Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-03 / 128. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 3., PENTER Pápa -látogatóban Clinton elégedett volt Negyvenperces magánkihallgatáson fogadta tegnap II. János Pál pápa a Vatikánban Bili Clinton amerikai elnököt. Az eredetileg tervezett időnél tíz perccel hosszabbra nyúlt audiencia után a pápa dolgozószobáját elhagyó amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy megtiszteltetés volt számára a pápával történt találkozó és melegen méltatta, hogy „a katolikus egyház kész konkrétan kezelni a problémákat”. Clinton arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az audiencián az ENSZ Kairóban sorra kerülő népesedési világkonferenciájáról, a nemzetközi helyzetről — elsősorban Boszniáról, a Közel-Keletről és az iszlám szerepéről —, valamint a vallási szabadság érvényesülésének nehézségeiről volt szó. Véres harcok Ruandában A ruandai kormánycsapatok és a Ruandai Hazafias Front főtisztjei tegnap Kiga- liban az országban tartózkodó ENSZ-csapatok védnökségével újabb tanácskozásokat kezdtek, annak ellenére, hogy a fővárosban változatlan hevességgel dúltak a nehéztüzérségi fegyverekkel vívott harcok. Az AFP a világszervezet katonai tisztségviselőire hivatkozva azt jelentette, hogy a hazafias front felkelői jelenleg a főváros, Kigali elfoglalására és az ország déli részében újabb terület- szerzésre törekednek, s így tulajdonképpen kevés esélye van a tűzszünet kihirdetésének. S zabad választások Magyarországon, 1994. május 8. és május 29. Az első forduló elsöprő MSZP-előretörést hozott. Kíváncsian vártuk, mi lesz a második forduló eredménye. A lidérces álom valósággá vált. Valamivel több mint 4 millió ember elment választani, és választotta az utat vissza Egyiptomba, a fáraó udvarába, vissza az ingyenhagyma- és uborkaleveshez. Vissza a Nílus vizéhez, visz- szasírta az egyiptomi fogságot. Ismerős szavak és ismerős helyzet ez. Mózes népe annak idején a szabadság mellett döntött, és vállalta inkább a nehézségeket, nélkülözéseket. A taxisblokád vasárnapjának estéjén a Margit hídon átvonuló tömeg azt skandálta, hogy „alkotmányos rendet, vállaljuk a terhet”, majd a Himnusz éneklése közepette a blokádozók sorfala között a tömeg átvonult a hídon a Bem térre. Alkotmányos rendet, vállaljuk a terhet — a fogadalom eddig tartott csak? És most hogyan tovább? Ennyire nem kell a nyugodt erő? Ennyire elhittük, hogy „gőgös” a hatalom? Mit gondolnak a kárpótoltak és a kárpótlás-várományosok, mit fog érni a kárpótlási jegyük egy olyan kormány alatt, amelynek pártja egyöntetű nemmel szavazott a törvény meghozásakor? Máról holnapra értéktelen papirossá válik a kárpótlási jegy a kezükben, hisz semmi érdeke nem fűződik — sem elsődleges, sem másodlagos — ahhoz, hogy a kárpótlási jegy mögé vagyont helyezzen. Él fog szabadulni az infláció. A jelentkező jövedelemnövelési igényeket nem fogja tudni az új kormány sem teljesíteni, mert még nincs meg a gazdasági alapja. Megteszi úgy, hogy a leghálásabb rétegeknek — legfeljebb a tartalékok terhére, a megkoplalt 7 milliárd dollár terhére — osztogat egy kis órabért. Ennek az eredménye pedig az lesz, hogy az árak rögtön utánamennek. Benne rejlik az eljárásban a fizetések és nyugdíjak rohamos elértéktelenedése. Az infláció rövid időn belül háromjegyűvé növekedhet. Annak idején a 35 százalékos inflációt is nehezen bírtuk! Gazdaságunkban az infláció elleni féket még a jövedelmek korlátossága és nem az anyagi javak fölöslegbe torkolló bősége jelenti. És máris jelentkezik a föloldhatat- lan dilemma. Vagy engednek a követeléseknek, kielégítik részben az óhajokat és megindul a keservesen megteremtett és kézben tartott pénzügyi egyensúly felbomlása — beláthatatlan következményekkel —, vagy elmaradnak az igénykielégítések, és kezdetét veszi egy kiábrándulási, csalódási folyamat. A választásokon elért 54 százalék önálló kormány- alakításhoz is elegendő, így különösebb kontroll nélkül azt csinálhatnak, amit akarnak. Ha sikerül még az SZDSZ-ben olyan