Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-30 / 151. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 30.. CSÜTÖRTÖK FBI-igazgató Pozsonyban Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egyfajta „biztonsági övezet” kiépítését kezdeményezi az orosz maffia ellen Kelet-Európábán, s az első „védőbástya” valószínűleg Szlovákia lesz — jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség Pozsonyból, beszámolva Louis Freeh, az FBI igazgatójának keddi szlovákiai látogatásáról. Freeht az amerikai kormányzat hat magas rangú tisztségviselője is elkísérte. A mindössze félnapos tárgyaláson a felek megvitatták a szervezett bűnözés, ezen belül is elsősorban a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem lehetőségeit. Hangsúlyozták, hogy a növekvő bűnözés visz- szaszorítására nélkülözhetetlen a különböző országok rendőri szerveinek összefogása. A szlovákok támogatták azt az amerikai kezdeményezést, hogy nyíljanak FBI-kép- viseletek a volt kommunista országokban. A pozsonyi látogatás után az FBI küldöttsége Prágába utazott tovább. Koreai csúcs előtt Elhallgatott a rádió Beszüntette adását az a propagandarádió, amely rendszeresen sugárzott Dél-Koreát becsmérlő és Eszak-Koreát népszerűsítő szövegeket a koreai fegyvermentes övezetben. A szöuli védelmi minisztérium közlése szerint azzal egyidejűleg szüntették be az adást, hogy a két Korea képviselői kedden megállapodtak az első számú vezetők csúcsértekezletének időpontjában és helyszínében. Kim Jung Szám államfő, aki gyakorta volt a pan- mindzsoni hangosbeszélő céltáblája, július 25-én látogat el a KNDK fővárosába. A köztársasági elnök úr bölcs, emelkedett és magvas szavakat mondott a történelmi koalíciós megállapodásról, s eközben, ex cathedra principali, azt a kinyilatkoztatást tette, miszerint a koalíciót a közvélemény nyomására kellett létrehozni. Az elnök úrnak hivatalból minden bizonnyal igaza van. Nem hivatalból azonban legyen szabad — a sajtószabadság (legalábbis naivul elképzelt) védőszárnyai alatt — más nézetet is megkockáztatni, akkor is, ha talán nem illik egy frissen kitüntetett és személyesen Bili Clinton megtisztelte államfővel vitatkozni. Mégis vesszük magunknak a bátorságot, hogy a Másság Tisztelete dogmát kopott közírói toliunkra is érvényesnek tekintsük, nem vévén tudomást e törvény végrehajtási utasításáról, miszerint mindent tisztelni kell, ami a magyarhoz képest más, ezzel szemben semmit sem kell tisztelni, ami máshoz képest magyar. Mi ugyanis úgy láttuk, hogy a közvélemény 1994. május 29-én meglehetős egyértelműséggel megnyilvánult. Ez a megnyilvánulás cseppet sem okozott örömet nekünk, de ez most nem fontos: a valóság akkor is valóság, ha nem örülünk neki. A közvélemény ugyanis ekkor válaszolt a május 8-a után széltében-hosszában hangot kapott félreértésre. A félreértés úgy szólt, miszerint ő (a közvélemény) a „szociálliberális” koalíció mellett tette volna le a garast. Ama május végi vasárnapon a közvélemény tisztázta a félreértést. Abban nem volt kétség, hogy az MDF- et látni sem akaijä; no de abban sem, hogy az SZDSZ-t ugyancsak látni sem akajja, legalábbis kormányközeiben. Elég áttekinteni, hogy hány deleninizálódott szocialistát választottak meg a választók, és hány úgynevezett liberálist. A mi gyarló következtetőképességünk számára május 29-e éppen azt jelentette, hogy a közvéleménynek esze ágában sincs semmiféle koalíció, a közvélemény abszolút többségben az MSZP-t kívánja a kormányon látni — ez pedig nyomásnak több mint elegendő. Más kérdés, hogy most azt tapasztalja: nem Pécsi Ildikó viselkedik kizárólagos szóvivőként és a politika egyetemi tanáraként szegény nyakcsigolya-merevített Horn Gyulával (ez utóbbi most nem irónia; őszintén kívánunk neki hamaros gyógyulást), hanem Pető Iván. Holott az illető kerület a művésznőt választotta meg, és nem Pető Ivánt. Másfelől viszont Mr. George Soros nem Pécsi Ildikót, hanem Pető Ivánt választotta (már régen), és ez az igazi többség. A modem demokráciában ugyanis a többség nem az emberek többsége; a többség a dollárok többségeként értelmezendő, márpedig világos, hogy Mr. Soros szivarzsebében több dollár van, mint a kerület összes