Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Magyar—japán emlékpark Veresegyházon Enzo Cucchi az Ernst Múzeumban Akiket a honfoglalás emléke összeköt Japán szobrászművész, Mitsui Sen kiállítása július 10-ig látható jelenleg a gödöllői művelődési központ Gö­döllői Galériájában. Nagyméretű szobraiból néhányat az előcsarnokban is, az udvaron is elhelyeztek. A kiállítóteremben a ki­sebbek — fából, fémből, kő­ből, márványból... A termé­szet adta az anyagot, s a har­monikus formák alkalma­sak lennének rá, hogy visz- szasimuljanak a természet­be, újra annak részeit alkos­sák. A Hullámzó mozgás, Alom címűek, fekvő alakok fehér márványból. A Lendü­let — halvány rózsaszín, szürkével erezett márvány, három élénk színű, ék alakú mélyedéssel. A vörös már­vány Emlékezésben nyílás, mintegy elhajló barlang, la­birintus bejárata. A Nap vö­rös korongja rózsaszín már­ványba foglalt. Megkapó- ak, elgondolkodtatok, sokat­mondók a fémszobrok: Élet, Hangya, Ikrek, Barát­ság. Megjelenik amit a cím jelöl, de nem szokványo­sán. Fából készült szobrok: Rügyfakadás, Erdő', Friss hajtás, Csírázás. A termé­szet egyszerű, ám mégis megfejthetetlen jelenségei­nek lényegét próbálta ábrá­zolni ezekben a művész. A színezett fa felfokozott ér­zelmek kifejezésére alkal­mas. Pirosán lobog a Tűz, a Láng. Az Újjászületés piros és fekete. Itt stilizált ember­alak emelkedik magasba, miként embereket sejthe­tünk a Hét vezér formáiban is. A szemlélődést Mitsui Sen veresegyházi műtermé­ben folytatom. Huszonöt éve él Európában, hétévi olaszországi tartózkodás után telepedett le Magyaror­szágon. Felesége magyar, gyermekeivel, fiával, iker lányaival japánul beszél — mint mondja, azért nem is tanult meg magyarul, hogy a gyerekei viszont megta­nuljanak japánul. Ülünk egy asztalnál, egy házban, mely olyan mint a többi a veresegyházi utcá­ban, s a társalgás jórészt ja­pánul folyik. A 16 éves fiú, Maró tolmácsol. Kérdezem Mitsui Sentől, hogy mi a véleménye arról az elméletről, mely szerint a japán és a magyar rokon nép, mindkettő a mai Kína egyik területéről származott el. Nevet: bizonyára roko­Az Újjászületés (fa) hátte­re majd a fenyőerdő lenne a honfoglalás 1100. évfor­dulójára készülő ma­gyar—japán emlékpark­ban Repülés (bronz) nők vagyunk, mint az az egész emberiség. De azért több hasonlóságot fedezett fel a magyyarokkal, mint az olaszokkal. Még otthon Tokióban a szalézi rend által működte­tett ipari szakközépiskolá­ban, ahol a világ minden ré­széből voltak tánárok, is­merkedett meg egy magyar­ral, Nagy Józseffel, aki a nyomdatechnikát tanította. Az iskola kínálta szakmák közül elsősorban a faipar­ban képezte magát, bútorter­vezést, lakberendezést, fa- szobrászatot tanult. Több mint tíz évig dolgozott édes­apja cégénél, ahol fa öntő­formákat készítettek. Azon­ban mivel kicsi gyermekko­ra óta szobrász szeretett vol­na lenni, munka után esti is­kolában szobrászattal foglal­kozott. Huszonöt éves korá­ban rendezte meg első egyé­ni kiállítását. Aztán lehetősége nyílt rá, hogy a szalézi rend egy intézményébe jöjjön Olasz­országba, Pietrasantába. Épületdíszeket készítettek egy kőfaragó üzemben, bér­munkában szobormásolást vállalt. És alkotta saját szob­rait a Pietrasanta melletti Carrara márványából. Magyarországon a tardos- bányai mészkőből dolgozik szívesen. Rendszeresen kiál­lít, idén Gödöllő előtt Nagy­tétényben, novemberben pe­dig a fővárosi Vigadó Galéri­ában. Őrzi szobrát a Nemze­ti Galéria, egy pécsi múze­um. Aránylag kevés munká­ja van közterületen, pedig azok szép díszei lehetnének például intézmények belső tereinek, talán köréjük elren­dezett növények között. A természetből vétettek, a természetbe visszasimulná­nak. Elmegyünk a veresegyhá­zi tavakhoz, ahová 1996-ra, a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára magyar—ja­pán emlékparkot tervez Mit­sui Sen. Az