Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-27 / 148. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JÚNIUS 27.. HÉTFŐ Az autókrossz csapdája Ecser jogosan örül!? H a valaki ott volt Dömsö- dön az autókrossz-vetél- kedőn, talán csak a versenyt, az izgalmas, eseménydús csatákat figyelte. Az autókrossz szakág nehézségeiről, problémáiról — lévén „laikus” szurkoló — keveset hallhatott. Ez így természetes. A szurkoló izgul, örül vagy bosszankodik, neki verseny, izgalom kell; a sportág belügyei többnyire nem foglalkoztatják. Pedig az autókrossz szakág az új támogatási rendszerben egyre nehezebb helyzetbe kerül. Ugyanis ott virít a sportágon a bélyeg: nehezen eladható, nem látványos (!?), nem érdekli (!?) a tömegeket. Egyszóval: periférikus a szerepe az autó- és motorsportok között. Somogyi György és Gerlei Sándor a sportág elnökségének tagjai. Keserű szavaikból nem a panaszkodást érzem, hanem a kilátástalanságot, és mondandójukból árad az autókrossz szakágat féltő, odaadó szeretet. Elmondásuk szerint a sportág egy nagy család. Egy amatőr körülmények közt versenyző, szenvedélyesen ügybuzgó, egyet akaró gárda. Szavaikból kiderül, hogy a versenyzők önerőből vásárolják, építik, javítják és szállítják autóikat, saját pénzből fedezik az indulási költségeket is... Bevételük nincs, vagy igen elenyésző a kiadások mellett. A Magyar Televízió sportosztályával nem sikerült a megegyezés, pedig az állandó reklám biztosítaná a szponzorok jelenlétét, s lassan így lehetne a magyar élmezőny profivá. Az MTV azonban súlyos pénzeket kér a FIA-Zóna Kupa nemzetközi körverseny rövid összefoglalóiért! Ezt a kiadást — a fent említettek miatt sajnos nem búja el a sportág. Summázva: nincs közvetítés, nincs reklám, nem jönnek a támogatók. Ebben az esetben a „22-es csapdájáéval állunk szemben. A sportágszerető szövetségi emberek és kollégáik, versenytársaik persze nem adják, nem adhatják fel! Nagyon sok tárgyalás után egy-egy szponzor hajlik arra, hogy segítsen, hiszen a szövetség fizetési feltételei rendkívül előnyösek. S hogy mennyire „eladhatatlan” a sportág? Nos, azok a vállalkozók és szponzoijelöl- tek, akik eleddig jelen voltak valamelyik versenyen, mindig pozitívan nyilatkoztak! Egyikük sem titulálta érdektelennek vagy eladhatatlannak az autókrosszt! Elvégre az 5—7 körös versenyek pergő- ek, 8—10 perces időtartamúak, a lelátókról igen jól követhető a pillanatnyi sorrend, nincsenek monoton körök, izgalom nélküli szakaszok! Hogy nem elég elegánsak az autók, hogy sár és por övezi a küzdelmeket? Hja, kérem! Ez nem a külsőségek, a csillogás-villogás, hanem az izgalom, a kemény küzdelem világa! És ez a szép világ szép és érdekfeszítő is tud lenni! Nem csak a versenyzőknek vagy a győzteseknek, hanem annak a sok ezer szurkolónak is, akik elzarándokolna^ a helyszínekre! O k az autókrossz mellett voksolnak mindannyian. Talán egyszer azt is megérik, hogy nem hiába... Papp B. László Jön Svájc Úgy tűnik, valóban nem panaszkodhatnak a magyar férfi kézilabdázók a szerencsére, illetve annak hiányára. Amint az a hírügynökségi jelentésekből kiderült, Reykja- víkban, az 1995-ös VB helyszínén megtartott sorsoláson eldőlt, hogy Izland, Svájc, Magyarország, Afrika első, Ázsia második és Amerika harmadik válogatottja került egy csoportba. Az öröm — legalábbis látszólag indokoltnak tűnik, hiszen hatból négy együttes megy tovább a legjobb 16 közé, ahol már mindössze egy riválist kell legyőznie Kató Sándor kapitány legénységének, s máris Atlantában, az 1996-os nyári olimpián tudhatják magukat legjobbjaink. Eddig rendben lenne — szokták mondani, s tulajdonképpen ez így is van. Nagyon nehéz ugyanis elképzelni, hogy