koalíciós partnerre lelni, mely párt hajlandó tökéletesen megfelelni az ideológiai rendszer működését biztosító követelményrendszer igényeImportált erőszak? Templomot robbantottak Szabadkán Szerdán hajnali 4 órakor óriási robbanás zajára riadtak fel a Szabadka központjában lakók. A ferencesek templomát ugyanis eleddig ismeretlen tettes „támadta meg”. A két és fél évvel korábbi, a Szent Teréz-templomnál alkalmazott módszerrel, ugyanis egyszerűen aláaknázták Isten házának bejáratát. A detonáció erejéről tanúskodik az a körülmény is, hogy azon nyomban megszólaltak a környéken parkoló gépkocsik riasztóberendezései, a szomszédságban lévő, egyébként a szarajevói Sipad faipari kombinát üzletének ablakai sorra betörtek. Kasza József, Szabadka polgármestere még szerdán délelőtt megbeszélésre hívta a iielyi önkormányzat frakció- vezetőit, akik a legerélyesebben elítélték a merényletet és kivétel nélkül azt hangoztatták, hogy a robbantás nyilvánvaló célja a nyugtalanságkeltés és a megoszlás előidézése a soknemzetiségű észak-vajdasági városban. Egyébként Szabadka polgármestere a történtekről tájékoztatta Zorán Lilies szövetségi elnököt. A merénylettel már aznap foglalkozott Kis- Jugoszlávia kormánya is. Úgyszintén elítélte a történteket, de arra intett, hogy bárminemű következtetést csak a tettesek felderítése után lenne szabad levonni. Szabadkán ugyanis már többször elhangzott, hogy a közrend és nyugalom elleni erőszak akkor vette kezdetét a szóban forgó városban, amikor Szabadkára látogatott egy Kosu- tics nevű, szélsőséges beállítottságáról ismert politikus, majd szinte zsinórban őt követte az Interpol által is körözött Zselko Razsnyátovics — Árkán, Vojiszláv Seselj cset- nikvajda, a Fehér Sasok Vu- csinics vezetéknevű vezére, legutóbb pedig Radovan Karadzsics boszniai szerb vezető „tisztelte meg” látogatásával a szabadkaiakat. Éppen ezért nem kevesen importált erőszakról beszélnek, ami nem kimondottan alaptalan feltételezés, hiszen a felsoroltak mindegyike ilyen vagy olyan formában figyelmeztette a Szabadkán élő nemzeti kisebbségeket a jelenlegi rezsim iránti fenntartás nélküli lojalitásukra és hűségükre, ellenkező esetben... A ferencesek templomáról egyébként tudni kell, hogy a város egyik legrégibb, a műemlékvédelem alá helyezett épülete. Talán éppen ezért nem kis cinizmus fedezhető fel a hivatalos szervek azon felhívásában, hogy nem szabad azonnal az esetleges idegenekre hárítani a felelősséget a gaztett ügyében, hiszen — mint mondták — könnyen kiderülhet, hogy a merénylő szabadkai illetőségű. (b. m.) A nagyvilág hírei * Húsz halálos és sebesült dél-jemeni áldozata van a tegnap végrehajtott észak-jemeni rakéta- támadásnak — jelentette ádeni biztonsági forrásokra hivatkozva a Reuter. Az egyik rakéta Adenben egy mecsetnél csapódott be, s a hajnali ima résztvevői közül nyolcat megölt — jelentette a dpa. % Az amerikai kormányzat hajlik arra, hogy az azonnali és teljes kereskedelmi embargó helyett lépcsőzetesen vezessenek be gazdasági tilalmakat Eszak-Korea ellen, ha Phenjan végleg lehetetlenné teszi atomlétesítményeinek az ellenőrzését. ^ A NATO szerdán hajszál híján légicsapást mért brit kéksisakosokat támadó boszniai szerb tüzérekre. VÉLEMÉNY inek, akkor akár alkotmányt is módosíthatnak igényeik szerint. Szekeres Imrének a közelmúltban volt egy olyan gondolata, nyilatkozata, hogy a négyévenkénti változási lehetőség nem biztos, hogy kívánatos egy felépülőben lévő, az átalakulás bizonytalanságaival terhelt gazdaságra nézve. Ebben lehet némi igaza. A gazdaság és a politika nem egymástól függetlenül működő fogalmak. Egyiknek a másik alakulására nézve komoly hatása van. Ha pedig ez így van, akkor nagyon nagy a csábító erő a hatalom tartós megszerzésének igényére. Ez pedig már diktatúra. Ha pedig diktatúra felé haladunk, akkor a béke és nyugalom szigete helyett a dél-amerikai ilyen vagy olyan diktatúrákra hasonlítunk majd. Ha megmarad a parlamenti választások lehetősége, akkor fennáll az esélye annak, hogy a kialakuló és megerősödő szélsőjobb