egyik szobor hullámot ábrázolna, a vi­zet... Más szobor is valami­lyen természeti jelenséget. Égy a levegőt jelképezhet­né. A levegő meg a víz szük­ségesek ahhoz, hogy az em­ber éljen. A Hullám egy kis domb tetejére kerülne. Két szobor a patak egyik és má­sik oldalára. A főalak az Új­jászületés című szobor hátte­re a fenyőerdő lenne — a zöldben szépen mutat majd a fehér szobor... Nádudvari Anna Nemzetközi fúvóstalálkozó Abonyban Szó lesz a tárogatóról is dőt — köztük zeneakadémis­(Folytatás az L oldalról) Az 1974-ben, Grazban alapí­tott IGEB több mint ötszáz fúvószene-kutatót, fúvósze­nekari karnagyot, a társtudo­mányok kutatóit, szocioló­gust és amatőrt tömörít. Ku­tatási területük felöleli a fú­vószene, illetve fúvós hang­szerek egész történetét, vala­mint a muzsika társadalmi hátterét, amelyekről kétéven­te rendezett kongresszusai­kon cserélnek eszmét. Eddi­gi legnagyobb kongresszu­suknak ígérkezik az abonyi, melyen 24 ország 44 előadó­ja a fúvószene történetéről, valamint (a magyarországi megrendezés okán) a tároga­tó történetéről szól. Mintegy 100 vendéget várnak Európából, illetve a tengeren túli kontinensekről. A kongresszus kitűnő le­hetőséget kínál a társaság­hoz való csatlakozásra, ezért a rendezvénysorozatra nem csak az IGEB tagjait, hanem valamennyi érdeklő­tákat is meghívtak — mond­ta a rendezők nevében Var­ga György, az abonyi zeneis­kola .igazgatója. Meg kíván­ják ragadni az alkalmat fia­tal fúvóstehetségek és kör­nyékbeli fúvósegyüttesek bemutatására is, amelyre az előadások között és a kong­resszussal párhuzamosan rendezett fesztivál koncertje­in nyílik lehetőség. Ezért az elmúlt két év versenygyőz­tes fiataljait — mintegy har­minc 12 és 18 év közötti fú­vóstehetséget — hívtak meg fellépésre a környékbeli ze­nekarok mellett. A koncer­tek közül Varga György ki­emelte a Budapest Sympho­nie Band keddi fellépését, mely együttes a vezető nagy­zenekarok szólistáiból ala­kult. Csütörtökön Hollandia legjobb fúvósaiból váloga­tott ifjúsági zenekar lép fel. A pénteki zárókoncerten pe­dig kiváló szólisták és együt­tesek tolmácsolásában fú­vós népi muzsikát, komoly és könnyűzenét, valamint dzsesszmuzsikát hallhatunk. A résztvevők toronyzene hangjaira ébrednek, és taka­rodó muzsikára térnek nyu­govóra. Abony 100 év után tavaly kapta vissza városi rangját. Az évforduló megünneplésé­re, illetve megélénkülő kul­turális életük fellendítésére nyújt kitűnő alkalmat a ran­gos rendezvény — mondta Gajdos István polgármester, aki maga is trombitamű­vész. A zenei programsoro­zat, illetve hangszer- és kot­takiállítások mellett számos rendezvénnyel próbálják vá­rosukat a külföldiekkel meg- kedveltetni. Vízi és száraz­földi kirándulásokkal, lovag­lással, vadászattal, valamint a komplex gyógyszolgáltatá- sokat nyújtó termálfürdőjük­kel várják a látogatókat, aki­ket az ellátást ingyen vállaló családoknál helyeznek el. (veszelszky) Kisalföldi bábfesztivál Befejeződött Győrött a 3. nemzetközi bábfesztivál. A négynapos eseményen nyolc hazai és négy külföl­di bábegyüttes mutatta be produkcióját. Beczéné Ma­darász Zsuzsa, a rendező Győri Városi Bábszínház igazgatója elmondta: kivá­ló együtteseket, változatos programot láthatott a kö­zönség. A szakemberek ku­riózumnak minősítették, hogy az előadásokban kü­lönféle bábozási technikák, sajátos színpadi megoldá­sok jelentek meg. A szak­emberek a látottakat ele­mezték, s véleményt cserél­tek a műfaj jövőjéről. Rang­sort nem állítottak fel, hi­szen a fesztivált nem a ve­télkedés, hanem az eszme­csere és a szórakozás szán­dékával rendezték meg. A fesztiválhoz kapcsolódva nyitottak kiállítást Eustatiu Gregorián román bábterve­ző és Koós Iván, a hazai bábművészet kiemelkedő egyéniségének munkáiból a Rába-parti városban. Enzo Cucchi olasz képző­művész kiállítását Budapes­ten az Emst Múzeumban ma a művész jelenlétében