Ázsia 2., vagy éppen Amerika 3. csapata ellen ne lépne pályára reális eséllyel a piros-fehér-zöld gárda. Abban viszont már nem érthetek egyet Sinka Lászlóval, a Magyar Kézilabda Szövetség civilben százhalombattai illetőségű főtitkárával, hogy nem a VB-4. helyezett svájciakat tartja a legnehezebb vetélytársnak, hanem a házigazda izlandiakat. Izland valóban kitűnő játékerőt képvisel, ráadásul otthon is szerepelhet majd; azt a kitűnő teljesítményt, amivel a helvétek a svédországi VB 4. helyét kiharcolták, mégsem szabad feledni. Tehát igenis a svájciak jogosan kerültek a csoport élére... J. K. Felháborodásomat fejezem ki a Pest Megyei Hírlap 1994. június 22-i számában megjelent „Ecser ne örüljön” című írásuk miatt. A cikkben az utolsó bajnoki fordulóban elért eredmény miatt, feltételezésekre alapozva, tényadatok nélkül megvesztegetéssel (bundával) rágalmazzák labdarúgócsapatunkat, és lejáratják községünket úgy, hogy a másik fél (vagy felek) véleményét nem kérik ki. Ezért felkérés nélkül közlök tényeket, melyekben saját hibáinkon keresztül érzékeltetem a bajnokságot és az ominózus utolsó mérkőzést, a teljesség igénye nélkül:* — Hibát követett el csapatunk, mikor a riválisok előtt 6—7 ponttal vezetve, 16 fordulót lejátszva, 3 pont veszteséggel, 1- 0-ás vezetésről az utolsó 12 perc alatt vesztett 2- Í-re Nyáregyházán. — Pontokát szórt el a csapatunk a bajnokság végéhez közeledve olyan ellenfelekkel szemben, akik a tabella sereghajtói közé tartoztak (Törtei, Kocsér). — A vezetés jóhiszeműsége miatt egy nyáregyházi óvásra a pályán elért győzelmet (Ceglédberce- len 3-0) a szövetség elvett a csapattól. — Viszont jól döntött a vezetés, mikor a mindent eldöntő mérkőzés helyéül a valóban otthoni, felújított pályát jelölte meg. A bajnokság alatt csak az őszi szezonban szerepelt mindössze háromszor (Dános 4-1, Maglód 4-0, Nyáregyháza 4-1) otthon a csapat, a többi „hazai” mérkőzést Üllőn játszotta. — Utolsó remény valóban a gólkülönbség lehetett, melyet alapozhattunk arra is, hogy a hatodik helyen álló Monor II. is 11 gólt rúgott Jászkarajenő- nek. Mindezen tényekből következtethető — amit a szövetség az érem átadásakor hangoztatott — Ecser korábban már megnyerte a bajnokságot, amit később bizonytalanná tett, de a végén ismét véglegesen bebiztosított. A nagy gólkülönbségű győzelem tiszta körülmények között született, a mérkőzés videofelvételét bárki megtekintheti, és ajánlom más csapatok figyelmébe is a nagyszerűen védő jászkarajenői kapust. Részünkről az ügy lezárt, úgyhogy Ecser jogosan örül! Harazin István polgármester * * * Természetesen szívesen adunk helyt Ecser polgármestere, Harazin István véleményének is azzal a hangsúlyos kiegészítéssel, hogy nem csak a másik, hanem az egyik fél véleményét sem kértük ki! Egyszerűen néhány sorban a nyilvánosság előtt elmélkedtem annak kapcsán, amit Maszel (s nem Maszár, mint ahogyan elhallás miatt írtuk) László olvasónk elmondott telefonon. Itt és most nem is kívánok szembekerülni Harazin István mondandójával, holott a sorok között bizony vannak támadható vagy legalábbis megkérdőjelezhető állítások. Egy dolgot azért mégis felemlítenék: ugyan miért nem válaszolt a polgármester az ominózus cikk azon állítására, mely szerint Farkas László nyáregyházi sportköri elnököt és kísérőjét, Robár Lászlót az utolsó fordulóban 15-0-ás győzelemmel végződött Ecser—Jászkara- jenő mérkőzés félidejében szabályosan kitoloncolták az ecseri pálya nézőteréről? Részletes válaszát olvasva bizony nem merek arra gondolni, hogy éppen ez a „rágalom” kerülte volna el a levélíró figyelmét. Ha pedig nem kerülte el, s nem is válaszolt rá, akkor... Akkor tessék megmondani, mire