Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-28 / 149. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM ............ A ra: 13,50 forint 1994. JÚNIUS 28., KEDD „...a magyar nép Törvénytelenségek 130 éven belül másodszor sorozatát követték el mondott le szuverenitásáról...” Beszélgetés Sándor András: Kiegyezés? Pősze Lajossal (2. oldal) (4. oldal) Kitüntették a megszűnt Pesti Hírlapot Sajtószabadság-díj a MÚK-tól Boross Péter miniszterelnök és Stefka István főtitkár jelenlétében Kosa Csaba, a MŰK elnöke átadja a díjat Deregán Gábornak, lapunk főszerkesztő-helyettesének Munkája elismeréseként Petőfi Sándor Sajtószabadság- díjjal jutalmazott tegnap nyolc újságírót, valamint a megszűnt Pesti Hírlap szerkesztőségét a Magyar Újságírók Közössége. A kitüntetettek között van lapunk főszerkesztő-helyettese, Deregán Gábor is. A következő évek legfontosabb feladata a magyar nemzeti újságírás megteremtése. Egy olyan médiavilág kialakítása, amely képviseli a most leköszönő kormány által fontosnak tartott szellemi és erkölcsi értékeket — hangoztatta Boross Péter miniszterelnök. A leköszönő miniszterelnök kifejtette: talán még a következő választások eredményeinél is fontosabb az, hogy mennyire sikerül az MDF által vezetett koalíció eszmeiségét elmélyíteni a jövőben. „A választásokon veszítettünk, de amilyen arányban veszítettünk, abban benne vagyunk mi is” — jelentette ki Boross Péter. Ezért van szükség irányadó sajtóra és írásokra — tette hozzá a távozó kormányfő. (Folytatás a 4. oldalon) Tart a rendőrségi vizsgálat Kettős hatalom Pécelen Végkifejletéhez közeledik a péceli önkormányzati botrány. A képvisejő-testületi többség még a hét közepén felfüggesztette munkavégzése alól Teleki Gyula polgár- mestert, és Márkus Jánost bízta meg a feladatkör ellátásával. Akkor, annak érdekében, hogy megakadályozzák Teleki számára irodája elfoglalását, lecserélték a bejárati ajtó zárját. Pénteken reggel azonban „feloldották” a zárlatot, s a polgármesteri hivatal dolgozói ismét elfoglalhatták helyüket. Viszont zárva maradt a polgármester irodája. A lepecsételt ajtót azonban Telekiék felnyitották, majd amint Lestyán Pétertől, a képviselő-testület tagjától megtudtuk, ők cserélték le a bejárati ajtó zárjait. — Jelenleg tulajdonképpen kettős hatalom létezik Pécelen — mondta Lestyán. — Egyrészt a Telekiféle csoport, másrészt pedig az önkormányzati többség által a polgármesteri feladatok ellátásával megbízott Márkus Jánosék. — Mi az igazság az alpolgármester asszony bántalmazásáról? — Többen is látták, amikor Teleki rálépett Né- methy Mária lábára, majd meg is rúgta. Erről hatósági látlelet készült. Ezen kívül minősíthetetlen szavakkal illette őt Teleki Gyula. — Egyébként a Kurír az üggyel kapcsolatban azt írta, hogy feltörték és kirabolták a polgármester irodáját, s onnan különféle dokumentumok tűntek el. (Folytatás a 4. oldalon) Surján László Az Országgyűlés alakuló ülésszaka elé Ma lesz a magyar Országgyűlés alakuló ülése. Az esküt tevő' képviselők remélik, hogy a következő' négy évben a parlament tartalmas viták révén, hatékonyan járul hozzá a magyar nép vágyainak megvalósulásához. Az előttünk álló problémák sorából három egymással összefüggő aktuális feladat emelkedik ki. Az önkormányzati választások, a legsürgősebb gazdaságpolitikai lépések és a társadalmi megegyezés (szociális paktum) ügye. A szocialisták meghirdetett gazdaságpolitikája szigorításokat tartalmaz, amelyek mértékéről célszerű a társadalom teherbíró képességét figyelembe vevő érdekegyeztetést folytatni. A gazdaság állapota sürgeti a hatékonyság irányába ható lépéseket, a kormánypártok viszont aligha hoznak szívesen népszerűtlen intézkedéseket az önkormányzati választások eló'tt. A választások során elemi erővel mutatkozott meg az igény, hogy az átalakulás kevesebb fájdalommal járjon, a korábbinál több legyen az állami gondoskodás. A nyilvánvaló ellentmondásokat csak egy becsületes, átfogó szociális megállapodás oldhatja fel. Az érdekegyeztető tanács mindhárom oldalán igen erős a szocialista befolyás. Ez azzal az előnnyel járhat, hogy a vitát nem árnyékolja be pártbéli ellentét, s valódi érdekek ütköznek majd. Hátrány viszont, hogy óhatatlanul felmerül a gyanú, valamelyik oldal nem képviselte elég határozottan saját érdekeit, mert „a Párt” utasítását hajtotta végre. A szociális megegyezés sikere mindannyiunk