deviza- számláján együttvéve. így már érthető „a közvélemény nyomása”: akinek pénze van, az a közvélemény. Már a régiek is tudták, hogy pénz beszél, közíró ugat (ott hadd ugasson, míg meg nem unják és szájkosarat nem raknak rá). Német—olasz tárgyalások Falak nélküli Európa Az Európai Unió soros elnöki tisztét július elsejétől átvevő Németország célja, hogy az EU tagállamai július közepéig megtalálják a távozó bizottsági elnök, Jacques Delors utódját — jelentette ki Rómában Klaus Kinkel német külügyminiszter az olasz vezetőkkel folytatott tárgyalásai után. Kinkel római villámlátogatása során Antonio Martino olasz külügyminiszterrel tárgyalt, és megbeszélést folytatott Silvio Berlusconi miniszterelnökkel is. Az EU múlt hét végén, Korfun tartott csúcstalálkozóján Nagy-Britannia megakadályozta, hogy az EU Bizottságának megüresedő elnöki posztjára Bonn és Párizs közös jelöltjét, a belga Jean-Luc Dehaene-1 válaszszák meg. Az olasz—német külügyminisztériumi találkozón szóba kerültek új nevek is, ám ezekről egyik fél sem kívánt a sajtónak nyilatkozni. „Biztos vagyok abban, hogy találunk mindenkit kielégítő megoldást” — hangoztatta a találkozó után Antonio Martino. Tegnap a német és az olasz külügyminiszter egyaránt Londonban tárgyalt. tónkéi római villámlátogatása arra is szolgált, hogy az olasz vezetést tájékoztassa a július elsejétől kezdődő német EU-elnökség céljairól. Ezzel kapcsolatban a szerdai olasz sajtó azt hangsúlyozta: Bonn szeretné minél gyorsabban megnyugtató módon lezárni az új elnök személyének nyitott kérdését, hogy azonnal a legfontosabbnak tartott feladatokhoz kezdhessen. Ezek között a munkanélküliség elleni harc, a kül- és a védelmi politika jobb összehangolása, a bűnözés elleni küzdelem és a maastrichti szerződések 1996-ban sorra kerülő felülvizsgálatának megfelelő előkészítése szerepel. Ám Bonn számára a központi kérdés az Európai Unió keleti irányban történő kiszélesítése, még akkor is, ha ez csak hosszabb távon lesz megvalósítható — írta a La Repubblica című lap. Bonn nem csinál titkot abból, hogy a „falak nélküli Európában” nem kíván továbbra is Nyugat-Európa határa maradni, hanem be akarja vonni a közösségbe az új demokráciákat — Lengyelországot, a Cseh Köztársaságot, Magyarországot, Szlovákiát és a balti államokat —, melyek Ausztriával és a skandináv államokkal együtt a német áruk jövőbeni piacát képezik — hangsúlyozta a La Repubblica. A nagyvilág hírei Jé Burhanuddin Rabbani afgán elnök szerdától tűzszünetre szólította fel a szembenálló afgán erőket. Kijelentette, hogy kész átadni a hatalmat a nemzetgyűlés által kiválasztott személynek. ♦ Jólfelfegyverzett, köny- nyen mozgatható csapatokkal megerősített jelentős katonai körzet kiépítését tervezi az orosz védelmi minisztérium az észak-kaukázusi térségben. Ezt Pavel Gracsov védelmi miniszter közölte észak-kaukázusi kőrútjának megkezdése előtt. Jé Heves tüzérségi és rakétatámadást intéztek tegnap Aden dél-jemeni nagyváros ellen az északi erők. A támadásban több polgári személy meghalt. VÉLEMÉNY A közvélemény nyomása Az elnök úr természetesen jobban tisztában van a közvélemény modem mibenlétével, mint a közönséges választópolgár, és összehasonlíthatatlanul jobban informált. Végkövetkeztetés: a „szociálliberális” koalíció a közvélemény nyomására jött létre. Aki nem hiszi, még utána sem kell járnia, viszont megpukkadhat. * Azt viszont el kell ismemi, hogy ami a nem Soros, hanem bennszülött közvéleményt illeti ebben a szellemi Ruandában, látása, a súlyos információskorbut következtében, meglehetősen homályos. Nem hallgathatjuk el, hogy az MSZMP-t ez a közvélemény meglehetősen tévesen ítélte meg. Nem vette figyelembe, hogy a kádári időkben az MSZMP határozottsága mögött ott tornyosult a Kreml, a szuperhatalom. Itthon pedig védelmező zászlóaljakat, ezredeket, hadosztályokat, harckocsikat, lövegeket és repülőgépeket rejtettek laktanyák és hangárok. Az MSZP kezdeménye, a reformkommunisták csoportja, a jóérzésű párttagokból verődött ösz- sze, az pedig tudni való, hogy aki a Sztálin alapította élcsapatban (mert ugye tudjuk, hogy a kaukázusi megsemmisítette Lenin pártját, és egy másikat épített föl), nem „különös ember”, hanem jóérzésű, az vagy egyszerűen nem politikus, vagy rosszabb esetben a „különös emberek” áldozata. Az ókori rómaiak Hóm Gyula balesetét rossz ómennek tartották volna. A rossz ómeneket azonban az ember önnön tudattalanjában szokta hordozni. Amióta Hóm Gyula meg-megjelemk a képernyőn Pető Iván árnyékában, nem lehet nem átértékelni azt a Hom-képet, amelyet a választásig hordozott magában (különböző módokon viszonyulva hozzá) a közvélemény. Nos: ha Antalira görcsös felülről lepillantás volt a jellemző, Horn Gyulára bizonyos lámpalázas zavar és túlkómpenzálásból fakadó gátlásosság. Szemét lesüti, arcára kiül, kissé fojtott, mormogó szavából árad: minden pillanatban be akarja bizonyítani, hogy demokrata. Petővel párban mindig alulmarad. Aki ezeket az adásokat figyeli, óhatatlanul úgy látja, hogy Pető Iván a vezér, ő diktál, ő magyaráz, ő befolyásol, ő szabja meg az események menetét. Szervi eredetű magyarellenszenvét intelligensen leplezi, de gyakorlott szem elől nem tudja elrejteni. Mint amiképpen érezni megvetését Horn Gyula iránt. A politikusoknak sem csak tudatuk van, hanem tudattalanjuk is, a képernyő pedig nagyon árulkodó. Nos, aminek Hóm Gyula csak szimbóluma: erősen kétséges, hogy az MSZP képes-e a hatalom megragadására, fenntartására és gyakorlására. Mégpedig olyan körülmények között, amikor egyfelől nincs meg az az „eszmei bázisa”, amelyet mint a határozott célkitűzéshez való szükségességet idegzett be a kommunista gubóban, másfelől nem kap külső hatalomtól utasításokat. Aggodalmunk tehát nem abból ered, mintha az MSZP hajlamos volna visz- szahozni a szovjet rendszert szovjet nélkül, hanem abból, hogy voltaképpen védtelen, mint a házatlan csiga; hogy nehezen találja bele magát a kapitalizmust szolgáló szocialista — esetleg eljátszhatatlan — szerepébe; hogy a szerencsétlenül járt MDF után egy második légió lesz, mely beleesik a csapdába (ahová a választók bizalma lökte be), hogy megsemmisüljön. Mert ez a koalíció egy ötéves cikluson belül a második paktum ugyanazzal a különös partnerrel (s ki e sorokat úja, amikor 1990-ben kilépett az MDF-ből, ezekkel a szavakkal búcsúzott: aki szerződést köt az ördöggel, elviszi). Napról napra világosabb: az MSZP-hez képest az SZDSZ sokkal erősebb, magabiztosabb és dinamikusabb. Az SZDSZ hatalomra készül. Teljesen mindegy, tagsága megfogyatkozik-e vagy sem. Az SZDSZ egyenlő a „kemény mag”-gal (milyen találékonyak vagyunk eufemizmusokban!), a tagság csak alibi. Arra való, hogy az SZDSZ-t, mint pártot igazolja, holott ezek a betűk egy juntát kódolnak, mely külső hatalomtól kapja az irányítást. Ennek a juntának első vezértriumvíije Áczél volt; Pető Ivánnak és Hack Péternek könnyebb, nekik már nem kell tekintettel lenniök egy másik hatalomra, valamiféle moszkvai parancsnokságra. Helyzetük nyílt és egyértelmű. Mindezeken túl a „mag-juntának” a csapata sokkal jobban ki van képezve a korszerű management ismereteire, mint az MSZP kissé elavult „szakértő” gárdája. (Más dolog New York-i központhoz kötve lenni, mint moszkvaihoz.) Mondhatni: minőségi fölény van az SZDSZ oldalán. A kormányban kikövetelt három tárca a távlati célt szolgálja: a magyarság eltakarítását az útból a területigénylő hatalmi csoportok számára. Nem kellettek a gazdasági tárcák: a természetes és mesterséges akadálypályán bukjanak el a szocialista miniszterek, miként a mafla nemzetiek elbuktak. S mikor majd eljön az ideje, ama három tárca tulajdonosa is kivonul, a szocialistától elválik a liberális — az agóniában a junta már nem lesz társ. Egyedül marad a porondon, mint hatalomgyakorlásra képes csapat. Diadalmas lesz, mint új Salome, aki ezúttal nem a keresztelő, hanem az elvérzett magyarság fejét kínálja tálcán a megbízó Heródesnek. Jé 1945-ben is koalíciós kormány alakult. A Kisgazdapártnak abszolút többsége volt, mégis mindenki tudta: a maga tizenhét százalékával Rákosi Mátyás mondja meg, mi történik. (Ugye_ így volt, elnök úr? Emlékezzék vissza a fiatal Göncz Árpádra.) Kívülről jött a kényszer akkor is, akárcsak ma. Nem pontosan ugyanaz a kényszer. Mutatis mutandis. Akkor „a béke legfőbb őré”-nek hívták. Most „filant- róp”-nak. /\ / (Sándor András)