nyitja meg Jancsó Miklós filmrendező. Cucchi a ’80-as évek transz-avantgárd mozgalmá­nak tagja, szürrealista, exp­resszionista alkotó. A világ­hírű autodidakta festő, grafi­kus, szobrász művei első al­kalommal láthatók Budapes­ten. Kiállítják a Herkules el­hozza az intelligenciát című szoboregyüttesét és a most először bemutatásra kerülő nyolc nagy grafikából készí­tett installációját, amelynek a művész A rajz katedrálisa címet adta. Énzo Cucchi művei hétfő kivételével jú­nius 23-tól július 31-ig te­kinthetők meg. Kerámiák a Duna Galériában A Duna Gelériában teg­nap nyílt meg Ambrus Éva keramikusművész kiállítá­sa. A Magyar Iparművé­szeti Főiskola porcelánter­vező szakán 1967-ben vég­zett keramikus Schrammel Imre tanítványa volt. Az Alföldi Porcelángyár ipar­művészeként több edény- készletet is tervezett, ame­lyeket ma is sorozatban gyártanak. Munkája díszí­ti a gyulai SZOT-üdülő ét­termének falát. Alkotásai között szerepelnek a város­ligeti, a miskolci és a héví­zi ivókutak. 1968 óta min­den jelentős hazai és több csoportos külföldi kiállítá­son részt vett. A Magyar Alkotóművé­szek Alapítványa Duna Galériában rendezett kiállí­tása június 22-től július 10-ig, hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig te­kinthető meg. Könyvszemle A fölösleges magyarok szószólója Szokolay Zoltán 1989. és 1994. között keletkezett közéleti írásainak, felszóla­lásainak, országgyűlési be­szédeinek és vitacikkeinek válogatását olvashatjuk a Keresem, akit képviseltem címen megjelent kötetében. A szerzőt a magyar nép és az ország érdekeinek képvi­selete sarkallta a közszerep­lésre — így a kötet a rend­szerforduló reményeinek, a várakozások teljesüléseinek illetve megcsúfolásainak is krónikája. A rendszerforduló körül keletkezett írások a hazate­remtés lehetőségeivel és aka­dályaival foglalkoznak. Or­szággyűlési képviselőként aztán Szokolay a helyi gon­dok megoldása és az igazsá­gos újraelosztás követelése mellett elsősorban a múlt tisztázásáért és a konzekven­ciák levonásáért emel szót az ügynöktörvény és az am­nesztiatörvény vitái kap­csán. Az időszak közéleti írá­sainak középpontjában a mé­dia-vita és a nemzet érdekeit szolgáló médiákért folyó harc a témája. Az 1991-es „szavazási botrány” után Szokolay Zol­tán lemond képiselői man­dátumáról. Az eset körülmé­nyeiről érdekes adalékot ol­vashatunk a kötetben. Szo­kolay az AVH tevékenysé­gének és az elmúlt negyven év visszaéléseinek amatőr kutatójaként alaposan meg­ismerte a belügy mechaniz­musát és számos érintett személy kilétét is. A Nem­zetbiztonsági Bizottság alel- nökeként egyre kellemetle­nebbé vált sokak számára, amit Kőszeg Ferenc egy in­terjúrészlete is kifejez: „Szokolay megpróbálta az egész demokratikus ellenzé­ket belügyes ügynökök gyü­lekezeteként beállítani. ” Petry Béla grafikája Nyilván figyelték, és a , .gombnyomogatáskor” (amelynek kivizsgálására senki nem vesztegetett időt) rögtön lecsaptak. Boszor­kányüldözésről tanúskod­nak az ellenzéki felszólalá­sok, a fenyegető névtelen le­velek. Szokolay azonban közemberként sem hagy fel a múlt feltárásával: doku­mentumokkal idézetekkel, statisztikákkal alátámasz­tott írásokban szól az MSZMP és tagjai vagyon-, hatalom- és sajtómonopóli­um átmentéséről, promi­nens személyiségek hangoz­tatott múltjával szembeni tényleges múltjáról. És nem hagy fel az ország, a nép ér­dekeinek képviseletével, melyet évfordulók, napi ese­mények, új törvények kap­csán kér számon. Igaz, egy­re reményvesztettebben. Egyik utolsó írásában aztán „fölösleges magyaroknak” nevezi a népet, azokat, akik létükkel, várakozó reménye­ikkel csak zavarják a nagy- politika szereplőit és az ön­jelölt sorsformálókat. Ezek szószólójává lenni napjaink­ban is egyre inkább bátorsá­got igényel. (Irmag Kiadó, 250 forint) (veszelszky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom