Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-22 / 144. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 22., SZERDA Magyarország vicc-ország lett? A 168 Óra című hetilap legújabb számában Kéri László politológus érdekes nyilatkozatot tesz. Imigyen: ...AZ ELMÚLT NÉHÁNY HÉT ALATT TÖBB VICC SZÜLETETT, MINT AZ ELMÚLT NÉGY ÉVBEN. EZ MINDENNÉL TÖBBET MOND, MERT ISMÉT MER VICCELNI AZ ORSZÁG. Nem tévedés, kedves Olvasó. A neves politológus éppen annyira csalhatatlan ítéló'képességről tesz tanúbizonyságot, mint elvbarátja, a neves esztéta, aki nemrég „magyar Lech Walesának" nevezte Nagy Sándort. (És ezt nem viccnek szánta.) Kéri szerint tehát manapság nem azért van több vicc a magyar rónán, mert ugyanazok az elvtársak kerülnek hatalomra, akikről negyven év alatt csak viccben lehetett őszinte véleményt mondani, a sajtóban nem. Nem azért viccel ma a magyar, mert egy volt önkéntes és kitüntetett karha- talmista hajtja meg gerincrögzítőjét Nagy Imre sírja előtt. Nem azért röhög az utca népe, mert az elvtársakat a 3,60-as kenyér reményében küldi a „ tornyosba ” a jámbor szavazó. A, dehogy! Az emberek ma azért viccelnek, mert végre szabad nekik. Eddig ugyanis az MDF Gestapója könyörtelenül, statáriálisan lecsapott mindenkire, aki a kocsmában Antalit vagy Borosst merte kifigurázni. SS-le- gények dúlták fel a Kurír „Elefánt” nevű vicclapjának szerkesztőségét minden héten, amikor hol ősállatként, hol artistanőként, hol patkányként ábrázoltak egy-egy minisztert. Recsken gyúrtak kenyérbélből sakkfigurát a Szuper Pszt, a Kacsa és a többi „minőségi” lap szerkesztői szigorú őrizetben, mert vaskos hazugságokkal illették mindazokat, akik nem süllyedtek le az ő szellemi és erkölcsi színvonalukra. Na és persze a Gyűjtőben akasztották MDF-es hóhérok azokat az újságírókat, akik sok millió példányban gúnyolták ki hetenként Nahlik és Csúcs urakat, de ugyancsak hóhérkézre került a Magyar Narancs európai szellemiségű, finom stílusú toliforgatója, aki nemes egyszerűséggel így írt: mikor „húznak el ezek a f...-ba?" Kéri László sommásan kijelenti: a leendő minisztereket egy napon nem lehet emlegetni elődeikkel. Kovács Lászlót Jeszenszkyvel, Hack Pétert Balsaival. De mondja kedves Kéri úr: nem lesz magának baja abból, hogy nem írta le ugyanott: Horn Gyulát Antall Józseffel? Sugár András Húszéves a nagykőrösi dalárda jÉMv Meghitt, családias WjTM hangulatú találko- ggucll zón ünnepelte 20 m&s éves jubileumát a nagykőrösi Arany János Művelődési Központ Népdalköre. A jelenleg 18 énekest számláló csoportban most is többségben az alapítók vannak, élükön Kis István karnaggyal, aki 1974. óta dirigálja a kórust. Parasztporták emlékei Néprajzi tábor Újkígyóson Újkígyóson hétfőn megnyílt az Ipolyi Arnold Népfőiskola néprajzi tábora. A június 27-ig tartó kígyósi tábor résztvevői — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola majdnem húsz hallgatója — a település népi építészeti értékeit kutatják. A diákok néprajztudósok irányításával mérik fel, hogy a falu parasztportái milyen építészeti emlékeket — jellegzetes öreg parasztházakat és különleges gazdasági épületeket — őriznek. A szegedi dohánykertészek által mintegy kétszáz éve alapított békési nagyközség népi építészetét eddig még nem kutatták néprajzosok. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola néprajzi táborának résztvevői az egy hét során — kikapcsolódásként — ismerkednek a táj népi műveltségével, így többek közt a Dél-Alföld népzenéjével és néptáncával, paraszti konyhaművészetével s irodalmával. Nagykőrösön mindenki ismeri a népdalok, nóták szerelmeseit, a tehetséges előadókat. Megszámlálhatatlan helyi ünnepséget, kulturális seregszemlét gazdagítottak színvonalas szereplésükkel. Bemutatkoztak és sikert arattak az évek során Cegléden, Kecskeméten, Budapesten, Szentendrén, Makón, Szegeden, Tiszakécskén, LeHa gondolatban végigpásztázunk az elmúlt évtizedek folyóirat-irodalmán, s számba vesszük azokat a méltán népszerű színes heti