gondoljunk. Én legalábbis arra, hogy a levél végén a felkiáltójel mellett egy kérdőjelnek is helye van. Jocha Károly Érdemes rájuk odafigyelni A Dabas és a Reménység A régi szereplőnek számító két nagykőrösi csapat, a Toldi és a Kinizsi mellett két újonc váltott jegyet a serdülő labdarúgók Soós Gábor-emléktomájának mezőnyébe, majd négyes döntőjébe. Ezen az erőpróbán a hét körzeti bajnok, valamint a sok csapatot mozgósító Monor—Cegléd viadal második helyezettje indulhat. Biztosan jutott a négy közé.az újonc Dabas SE és a Váci Reménység, majd azt tisztázták, ki játszhat az arany-, illetve a bronzéremért. A Dabas SE— Nagykőrösi Kinizsi párviadal érdekesen alakult, mindkét meccsen a vendégek nyertek. A több adott gól (9-7) a Kinizsit segítette a fináléba. A Dabas SE a harmadik helyért játszhatott, s 6-0-ra kikapott a Nagykőrösi Tolditól, a korábbi 3 esztendő bajnokától. — Tartalékosati álltunk ki, ráadásul a hajrában a kapusunk is megsérült — magyarázta a bizonyítványt edzőjük, Katán Sándor. — Korábban ÉKÜ néven szerepelt a csapat, amely most DSE néven játszik. A serdülőgárda magja három éve együtt van, 4—5 játékos tavaly csatlakozott hozzájuk. A Kossuth Lajos és a Gyóni Géza Általános Iskola tanulói fociznak nálunk. A játékosok még jövőre is együtt maradnak, nem öregszenek ki. Az ócsai körzeti bajnokságban három pontot vesztettünk, s az elmúlt évi 4. helyezésünket lényegesen túlszárA szerző felvétele nyaltuk. A körzetben csak úgy gyártották a gólokat a gyerekek, 146-szor vették be a kaput, Wrábel József vitte a prímet 36 találattal. A városi szemétszállító vállalat támogatja az egyesületet, a tűzoltóság mögötti pályán van az otthonuk. Néhányan Nagykőrösön, a Toldi fociiskolájában folytatják majd tanulmányaikat, illetve a sportolást. A Váci Reménység első csapata a váci körzetben játszik. A három esztendeje újjáalakult klub nagy gondot fordít az utánpótlásra, elsősorban nevelőegyesületnek tartják magukat. Rusvai Balázs edző mellett ugyanezt hangsúlyozta Bayer László szakosztály- vezető, valamint Darányi Lajos intéző. — Sajnos fiataljainkat eddig nem vették észre, nem jelölték egyetlen megyei válogatott csapatba sem — panaszolták a vezetők. A mostani nagykőrösi döntőn bebizonyították, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Jól bevált taktikájuk, négy középpályással és két ékkel játszottak. Küzdeni akarásukat dicséri, hogy a Kinizsi kétgólos vezetése után fordították meg az eredményt, s nyertek 3-2-re. Reitter László A Váci Reménység csapata és vezetői Ezerhatszáz induló a triatlon-Ironmanen Kropkó újabb próbája Kropkó Péter maga csapolta a sört a szponzori szerződés aláírása után Az utóbbi 4—5 évben hazánkban is rohamosan nő a népszerűsége a biatlonnak, ennek a világszerte alig két évtizedes múltra visszatekintő sportágnak. Ebben nem kis szerepe van a hazai triatlonozás kiemelkedően eredményes egyéniségének, a miskolci Kropkó Péternek, aki immár évek óta több hónapot tölt a németországi Rothban, ahová szerződés köti. Most újabb jelentős állomásához érkezett Kropkó, aki június 6-a óta az előkelő svájci magaslati üdülőhelyen, St. Moritzban és környékén végzi kemény edzéseit. Célja, hogy minél jobban szerepeljen a július 10-én, Rothban sorra kerülő Ironman-versenyen, amelyen az előnevezések szerint 1600 indulóra számítanak. A hetente 20 kilométert úszó, 950 kilométert kerékpározó és 120 kilométert fútó sportember az egyik kerekes edzés során útlevél nélkül kelt át a közel 400(^ méter magasban lévő Ofen-hágónál az olasz—svájci határon. Az olasz határőrök azért voltak elnézőek Kropkóval szemben, mert szerintük aki ilyen magasra felkerekezik, az biztosan nem csal... J. K.