jelenlétével a választások a (szélsőjbal és (szélsőjobb között váltakozó eséllyel hoznak eredményt. Eddig Nyugat kapujának vallottuk és hittük magunkat. Ezután minek nevezzük majd magunkat? Hová tartozunk majd? Leszünk-e továbbra is a Nyugat kapuja, a velejáró előnyökkel és hátrányokkal, vagy Kelet kapujává válunk, és osztozunk velük a szegénységben? Mindenesetre érdemes figyelni a külföldi pénzvilág magatartását. Kezdetben bizakodó nyilatkozatokat tesznek, és később az érdekeiknek tökéletesen megfelelő módon cselekednek. A pánikkeltéstől mindénesetre óvakodnak, mert nem hiányzik nekik sem egy kirobbanó pénzügyi válság. Érdemes a japán pénzvilág magatartására odafigyelni, ők nem szoktak blöffölni! Ha megbomlik a pénzügyi egyensúly, megrendül irántunk a bizalom, amelyet néhai miniszterelnökünknek oly keserves munkával sikerült megteremtenie, akkor számíthatunk rá, hogy elmenekül tőlünk a tőke. Ez pedig biztos út a lemaradás, esetleges gazdasági összeomlás felé. N em lesz gond, hogy mi megy a tv-ben, és mit hallunk a rádióban. A Panorámát — ameddig lesz — Benda László szerkesztésében láthatjuk, a Tv-híradó Baló György főszerkesztésében jelentkezik majd. A Hét pedig eltűnik a képernyőről. A rádióban ismét hallhatjuk Bölcs István bölcseletéit, és újra lesz 168 óra — Mester Ákos felelős szerkesztésében. Nyugtatom magam, hogy legalább több idő jut olvasásra — már akinek van rá igénye! Becsüljük meg könyveinket, mert azok a könyvek, amelyek a tényfeltárást, a magyar múlt, művészet megismertetését szolgálják, lassan fellelhetetlenül eltűnnek a könyvesboltokból. Hasonló sorsa jutnak a tv-sorozatok kazettái is. Az sem lehetetlen, hogy — mint tiltott irodalom — esetleges házkutatások tárgyává és okává is válhatnak könyveink. Üressé és értéktelenné válik a Duna Tv, nem lesz érdekes senkinek sem, hogy mi történik mondjuk Beregszászban vagy Szabadkán, akár Kolozsváron. Mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz! A kultúra irányítását kézbe veszik. Nem úgy, mint a nemzeti-keresztény kormány. Nem lesz gond, hogy Fekete György nem érdekli a művelt értelmiséget, helyette majd határozott irányításban lesz részünk — Éejti Györgytől. A nemzet napszámosain nem kéri számon senki, hogy nemzeti értékeinknek és hagyományainknak őrzője, továbbadója lesz-e, vagy sem. Nem bánt senkit az, hogy — Karácsony Sándor szavaival élve — magas kultúránk és népi kultúránk úgyszólván egymástól külön élnek. Változások állnak be a magyar sajtó világában. Főszerkesztőváltás lesz a Pest Megyei Hírlapnál. A Pesti Hírlap eltűnik a szemünk elől. Feloszlik vagy feloszlatják a MÚK- ot. Hamarosan személycserék sokasága lesz a minisztériumoknál, vállalatoknál. Visszakerülnek a „megbízható emberek” a vállalatok élére. Lehet, hogy nem lesz többé gond az MRP szervezése, a Kedvezményes Részvényvásárlási Programhoz való csatlakozás pedig nyugodtan elfelejthető. Megváltoznak a privatizáció feltételei, lehetőségei. Az bizonyosnak vehető, hogy a leendő középosztály gyarapodásához nem fűződik különösebb érdek. A külföldi lapvélemények legfeljebb csak enyhe kritikával, de inkább elismerőleg írnak a magyarországi változásokról. Ha a bizonytalanság legkisebb jelét adnák, akkor a nemzetközi pénzvilágban máris jelentkeznének egy kialakuló válság jelei. Annak következményei reánk nézve kiszámíthatatlanok. — Gyönyörű, tiszta, csillagos, hidegfront utáni este van. A Margit hídon vezet át az utunk. Gyönyörű a város díszkivilágításban. Előtűnik az Országház kupolája. Vajon felkerül-e újra a csillag a csúcsára? Nem a mienk ez a város, ez az ország. Itt mi lakók leszünk, olyanok, mint egy albérlő. E ddig tartott az álom. Egy keserves, hosszú éjszaka után, rövid szendergést követően, az álomból felriadva kérdezem: lidérces álom volt-e, vagy valóság? Nem tudom, de félek! „Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, hallgatag fiák ők és nem értelmesek. Bölcsek ők a gonoszságra, jót cselekedni pedig tudatlanok.” Jer. 4,22. Técsy Zsolt (Nagykőrös) Lidérces álom, vagy valóság?
