemlítette, hogy a vártnál kevesebben indultak. Közel kétszáz résztvevőre számítottak, ennek alig a fele vetélkedett. Talán a túl melegre fordult kánikulai időjárás és ennek ellentéteként a hideg Duna riasztotta el őket? Jó néhány Pest megyei is rajthoz állt. Nehéz volt felfedezni kilétüket, hiszen egyesületen kívüliként szerepeltek a jegyzőkönyvben. Kivétel is akadt. Dr. Varga Vilmos neve mellett egyesületként a Váci Hajót olvashattuk. — Pontosítanom kell, én a klub baráti körének tagja vagyok, s az ő „színeikben” indulok. Az elmúlt évig a város sportorvosa voltam, most a Tungsramnál úgynevezett foglalkozási orvosként, régebbi nevén üzemorvosként tevékenykedem. Valamivel messzebbről. Nagymarosról jött a 48 esztendős Grőb János. — Annak idején magam is kajakoztam, s a rendszeres versenyzést abbahagyva szívesen indulok triatlonverse- nyeken. Idén fél tucat viadalon jutottam túl. Örülök, hogy a veterán korcsoportban a győztes budakeszi Arany János mögött a második helyen végeztem. A két szentendrei fiatalember közelről érkezett. Igaz, Nagy Csaba most Mosonmagyaróváron tanul, s azt MTSC színeiben versenyzett. Társa, Péli Sándor Szentendrén kezdett el kajakozni, majd a Honvédba igazolt. A 64 esztendős Pécsi Rezső büszkén említette, hogy szombaton is versenyzett, s természetesen a következő hétvége sem marad ki. — Hogy hideg volt-e a Duna 19 fokos vize és a tisztasága is vitatható — ismételte a kérdést. — Szigetmonostoron születtem, s fiatal koromban bizony lényegesen kedvezőbb körülmények között úsztam, de most sem panaszkodom... Reitter László