újságokat, melyeknek eltűnése csalódást okozott, nos a színes palettáról mintha a Film Színház Muzsika hiányozna a leginkább. Van ugyan fóruma' külön-kü- lön mindhárom műfajnak — a filmnek, a színháznak és a zenének —, de ezek exkluzív jellegüknél fogva egy szűk szakmai elit érdeklődését célozták meg, olvasásuk nem jelent mindenki számára hozzáférhető, pihentető szórakozást. Márpedig ki ne szeretné a filmet, színházat, a muzsikát, a mindenkihez szóló művészetet, ami azért van, hogy csüggedt, törődött arcunkra a fényt újból és újból visszalopja. Volt egy újság, amely 33 és fél évesen tűnt egyik napról a másikra, egy lap, mely a fiataltól az idős korúig, a mérnöktől a pályamunkásig a szépséget közvetítette, s népszerűsítő igényű esztéányfalun és még számos településén az országnak. Népdalversenyek zsűrijei ezüst és bronz fokozatú kitüntetésekkel ismerték nívós előadásaikat. A jubileumi vacsorán a nyársapáti asszonykórus és a ceglédi vasutas énekkar köszöntötte a körösi dalosokat, akik őszi fellépésekkel viszonozzák majd a szomszédok látogatását. tizálással, könnyed és derűs hangnemben tájékoztatott művészeti életünk jeles eseményeiről. Három év kényszerpihenő után, a régi hagyomány szellemében a Film Színház Muzsika újraindul, új lendülettel, felfrissültén. Mindazokat, akiknek e hír öröm, a hetilap újjáélesztéséért létrejött alapítvány szíves szóval és szeretettel várja a Déryné virágai című szórakoztató gálaestre, melyre június 26-án, vasárnap este kerül sor a Fővárosioperett- színházban. A rendezvényen fellépnek az ország szinte valamennyi színházából azok a kiváló művésznők, akik a magyar színművészet fényes csillagának, Déryné Széppataki Rózának kétszázadik születésnapja alkalmából Déryné-díjban részesültek. A gálaest a hódolathoz, a juniális hangulathoz,' a műsor sokszínűségéhez illően a virágokat választja szimbólumául — mondotta Sas György, alapítványi képviselő minapi sajtótájékoztatójukon. (r. b. a.) Gálaest a Film Színház Muzsikáért Budapesti beszélgetés Dánielisz Endrével Tanú a Csonka torony tövéből Dánielisz Endre nagyszalontai tanár, helytörténész, irodalomtörténész kis kerülővel érkezett Budapestre. Pécsett járt, ahol előadást tartott Nagyszalonta nagyjairól. A köztudatban egyetlen nagysága van Szalontának — Arany János... — Nagy ajándék számunkra, hogy Arany János ott született, ebben a kis erdélyi mezővárosban, hajdúvárosban, de valahogy úgy érzem, és érezzük többen, hogy az ő fénye némileg homályba vonja azokat, akik megérdemelnék, hogy szó essék róluk. A közelmúltban kis könyvecskét állítottam össze, ebben 14 helyi hírességünkről szólok. Csillagkép a magyar kultúra egén Földi János tudós költő, Csokonai jó barátja, a Hajdúság orvosa, a mi városunk szülötte. Szintén a mi városunk szülötte Lovasi László is, aki tevékenyen részt vállalt az 1848-as forradalom előkészítésében, s ezért börtönbüntetést szenvedett. A bmói — azaz brünni — Spielberg várába volt bezárva, ahol rabsága során, sajnos, elméje megzavarodott. A névsorban Arany János következik, a legnagyobb földi, de mellette fiát, Arany Lászlót is városunk szülöttének és büszkeségének tartjuk, noha ő már hatéves korában elkerült — szüleivel együtt — Nagykőrösre. Rozvány György az, aki megírta városunk történetét három kötetben. Aranynak jó barátja, rengeteg dokumentum, visz- szaemlékezés őrzi az ő jelentőségét. Utána egy kicsit lazul a folytonosság, és szinte a XX. századig ugrunk el, amikor Kiss Ferenc Kos- suth-díjas orvosprofesszort, a londoni és párizsi akadémia tagját említjük. Hasonlóképpen a szaktudományban ismerik Kulin Györgyöt, a neves csillagászt, akinek azt köszönhetjük, hogy fenn az égbolton ragyog egy csillag, amely a Szalonta nevet viseli. Ugyanis a helyi Szalontai Lapok újraindításától a nagy Arany emlékünnepély megrendezéséig számtalan újabbkori esemény tanúja és jórészt szervezője is lehetett. .. — Hát az a bizonyos 1989. karácsonyi fordulat bennünket is örömmel, reménységgel és bizalommal