érdeke. Az ellenzék részéről tehát bizalomerősítő lépések sürgetése indokolt. Mi segítheti a bizalom növekedését? A tárgyalások nyilvánossága, a résztvevők körének bővítése és a megállapodás parlamenti kontrollja. A nyilvánosság több mint egyenes adásban való közvetítés. Az egyes oldalak álláspontjának előzetes közlése tenné lehetővé, hogy mindenki nyomon követhesse, miként alakul ki a végeredmény. Ha munkaadói és a munkavállalói oldal képviselői álláspontjukat saját szervezeteikben zajló széles körű viták során alakítják ki, csökken az állampolgároknak az a rossz érzése, hogy nevükben, ám megkérdezésük nélkül döntöttek. Az ilyen felkészülés növeli a résztvevők körét, de még fontosabb lesz, ha az érdek- egyeztetésbe bekapcsolódhatnak a nem kormányzati szervezetek, az egyesületekbe tömörült állampolgárok is. A népjóléti minisztérium kezdeményezésére felállított Szociális Tanács is alkalmas keret lehet erre, de a legnagyobb létszámú, legjobban szervezett egyesületek közvetlenül is résztvevői lehetnének az Érdekegyeztető Tanács munkájának. Elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok képviseletéről kellene gondoskodni. A megállapodás egyes pontjai jogszabályok formájában valósulnak meg. A legszélesebb körű érdekegyeztetés sem sértheti az országgyűlés szuverenitását. A megállapodásba bele kell vonni a parlamenti pártokat, hogy a kormány a megállapodás egyes pontjainak esetleges végre nem hajtásakor ne hivatkozhassék arra, hogy a parlamentet nem kötik a kormány megegyezései Ha a parlamenti pártok is jóváhagyják a megállapodást, és felszólítják képviselőcsoportjaikat annak végrehajtására, akkor megerősödik a bizalom, hogy nem marad papíron az aláírt egyezmény. Egy ilyen széles körben megtárgyalt, jól előkészített megállapodás biztosan elősegítené a társadalmi béke kialakulását és elviselhetővé tenné a társadalom számára a szükséges terhek vállalását. Am mindennek a megvalósítására aligha van idő szeptember végéig, október közepéig. Ha pedig a megállapodás késik, ennek mind a szükséges gazdasági lépések, mind az önkormányzati választások kárát látják. Két megoldás is kínálkozik, amelyek mind a kormánypártok, miiül az ellenzéki pártok érdekeinek megfelelnek. A gyors lépések érdekében az átfogó megállapodás egy-egy részelemét előzetes megállapodások formájában meg lehetne valósítani. Az előzetes megállapodások megnyitják az utat a hatékony és gyors gazdasági intézkedések számára. A másik megoldás, amely időhöz juttatja a tárgyaló feleket, az önkormányzati választások elhalasztása. Ezt a gondolatot több szempont támogatja. Egy évben két választás nagy teher. Sokkal jobb lenne elválasztani az országgyűlési választásokat az önkormányzatitól. Ha most meghosszabbítaná a parlament az önkormányzatok mandátumát 1995 tavaszáig, és ekkor kivételesen eleve öt évre választanánk, 2000-re kialakulna a kétéves eltérés a két választás között. A politikai erők figyelme a szociális megállapodás és érdekegyeztetés felé fordulhatna, s kiegyensúlyozottabb légkörben kerülhetne sor 1995 márciusa táján a helyhatósági választásokra. Ha a parlament megint kitölti megbízatásának teljes idejét, 1998-ban valószínűleg szeptemberben kerülhet csak sor az országgyűlési választásokra, eleve nem hagyva időt az önkormányzati választások az évi megtartására. Ebből a csapdából a mostani néhány hónapos halasztás jelenti a kimenekülést. A halasztás arra is alkalmat adna, hogy az ön- kormányzati törvény tervezett módosítása időben befejeződjék, s nem túlhajszolva, hanem elegendő mélységig megvitatva születhetnék meg a határozat. Sokan mondják, a szocialisták sietni akarnak a helyhatósági választásokkal, mert az országgyűlési választások elsöprő sikerének lendületével akarnak betömi az önkormányzatokba is. A halasztás aligha hátrányos számukra, hiszen egy működő szociális megállapodás légköre jobb, mint az ismeretlen mértékű gazdaságpolitikai megszorításoktól való félelem, amelyet ráadásul konkrét áremelkedések is alátámasztanak. A szociális megállapodás ke- resztülhajszolása viszont többet ártana az ügynek, mint amennyi haszonnal járna. Szegénységi bizonyítvány lenne a kormánypártok számára, ha abból indulnának ki, hogy mai, közel háromnegyedes többségük jövő tavaszra elenyészik. Ettől csak akkor félhetnek, ha valóban sokkterápiára készülnek, amitől viszont Isten mentsen mindany-