töltött el; azt hittük, hogy más világ lesz. No, de ha nem is lett teljesen, ha nem is történt száznyolcvan fokos fordulat, mégis azt kell mondanom: milyen jó, hogy itt vagyok, hogy önnel Budapesten beszélgethetek, és most nem rettegek és nem tartok attól, hogy odahaza majd lekapcsolnak és a szekuritáté utódja elővesz. Nem szűntem meg írni sem, azóta a nagyváradi Bihari Napló-nak dolgozom elsősorban. Kézirataimat, melyek a fiókban hevertek éveken át fölhasználatlanul szépen összeszedtem, rendbe raktam, és rendre könyvek lettek belőlük... A tanár úr nem csak irodalomtörténeti munkát, hanem várostörténetit, sőt, hogy úgy mondjam, család- történeteit is kiadott a közelmúltban. A Szepességtől Szalontáig című könyve családtörténet. . A fésűs kisiparos Dánielisz család élettörténetét meséli el benne... trV nr<! nsTcí cn annas an*^ 8 s-cr nascut született ! SINKA ISTVÁN 1897 - 1969 aoetul maghiar a magyar népies E iabönasul negru" irodalom kiválósága, al pustei? „Ä fekete bojtár" A Sinka-ház emléktáblája, rajta magyar és román nyelvű szöveggel: „E házban született Sinka István (1897—1969), a magyar népies irodalom kiválósága, a »fekete bojtár«” —.Nem akartam önző lenni, úgyhogy nem korlátozom az elmondandómat a Dánieliszekre, sem a fésűskisiparosokra, hanem bemutatom az ipar megjelenését Nagyszalontán még az Arany János előtti évektől egészen a felfutásig, a kibontakozásig. Szalonta iparossága kilencvenöt százalékban magyar volt, az ő életüket, küzdelmeiket kísérem végig, egészen a tavalyi év decemberéig. Csonka torony a város címerében — Miközben szakmák tűnnek el, alakulnak át Nagyszalontán is, mint bárhol a világon, egyvalami változatlanul öröklődik emberöltőkön át Nagyszalontán — a Csonka torony... Vagy változik az is? — Azt mondhatnám: igen is, meg nem is. A Csonka torony Nagyszalonta jelképe. Most terveztettük meg a város címerét, 84 bolygó közül, melyet ő fedezett fel, az elsőt városunkról, szülőhelyéről nevezte el. Sinka István is Nagyszalonta szülötte. Milyen érdekes, hogy a tizenkilencedik század balladaköltő óriása Arany János, a huszadik század legnagyobb magyar balladistája pedig Sinka István — és az ő szülőhelyük egymástól kétpercnyi járásra van. Aki odaátra dolgozott — A pécsi előadásra, úgy tudom, a tanár úr a Román—Magyar Baráti Társaság meghívására érkezett. Mondhatnám mégiscsak nagyot változott a világ, hiszen emlékszem én arra az időre, amikor a tanár úrnak azért gyűlt meg a baja a helyi szekuritátéval, mert egy magyarországi román újságba cikkeket írt. — Igen, ez így volt, és hát ma már ezt el is mondhatjuk. A gyulai román lap, a Foaia Noastra főszerkesztőjének a felkérésére egy időben nevelés-lélektani cikkeket küldözgettem az újságnak, mivel ezeknek a cikkeknek a megírására Gyulán nem volt román szakember. Aztán egyszercsak rájött valaki Szalontán, hogy ez a romániai tanár — mármint én — „odaátra ír” egy román lapnak. Fölhivattak a szeku- ritátéra, s arról faggattak, ki engedélyezte a cikkek közlését, milyen alapon írok én „odaátra”, miért írok egyáltalán, stb., stb. Azok, akik a határon túl élnek — okítottak ki —, ha magyarok, ha románok, nem érdekelnek bennünket: mi Romániában élünk, semmi közünk nincs a többiekhez! — Azért mondom, hogy nagyot változott a világ, hiszen az utóbbi négy év ellenpéldáit jócskán megkaphatnánk a tanár úrtól: ez áll benne közepén. A minisztériumtól, vagy belügy- minisztériumtól függ, hogy benne hagyják-e. A Csonka torony továbbra is az Arany-emlékek, dokumentumok tárháza és múzeuma; aki végigjárja a négy emeletet, megismeri a Bocskay által telepített hajdúváros, Nagyszalonta történetét, valamint a költő életét egészen apró korától a halhatatlanságig... Kenéz Ferenc A negyedszázada elhunyt Sinka István szülőháza Nagyszalontán. (Lapunk több alkalommal is foglalkozott „nagyszalontai nagyságokkal”. Lásd Fábián Gyula esz- széit a Virrasztók-sorozatban Sinka Istvánról az 1992. október 16-i, Arany Jánosról az 1993. október 30-i számunkban.)
